Vannak jövőbe látó álmai? Először talán meglepetten azt válaszol­ja: „Ugyan már, nincsenek." Esetleg válaszát a következőképpen helyesbíti: „Még ha vannak is, akkor sem emlékszem efféle ál­mokra. Én mégis perbe szállok állításom igazáért, miszerint mindannyiunk­nak vannak a jövő eseményeit megjósoló álmai, azonban a legtöbbször elfe­lejtjük őket.

  Éppen emiatt az álmok által közvetített értékes tudás is rejtve marad előttünk. Nagyon is lehetséges, hogy álmaiban ön is bepillantást nyer a jövőbe, melyről ébrenléti tudatállapotban nincs ismerete. Ez a tudás mégsem teljesen elérhetetlen számunkra. Vannak olyan technológiák, melyek segítségével tuda­tosan megtapasztalhatjuk ezeket az álmokat, és az ebben a fejezetben felso­rolt kísérletek lehetővé teszik, hogy jelentős sikereket könyvelhessenek el ezen a területen.

  A profetikus álom az, amelyben a jövőre vonatkozó értékes információt kapunk. A profetikus álom, ha a jövő eseményeit láttatja velünk, lehet látnoki álom is. Bármely álom lehet látnoki - ilyenkor álmunkban egy olyan eseményt hátunk, mely bár térben máshol játszódik, de időben éppen akkor zajlik, mint amikor mi látjuk azt álmunkban -, de nem profetikus.

  A következő három tényező megléte esetén tekinthető egy profetikus álom tudományosan igazoltnak. Az álmot, megálmodását követően olyan gyorsan,amilyen gyorsan csak lehet, el kell mondani egy másik személynek. Megbíz­ható bizonyítékokra van szükség arra vonatkozóan, hogy amit az illető álmá­ban látott, az később a valóságban is megjelent, megtörtént. Be kell tudni bizonyítani, hogy a meglátott információ, tudás semmiképpen nem juthatott birtokunkba a hétköznapi érzékelési tapasztalatok segítségével.

  Ha az itt felsorolt feltételek elbátortalanították volna önöket, hadd em­lítsem meg, hogy ezen feltételek ellenére elismert okkult társaságok több ezer profetikus álmot dokumentáltak világszerte. A megbízható barátoktól és rokonoktól, első kézből származó esetek minden bizonnyal meggyőzőb­ben bizonyítják majd az efféle álmok létezését és értékét.

  Azt javasolom, hogy elsőként kérdezgessék végig ismeretségüket, család­jukat és barátaikat. Meg fogják látni, az emberek mennyire örülnek, hogy beszélhetnek élményeikről. A személyes tapasztalat felnyitja majd sze­müket, és belátják, előzetes feltételezésükkel ellentétben, mennyire nem szokatlanok az efféle álmok. Mégis, meg kell értenünk, hogy, hacsak rész­letesen le nem írtuk az álmokat, azok semmiféle tudományos hitelt nem érdemelnek. Saját érdekükben, minden velünk megosztott Profetikus álom esetében vegyük figyelembe a fent említett tényezőket, és érvényességüket eszerint ítéljük meg.

  Férjemmel együtt nagyon büszkék vagyunk, hogy a nemzetközileg elis­mert szobrászt, Mr. Ernfred Andersont barátaink közt tudhatjuk. Ő osztotta meg velem a következő álom történetét. 1918 egyik szombat éjszakáján ál­mában fiatal húgát egy érckoporsóban látta halottan. Húga Svédországban élt akkortájt, míg Mr. Anderson New York Cityben. Amennyire ő tudta, húga kitűnő egészségnek örvendett abban az időben. Huszonkét évesen egy kisba­ba édesanyja volt. A rákövetkező éjszakán, vasárnap tíz-tizenkét ember ven­dégeskedett otthonában, akikkel megosztotta álmát. Hétfőn táviratot kapott, miszerint húga szombat éjszaka, az álom estéjén elhunyt.

  Évekkel később Mr. Anderson találkozott halott húga lányával, aki akkor­ra fiatal nővé fejlődött. A lány elmesélte, hogy családja gyakran felemlegette anyja halálát, amikor utolsó szavait, a távoli New Yorkban élő fivéréhez, Ernfred Andersonhoz intézte. Ebben az esetben tehát az álmon keresztül Mr. Anderson jelentős információhoz jutott, azaz testvére halálhíréhez. Még azelőtt elmesélte álmát a vendégeknek, mielőtt táviratban értesült volna a ha­lálhírről.

  Az ilyesfajta álmokra szinte kivétel nélkül mindig emlékeznek. Az álom érzelmi töltése ugyanis annyira élő és zavaró, hogy nagyon mély benyomást tesz az emberre, és még éber tudatállapotban is emlékszünk a kapott infor­mációra.

  Mi a helyzet a jelentéktelenebb,hétköznapi eseményekkel? Vajon bepillantást nyerhe­tünk az álmok segítségével a valóság evilágibb eseményeibe is? Tapasztalataim alapján azt kell válaszolnom, hogy IGEN.

  Mégis gyakorta előfordul, hogy ezek az álmok nem maradnak meg a tu­datosság szintjén, mert az előre látott események annyira lényegtelenek, mint azok, melyek aztán megtörténnek. Hogyan tekinthetünk mégis egyetlen jö­vőbe látó eseményt is érdektelennek?

  Az efféle álmok gyakoribbak, mint izgalmasabb társaik, mégis, mivel annyi­ra beleillenek hétköznapi viselkedési mintáinkba, nem szentelünk rájuk fi­gyelmet, hacsak az előre látott esemény nagyon, feltűnően rövid időn belül be nem következik. Például egy másik barátunk, Dorothea Piry Masters megálmodta férje prémiumának pontos összegét. Az összeg annyira magas és elképzelhetetlen volt, hogy a feleség azonnal megosztotta álmát férjével. Két héttel később, amikor a prémium megérkezett, pontosan azt a mennyi­séget látták viszont, amit a feleség megálmodott.

  A szomszédunk például azt álmodta, hogy férjével együtt a Westmount sugárúton, Elmirában egy házat nézegetnek. A család akkoriban lakásra va­dászott, éppen ezért nem tűnt fel a feleségnek ez az egyszerű álom, habár megemlítette férjének. El is felejtette már, amikor a hét végén az ingatlan­ügynök felhívta, hogy tekintsenek meg egy házat a Westmount sugárúton.

  Ugyanennek a szomszédunknak a férje mesélt el nekem egy számomra meglehetősen szokatlan természetű, újra és újra visszatérő álmot. Ülésren­deket álmodik meg, melyek aztán a legapróbb részletekig beteljesednek. Például megálmodta, hogy néhány barátjuk meglátogatta őket, és látta előre, mely helyeken ülnek le a kanapéra vagy a székekre.

  Így is történt, a barátok eljöttek, és ahogy kábán figyelte őket, látta, hogy pontosan azokra a helyekre ülnek le, ahová álmában. Még vakáció alatt is ilyesmit álmodik. A barátok, családtagok pontosan azokra a helyekre ülnek, melyet megálmodott. Felháborodottan mesélte el ezeket a tapasztalatokat, és sajnos nem írta le az álmokat, és nem is osztotta meg azokat senkivel.

  Egyik éjszaka Robert a következőket álmod­ta. Három embert vitt autóján a havas domb­oldalon lefelé. Erősen havazott, és az út ál­lapota meglehetősen kedvezőtlen volt. Álmá­ban az utasoknak kommentálta a veszélyes helyzetet. Majd az előtte haladó jármű nem tudta bevenni a kanyart és összetört. Robert leírta álmát, és nekem is elmondta. Mindannyian nevettünk, mert úgy gondoltuk, ez az álom nem lehet látnoki, hiszen télen játszódott, és most csodálatos időjárású április van. Négy nappal később, húsvétkor Robert szüleit láttuk vendégül ebédre. A délután során hirtelen vihar ke­rekedett, és néhány óra leforgása alatt mindent befedett a hó. Úgy dön­töttünk, hogy hazavisszük az idős embereket, akik egy távolabbi városban éltek. így is tettünk, majd visszafordultunk. Az útviszonyok pontosan meg­feleltek az álomban látottaknak. Ahogy az egyik kanyart bevettük, láttuk, amint egy autó leszaladt az útról. Robert megjegyezte, mennyire nem taná­csos ilyen körülmények között vezetni.

Dorothea Piry Masters egy másik álomról is beszámolt. Álmában látta, amint egy papírfecnit olvas, egy banki értesítést, melyben tudatják vele, hogy 3,61 dollárral túllépte számlájának keretét.

  Mivel még emlékezett az álomra, reggel megnézte a csekkfüzetét. Az egyenleg 44 dollár volt. Egyébként is dolga akadt a bankban, tehát bement, és megkérte a hivatalnokot, ellenőrizze a számláját. S ekkor kézbe kapta a cetlit, melyen az állt, hogy a számlát 3,61 dollárral túlterhelték. Nagyon va­lószínű, hogy az álom kapcsolatban állt a személyes tudatalattijával, de ettől eltekintve meglehetősen gyakorlatias adatot közölt.

  A most következő álmom története ugyancsak érdekes. Az egyik idős szomszédomról szól. A hölgy fekete kosztümben állt egy kórház lépcsőso­rán. Tőle balra egy lépcsősor, jobbra pedig egy részben körülkerített aján­dékbolt volt látható. Szomszédom sírt, szeme nagyon vörös és szomorú volt, és csak annyit mondott, hogy el fog menni, pedig nem akar. Reggel aztán elmeséltem férjemnek az álmot, és le is írtam azt. Kicsivel később elszalad­tam a hölgyhöz, aki könnyező szemekkel mesélte, hogy be kell feküdnie a kórházba, mert megműtik a szemét.

  Robert és én épp hogy csak megérkeztünk a maine-i vakációból, és nem is láttuk a szomszédot egészen az álom előtti napig. Később aztán, amikor súlyosan betegen kórházba szállították, meglátogattam. Bár soha életemben nem jártam abban a kórházban, de ott volt a lépcsősor és jobbról az aján­dékbolt, melyeket álmomból ismertem. 

Ez az álom ugyancsak mély benyomást tett rám,erős érzelmi töltésének köszönhetően, viszont a kevésbé érzelmes álmokat gyorsan elfelejtjük.

    

Amikor például Mr. Anderson beszámolt nekem  halott húgára vonatkozó álmáról, egy másik álmot is elmesélt futólag, melyben egyik barátjával Picas-

sóról beszélgettek. Abban az időben egy galériában dolgoztam, és Mr. Anderson még a kezdeteknél bejött hozzám, hogy az aznap reggel egyik barátjától kapott Goya-nyomatot megmutassa. Megállítottam Mr. Andersont és megkérdeztem tőle, hogy a Goya-kép ugyanahhoz az emberhez tartozik-e, mint akiről álmodott.

  Zavartan igennel válaszolt. Soha nem jött rá az összefüggésre. Azaz arra, hogy az azon a reggelen kapott nyomat kapcsolatban állt az előző esti Picassóval kapcsolatos álmával. Leszámítva, hogy egy kisebb torzítás hatására a két művész, Picasso és Goya neve összekeveredett, ez az álom igen figyelem­reméltó.

  Nos, mi a helyzet önnel, kedves olvasó? Nagyon gyakori eset, hogy az efféle álmok halvány szikrája az ébredés utáni pillanatban még velünk van, majd eltűnik. Amennyiben az előre látott események néhány napon belül bekövetkeznek, minden bizonnyal emlékezni fogunk álmunkra. Máskülön­ben elfelejtjük őket. A legtöbb esetben egyszerűen csak elfelejtjük az álma­inkat. Az első általam javasolt kísérlet segít visszaemlékezni az álmokra, és segít felismerni a bennük rejlő információt. Ezt a módszert 1927-ben J. W. Dunne, majd később más kutatók is alkalmazták.

  Egyik ismerősöm meg volt győződve róla, hogy ő soha nem álmodott. Nem emlékezett rá, hogy valaha is álmodott volna. A tudatos elme erejének kirívó esete ez, amikor képes a tudatalatti információit teljesen elrejteni. Ismerősöm megígérte, hogy követi utasításaimat, és kipróbálja a kísérletet, melyet számára találtam ki. Három héten belül megszabadult az évek óta meggyőződéssel vallott elképzelésétől. Ma már emlékszik álmaira. A kísér­let meghálálta a törődést, és hatékony volt. Mielőtt elkezdtük volna ezt a kísérletet, csak nagyon kevés álmot tudott felidézni. A következő fejezetben arról olvashatunk, miképpen képezhetjük ki magunkat arra, hogy ez az alvá­si aktivitás még emlékezetesebb maradjon

.

Kísérletre készen

  Minden este, lefek­vés előtt, tegyünk egy jegyzetfüzetet, ceruzát vagy tol­lat a párnánk alá, vagy az éjjeliszekrényünkre. Mielőtt lefeküdnénk, fogadjuk meg magunkban, hogy amint fel­ébredünk, emlékezni fogunk álmunkra, és azon nyomban lejegyzeteljük azt. Ezt az utasítást többször is el kell ismé­telnünk elalvás előtt, még mielőtt álomba merülnénk. Egy héten belül tapasztalni fogjuk, hogy álmaink egyre több részletére emlékszünk. A felidézhető részletek mennyisége a gyakorlat előrehaladtával növekedni fog.

  Amint elkezdjük leírni az álmot, még több részlet jut majd eszünkbe, mint a felkelés után közvetlenül. Akkor se keseredjenek el, ha az első né­hány nap nem hozza meg a kívánt eredményt. Itt most egy teljesen új szokás kialakításáról van szó. Szükségünk lesz némi időre és egy kis erőfeszítésre, de az eredmények kárpótolnak majd bennünket. Amennyiben szükségét ér­zik, állítsák be a csörgőórát öt perccel korábbra, hogy sietség nélkül leje­gyezhessék álmaikat.

  Talán nagyobb önfegyelemre lesz szükségünk, mint azt első hallásra gon­doltuk. Kövessük pontosan az utasításokat. Reggel, miután felébredtünk, fe­küdjünk csukott szemmel tovább. Az álmok ekkor még az emlékezetünkben vannak. írjuk le őket egy szuszra. Ne keljenek ki az ágyból, míg le nem írták őket. Ne igyanak kávét előtte stb. Amint az első álmot sikerült leírni, új abbak jutnak majd eszünkbe. Dátumozzuk az álmokat. Ez nagyon fontos. Az emlékezetünkben lévő összes apró tényezőt jegyezzük le, de vigyázzunk, ne­hogy tudatosan kiszínezzük őket.

Ezzel még nem zárult le a kísérlet. Ezt a folyamatot felhasználva képe­sek leszünk emlékezni álmainkra, azonban a kísérlet második fele lehetővé teszi, hogy ellenőrizzük álmaink valósággal való kapcsolatát. Azaz az álom eseményeit összehasonlítjuk a valós eseményekkel. A kísérlet második fele tehát feltárja önök előtt, mennyire képesek álmaikban előre látni a jövő ese­ményeit.

  Többször olvassák el a füzetbe leírt álmaikat. A napi eseményeket, törté­néseket hasonlítsák össze az előző néhány napon vagy héten álmodott ese­ményekkel. Még ha le is írtuk az álmokat, ha nem olvassuk el őket újra és újra, minden bizonnyal elfelejtjük tartalmukat. Saját magamból kiindulva, megdöbbenve tapasztalom, hogy egyes álmok szinte teljesen idegennek tűn­nek később. Még ha le is írtam őket, a tudatos elmém teljesen elfelejtette őket.

  Figyelmesen olvassák át a jegyzetfüzetet. Amennyiben olyan álomról ír­nak, melyben egy barátról vagy rokonról van szó, azonnal írják le vagy pró­báljanak utánajárni az eseményeknek. Ha nem akarnak beszélni az álmukról másoknak, ne tegyék. Az állandó ellenőrzésre azonban szükség van. Az ered­mények érdekében pedig mindenképpen fontos az események állandó nyo­mon követése. Most elmesélek önöknek egy esetet, melyben szintén nagyon fontos volt az állandó utánajárás, holott hajlot­tam volna nem foglalkozni a dologgal.

  Azt álmodtam, hogy a sógorom sógornő­jével sétálok az utcán, aki éppen elveszítette kisbabáját. Megkérdeztem, mit gondol a fér­jéről, hogy ebben a nehéz helyzetben egyedül hagyja őt. Ezzel az álom véget is ért. Hogy mindjárt az elején kezdjük, a fiatal hölgy a városon kívül élt. Mindössze két-három alkalommal találkoztam vele évekkel ezelőtt. Annyira közeli ismeretségben nem voltunk egymással, hogy írjak neki, vagy megkérdezzem, vajon nem vetélt-e el mostanában. Mindenesetre leír­tam az álmomat és dátummal láttam el. Néhány hónappal később sógorom meglátogatott bennünket. Felesége az említett fiatal hölgy nővére. Végül tőle kérdeztem meg, hogy van a testvére, mire azt felelte, jól van, bár nem régen veszítette el gyermekét, elvetélt. Sajnálatomat fejeztem ki, és megjegyeztem, biztosan a férje is sajnálta a dolgot. Mire a sógorom kifejtette, hogy a férj el sem ment vele a kórházba.

  Ha nem írtam volna le az álmot, nem láttam volna el dátummal és nem próbáltam volna kideríteni az igazsághoz való kapcsolatát, soha nem tudtam volna meg, hogy ez az álom mennyi információt hordozott számomra. Egé­szen véletlenül sem azelőtt, sem azóta nem álmodtam erről a nőről. A vetélés ideje nagyjából megegyezett az álmom idejével. A sógorom nem emlékezett pontosan a nő vetélésének idejére, de a hónap megegyezett.

  SZÜNET: Minden egyes álmot dátummal kell ellátni, ez nagyon fontos. Amikor egy álombeli esemény a valóságban is testet ölt, mindenképpen írjuk le az álom lejegyzése alá, egy erre a célra üresen hagyott kis területre. írjuk mellé a dátumot is, illetve minden idevonatkozó információt. A dátumozás azért is nagyon jelentős, mert mindenképpen tudni szeretnénk, hogy az esemény az álom előtt vagy után jelent-e meg.

  Miként vehetjük tudomásul a tényt, hogy egyes álmok látnokiak? Saját jegyzetfüzetem a bizonyíték erre. Az önök által készített feljegyzések az önök személyes bizonyítékaiként szolgálnak majd. A parapszichológusok tudják, hogy a látnoki álom tény. Mindemellett más tudományos körökben nem el­fogadott ez a megállapítás. A tudósok saját álmaik gondos tanulmányozásán keresztül, illetve az álmok valós eseményekkel való összehasonlításával ugyan­csak bizonyosságot nyerhetnek. Saját laboratóriumaikban azonban nem tudják majd bizonyítani ezt a tényt. Egyetlen laboratórium létezik, melyben az álmokat tanulmányozni és értékelni lehet, és ez nem más, mint az egyén emberi személyiségének széles körű laboratóriuma.

  A profetikus álmok ténye annak az elképzelésnek ad nyomatékot, mely szerint a személyiség nem kötődik szorosan a térhez és időhöz, vagy a fizikai anyaghoz, ahogy azt általában képzelik. Saját álmaik leírásai önök számára is, minden másnál világosabban bebizonyítják majd ezt a megállapítást. Ez a tapasztalat pedig megkérdőjelezi majd az időről alkotott hagyományos el­képzelésünket. Amennyiben a jövő - a múltat követően - elszigetelten léte­zik, attól teljesen elkülönülten, akkor lehetetlen a jövő eseményeit előre lát­ni, akár álomban, akár ébrenléti tudatállapotban.

  Amennyiben az idő tényleg ilyen, akkor az érzelmi késztetések soha nem tudnák áttörni a múlt és jelen között meghúzódó határt. Saját tapasztalata­im meggyőztek arról, hogy a jövő szegmenseit előre meg lehet látni, és hogy népszerű időképzetünk nem helyénvaló és akár félrevezető is lehet.

  Az persze lehetséges, hogy az én az időt csak mint pillanatok sorozatát képes érzékelni, de a személyiség egy aspektusa képes rá, hogy az eseménye­ket más perspektívából lássa. Nem maga az idő, hanem képességeink korlá­toltsága az, amely miatt nehézségeink támadnak. Talán kíváncsiak az olva­sók, hogy a Seth-dokumentum miként vélekedik erről a témáról. A most következő írás az említett anyag egy kivonata, melyben Seth először tesz említést arról, amit ő a „Tágas jelennek" hív. Amennyiben az idő tényleg úgy működik, ahogy azt Seth állítja, akkor semmi természetfeletti nincs ab­ban, ha előre látjuk a jövőt. Bizonyos látnoki eseteket nem lehet kielégítően megmagyarázni a jelenleg rendelkezésre álló elképzelések tükrében. Az is lehetséges, hogy az egész valóságképünket ki kell tágítani.

  Valójában csak a tágas jelen létezik, tágas, mert nem lehet a ti terminológiátok szerint egyszeri alkalommal feltárni. Ezért bontjátok önkényesen az időt a múlt, a jelen és a jövő nagy termeire. Most a tágas jelenben vagytok. A tágas jelenben voltatok a tegnapotokban is, és még holnapra, sőt a holnapok eónjain át sem utaztok át rajta.

  A ti elképzelésetekben a sebesség, mellyel a tágas jelen szeleteit és valóságait felfedezitek, a fizikai vagy elfedő idővé vált. A ti síkotokon egyfajta fizikai ma­nipuláció van, és ez is hozzájárul a múlt és a jövő il­lúziójához, és számotokra úgy tűnik, hogy a jelen va­lamiféle elillanó, önmagában majdnem porrá lett illú­zió, mely túl van minden igaz emlékezeten, és túl van minden nem nosztalgikus felidézésen. Ezt is a ti fizi­kai, elfedő rendszeretek okozza, melyben a fizikai megnyilvánulások megszületnek és növekednek, ki­fejlődnek, majd eltűnnek.

  A tágas jelenben, ahogy az igazából létezik, minden dolog, ami valaha is létezett, az még mindig létezik, és minden a jövőtökben keletkező dolog, igazából már most is létezik. A ti síkotokon nem vagytok képesek ezt a fajta valóságot tapasztalni, csak nagyon szűk korlátok közt. A spontaneitás azonban a tágas jelen minősége.

  Ahogy már említést tettem arról, hogy a házaitok fala igazából mint olyan nem is létezik, ugyanígy a felosz­tás, mellyel a tágas jelent felszeleteitétek, sem léte­zik. De ahogy a házaitok falait külső érzékszerveitek­kel tapasztaljátok, és megóvnak benneteket az egyéb fizikai álcázó megnyilvánulásoktól, mint például a szél, eső és a hideg, ugyanígy a múlt, a jelen és a jövő általatok - más és más a valóságot elfedő minták alapján - felhúzott falai megvédenek benneteket a belső erőktől és a valóságtól, mellyel még most, meg­felelő tudás híján úgysem tudnátok mit kezdeni.

   Általánosságban, amikor az álcáról beszéltünk, akkor a fizikai álca szerkezeteiről, azaz a fizikai tárgyakról szóltunk. Vannak azonban másféle álcamintázatok is, melyek nem szilárd anyagi formában léteznek, hanem ötletek és elképzelésekként.

  A ti síkotokban a múlt, jelen és jövő elképzelése pél­dául elengedhetetlen, de ez nem jelenti azt, hogy az idő tényleg úgy létezik, ahogy ti azt elképzelitek. A kezdet és a vég megszállottjai vagytok, mert élete­tekben az álcázó építmények, dolgok elkezdődni és megszűnni látszanak.

  Ugyanezen oknál fogva ragaszkodtok annyira az ok és okozat elképzeléséhez. Az általatok elismert folyto­nos idő illúziója szerint az ok-okozati elmélet a követ­kezőt mondja: az egyik dolog előidézi a másikat. Itt a két legfontosabb álcázó szerkezeteteket figyelhetjük meg: az egyik az időnek mint pillanatok sorozatának az elképzelése, a másik pedig az ok és okozat elkép­zelése.

  Az időben, melyben a szavakat értelmezitek, nincs ok és okozat. S persze nincs benne egymást követő pil­lanatok folyamatossága sem. A pillanatok egymást követő sorozata nélkül pedig be kell látnunk, hogy az ok és okozat elképzelése teljesen értelmét veszti. Az alapvalóságban, ahol se múlt, se jövő nem létezik, a jelen egy eseményét nem idézheti elő a múlt egy ese­ménye, és ugyanígy egyetlen jelenbeli esemény sem okozhatja egy másik esemény megjelenését a jövő­ben.

  A folyamatos időpillanatok és az ebből következő ok és okozat elképzelés torz illúziója nem más, mint a fizikai érzékelésen keresztüli megfigyelés eredménye, ami persze a ti síkotokban gyakorlatias és hasznos. Éppen ezért, ha más számára nem is, de legalább nek­tek értékes.

  Ezek az elképzelések a ti fizikai álca világegyeteme­tek többé-kevésbé valós leírását adják. Azonban, ha csakis a ti saját környezetetekre vonatkoztatnátok ezeket az elképzeléseket, akkor tudósaitok nem pró­bálnák ezt az elképzelést más valóságokban is mér­ceként alkalmazni.

  Az időpillanatok folytonossága nélkül is lehetséges a rend. Akár hiszitek, akár nem, az ok-okozat nélkül is lehet rend. Lehet rend, és rend van a spontanei­tásban és a tágas jelen egyidejű állandó létezésében.

  Természetesen ti úgy gondoljátok, hogy az időpilla­natok folytonos egymásutánisága a ti síkotokban működik, vagy legalábbis eleddig működött. Azonban, ahogy az emberiség egyre ambiciózusabbá válik, ez az elképzelés egyre kevésbé elégíti majd ki. Végezetül pedig, amikor elméleti síkon már elvetik, a korlátozott gyakorlati síkon még mindig alkalmazni fogják. Például még akkor is fogtok karórát hordani, amikor tudósai­tok már rég bebizonyították, hogy a pillanatok foly­tonos egymásutánisága nem helyénvaló és elavult elképzelés.


előző - Seth 3
következő - Seth 5