Testsúlyunk alakulása

Azt hiszem, hogy nincs az életünknek még egy olyan területe, melyről annyi publikáció jelenik meg, mint a fogyókúrákról. Napila­pok, heti képes újságok, könyvek, TV-riportok és előadások harsogják a legkülönfélébb fogyókúrás módszereket. Sokszor egyedülállónak ki­kiáltva. Ilyen nem létezik, hiszen más-más módszer is lehet eredmé­nyes.

Természetgyógyászi munkám során már igen sokan kértek fogyó­kúrás receptet tőlem, de ezzel több oknál fogva nem foglalkozom. Elő­ször is azért, mert kiterjedt irodalom áll rendelkezésre e témakörben, másodszor azért, mert a drasztikus súlycsökkentés mindig az egyén akaratán múlik, harmadszor azért, mert az emberek csak olyan fogyó­kúrát fogadnak el, melybe beépíthetik természetes vágyaikat.

Olvasóim biztatására és kérésére Vegetáriánus könyvem harma­dik kiadásában : Egészséget megtartó táplálkozás címen, Önök kérték alcímmel leírtam egy teljes éves táplálkozásomat, kitérve a mennyisé­gekre és az étkezések idejére. Ugyanakkor az a "bitang" egészséget biztosító, betegségeket kizáró éves receptura az én mozgásmennyisé­gemnek megfelel a napi 3000-3500 kalóriájával.

Egy dolgot biztosra vehetünk, történetesen azt, hogy lábunk állapotát és ezért mozgáskészségünket hatalmas mértékben meghatározza testsúlyunk.

Ezen felül a jó közérzet és teljesítőképesség egyik legfontosabb tényezője az egyénnek legjobban megfelelő testsúly kialakítása. A nagy súlyfölösleg már önmagában is betegségnek tekinthető, mert az elhízás megrövidíti az életet. A megjelenés esztétikai negatívuma csak másodlagos lehet. Egyes országokban az életbiztosítási díjak megálla­pításánál figyelembe veszik a testsúlyt is. Minél kövérebb valaki, annál nagyobb összegű díjat fizet. A nagy testsúlyfölösleg igen sok betegség okozója. A kövérség elsősorban a keringési betegségek kia­lakulásának a melegágya.

Ez úgy kezdődik, hogy a vérnyomás értékei és a pulzusszám nö­vekszik meg, nemegyszer kóros mértékben. A kövér ember idő előtt, szinte elégeti a szervezetét. A túlzott mértékű alkoholfogyasztás és a mozgásszegény életmód két meghatározó tényezője annak, hogy meghízunk. A kövér embereknél a magas vérkoleszterin szint miatt előbb-utóbb megkezdődik az érelmeszesedés. Zavarok jelentkezhetnek a láb, a szív, az agy, a vese és más fontos szervek működésében. A szív és a véredények betegségei túlsúlyos embereknél sokkal gyakrabban for­dulnak elő. Köztudott dolog, hogy a cukorbetegség kialakulásának egyik tényezője az elhízás.

Bármelyik ország statisztikáját is vizsgáljuk, arra a következ­tetésre jutunk, hogy az átlagsúly növekedésével egyenes arányban áll a cukorbetegek számának növekedése.

Az agyvérzésben meghaltak több mint fele erősen túlsúlyos volt. A szívbetegség gyakorisága pedig az elhízottaknál átlag a négyszerese a normál súlyúakénak.

Az optimális testsúly

Jogosan merül fel a kérdés, hogy egyáltalán mit nevezhetünk op­timális testsúlynak? Régebben úgy határozták meg az ideális testsúlyt, hogy a testmagasságból 1 m-t levonva a maradék cm-ek számát kg-ban fejezték ki. Például egy 187 cm testmagasságú embernek 87 kg-nak "kell lennie" - hangoztatták előszeretettel. Később rájöttek az em­berek arra, hogy ez a mutató kicsit hamis. Ezért a kapott számérték 10%-át levonták. Ez esetben a 87 kg-ból le kell vonni 8,7 kg-ot, így kapjuk meg a 78,3 kg-os ideálisnak tekinthető testsúlyt. E számítás tájékoztató jellegűnek el is lehet fogadni, természetesen általánosítás nélkül. Más és más az emberek morfológiai (alaktani) felépítése, akár a csontrendszerre, akár az izomzatra gondolunk. Ezenkívül az életkort sem árt figyelembe venni. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy mely súlyban érezzük legjobban magunkat, mikor a legmaga­sabb szintű a teljesítőképességünk? Sajnos nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az ideális testsúlynak milyen nagy és meghatá­rozó szerepe van közérzetünk, munkateljesítményünk szempontjából. Egy biztos, aki az 1 m feletti testmagasságának cm-ét kg-ban nem ha­ladja meg, számottevő súlyfeleslege nincs!

Több tényező határozza meg az egyén minden szempontjából leg­kedvezőbb testsúlyát. Például a vázrendszer szempontjából a csontok vastagsága, vagy a munka, amit végez. Saját közérzetünk tájékoztat legjobban, hogy melyik "súlycsoportban" érezzük magunkat teljesítő képesnek, könnyű mozgásúnak. E téren meglehetősen nagy eltérések vannak. Gondoljunk csak két szélsőségre, történetesen a távfutót ha­sonlítsuk össze a súlyemelővel. Tegyük fel, hogy két különféle szakág űzőjének azonos a testmagassága, s mégis 30-40 kg közöttük a súly­különbség. Hasonló ez, mint amikor a könyvelő és a kazánkovács sú­lyát hasonlítjuk össze. Ez esetben is indokolt lehet a mondjuk 30 kg-os súlydifferencia. A probléma ott van, mikor a könyvelő nehezebb! No, de félre a tréfával. Nézzünk körül az utcán és a strandokon. Sok em­bernek van súlyfölöslege, sok a kövér ember is, de vannak szép szám­ban kóros mértékben elhízottak is, akiknek a látványa sem esztétikus. A "kóros" elhízás mint meghatározás, azért születhetett meg, mert a nagy túlsúly magában hordozza számtalan betegség kialakulásának le­hetőségét. A lúdtalp sokkal gyakrabban fordul elő túlsúlyos gyerme­keknél, mint normál súlyúaknál.

A kövér emberek ízületei nem bírják el a testsúlyból eredő hatal­mas terhelést és ezért károsodnak. Minél kövérebb valaki, annál na­gyobb a lehetősége annak, hogy a csontvégeken kopások keletkeznek, így van ez az élettelen anyag mechanikájával is. Amelyik motort túl­terheljük, elkopnak az alkatrészei. Az elhízásnál is érvényes a szabály, könnyebb a bajt megelőzni, mint gyógyítani (azaz lefogyni). A mege­lőzésben az a feladatunk, hogy segítsük szervezetünk szabályzó mun­káját.

A falánkság

A szervezetben háromféle központ igyekszik a testsúlyt rendben tartani. Közülük kettő: az étvágy és a jóllakottság érzésének szabályo­zása mindenki előtt közismert. Ezenkívül - ezt már kevesen tudják - az agyban lévő ingerületvivő anyagok is szerepet játszanak. A vércukor­szint normalizálódik, megszűnik az éhség érzése, amit mintegy mege­rősít a tele gyomor. Kétségtelen, hogy az emberek többségénél köz­ponti gondolatként jelentkezik az evés ténye. Gondoljuk csak meg, mi­kor a család már péntek este arról beszél, hogy mit fognak enni szom­baton és vasárnap. Én a magam részéről az evést és az ételek utáni vá­gyakozást a szenvedélyek "rangjára" emelném. Egyszerűen több élelmet kívánunk, mint amennyit a szervezetünk igényelne. Ennek egyik oka az, hogy az ízlelésen keresztül élvezetben van részünk. Másik oka az, hogy gyomrunk több emésztési pepszint termel, mint az indokolt volna. Harmadik oka falánkságunknak az, hogy hasnyálmirigyünk több inzulint termel - normál körülmények között - mint amennyi szükséges lenne az optimális testsúly beállítására. E tényekből adódik, hogy minden fogyókúrának az alapja csak a képzelő- és akaraterő lehet! Ezért gondolatban kell felvenni a harcot falánkságunkkal! - Mi­nél jobban elfoglalja magát valaki, annál kevésbé gondol arra, hogy most már bizony "harapni" kéne valamit.

A legeredményesebb fogyókúra az lehet, mikor kizárólag olyan ételt fogyasztunk, melyeket egyáltalán nem szeretünk.

(Itt hasonló a helyzet, mint amit írtam a dohányzásról való leszo­kással kapcsolatosan. Történetesen azt, hogy a leszokás első napjaiban olyan cigarettát kell szívni, amilyet nem szeretünk!) Éhségérzetünk legyőzése semmivel sem könnyebb, mint a nikotinéhségé. Az éhes ember kedvetlen, ingerült és egy központi gondolata van, - minél előbb jóllakni.

Ha el akarjuk kerülni a számos veszéllyel járó elhízást, akkor vi­gyázni kell a táplálék megfelelő összetételére, mennyiségére, az egyes tápanyagok arányára, és sok esetben meg kell változtatni a korábban kialakult étkezési szokásainkat. Érdekes jelenség, hogy régebben az emberek jóval több energiát vittek be szervezetükbe a táplálékokkal, mégis kevesebb volt az elhízott. Ennek oka a táplálkozási szokások megváltozásában rejlik. Régebben a napi étrendek csak 17%-a volt zsír, ma a zsírtartalom közel 40%-ra nőtt. Ennél még meghatározóbb az, hogy igen sok szénhidrátot fogyasztunk. Ez utóbbit a szervezet könnyebben hasznosítja energiaforrásként, mint a zsírokat, de a fölös­leget átalakítja zsírrá, s elraktározza. Ezeknek a zsírraktáraknak az elégetése sok éhezés, lemondás árán történhet csak meg.

Oxigénhiány és verejtékezés

Ahhoz, hogy szervezetünk bármilyen munkát végezzen, energiára van szüksége. Ha valakinek sikerül eltalálnia az elvégzett munkával arányos energia bevitelt, az sem hízni, sem fogyni nem fog, mert ez fiziológiai képtelenség volna! De! Ha csak naponta néhány kalóriával többet visz be valaki a szervezetébe, mint amennyit felhasznál, hosszú távon a halmozódás miatt méltán számíthat testsúly gyarapodásra.

Szervezetünkben az energia a szénhidrátok és zsírsavak, a fehér­jék oxidációja folyamán jelentkező vegyi reakciók következtében sza­badul föl. így keletkezik az élethez nélkülözhetetlen energia, valamint a szén-dioxid és a víz. Az energia az égéskor fölszabadul, de az égési folyamat meglehetősen lassú. Ellenkező esetben ugyanis a hirtelen fel­szabaduló energia megsemmisíti a sejt felépítését. Minél intenzívebben működik egy sejt, annál nagyobb az energia- és oxigénszükséglete.

Ezért minden fogyókúránál a legfontosabb tényező az "oxigénhiány" állapotában végzett mozgás, valamint a nagy hő leadással járó verejtékezés!

Az égés folyamatához az oxigén éppen úgy elengedhetetlen, mint az élettelen anyag égésénél. Ez a szükséglet természetesen csak meg­határozott határok között mozoghat, amelyeket állandó edzéssel bőví­teni lehet. Ha a szervezet a sejtek e képességét nem használja fel, ak­kor ezeknek csökken a működési képességük. Ennyire egyszerű annak a képlete, hogy amennyiben nem mozoghatunk eleget, szervezetünk visszafejlődik, méltán mondhatjuk, hogy degenerálódik! Legalábbis fi­ziológiai szempontból. Más kérdés az, hogy ennek értelmi tényező­inkre lesz -e kihatása, és amennyiben igen, milyen mérvű ?

A tápanyagok egy részét, ahogy bejut szervezetünkbe, igen gyor­san felhasználjuk, a többi részét pedig zsír formájában raktározzuk. Szervezetünk vegykonyhája képes a cukrokat zsírokká alakítani, de koplalás idején - a szervezet védekező mechanizmusként - a zsírokat cukorrá változtatja. A valós energiaszükségletet az elvégzett munka időtartama és intenzitása határozza meg. Legalábbis ennek így kellene történnie. Szervezetünkbe, ha több kalóriát viszünk, mint amennyit eléget és felhasznál, hízásnak indulunk. Minél több fölösleges kalóriát visz valaki a szervezetébe, testsúlya annak megfelelően gyarapodik.

Minden embernek van egy úgynevezett alap-anyagcseréje. Ez az életfontosságú szervek, mint például a szív, a máj, a vese működésé­hez elengedhetetlenül szükséges energiamennyiséget jelenti. Mértéke függ a testsúlytól és a testmagasságtól, a külső hőmérsékleti viszo­nyoktól és a percenkénti pulzusszámtól. Tehát, ha valaki mondjuk kórházban fekvő beteg, annyi energiára van szüksége, mely elegendő ahhoz, hogy az életfunkciók zavarmentesen működjenek. Egy 70 kg-os embert figyelembe véve, ilyen esetekben mintegy 1200 kalória mennyiségre van szüksége a szervezetnek - természetesen naponta.

Mozgás és kalória felhasználás

Minden testmozgás, mértéke és időtartama szerint más és más energiaigénnyel lép föl. Még a legcsekélyebb mozgások, mint például a beszéd és rágás is energiát használ föl. Természetesen közel sem olyan mérvűt, mint mondjuk a favágás. Minden tevékenységi forma más energia-felhasználást eredményez. A szellemi munka végzéséhez elsősorban a szénhidrátokból felszabaduló energia szükséges, de nem túl nagy mennyiségben. A szellemi kondíciót különösen a gyorsan felszívódó, oxigént igénylő gyümölcscukrok javítják.

Bizonyos lelkiállapot, félelem, stressz esetén az energiaszükséglet megnövekedhet. Ezért a szorongással teli ember könnyen falánkká vál­hat. A fiatalabbaknak több energiára van szükségük, mert szervezetük fejlődésben van, mert napi mozgásigényük ösztönszerűen is nagyobb, mint a felnőtteké. Gondoljunk csak arra, hogy a fiatalok felfutnak a lépcsőkön, kezük, lábuk egész nap izeg-mozog, nyughatatlan. Az évek múlásával, ahogy lehiggad az ember, általában csökken a napi moz­gásmennyiség is. A baj ott van, hogy legtöbben e tényt táplálkozásuk­ban nem veszik tudomásul. Ezért van az, hogy az idő múlásával - álta­lában - testsúlyunk is növekszik. Csak nagyon kevés azoknak a száma, akik több évtizeden keresztül meg tudják tartani ideális testsúlyukat. Sportolással, mértékletes étrenddel. S tegyük hozzá őszintén azt is, hogy ebben segíti őket öröklött természetük, illetve adottságaik is.

Nagymértékben öröklött tényezők határozzák meg vérünk kolesz­terinszintjét is. Ezért fordulhat elő, hogy normális testsúlyú és egészsé­ges életmódot folytató embernél is megemelkedhet a koleszterin mennyisége. Természetesen káros feltételek mellett ez mindenkinél kiala­kulhat. Ilyen esetekben bölcs dolog a magas koleszterinnel rendelkező ételek fogyasztását mellőzni. (Tojás, vaj stb.) Napjainkra egyértelmű­vé vált, hogy a legmeghatározóbb tényező az elfogyasztott ételek ener­giaértéke, valamint a telített és telítetlen zsírsavak közti arány. A vérben és némely szövetben található koleszterin nem mindig hozható összefüggésbe táplálkozásunkkal, esetenként a szervezet sejtjeit is elő­állítják. Ettől függetlenül a túl bőséges táplálkozás és alkoholizálás többnyire okozati tényező a magas vérzsír szint kialakulásában. Jófor­mán egy nap sem telik el anélkül, hogy valamelyik lapunk ne közölne, javasolna valamiféle fogyókúrát. Ezeket összehasonlítva megállapít­hatjuk, hogy a fellelhető eltérések ellenére abban megegyeznek, hogy az ételek fajtáit, mennyiségét és az étkezések gyakoriságát határozzák meg.

Az elfogyasztott mennyiségnek igen nagy szerepe van a fogyókú­ránál. Például, ha valaki történetesen naponta 2-3 kg édes szőlőt fo­gyaszt gyümölcskúra gyanánt, bizonyos, hogy hízni fog.

Le kell szögezni, hogy szénhidrátot, tehát kenyeret, péksüte­ményt, cukrot, tésztát és semmiféle édesipari terméket a fogyókúra alatt fogyasztani nem szabad!

Továbbá szigorúan tilos alkoholtartalmú italok fogyasztása, ha­sonlóan, mint az édes üdítőké. Sem név- vagy születésnap, semmiféle esemény sem lehet ok az elhatározás áthúzására. 1 g alkohol elégése közben 7 kalória (30 kJ) szabadul fel szervezetünkben. Könnyű kiszá­mítani, hogy az alkohol fogyasztása mennyi kalória bevitelt jelent szer­vezetünk számára. Különösen vonatkozik ez a röviditalok fogyasztá­sára és ezek közül is az édes italokra (Hubertus, Bonbonmeggy stb.). A kisebb alkoholtartalmú sörnél az alkohol ilyen irányú "hiányát" a sör hizlaló malátatartalma emeli az egyik legkalorikusabb tápanya­gunkká. Méltán születhetett a mondás, miszerint a sör folyékony ke­nyér. Ezért van az, ha valaki naponta csak 1-2 üveg sört iszik is, szép lassan azt veszi észre, hogy megpocakosodik. Különösen mozgássze­gény életmód mellett tartózkodjunk a sörfogyasztástól!

Igen erős és kórosan elhízott embereknek gyakran ajánlják a null-kalóriás diétát. Kétségtelen, hogy vannak olyan esetek, amikor külön­féle súlyos betegségek ezt indokolttá tehetik, de kizárólag kórházban, szigorú orvosi ellenőrzés mellett. Azért amennyire lehet, ezt a mód­szert kerülni kell, mert a "koplaló tanfolyamok" legnehezebb kurzusa!

Gyakorlatilag a nulldiéta azt jelenti, hogy egy ideig semmit sem szabad enni, legfeljebb citromos ásványvizet kortyolni, párhuzamosan a megfelelő vitaminok és ásványi sók adagolásával. Szemtanúja voltam néhány ilyen koplalókúrának, láthatóan kegyetlen dolog! Nem szabad odáig eljutni, hogy más lehetőség ne kínálkozzék! Az okos em­ber mindig elébe megy a bajnak, megelőzi azt. A nagy testsúlyok kia­lakulásának természetesen igen sok oka lehet. Többek között öröklött hajlam a hízásra, a szervezet kóros hormontermelése, ide értve a túl sok gyomorsav termelést is. Egy viszont biztos, hogy hízást elősegítő tényező a mozgás hiánya. Különbséget kell tudni tennünk az éhség és az étvágy között. Az éhségérzet esetében szervezetünknek meg kell adni a táplálékot.

Alapszabálynak tekinthetjük a megfelelő testsúly kialakításának a küzdelmében: Nem azért vagyunk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy legyünk. Nem vitás, hogy az étkezés ténye egyik nagy élvezeti le­hetőségünk, de ezt érdemes megfelelően szabályozni, mely intelligenci­át is feltételez. Ebből következik, hogy aki akkor sem fogy le, mikor ez már egyértelműen szükséges lenne, bizony nem a legintelligensebb módon viselkedik.

Fogyasztó gyógyszerek

Gyenge akarat- és képzelőerővel rendelkező emberek, amikor azt veszik észre, hogy még a cipőjük befűzése is keserves testgyakorlat, különféle fogyasztó gyógyszerekkel próbálnak megszabadulni fölösle­ges kilóiktól. Nem árt tudni, hogy ezek a gyógyszerek önmagukban nem fogyasztanak, csupán az étvágyat csökkentik átmenetileg. Több­féle hatóanyagot tartalmazó készítmény van forgalomban. Ezek bo­nyolult kémiai és biológiai hatása abból áll, hogy az ingerületátvivő a-nyagok felszabadulását és felhasználását gátolják. Az étvágycsökkentő szerek általában élénkítő hatásúak is, ezért emelhetik a vérnyomást, sokszor kóros mértékben.

A Magyarországon forgalomban lévő készítmények a szigorú gyógyszerbiztonsági rendelkezések következtében súlyos mellékhatást nem okozhatnak. Ettől függetlenül orvosi javaslat és kontroll nélkül nem szabad szedni ezeket a szereket. Előre nem lehet tudni, hogy a fogyasztószerek tartós szedése milyen következménnyel járhat. Senki ne várja ezektől a gyógyszerektől azt, hogy bármiből bármennyit ehet. Ezek a szerek az éhségérzetet csökkenthetik, tehát hamarabb jelentkezik a jóllakottság érzése, illetve kisebb az éhségérzés. Amennyiben enni akarunk, úgy ezt a gyógyszer nem tudja megakadályozni. Tehát éhségérzetet csökkent, de önfegyelmet nem ad! Ne felejtsük el, hogy minden esetben az ember akaratán múlik, hogy mennyire tud lefogyni, s mennyire tudja megtartani az elért eredményt. Sem a nagyon szigorú diéták, sem a rendelkezésre álló fogyasztótabletták használata nem tel­jesen veszélytelen.

Aranyszabályként le kell szögezni, hogy a testsúlycsökkentés fo­lyamatában az ésszerű táplálkozás és a helyes életmód kialakítása a legcélravezetőbb! Ha szembe állítjuk az elhízás - az előzőekben már leírt - súlyos következményeivel, akkor az a "fáradság", hogy korsze­rűen táplálkozunk és több fizikai terhelést végzünk, egészen biztosra vehető, hogy megéri.

Az elhízás, az érelmeszesedés és egyéb betegségek miatt Magyar­ország lakosságának mintegy 30%-a diétás táplálkozásra szorulna! Az más kérdés, hogy ennek csak kis töredéke tesz kísérletet.

Egészséges embernek ajánlott fogyókúra

A fogyókúra egész időtartamára mindennap káposztás rántottát kell enni. A káposzta a nullkalóriás csoportba tartozik. (A vonatkozó táplálkozás-élettani meghatározás a kg/40 kalória alatti energiát biz­tosító ételcinket sorolja ide.) Az elkészítés módja: 30 dkg fehér vagy vörös káposztát laskára vágunk és egy kávéskanálnyi növényi olajban "megrogyasztunk". Nem szabad üvegesre párolni! Azért, hogy a ká­poszta rostanyagai ne károsodjanak. Takarék lángon végezzük a rogyasztást, így a káposzta több levet enged és nem kozmái "oda". Természetesen kizárólag nyers káposztából készítjük el e kitűnő fo­gyókúrás eledelt. - Ezt követően 3-4 tojást ráütünk a káposztára, majd néhány perc múlva levesszük a tűzről és megfelelő hőmérsékleten elfogyasztjuk.

Nem árt tudni, hogy egy közepes nagyságú tojás kalóriatartalma mindössze 70! Ezek szerint ez az egész laktató étel hihetetlenül kevés kalóriát tartalmaz, a káposztát és az olajat is figyelembe véve mintegy 350-et. Retket, hagymát, fokhagymát, sárgarépát, céklát, uborkát, zöldpaprikát bármilyen mennyiségben - amennyi jólesik - fogyaszthatunk hozzá. Legjobb a kenyeret a fogyókúra ideje alatt mellőzni, de áthidaló megoldás lehet az ún. "kenyérimitáció". Utóbbi alatt értem, hogy minimális legyen a mennyiség. Mondjuk egy 5-6 dkg-os vendéglői szeletke. Az étkezést követően igyunk annyi vizet, amennyit a  természetes vágy meghatároz.   

A víz "fogyasztó ereje "

A langyos vízben történő úszással nemigen tudjuk testsúlyunkat lényegesen csökkenteni. Más a helyzet a szélsőséges hőmérsékletű vizekben. Ha hideg vízben úszunk, megnő szervezetünk hő leadása és bizony sok-sok kalóriát "vesztünk". Minél hidegebb vízben úszunk és minél tovább, annál nagyobb lesz a súlyveszteségünk.

A testhőmérsékletünknél magasabb hőfokú vízben történő úszás­nál jobbat nem tudnék ajánlani testsúlycsökkentésre. A két lehetőség közül az egészségi állapottól függően válasszunk, mert a 38-40 °C-os vízben már rövid idő alatt félelmetes módon megnövekszik a pulzus­szám és felgyorsul szervezetünk anyagcseréje. Budapesten erre jó le­hetőséget ad a Lukács fürdő iszaptó medencéje. Természetesen igen fontos a fokozatosság és a rendszeresség alapelveit betartani. Első al­kalommal mintegy 10 perces legyen az úszás időtartama, hiszen a víz hőmérséklete 39-40 °C körül van. A víz nem csak testsúlyunk alakulá­sának szempontjából kedvező, hanem ízületeink, izmaink és idegrend­szerünk roborálására is. Kitűnő módszer.

Végül, de nem utolsósorban nem szabad megfeledkeznünk - a más kissé elfelejtett - biblioterápiáról. Magyarul az olvasásról. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mikor valakire rátör az éhség, a mohó evés helyett vegyen a kezébe egy érdekfeszítő olvasmányt - és azt ol­vassa mohón! Azt már mindenki észrevette, hogy olvasás közben mily gyorsan szálad az idő.

Fut a mama, fut a pék, TV-men is fut a kép

A futás, jellegénél fogva mindenki számára elérhető sportág. Nagy előnye, hogy a sebesség és a távolság tetszés szerint megválaszt­ható.

A mai rohanó életben az sem elhanyagolható körülmény, hogy rövid idő alatt magas szintű terhelést biztosíthatunk szervezetünknek. A gyaloglás és a futás az ember legősibb mozgásformája. A hosszabb távok lefutásánál megtapasztalhatjuk az ősidők emberének életmódját, különösen akkor, ha még ráadásul vegetáriánus életmódot folytatunk. Edzésről edzésre átélhetjük azokat az érzéseket, melyeket több száz­ezer évvel ezelőtt éreztünk volna. Futás közben érezhetjük, hogy még élnek rokoni kapcsolataink az ősidők emberével. Szárnyaló érzések ezek... A futás igen alkalmas arra, hogy viszonylag rövid idő alatt ki­tűnő szellemi és fizikai kondícióba kerüljünk és feltöltődjünk pozitív gondolatokkal.

Helyváltoztatásaink meghatározását több szóval is kifejezhetjük, de a szó melyet használunk sokszor nem egyértelmű. Az én meghatározásaim a következők.

Ballagás: Szinte erőltetetten lassú, többnyire bámészkodással egybekötött haladási forma. Sebessége: 1-2 km/óra.

Séta: Kényelmes haladás, melynek sebessége 3 km/óra.

Barangolás: Hasonló a sétához, de többnyire természetes kör­nyezetben történik.

Lötyögés: Sebessége szintén kb. 3 km/óra. A karok mindenkor "leengedett" laza helyzetben vannak, a lábak imitálják a futó mozgást. Az edzések befejeztével hasznos lötyögni, mert a még "üzemi hőmér­sékletű" izomzatot kitűnően fellazíthatjuk. Rendkívül regeneratív hatá­sú.

Gyaloglás: A sebesség mértéke 6-8 km/óra között változik.

Döcögés: Erőltetetten kissé bicegős mozgás, teljesen "kifutott" hosszútávfutók döcögéssel kerülik el a verseny feladását. Esetenként labdarugók alkalmazzák lazító gyakorlatként. Különösen a csípőízüle­tek lazítására alkalmas.

Menetelés: Fegyveres alakulatoknál alkalmazott mozgásforma, többnyire katonai jellegű, felszerelésben végzik. Sebessége: 6 km/óra.

Erőltetett menet: Ugyanaz, mint a menetelés, csak a sebesség na­gyobb: 8 km/óra.

Kocogás: A sebesség 8-10 km/óra között változik. A mozgásfor­ma kötetlen, a talajonfogás történhet sarokkal, külső talpélen, de akár lábujjhegyen is. Utóbbi hosszabb távon igen erős igénybevételt jelent a lábnak. A leghasznosabb lehet, a talajfogások módozatainak váltakoztatása. A mozgás kivitelezésének nincs jelentős szerepe. Kezdő koco­gok iktassanak be edzésükbe hosszabb sétákat, mely közben hasznos karkörzéseket végezni.

Versenyszerű gyaloglás: Sebessége óránként 10-15 km. A talaj­fogás sarokkal történik, ennek következtében a láb nyújtott állapotba kerül. Ezért fordul el a csípő, mely jelenség a külső szemlélőben mo­solyt fakaszt. Sokan azt hiszik, hogy a versenyző akaratlagos "riszál­ja" a csípőjét, holott a jelenség a szabályszerű gyaloglás szükségszerű velejárója. A versenyszerű gyaloglás a futástól alapvetően abban kü­lönbözik, hogy nincs repülési ív. A nyújtott lábbal történő futást "osonásnak" nevezik, ilyen esetben két figyelmeztetés után a versenyzőt ki­zárják a további küzdelemből.

Bemelegítő futás: Élettani szempontból igen nagy a jelentősége, elsősorban a keringési szervek - magas szintű terheléséhez - előkészí­tése történik meg. Másodsorban az izomzat vérellátásának és hőmér­sékletének a felhangolása a cél a bemelegítésnél. Sebessége mindenkor feleljen meg az illető alapritmusának. Sebessége: 9-12 km/óra.

Szupermarathoni futás: A marathoni távnál hosszabb futásokat neveztem el szupermarathoninak, még 1964-ben. Sebessége 12-16 km/óra. 1980-as évek végén az amerikaiak ugyanezen távok lefutását ultramarathonnak "keresztelték". Ez idő óta a sajtóban mindkét elne­vezés váltakozva jelenik meg. Ami rendkívül módon bosszant az, hogy mintegy 20 éve a marathont és természetesen a szupermarathont is h betű nélkül írják. Egyedül nálunk, Magyarországon. Hiszen Marathón mezejéhez kapcsolódik a 42.195 méteres hosszútávfutás.

Marathoni futás: Sebessége 13-20 km/óra. Az atlétika verseny­számaiban szereplő, valamikor klasszikus hosszútávfutó számokat, az 5 és 10.000 m-es síkfutást, - erős iramuk miatt - ma már inkább a középtávfutás számai közé lehet sorolni. Gondoljuk csak el, hogy az 5000 m-es idők a világ élvonalában közel egy perces körök lefutását jelentik! Ez annak mond valamit, aki már futott 400 métert egy perc alatt. Hihetetlen módon javultak a 800 és 1500 méteres eredmények is, melyek valamikor középtávnak számítottak. Napjainkra a sebesség miatt ezeket a számokat a sprintszámokhoz sorolhatjuk. 1955-ben Iha­ros Sándornak sikerült valami olyan, ami sem előtte, sem ezt követően még senkinek Magyarországon. Egy év alatt kilenc világrekordot ál­lított föl és ezzel elnyerte - minden szakág között - az év sportolója cí­met. A szavazást a világ legnagyobb sportlapjainak munkatársai vé­gezték el. Büszkék lehetünk rá, hogy volt egy magyar aki elérte a Vi­lág Legjobb Sportolója címet. Ebből a kis maroknyi nemzetből.

Napjainkra már más szelek fújdogálnak. Az európai futóknak egyre kevesebb keresni valójuk van a hosszú távú nemzetközi futóver­senyeken. Annál több kiváló eredményt produkálnak a kenyai futók. Fantasztikus volt a Barcelonai 3000 m-es akadályfutás döntője. A ke­nyai futók végeztek az első három helyen, méghozzá nagy előnnyel. Házi versenyt csináltak egy olimpiai döntőből. Egyre jobban törnek e-lőre és azt hiszem, hogy a hosszú távokon egyeduralkodók lesznek. Eredményességük viszonylag könnyű csontfaj súlyuknak köszönhető el­sősorban. De az sem lehet közömbös, hogy kitűnő genetikai kóddal rendelkeznek. Őseik nem voltak elpuhultak, sok fizikai terhelést végez­tek és igen kevés húst fogyasztanak.

Bizonyos, hogy a vegetáriánus életforma elősegíti a jó eredmé­nyek elérését. Például szolgáljon Herb Elliott. Ő volt 1960-ban a Ró­mai Olimpián az 1500 m-es síkfutás bajnoka. 3:36 mp-es idejével még napjainkban is világversenyeket lehet nyerni. - Vagy az etióp Bikilia. Ő is vegetáriánus volt és két egymást követő olimpián diadalmasko­dott a marathoni futásban. Számomra még a legérdekesebb a köztu­dottan bohém Johnny Weismüller. Néhai mesterem, Lovas Tóni bá­tyám sokat beszélt róla. Azt is elmondta, hogy sokszor átmulatott éj­szaka után állt rajtkőre és szivarozott a rajt előtt. Persze lehet, hogy a nagy Tarzan ezt csak azért tette, hogy idegesítse ellenfeleit és valószí­nű, hogy a szivarfüstöt nem tüdőzte le. Mindenesetre Johnny Weismülleről bármit is lehet mondani, de az elvitathatatlan, hogy hatalmas ember volt. Neve legenda maradt a mai napig. Összesen hat úszó vi­lágcsúcsot állított föl! Korabeli nyilatkozatában minden alkalommal megemlítette, hogy az ő ereje a vegetáriánus életformában rejlik. Nem, nem volt ortodox vegetáriánus, tehát növényi eredetű élvezeti szereket fogyasztott. Távol áll tőlem az, hogy erre valakit biztassak. De egy bizonyosnak látszik, történetesen az, hogy a káros szenvedélye­ket kissé lehet vegetáriánus életformával kompenzálni!

Fuss az egészségedért!

A világ legjobb 100 m-es futói 36 km-es sebességgel száguldanak a rekordtávon. Sokan ezt a gyorsaságot még kerékpárral sem tudják teljesíteni. Természetesen más a versenysport és más az, ha valaki "csak" azért végez rendszeres testmozgást, hogy fizikuma, közérzete kiteljesedjen.

A világ több országában észlelték, hogy az emberiség fokozato­san enerválódik, mondjuk ki őszintén, testileg degenerálódik. A jobbító szándékkal rendelkezők a bajt ellensúlyozni kívánták. Rájöttek arra, hogy tenni kell valamit, mert a folyamatnak beláthatatlan negatív kö­vetkezményei lesznek. így kerülhetett sor arra, hogy a kocogás és a futás jelentősége néhány évtizede reflektorfénybe került. A mozgalom kialakulásában úttörő szerepet játszottak az angolok, akiknél egyéb­ként is nagy hagyományai vannak a futásnak. Egymás után alakultak meg a futóklubok. A kommunikáció lehetőségein keresztül harsogott a világ: "Fuss az egészségedért!" - "Aki nem végez rendszeres testmoz­gást, az légüres térben lebeg!" stb.

Az első kocogó klubok tagjainak jelvényében zöld mezőben egy fehér + jel, valamint egy piros 10-es díszelgett.

A jelvény képletesen hirdette, hogy aki rendszeresen kocog, az 10 évvel tovább él!

A + 10 jelvény tervezői - gondolom - nem véletlenül alkalmazták a piros, fehér, zöld színeket. De legyünk őszinték, hogy ezek a kerek a-lakú trikolorok hazánkban csak keveseket buzdítottak kocogásra. Két­ségtelen, hogy vannak látványos futó- és kocogó-rendezvények, de hazánkban arról nem beszélhetünk, hogy tömegesen kocognak az em­berek. Mindenki meggyőződhet erről lakókörnyezetében. Közel lakom a Dunához, sétányok, parkok várják a kocogókat. Ehelyett a kutyasé­táltatók serege veszi birtokba e szép helyeket.

A kocogás és futás népszerűsítéséért sokan és sokat tesznek. Tiszteletet parancsoló ez az egészséget mentő törekvés. Az ötvenes, hatvanas években az utakon, köztereken futókat megmosolyogták, sőt kritikai megjegyzések özöne érte az edzések folytatóit. Napjainkban egyre ritkábban lehet ilyet tapasztalni, ami azt jelenti, hogy gyökeres szemléletváltozás következett be a futással kapcsolatosan. A közösségek - legyenek azok munkahelyiek, barátiak, családiak, - akarva, nem akarva felfigyelnek a rendszeresen futók, kocogok átlagon felüli teherbírására, kiegyensúlyozott, optimista életszemléletére. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy hazánkban napjainkra olyan légkör alakult ki, amelyben minden lehetőség megvan arra, hogy az össznépi kilométerek szaporodjanak társadalmunk és saját magunk javára.

Az igazsághoz tartozik, hogy időnként, különösen az egyén szem­pontjából határteljesítésnek számító futásnál, erős izomláz jelentkezik. Kezdő futóknál és kocogóknál is számítani lehet erre. Az izomtevé­kenység következtében felszaporodott bomlásterméket gyúrással ki­tűnően lehet távoztatni a szervezetből. Az ilyen izmot pihentetni kell és hűvös vizes borogatást kell alkalmazni rá. Masszírozás után a futót le­hetőleg küldjük levegőre, azzal a céllal, hogy légző gyakorlatot végez­zen. A véráramban mozgatott tejsav így eredményesen távozik a szer­vezetből, kisebb lesz a tejsav visszaépülésének mértéke.

Gyúrni, masszírozni a legkülönfélébb szerekkel lehet. Igen jó és nagy hatásfokot érhetünk el a szappanos-vizes masszírozással, kitűnő­en át tudjuk dolgozni az izomzatot. Amikor erre nincs lehetőség, sok­féle más szert alkalmazhatunk, ilyenek lehetnek: síkpor, parafinolaj, Nivea krém. Túlerőltetett izomzatot speciálisan kell kezelni, kámfor­ral, vagy kámfortartalmú Opodeldokkal, sósborszesszel. Mindenesetre olyan anyaggal, ami hőelvonó. Egy bizonyos szintig a gyúrás "művé­szetét" mindenki elsajátíthatja. Az alany többnyire úgy is "dirigál".

Sok családban divat, hogy időnként megmasszírozzák egymást. A jó gyúrásnak álmosító hatása van. Ezért hasznos a műveletet lefekvés előtt, az esti órákban végezni. Más jellegű a sportolók verseny előtti, lazító-felrázó jellegű gyúrása. Masszírozás közben igen hasznos, ha elvégezzük a végtagok passzív mozgatását, magas szériaszámban. A gyúrást is valahol a testkultúrához sorolhatjuk. Gondoljunk arra, hogy a görög és római birodalmakban milyen nagy kultúrája volt az illatos olajokkal történő masszírozásnak.

Aktív sportpályafutásom befejeztével részt vettem a Magyar Rádió által megrendezett első magyar kocogó versenyen 1976-ban, Békésen. Hatalmas mezőny vágott neki a távnak. Megindult a tömeg és ugyancsak kapaszkodnom kellett. Semmi, általam előre elképzelt kocogás nem volt. A férfi mezőnyben csak úgy tudtam győzni, hogy teljesen kifutottam magam..

Napjainkban már nem is igen beszélnek a kocogásról, inkább fu­tóversenyről. Ennek igen egyszerű a magyarázata. Eredendően minden emberben benne van a versenyszellem. Ezért aztán a résztvevők mindent elkövetnek azért, hogy a lehető legrövidebb idő alatt tegyék meg a távot. Aki futás helyett kocogni kezd, azért teszi mert elfáradt. Természetesen más az, mikor egy baráti társaság együtt elmegy kocogni és közben vicceket mesélnek. Szuper regenerációs szabadidős program! Vagy egyedül is kocoghat az ember, jó levegőn, szép tájakat pásztázva, pozitív gondolatokat érlelve.

Kocogás

Lótás-futás ma az élet, jaj annak ki meg-meg áll.

Csoda-e, ha homlokunkon a verejték csordogál?

Futó felhő, futó zápor, futó patak, futó nap,

Fut a futó, fut a vad, fut a tej és futóbab.

Fut a mama, fut a pék, TV-men is fut a kép.

Futó évek, futó nép, futó bolond fut elég.

Az ügetőn futó lovak, engem meg elfutott a méreg is:

Miért futok ide, mikor itt fut el a pénzem is?

Futó utcán futó kislány, harisnyáján fut a szem,

Futólag a futó szemmel, fut vele a szemem.

E futásnak mily vége lesz, milyen lesz a hatása?

Ehhez képest sétagalopp volt a Zalán futása.

Óriási szerencsém van, mely bánatomra hoz vigaszt,

Akad valaki mindig, ki feltalálja a spanyol viaszt!

Volt MHK és "Mozdulj meg", most meg itt a kocogás,

Ez aztán a sportmozgalom! - S elfogott a kacagás.

Kocoghat most ifjú, öreg, ki mást sportolni nem szeret,

Sok van olyan ki sportolna, de valamiért nem lehet.

Nem mindenki lehet bajnok, ki a sikert aratja,

De most mindenki kocoghat, ki egészségét óhajtja.

E mozgalom fekszik nekem, a vérem is mocorog,

Látom magam, amint hévvel egy HÉV után kocogok.

Itt van végre egy mozgalom, mely sokáig nem avul,

Járhatja ezt mindeni most, aki járni megtanul.

Beálltam hát kocogónak, s vettem észre magamat,

Amíg eddig eljutottam, hány esztendő elszaladt.

Lejjebb adtam én azóta, ma már nem loholok.

Egészségem érdekében annál többet kocogok.

Hogyha aztán már nehéz lesz számomra a kocogás,

Elég sok jó fej van, addig találjon ki megint mást!

Szüntessék be a kocogást, hozzák be a döcögést,

Amennyiben ez is nehéz, akkor meg a lötyögést!

Hosszú futásodra mindig számíthatunk!

Azok közé tartozom, akiknek sikerült gyermekkori elképzeléseit megvalósítani. Sok szépet kaptam az élettől, a társadalomtól. Napja­inkban ebből szeretnék legalább "morzsákat" visszaadni embertársa­imnak, gyógyászi tevékenységemmel és publikációmmal, valamint or­szágos méretű előadásaimmal.

A sport tanított meg arra, hogy észrevegyem az emberi értékeket. Ha ez utóbbit keressük mindenkiben, kapcsolataink felhőtlenek lesz­nek. Banálisan hangzik, de így van: mindent a rendszeres sportolásnak köszönhetek. Azt hiszem, hogy az optimista és derűs életszemlélet kia­lakításához aligha lehet jobb eszközt találni, mint a sportot. Mozgás és oxigén nélkül az emberi lét elképzelhetetlen. A sport maga a vidám­ság, mely elősegíti, hogy az ember sokáig alkotó részese lehessen a társadalomnak. A sport területe társadalmi szféra is. A közös élmé­nyek összetartó ereje gyümölcsöző emberi kapcsolatok kialakítását is eredményezi, méghozzá többnyire hosszú távon.

A motiváció

Mély benyomást gyakorolt rám az 1952-es Helsinki Olimpia, kü­lönösen egyik hőse, Emil Zatopek. (ekkor 13 éves voltam). A cseh­szlovák "lokomotív" megnyerte az 5000 méteres, a 10000 méteres, va­lamint a marathoni futást. Zatopek az én szememben mindenkit felül­múlt, valósággal csodáltam. Az eszményképem lett. Minden róla szóló újságcikket kiollóztam és gondosan eltettem. Kedvenc időtöltésemmé vált a Zatopekről szóló anyagok átolvasása. Rövidesen megszületett bennem az elhatározás, hogy többet fogok tudni, mint 0, és ezért min­dent meg fogok tenni. Ettől kezdve "sutba" dobtam Csepel kerékpáro­mat. Mindenhova futva mentem. Esténként futva kézbesítettem Apám fontos leveleit. Mikor vége volt a futásnak, valami soha nem tapasztalt elégedettségféle töltött el, semmivel fel nem cserélhető életöröm. Ké­sőbbi sportpályafutásom alatt sokan és sokszor megkérdezték tőlem, hogy tulajdonképpen mi a jó a nagy távok lefutásában? Erre az őszinte válasz az lehet, hogy "az amikor megáll a az ember". Ilyenkor más módon cl nem érhető életöröm árad szét az ember testében, és ez az, a-miért érdemes szenvedni.

1952-ben már mindennap futva közlekedtem az iskolába is. Lá­baim úgy megerősödtek, hogy elbírtam a 90 kg-os búzás zsákot. A hosszú távok lefutásához képest minden munka könnyűnek tűnik. Ezt már nagyon fiatalon észrevettem. Minden szenvedés nélkül bírtam a cséplésnél a töreket hordani, napkeltétől napnyugtáig. (Ez hiányzik a mai fiataloknak, hogy "megemberesedjenek".) A hosszútávfutás rend­kívül alkalmas arra, hogy az embert pozitív tulajdonságokkal ruházza fel. Elsősorban fejleszti az akaraterőt, kitartást, türelmet és önfeláldo­zóvá teszi az embert. Aztán arra is megtanít a távfutás, hogy bármit is akarjunk elérni az életben, azt csak szorgalommal, rendszerességgel és fokozatosan tudjuk megvalósítani.

1952-ben 11 km-t tudtam egyhuzamban lefutni. 1953-ban már sikerült 17 km-t teljesítenem. 1955-ben 30 km-t tudtam egyfolytában lefutni. Először 1956-ban, 17 éves koromban sikerült teljesítenem a marathoni távot. (42 km 195 m) 1960-ban hatalmas erőfeszítések árán sikerül a marathoni távnál hosszabbat, 48 km-t lefutnom. Ezt az eredményt 1962-ben 50 km- re javítottam. 1964-ben Magyarországon elsőnek sikerült a marathoni táv dupláját lefutnom. Akkor éreztem, hogy van kurázsi bennem. Következő évben már 90 km-t teljesítettem. És először 1966-ban sikerült egyfolytában 100 km-t lefutnom, még­hozzá könnyedén. Ekkor már félelmetes kilométer mennyiségeket telje­sítettem, naponta 50 km-t, szabadnapjaimon 70-80 km-t. 1967-ben Budapestről Moszkvába futottam, a több mint 2000 km-t napi 70 ki­lométeres etapokban teljesítve. 1967-ben sikerült - a régi országúton - Budapesttől Bécsig (267 km) elfutnom megállás nélkül, ami akkor a világ legjobb eredménye volt!

Életem legnagyobb élménye

Dédelgetett gyermekkori álmom megvalósulása volt, mikor is Budapestről sikerült Moszkvába elfutnom. Már a rajt előtt hatalmas érdeklődés volt a sajtó részéről, és ez egy kicsit nyomasztóan hatott rám. Ahogy közeledett az elindulás napja, úgy fokozódott bennem a feszültség, hogy mi lesz, ha esetleg nem sikerül? - Ez kishitűség volt részemről, talán azért alakult ki, mert sokan kételkedtek vállalkozá­som sikerében. Végül is több, mint 400 falun és városon keresztül fut­va, no, meg a Brjanszki erdőn, percnyi pontossággal érkeztem be a Moszkvai Luzsnyiki stadionba. Befutásom a Szpartak Moszkva-Dina­mó Kijev kupadöntő mérkőzés szünetében volt. Nem akarom elhinni... Már a stadion salakján futok. A 117 ezer néző feláll. Szűnni nem aka­ró taps hömpölyög végig a lelátókon. Még arra is van erőm, hogy finiseljek, 50 méter, 10 méter és átszakítom a piros-fehér-zöld célszala­got. Boldog vagyok, hogy iszonyatos munkámat siker koronázta. Fo­tóriporterek gyűrűje vesz körül. Ennyi fotóst egyszerre, egy helyen, azóta sem láttam. A villanyújságon kigyullad az üdvözlő felirat: Kö­szöntjük Schirilla Györgyöt. Táv: 2215 kilométer.

A Római Olimpia 10000 méteres világbajnoka Pjotr Bolotnyikov mondja a köszöntőt:

"- Kedves moszkvai sporttársak! Nagyon boldog vagyok, hogy önökkel együtt köszönthetem ezt a nagyszerű magyar fiút. Már sok vi­lágversenyen indultam, nagyon jó érzés volt győzni és a dobogó leg­magasabb fokán állni, de ez a fiú egy olyan különös dolgot produkált, amit a világon még senki nem próbált meg. Az érdekes futásáért és sportbéli kezdeményezéséért fogadják úgy, mint ennek az irányzatnak az úttörőjét. Ez a szupermarathoni futás az emberi teljesítőképesség újabb oldalát mutatta be. Megmutatta, hogy mire képes egy edzett sportoló szervezete. A több mint 2000 kilométeres táv kitűnő propa­gandája volt az atlétikának és a hosszútávfutásnak. Meg vagyok róla győződve, hogy sok új hívet szerzett ennek a szép sportágnak Schirilla György barátunk. Én a magam részéről, és az Önök nevében is nyúj­tom kezemet és gratulálok neki, ünnepeljük úgy, mint egy olimpiai bajnokot!"

Ebben a pillanatban felhangzott a magyar Himnusz, 117000 néző állta végig feszes vigyázban. Ezt követően, mint egész utamon végig, úgy kezeltek az emberek, mint egy nemzeti hőst. Egyszer majd ezeket a nagy élményeket megírom. Egész életem alatt nem volt annyi siker­élményben részem, mint a Moszkvai futásom alatt és után. Aminek nem örültem, az az volt, hogy minden befutásnál a levegőbe dobáltak, és a futás végére már tele voltam lila foltokkal.

A Budapest-Varsó 719 km-es távolságot hét nap alatt futottam le. A hatalmas hőségben nem kis feladatot jelentett számomra a napi 100 kilométer teljesítése. A lengyelek mindenütt nagy lelkesedéssel és szeretettel fogadtak. Futásom alatt a hőmérséklet 32-34 °C körül volt. Az országút aszfaltja szinte táncoltatta a levegőt, jól lehetett látni. Fu­tás közben paradicsomlét fogyasztottam. (Hőségben ez a leghaszno­sabb.) A lengyelek többször nehéz helyzetbe hoztak, mert ahol csak le­hetett, elkapott a tömeg és a levegőbe dobáltak, közben ütemesen éne­keltek. Szerencsére, vittünk tartalék trikókat és nadrágokat. Nagy szükség volt rájuk, mert a feldobálásoknál sokszor elszakadt a felsze­relésem. Olyan erővel fogtak meg, hogy kék, zöld foltok keletkeztek egész testemen. A befutás után még futottam egy tiszteletkört, lengyel zászlóval a kezemben, közben a zsúfolt stadion közönsége ütemesen tapsolt.

És itthon: Nagyobb nemzetközi futásaim után itthon igen sok meghívást kaptam. Ebben az időben népszerűek voltak az élménybe­számolók. Nem volt ez az érdektelenség, melyet napjainkban tapasz­talhatunk.

Nem akartam sokat veszíteni az edzettségi szintemből, ezért a hazai meghívásoknak is mindig futva tettem eleget. így lettem állandó résztvevője a SZÚR mérkőzéseknek, melyekre Budapestről vittem a labdát. Kedves színfoltot jelentettek ezek az élmények nem csak a résztvevőknek, hanem a nézőknek is. Aztán szép lassan elhalt a "mű­faj". Pedig nagy nevek szerepeltek: Kabos, Kazal, Bitskei, Ráthonyi és sorolhatnám tovább. Néhány száz élménybeszámolóm alatt befutot­tam az egész országot. A Mályi tótól kezdve a Pécsváradi tóig. Sok­szor elfutottam Szegedre, Debrecenbe, Nyíregyházára, Mosonmagyar­óvárra, Esztergomba, Egerbe, Miskolcra, Pécsre, Mohácsra, Gyön­gyösre, Békéscsabára, Kecskemétre, Zalaegerszegre, Bajára, Szek­szárdra, Nagykanizsára, körbefutottam a Balatont, Budapestről indul­va, Hódmezővásárhelyre (Ez az egyetlen város, ahonnan Budapestre is futottam, 1972-ben HODIKÖT reklámban a Népstadionban megren­dezett SZUR-ra), Veszprémbe, Sopronba, Hajdúböszörménybe, Vár­palotára, Tatabányára, Ajkára, Hartára, Kiskunhalasra. Csak "egy pár" helyet írtam le, mert hirtelen ezek jutottak eszembe. De a leg­kisebb falucskába is futva mentem, legyen az Nagymágocs vagy Kocsola. Úgy hiszem, hogy néhány oldalt teleírhatnék akkor, ha minden helyet megemlítenék, ahová elfutottam.

Kenderes: A Budapest - Moszkva közötti távfutásom hazai sza­kaszán Kenderesen fogadtak a legnagyobb szeretettel. A kenderesi be­futásomra a község már előre készülhetett. Olyan tömeg volt, hogy alig tudtam befutni. Kósa Pál, a Művelődési Ház igazgatója fogadott, egy fémmázas vázát adott át részemre, melyre az volt írva: "Schirilla Gyurinak szeretettel Kenderes dolgozói." Másnap reggel egy hatalmas molinót pillantottam meg az országút fölött: "Jó utat Schirilla" felirat­tal. A rajtnál Lucz István VB-elnök búcsúztatott, a következőket mondta: "Kedves Gyurka, kedves barátaink! Megilletődve állunk előt­ted. Egy világbajnok nem mindennapi látvány. Hát még olyan világ­bajnok, aki a világon először hajt végre valami olyat, amit előtte meg sem kíséreltek és feltehetőleg nem is fognak egyhamar. Teljesítményed nagysága legfeljebb az első űrhajós, Gagarin teljesítményéhez hason­lítható. Utadon légy a magyar nép, a magyar sport utazó, illetve szala­dó nagykövete! Légy a népek közötti sportbarátság élő megtestesítője! Kenderes dolgozói utadon forró szeretettel és féltőén gondolnak majd rád. S, ha erőd lankad, a tested vonakodik végrehajtani agyad, szíved akaratát, gondolj erre a szeretetre és féltő gondra, s meglásd, terved sikerrel fogod végrehajtani, amit mi is tiszta szívből kívánunk. Úgy érezzük, hogy köszönettel tartozunk még Édesapádnak, aki a sport szeretetére megtanított, sportbarátaidnak, Kraivich Józsefnek és kiváló orvosodnak dr. Prónai Lászlónak. Ők a végrehajtás nehéz óráiban melletted maradtak és fanatikusan hiszik - ismerve téged - velünk együtt, hogy tervedet a magyar nép, a magyar sport dicsőségére végre fogod hajtani. Ehhez kívánunk erőt, egészséget lankadatlan küzdeni akarást. Ne feledd ígéretedet, azt, hogy ha felépül a bisztró, megint ide futsz Kenderesre. Mi kenderesiek visszavárunk! Kísérje utadat szeren­cse!"

Egy év múlva: Egy rövid levelet hozott a postás, tartalma a kö­vetkező: "Kedves Gyuri! Emlékszel, mikor itt jártál nálunk? Meghív­tunk már jó előre - a bisztró avatására. Hát elkészült a bisztró és vá­runk, hogy megnyisd! Lehetőleg futva gyere! A bisztrót Schrilla biszt­rónak kívánjuk elnevezni!" Aláírás: Lucz István, VB-elnök, valamint Kósa Pál, Művelődési Ház igazgató. Az Esti Hírlap is megírta: "Schirilla bisztrót avatnak Kenderesen". így került sor arra, hogy a Balázs Béla filmstúdió munkatársai megjelentek a lánchidi nulla kilo­méter kőnél, hogy kamerával kövessék Budapest-Kenderes (142 km) távfutásomat. A kísérő kocsiban feleségem, edzőm, apám, és Bodnár cipész foglalt helyet. Kenderes község határában már sokan vártak. A helységnevet jelző táblánál állt Lucz István VB-elnök. Ennyit mon­dott: "Gyurikám, állj meg, mondom a köszöntőt!":

Egyszerű szavakkal nehéz kifejezni Szeretnélek itt ma szívből köszönteni! Az épület kész van, s vendéglátó terme, Sportkedvelő ország magyaros étterme. A vezetőségünk beteljesült vágya, Felépült a bisztró Szövetkezet háza. Frissítővel szolgál fáradt utazóknak, Külföldi vendégnek s belföldi magyarnak. Kenderes községünk apraja és nagyja, Örömmel üdvözöl, mint vendéglátó gazda. Ünnepnap ez nekünk, hogy itt vagy közöttünk, Hosszú futásodra mindig számíthatunk. Egy évvel ezelőtt láttuk a lábaid,

Mely a messzi útra dicsőségre vitt! Négyes útvonal lett az összekötő híd, Budapest és Moszkva barátsága vitt. Vállaltad az utat mindnyájunk helyett, Ezért fogadtuk be, Schirilla a neved. E találkozásnak szívből örülünk, Lábaid nyomába mi is léphetünk!"

A köszöntő felolvasása alatt helyben futást végeztem, hogy izma­im ne merevedjenek el. Néhány kilométer lefutása után megérkeztem a bisztróhoz. így szólt hozzám Lucz Pista: "Az államhatalmi szervek ne­vében felkérem és engedélyt adok Schirilla Györgynek, hogy a bisztrót nyissa meg!" A bejáratnál piros-fehér-zöld szalag feszült. Az ÁFÉSZ elnöke Tapasztó István piros bársony párnán ollót adott át, elvágtam a szalagot, a zenekar rázendített, és mint első vendég egy korsó gyü­mölcslevet ittam. Gazdag Gyula, a Balázs Béla stúdió filmrendezője végül is kitűnő anyagot készített kenderesi futásomról. Sokat vetítették a: Hosszú futásodra mindig számíthatunk c. filmet. Ez a film a maga idejében is humorosnak számított. Napjainkban humora mellett érde­kes kordokumentum.

Végül nem engedélyezték a kenderesi bisztró rólam való elneve­zését, azzal az indoklással, hogy élő emberről nem lehet vendéglátó­ipari egységet elnevezni. A kenderesiek áthidaló megoldásként a kö­vetkező táblát helyezték el a bisztró falán: "Ez a bisztró Schrilla György távfutó tiszteletére és moszkvai útja emlékére kapta a Sport nevet."

A felirat idővel lekerült a bisztró faláról, de a helybeliek ma is csak így mondják, hogy "megyek a Schirillába".

Befejezés helyett

Vegyél fel szeges cipőt, ha sziklás hegyre mész!

Mindenki élni akar, - élni sokféle képp lehet...

Van, ki kevéssel éri be, bár küzd érte eleget.

Van, kinek a sok is kevés, bár dolgozni nem szeret,

Elvárná, hogy számára más keresse meg a kenyeret.

Milyen szomorú és káros, ha egy ember léha,

Csak akkor dolgozik, ha kedve támad néha.

nem is titkolja az ilyen mert arra céloz:

"Hiába is törném magam, úgysem érnék célhoz!"

Gyenge jellemmel az ember meg nem áll,

Az idő sodrában csak ténfereg és kalimpál.

A mai élet ritmusa új szeleket kavar,

Csak az állhat meg, aki szorgalmas és akar!

Feszítsd meg izmodat és erőltesd agyad,

Ha a sors bele is szól, te irányítsd magad!

Könnyű cipőben járj, ha sima úton mész,

De vegyél fel szeges cipőt, ha sziklás hegyre lépsz!

Az élet néha könyörtelen, kemény próbára tehet,

Ne várj a sors kegyére, ha kell, legyél te is könyörtelen.

Vagdosd le sorban a hétfejű sárkány fejeit.

Segíts magadon és akkor az Isten is megsegít!

Akkor légy könyörtelen mikor az irgalomnak nincs helye!

Aki az idők szavát nem érti meg: A pokolba vele!

Azért legyél és maradjál ember, - ez derék dolog,

 Becsületnek lenni kell, amíg a föld forog.

A becsület útján előre az ember néha lassan jut,

Mégis előbb ér célhoz, mint az, ki ferde úton fut.

Kedvedet ne szegje, ha néha léha mégis trónra ül,

Magas trónról az ilyen ember könnyen lekerül.

Olyan égig érő csúcsra ne akarjunk menni,

Ha előre látni, hogy erőnkből nem fog rá telni.

Mely célokat kitűzünk, az mindig legyen elérhető,

Legyen mindenkor hasznos, legyen lemérhető.

Ha gyengével találkozol, ki arról nem tehet,

Erődből, ha telik, segítsd őt, ahogyan csak lehet!

Ilyen ember nem, - csak léha veszhet el,

Ilyet az Isten áldja, amazt meg verje el!

Milyen nehéz sokszor embernek lenni,

Mit elérni kívánunk, becsülettel végigvinni.

Sikerrel harcolni meg olyan harcot, amely vértelen:

Erre olyan ember képes, kiben erő van és értelem.

Schirilla György