Tizenöt kis titok és a fő gyakorlatok

1. A szív tana

Az emberiség egyik legősibb szimbóluma a szvasztika, a jobbra forduló kereszt, amely a szív összehúzódásait  szimbolizálja.  Ennek balra forduló változata a szuvasztika, a szív tágulásának jelképe. Mindkét alakzat azt su­gallja, hogy a misztikus, az okkult és a mági­kus  tevékenység kétféleképpen,  egymástól teljesen különböző módon is történhet.

1.  A zárt szív tana. Itt a lélek nyitott, hogy befogadja, rendezze a benyomásokat, és ennek során fejlődik a szellem. Ennek az útnak a szimbóluma - a keleti értelmezés szerint - a szuvasztika, a balra forduló ke­reszt.

2.  A nyitott szív tana. Itt a szív és annak ér­zelmei nyílnak meg, hogy befogadják és rendezzék a benyomásokat, eredménye pedig a bölcsesség. Jelképe a szvasztika. Ha megtekintjük az emberi szív keresztmet­szetét, látjuk, hogyan veszik fel az izmok a szvasztika és a szuvasztika alakját, attól füg­gően, hogy a dobogó szív összehúzódik-e vagy tágul.

A fejlődés állandó, ennek egyik legfonto­sabb jele a szív tana; természetes bizonyítéka a szeretet és a tisztánlátás. Ez a tan örökké áthatotta az emberiség legtitkosabb és leg­szentebb hagyományait.

Üljünk le egy háborítatlan helyen, és figyel­jük meg, hogy a Nap vagy a Hold felé fordu­lunk-e. Vegyünk mély lélegzetet, lazítsunk, majd teljes figyelmünket összpontosítsuk a belső életünkre.

Zárjuk a jobb kezünket, de a mutatóujj és a középső ujj (az élet ujja és a tanító ujja) ma­radjon nyújtva és mutasson a szívre. Most tel­jes lényünkkel érezzük a szívverésünket. Tu­datosan töltsük meg szeretettel úgy, hogy minden szívdobbanásra mondjuk ki újra a szeretet szót. Lassan érezni fogjuk, amint szívünket birtokba veszi a szeretet. Nyomás és teltségérzet tölti el a szív tájékát.

Amikor ez az érzés a csúcspontjára ér, te­gyük a bal kezünket a jobb kéz fölé és lassan húzzuk el a jobb kezet. Ugyanekkor zárjuk a bal kezet a mutató- és a középső ujj kivételé­vel, így most ez a két ujj kerül a szív fölé. Ek­kor minden szívdobbanásra suttogjuk: al-im. Ez a szent szó nyitja meg a szívet. Ismételjük ezt a szót minden szívdobbanásra, ily módon behatolunk a szív vörös felhőkbe és ködbe burkolózó belső lényegébe. Középen serleget látunk majd, felette a fénylő pentagramot, s abban a mindent-látó Szemet.

Ezután kellő áhítattal kapcsolódjunk ön­magunk legmélyebb, isteni középpontjához. Ebben az állapotban csak szeretetet tudunk kibocsátani, azonkívül képesek leszünk meg­értést mutatni mások iránt. Megérinthetjük, segíthetjük és megáldhatjuk őket.

A gyakorlat befejezéséhez tegyük vissza a jobb kezet a szívre, most a bal kezet húzzuk el a szívről. Tegyük jobb kezünk mutató- és kö­zépső ujját a szívünkre úgy, mint az elején, és minden szívdobbanásra ismételjük a béke szót, ily módon is feltöltve a szívet.

A Szentelt Szív tana ezzel befejeződött. Min­den fontos vállalkozásról kérdezzük meg a szívet, méghozzá a bal kéz mutató- és közép­ső ujját helyezve a szív fölé. Ezt a gyakorlatot valaha a betegségek gyógyítására is végezték.

2. A teremtés gyakorlata

Ezzel a gyakorlattal felébreszthetjük a kíván­ságokat, és előidézhetjük akaraterővé való át­alakulásukat. Álljunk egyenesen, egyenesít­sük ki a gerincet, emeljük magasra a fejet, húzzuk be az állunkat. Lazítsunk, és vegyünk egy mély lélegzetet.

Tegyük könnyedén mindkét kezünket a napfonatra, azután gondoljunk valamire, amire vágyunk. Tartsuk kissé vissza a lélegze­tet, közben rezegtessük a rekeszizmot a has­izom kis, lökésszerű mozdulataival. Amíg a rezgés tart, váltakozva ki- és beengedjük a le­vegőt a tüdőben. Folytassuk addig, amíg a vá­gyunk éhséget és ellenállhatatlan sóvárgást ébreszt a napfonat táján, amely gyakran a forróság érzetét kelti.

Amint az utóbbi bekövetkezik, lazítsuk el teljesen a hasizmokat, engedjünk ki minden levegőt a tüdőből. Mindkét kéz ujjait nyomjuk mélyen a gyomorszájba ahol a bordák össze­érnek. Közben hajtsuk előre a fejet, amíg az áll a mellkast érinti. A teljes gyakorlat alatt fé­lig csukjuk be a szemünket, és nézzünk ma­gunkba.

Miután minden levegőt kipréseltünk a tü­dőből, erőteljesen nyomjuk állunkat a mell­kasra és nyomjuk mindkét kezünket a gyo­morra. 7 másodpercig rezegtessük a kezün­ket. Közben koncentráljunk a szóban forgó érzésre vagy kívánságra, mintha birtokba vennénk, akár valami élő dolog volna.

Most kezdjünk el lassan belélegezni, köz­ben kissé emeljük fel a fejünket, és folytassuk a vibráló nyomást a napfonatra. Szívjunk be annyi levegőt, hogy a tüdő teljesen megteljen. Emeljük fel a fejünket, és tekintsünk felfelé, mintha imádkoznánk.

Zárjuk a torkot, hogy semmi levegő ne szök­hessen el, és a belélegzett levegőt nyomjuk a rekesznek és a napfonatnak, közben ujjaink­kal folytassuk a vibráló nyomást.

Amikor megérezzük, hogy ujjainkat meglöki a lefelé nyomott levegő, azonnal húzzuk el a kezünket. Ekkor olyan spirituális állapotban leszünk, hogy szabadon mozgathatjuk a ke­zünket és a testünket, ha szükséges lenne. Ilyenkor ha zárjuk a torkot, aktiváljuk a tu­datalattit és a tudatost, ameddig bent tartjuk a levegőt. E torokzárást az egyiptomiaknál a Crux Ansata (ízisz egyik jelképe, füles kereszt vagy ismertebb nevén életkereszt), Indiában és Tibetben pedig az életerő és a vágy szimbó­lumai, Perzsiában a csomózott zsinór jelképe­zi.

A folyamat, amikor a torok zárva van és a levegő nekifeszül a rekesznek, nagy erővel ak­tiválja a napfonatot, és a szóban forgó óhaj tudatos létezését felküldi az agyba a gerinc­csatornán át. Észleljük is a gerincvelő mentén felszálló forróságban, amely érzékelhetően érinti a tobozmirigyet, azután tisztán és érez­hetően eléri a pontot a két szemöldök között, végül a koponya tetejére húzódik.

Amint ez a feszültségérzés eluralkodik a fe­jünkben, gondolataink egymás után eltűn­nek, amíg végül csak az adott vágy marad benne, s az átalakul akaraterővé. Az akarat­erő összekapcsolja a vágyat annak elérendő tárgyával, birtokba veszi és megvalósítja. A gyakorlat alatt - a kívánság típusától függően - forduljunk arccal a Nap vagy a Hold felé.

A teremtésnek ezt a folyamatát jelképezi Hermész kígyós botja (Hermes Caduceus) a két köréje tekeredő, felfelé kúszó, kitárt szár­nyú kígyóval. Ugyanezt ábrázolja az egyipto­miak szárnyas skarabeusa is, amely az embe­ri koponyát jelképezi. Hermész (Merkúr) meg­valósítja a vágyakat az akarat szárnyain.

Ez nagy és fontos Titok: itt ugyanazokat az erőket tudatosan alkalmazzuk és irányítjuk, amelyekkel a Mesterek Hatodik Titkában ta­lálkoztunk. Ez a Titok minden fontos dolog­ban alkalmazható. Testbe önt áhított dolgo­kat, meggyógyítja saját bajainkat és mások betegségeit, sőt érzéketlenné tesz a fájdalom­mal szemben.

Figyelmeztetés: A kozmikus erőkkel - a Mes­terek Titkaival kapcsolatban - csak fokozato­san kezdjünk el dolgozni! Amikor tudatalatti vagy tudatfeletti állapotba kerülünk, a kör­nyező tárgyak elmosódottá vagy láthatatlanná válhatnak. Ez olyankor normális jelenség, a Mesterek és magas rangú papok hatalmat adó gyakorlatának logikus következménye.

Tisztázzuk, hogy a kozmikus erők csak a közjóra fordíthatók, sohasem önző célokra! (Ajánljuk egy Mester tanácsait a további gya­korlatokhoz, anélkül ne végezzük ezeket )!

Tehát csupán a lélekben élő legnemesebb, erényes vágyakat és kívánságokat valósíthat­juk meg ezzel a gyakorlattal. Kizárólag az em­beriséget kell szolgálniuk, és nem lehet sem­mi kapcsolatuk az alacsonyabb rendű én hitvány sóvárgásaival!

3. Az erő kibocsátása

A gyakorlat másik neve a Pentagram Szertártása. Magában foglalja az erő kivetítését, ezál­tal tökéletes védelmet nyerünk a negatív erők­kel, gondolatokkal és érzésekkel szemben.

Álljunk fel, arcunkat fordítsuk észak felé és kezdjük el a tizenkét légzést, ahogy azt a Mes­terek Első Titkában megismertük. A Mester­légzést - belégzés 7 másodpercig, szünet 1 másodpercig, kilégzés 7 másodpercig és szü­net 1 másodpercig -, tizenkétszer kell megis­mételni.

Most álljunk egyenesen, emeljük fel a fejün­ket, jobb lábunkat, kissé tegyük előre. Ve­gyünk mély lélegzetet, majd a jobb kart vi­gyük bal alsó helyzetbe. A jobb kezünket zár­juk, csak a mutatóujj maradjon szabadon, és mutasson egyenesen előre. A bal alsó sarok­ból a kart egy lendülettel emeljük fel, mutas­sunk egy pontra a fejünk felett, ez lesz a leve­gőbe rajzolt csillag csúcsa.

Lendítsük, a kart a jobb alsó sarok felé, ez­zel befejezzük a csillag tetejét. Majd emeljük a kart a bal vállhoz, ezután vízszintesen a jobb vállhoz. Innen vigyük a kezünket továbbra is kinyújtott mutatóujjal a bal alsó sarokba.

Ezzel kész a pentagram. Megállás nélkül folytassuk egy nagy körzéssel, így a kör bezár­ja a teljes ötágú csillagot. Végül - ismét folya­matosan - fejezzük be a kört a pentagram kö­zepén egy előre irányuló heves mozdulattal.

Amikor a levegőbe rajzoljuk a pentagramot, énekeljük a szent szót: jat-ha-a-hu-vo. Az első mozdulatra jat, a másodikra ha, a harmadik­ra a, a negyedikre hu, az ötödikre vo. A spirál alakú utolsó mozdulatnál és a végén, az elő­relendülő mozdulatnál erőteljesen mondjuk az om szócskát, erre a légzés utolsó szakaszát használjuk. Ezután ejtsük karunkat ernyed­ten az oldalunk mellé.

Ha a körülmények úgy kívánják, a gyakor­latot egymásután tizenkétszer végezhetjük. Arcunk mindig észak felé nézzen.

A csillagot mind a négy égtáj felé lerajzol­hatjuk a levegőben, de a záró körzést az utol­só „döfő" mozdulattal hagyjuk ki. A szent szó

jat-ha-a-hu-vo jelentése: „Isten, az Örökkévaló akarata a hatalom." Az om is szent szó, az hallatszik az oroszlán üvöltésében.

Emlékezzünk rá, hogy e szertartást csak akkor gyakorolhatjuk, ha biztosan a kozmi­kus törvényekkel összhangban cselekszünk.

4. Az életerő gerjesztése

A gyakorlat hasznos akkor, ha testi, szellemi, lelki vagy érzelmi fáradtsággal küzdünk. Ugyanígy jó hatású akkor is, ha fel akarunk készülni egy bizonyos feladatra vagy küzde­lemre. Mágneses és elektromos áramok ger­jednek általa, és tisztább lesz az érzékelé­sünk. Különösen kedvező hatás érhető el erős stressz hatás után.

Lazuljunk el teljesen, majd végezzünk né­hány mély ki- és belégzést. Álljunk fel, és fúj­junk ki minden levegőt a tüdőből. Kezdjünk belégzést 7 másodpercig, feszítsük meg a test felső részét: a mellkast, a vállat, a kart, a nya­kat, az arcizmokat, az alkart és a kezünket - majd szorítsuk ökölbe mindkét kezünket.

Miközben 7 másodpercig visszatartjuk léleg­zetünket, hagyjuk, hogy a megfeszített izmok lágyan remegjenek. Ezután végezzünk gyors és teljes kilégzést, közben lazítsunk, ugyanek­kor nyissuk ki a szájunkat és mondjuk ezt: ha. Egyszer csináljuk ezt a gyakorlatot.

Hatása, hogy energiaáramokat küld a to­bozmirigyhez, s ezáltal serkenti azt. Amikor megfeszítjük a rágóizmokat, olykor ezüstlán­cok csörgését hallhatjuk a gyakorlat részeként.

5. A gyógyító erő serkentése

Az ötödik gyakorlat különösen alkalmas se­bek, vérzések és zúzódások gyógyítására, a fájdalom enyhítésére, valamint a test szervei­ben az öngyógyító folyamatok serkentésére. Nem mindegy, hogy a kezelendő testrész a sa­játunk-e vagy a környezetünkből valaki másé.

Most végezzünk néhány másodpercig mély ki- és belégzést, szájunk legyen 3-6 cm-re at­tól a helytől, amelyet kezelni akarunk. Az or­ron át szívjuk be és szájon át fújjuk ki a leve­gőt, miközben a kiáramlást a kezelendő terü­letre irányítjuk, ugyanakkor hangtalanul mormoljuk: jat-ha-a-hu-vai-rio, utána fejezzük be az AUM szó halvány rezgéseivel.

Tegyünk így néhány másodpercig, majd küldjünk egy imát a legbenső, isteni közép­pontunk felé, kérve az Örökkévalót, hogy küldje el gyógyító erejét.

Ha a kezelendő terület forró (például fertő­zés vagy gyulladás miatt), akkor fújjunk rá hi­deg levegőt. Ha viszont hideg (például zsibba­dás, elhalás esetén), fújjunk rá meleg levegőt. Ha módunkban áll, jobb kezünket tegyük a testre, a kezelendő terület tájára, bal kezün­ket pedig helyezzük a kezelendő testrész alá.

A bal kéz a jobb láb alá kerüljön, vagy ha a jobb kéz a mellkason van, akkor a bal kéz a háton legyen.

Fontos, hogy a kezelendő személy ne hallja a varázs-szavakat. Irányítsuk azokat egyene­sen a gyógyítandó területre, és hatni fognak.

6. AUM - a csend hangja

E gyakorlat célja, hogy meghalljuk a világ­egyetem rezgéseit, a ritmust, amely átjárja az egész kozmoszt: a szent és megszentelt aumot.

Üljünk egy asztalhoz, tegyünk rá párnát, s ezen támasszuk meg a könyökünket. Fejün­ket nyugtassuk a tenyerünkben. Mindkét te­nyér takarja a homlokot, a szemet és az arc­csontokat. A hüvelykujjat nedvesítsük be nyállal, és tegyük a fülünkbe, hogy kívülről semmilyen zaj ne hatoljon be.

Amennyire tudjuk, tartsuk egyenesen a ge­rincet, és kezdjük el a tizenkét Mester-légzést - belégzés 7 másodpercig, szünet 1 másod­percig, kilégzés 7 másodpercig és szünet 1 másodpercig - ezt csináljuk egymás után ti­zenkétszer.

Ezután lazítsunk el teljesen, csukjuk be a szemünket, és nézzünk egészen fölfelé, köz­ben egymás felé is közelítsük nézésünket, mintha a szemöldök közötti „harmadik szem" felé tekintenénk. Felejtsünk el mindent ma­gunk körül, és összpontosítsuk teljes figyel­münket a bal fül belsejére. Kezdetben a vér sötét moraj lását halljuk,  amely gyengülve utat ad egy trombita harsogásának. Rövide­sen méh zümmögését halljuk, majd ezután harangzúgást. Ezt követi a fuvola hangja, s amint ez is eltűnik, rövid csend után meghall­juk a világ ritmusának bugását - a szent aumot.

Figyeljünk rá. Amint meghalljuk, fel fogjuk ismerni.

Ismételjük meg a gyakorlatot. Addig ma­radhatunk ebben az állapotban, ameddig csak akarunk. Fedezzük fel az aura valódi hangzását, és próbáljuk meg magunk is kiad­ni ugyanúgy a hangot. A legjobb testhelyzet: asztalnál ülve, a könyökünkre támaszkodva, mindkét szemünket eltakarjuk a kezünkkel, és a „harmadik szem" felé figyelünk.

A leghamarabb úgy érhetjük el a legjobb eredményt, ha a Mesterek Második Titkával kezdünk, és csak utána végezzük ezt a gya­korlatot.

7. Koncentrálás

Üljünk egyenesen, egyenesítsük ki a gerincet, fordítsuk tekintetünket a Nap felé. Most vé­gezzük el a Mesterek Első Titka szerinti teljes gyakorlatsort, és utána kezdjük a koncentrá­lás gyakorlatát. Először öntsük egyszerű és érthető szavakba a gondolatot, amelyre össz­pontosítani akarunk. Aztán fordítsuk erre minden figyelmünket.

Nézzünk felfelé a lehetséges határig, de ne túlfeszítetten, és forduljunk befelé - ahogy mondani szokták. Csukjuk be a szemünket. Ekkor könnyed feszültségérzést tapasztalunk a homlokban, a szemöldök táján, talán kissé szorítóan. Őrizzük meg ezt az érzést, ne en­gedjük elillanni, a légzésünkkel és a testünk­kel egyáltalán ne törődjünk.

A kilégzés után vagy akár közben is előfor­dulhat, hogy nem érezzük, de hirtelen leáll a légzésünk. E jelenség természetesen a gya­korlat része lehet. Most foglalkozzunk a gon­dolattal, amelyre koncentrálni akarunk és igyekezzünk azt arra a pontra helyezni, ahol a nyomást érezzük a két szemöldök között. Tartsuk itt a gondolatot, ismételgessük, for­gassuk ki a visszájára, felezzük el, osszuk föl részekre. Végezzük el ugyanezt a gondolattal és a szavakkal is, amelyekből áll. Érezni fog­juk, hogy tudásunk a felemelkedés állapotá­ban van.

Ezt hívják: gondos megfigyelésnek. Kisvár­tatva a csukott szemünk előtt fényt látunk majd. A fény felölti egy pont, egy csillag, egy szem, vagy egy angyal formáját, de akár Isten látomását is.

Ez az élmény a koncentrálás második foko­zatának kiindulópontja. A második fokozat során fontos spirituális dolgok tűnhetnek elő. Innen viszont már valódi meditáció. Ha világi dolgokra koncentrálunk, azt csupán szemlé­lődésnek nevezzük. A haladó fokozatok azon­ban a koncentrálással kezdődnek.

A fejlődési folyamatok pontos meghatározá­sa a következő:

a figyelem,

a koncentrálás: a figyelem egy tárgyra össz­pontosul

a meditáció: eggyé válás ezzel a tárggyal; ami a tárgytól függően lehet szemlélődés is.

A meditáció és a szemlélődés során mindig összpontosítsunk a fényre, amely meg fog je­lenni előttünk, olyan izzó fehéren, mint a Nap fenve, és nem lesz árnyéka. Miként a valóság, látható minden szinten - a test, az elme, a lé­lek és az érzelem szintjén. Ez az igazi megvi­lágosodás: a fényesség.

Ilyen passzív állapotban esetleg látni fogunk dolgokat - emberek vagy események jelennek meg előttünk - a jövőbelátás eredményeként.

E képességet tovább is fejleszthetjük, ha lassan szoktatjuk magunkat a Nap fényéhez. Fokozatosan növelt időtartammal, reggel nap­felkeltekor és este napnyugtakor végezzük a gyakorlást, de sohasem akkor, amikor a Nap delelőre ér.

Pontosan annyi ideig, ameddig a Napba néztünk, tekintsünk utána valami sötét hely­re, a falra, vagy egyszerűen csak hunyjuk be a szemünket. A legtovább őrizzük meg a ke­letkezett fénypontot a retinán (azaz a látóideg­hártyán). Ezt úgy érhetjük el, hogy a pontot nyugalomban tartjuk és közelebb hozzuk.

Amint rövid gyakorlás után látni fogjuk, a fénypont tükörként működik, amelyben meg­különböztethetjük a saját arcunkat más egyéb dolgoktól. Végezzük ugyanígy a gyakor­latot a Holddal is!

Rendszeres gyakorlással erősíteni tudjuk a szem izmait. Körözzünk akár a csukott, akár a nyitott szemünkkel. A fej elmozdítása nélkül tekintsünk felfelé, lefelé és mindkét oldalra. A szem körbeforgatása közben írjunk le külön­böző alakzatokat is: köröket, háromszögeket, stb. Közelítsük szemünket egymás felé és néz­zük az URNÁt, a két szemöldök között elhe­lyezkedő pontot, majd utána az orr hegyét. Miközben szemünket befelé fordítjuk, próbál­junk ismét különböző alakokat rajzolni a szemmel. Nézzünk felfelé az egyik és lefelé a másik szemünkkel. A fentiek igen sok gyakor­lást igényelnek, de végül lehetségesek.

A következő gyakorlat neve „a levegő hasítá­sa", célja pedig a tisztánlátás hatalmának fej­lesztése.

Üljünk egyenesen és lazítsunk. Zárjuk a jobb kezünket, a kinyújtott mutatóujj kivéte­lével. Érintsük össze a bal kezünket a jobbal úgy, hogy a két kéz ujjai összeérjenek, a jobb kéz kinyújtott mutatóujja pedig találkozzon a bal kéz mutatóujjával. A két hüvelykujj is ér­jen össze.

Most távolítsuk egymástól a mutatóujjakat, távolságuk legyen akkora, mint a szemtenge­lyek távolsága. Két kezünket emeljük fel együtt kb. 60 cm-re az arc előtt, és nézzük egyszerre mindkét ujjúnkat, amíg megjelenik egy harmadik ujj, amely a két mutatóujj képéből keletkezett és mindkét oldalán köröm van. Nézzük addig ezt a harmadik ujjat, amíg éppolyan valóságosnak látjuk, mint a másik kettőt.

A kezünket közelítsük az arcunkhoz, majd távolítsuk és próbáljuk tisztán megőrizni a harmadik ujj képét. Tartsuk együtt a kezün­ket az egész gyakorlat alatt, a hüvelykujjakat és a mutatóujjakat egyenesen nyújtsuk ki, a harmadik ujj ekkor pontosan a két mutatóujj között, a hüvelykujjak hegye felett látható.

Gyújtsunk meg két gyertyát és tegyük ma­gunk elé körülbelül másfél-két méternyi tá­volságra. A két gyertya egymástól mintegy 12-16 cm távolságra legyen. Nézzük addig ezt a két gyertyát, amíg meglátjuk közöttük a harmadikat. Változtassuk a gyertyák egymás közti és tőlünk mért távolságát, majd ismétel­jük meg így is a gyakorlatot.

Ezután nézzünk egy másik ember szemébe, amíg megjelenik számunkra a harmadik sze­me. Igyekezzünk kitartani ezt a helyzetet anélkül, hogy a látvány vibrálna vagy eltűnne. A gyakorlat célja a látás erősítése. Ezáltal po­zitív hatalmat nyerünk az emberek és az álla­tok felett.

A szem erősítésének következő lépcsőfoka az éleslátás tudatos beállítása. Vegyünk egy tárgyat és tartsuk közepes távolságra a sze­münktől. Amikor élesen látjuk a tárgyat, gyorsan rántsuk el a szemünk elől, szemün­ket azonban irányítsuk továbbra is arra a pontra, amelyen a tárgy először tűnt fel. A pont mögött elhelyezkedő többi tárgy elmosó­dottan látszik.

Gyakoroljuk ezt addig, amíg képesek le­szünk bármilyen távolságra beállítani az éles­látást. Nézzük a napfényben lebegő porsze­meket, és „érezzük" a hátterüket anélkül, hogy szemünket odairányítanánk. Ez a gya­korlat a belső látást erősíti.

Most nézzünk egy távoli tárgyat, közben he­lyezzünk magunk elé valami közeli dolgot, anélkül, hogy a két szem fókuszpontját meg­változtatnánk. Gyakorlatilag átlátunk majd a közelünkben elhelyezett tárgyon. Gyakoroljuk ezt addig, amíg valóban átlátunk rajta.

Innen tovább léphetünk az úgynevezett kristálylátásig. Ezzel olyasmit is látunk, ami tőlünk távol történik; esetleg gondolatátvitelt is végezhetünk.

Üljünk egy székre, lazítsunk, és végezzük el a gyakorlatot a Mesterek Első Titka szerint.

Tegyünk magunk elé asztalt, erre megtá­maszthatjuk a könyökünket. Arcunk felső ré­sze nyugodjon a tenyéren és az ujjainkon. Hüvelykujjunk legyen a fül mögött. Helyez­zünk szemmagasságba egy kristály- vagy üveggömböt, ennek hiányában egy vízzel teli üveg is megteszi. Hátunk mögé égő gyertyát helyezzünk. Az üveggömb mögött pedig fekete textil vagy bársony háttér legyen.

A gyakorlatot legjobb gyengén világított vagy sötét szobában végezni. Koncentráljunk az üveggömbre, tekintetünkkel szeljük át könnyedén a levegőt, hogy képesek legyünk meglátni az égő gyertya két tükörképét. Vár­junk türelmesen, és látni fogunk bizonyos dolgokat, amelyek majd egyre tisztábban ki­vehetőek lesznek.

Minden nap azonos időpontban gyakorol­junk. Kezdjük öt perccel, majd fokozatosan emeljük az időtartamot fél órára. Váltogassuk ezt a gyakorlatot azzal a változattal, amikor teljesen eltakarjuk az arcunkat a kezünkkel és könnyed nyomást gyakorolunk a pontra, ahol az orr találkozik a homlokkal. Bizonyos formák tűnnek föl előttünk, s ezek többnyire szimbolikus jelentőséggel bírnak.

Szép időben feküdjünk le valahol kint a fű­ben, s miközben felfelé bámészkodunk, pró­báljunk áthatolni pillantásunkkal a kék égen, amennyire csak lehetséges. Végezzük el csil­lagos éjszakán is! Ezzel érzékennyé tesszük a szemet az ultraibolya és az infravörös sugár­zásokra, ami növeli hatalmunkat, hogy lás­suk az emberek és az állatok auráját.

Használhatjuk az üveggömböt gondolatátvi­telre is, de ilyenkor ne legyünk passzív vagy befogadó állapotban. Ébresszünk vágyat és akaraterőt, és ismételjük azokat a szavakat, melyeket átvinni akarunk, közben nézzünk a kristálygömbbe.

8. Tudatosság az álomban

Ez a titok megtanít arra, hogyan legyünk tel­jesen tudatosak álmainkban is. Segítségével alvás közben tudatosan körbejárhatjuk asztrális testünket, képesek leszünk megtanulni és elvégezni dolgokat. Azonban az álom tuda­tos ellenőrzéséhez szükséges néhány előké­szítő gyakorlat, amely közvetlenül hat a tu­datalattira, s ily módon serkenti az álombéli tudatosságot.

A gyakorlat elvégzésére szánjunk rá egy tel­jes napot, és gondoskodjunk róla, hogy ekkor senki és semmi ne zavarjon bennünket. Min­den kapcsolatot szakítsunk meg a külvilág­gal!

Üljünk az asztalhoz, tegyünk rá párnát. Kö­nyökünket támasszuk meg azon, jól húzzuk ki a hátunkat, a homlokunk a két kézen és az ujjakon nyugodjon. Nyálazzuk be a két hü­velykujjunkat, és dugjuk a fülünkbe. Huny­juk be a szemünket és kicsit nézzünk felfelé. Ez a helyzet hasonlít ahhoz, amit a Hatodik Kis Titokban felvettünk. Kezdjük lágyan éne­kelni (kántálni) ezt a mantrát (imafélét): huong, jang, jang, jang - huong, jang, jang - huong, jang, jang, jang - huong, jang, jang. Megszakítás és változtatás nélkül ismételges­sük mintegy két órán át. A fülünk maradjon zárva.

Ezután tartsunk vagy kétórás szünetet. Ha éhesek lennénk, ehetünk valamit, de egyetlen kortyot sem ihatunk aznap. A kétórányi pihe­nő után kezdjük elölről a gyakorlatot ugyan­azzal a mantrával. Ezúttal is megszakítás nél­kül két órán át énekeljünk, majd tartsunk újabb kétórás szünetet. Ezután ismét énekel­jük a mantrát két órán át.

Összesen háromszor végezzük el a gyakor­latot, két közbeiktatott kétórás szünettel. Az utolsó gyakorlat után pihentessük a testün­ket. Először kissé nehéz lesz elaludni. Végül azonban álomba merülünk, és álmunkban hallani fogjuk a gyakorlat alatt énekelt mant­rát.

Várjunk egy hetet a gyakorlat második ré­szével. Szánjunk erre is egy teljes napot, de ezúttal más mantrát és dallamot használ­junk. Válasszunk saját mantrát, saját dal­lammal. Megint zárjuk be a fülünket, és éne­keljük megszakítás nélkül ezt a mantrát is két órán át. Ezen a napon ihatunk vizet, vagy más folyadékot, de semmiképpen ne együnk egy falatot sem!

Az utolsó gyakorlat után pihentessük a tes­tünket. Álmunkban még egyszer hallani fog­juk azt a mantrát, amelyet a nap folyamán énekeltünk. A másik mantra is újból feltűnik az alvás idején. Felismerve tudatosul, hogy ez az a mantra, amit egy héttel korábban énekel­tünk, a másik pedig az, amire az előző napon koncentráltunk.így teremthetünk tudatossá­got alvásunk alatt, így leszünk képesek csele­kedni és döntéseket hozni.

A testhelyzet, az étel- és az italmegvonás, a mantrák keltette rezgések hatnak a tudat­alattira és a lélekre, ezáltal létrehozzák az álombéli tudatosságot. A gyakorlatok alatt mindig forduljunk a Nap felé. Ülő helyzetben lazítsunk, vigyázzunk, hogy ne zavarjon ké­nyelmetlen ruha vagy bármi más. Fejünk alvás közben forduljon észak felé, ily módon testünk mágneses és elektromos ára­mai felerősödnek. Fontos az esti elalvás során felvett testhelyzet is. Ha testi vagy lelki ener­giára van szükségünk, a bal oldalunkon alud­junk el. Ebben a helyzetben nap-légzés alakul ki, amely pozitív energiát gerjeszt. Ha elmé­lyüléshez vagy befogadáshoz kell az energia,akkor a jobb oldalunkon aludjunk el. így hold-légzésünk felerősíti személyiségünk be­fogadó, negatív oldalát. Tartsunk egyensúlyt a két testhelyzet között, hogy egyik se kerül­jön túlsúlyba. Ha nem érezzük jól magunkat, alvás közben a fejünk forduljon dél felé, ezzel segítünk az életenergiának.

Amikor alvás közben elértük az álombéli tu­datosságot, fontos szem előtt tartani a gondos megfigyelés, a pontos értelmezés és a gyakor­lati alkalmazás alapelveit. Amíg fel nem ébre­dünk, az ezüsthúr vezet vissza biztonságosan anyagi testünkbe. Álmainkban is működjünk összhangban „az Örökkévaló akaratával, az igazság törvényével" (azaz: jat-ha-a-hu-uai-rio).

9. Energia-feltöltés

Az ősi Egyiptom lakói két rudacska használa­tával fel tudták erősíteni a test energiaárama­it. Szorosan kézben tartva ezek akár megdup­lázhatták a test energiamennyiségét. Az ener­gia-feltöltés 24 órán át érezhetően hatott.

Az alkalmazott rudacskák anyaga különbö­ző volt. Az egyiket a jobb kézben tartották, a másikat a balban. Az egyik a Nap erejét, a másik a Hold erejét adta.

A nap-rúd különlegesen edzett szénötvözet­ből készült. Az edzési eljárás úgy változtatta meg a szén molekuláris szerkezetét, mint a vasét. A szénrudat magas hőmérsékletre fel­melegítették, majd hirtelen hideg vízbe márt­va lehűtötték. (Az elektromos ívlámpákban használatos edzett szénrudak tökéletesen he­lyettesíthetik ezt a nap-rudat.) Ezt az eszközt rézcsőbe bújtatták, ahol a rúd és a cső szoro­san illeszkedett.

A hold-rúd tömörített mágnesércből készült, vasból vagy acélból. A hold-rudat cink- vagy öncsőbe helyezték. Hossza és átmérője azo­nos volt a nap-rúdéval. A hold-rúd arra szol­gált, hogy erősítse és elősegítse a nap-rúd ha­tását.

Az ilyen „erő-rudak" eredete a régi világok ködébe vész, elkészítésük titkát is csak né­hány beavatott ismerte. Az orikalk nevű titok­zatos fémötvözetnek elképesztő hatalma volt, öt különböző fémből készült, amelyek színe is számított: fehér, fekete, vörös, kék és sárga. Radioaktív tulajdonsággal is rendelkezett. Az azt alkotó fémek részaránya egyenlő volt.

Később jött használatba az elektrum, amely 40% aranyból és 60% ezüstből áll. Más leírá­sok szerint 75% ezüst és 25% cink, vagy réz és cink, mások szerint réz és ón lehettek az alkotórészek. Ha figyelembe vesszük a boly­gók természetét és kölcsönhatásaikat, készít­hetünk ötvözetet a saját elképzelésünk sze­rint is a következőkből: a Nap az arany; a Hold az ezüst; a Szaturnusz a mágnes; a Ju­piter az ón; a Mars a vas; a Vénusz a réz; a Merkúr a higany.

Ha a nap- vagy a hold-rudat használjuk, fordítsuk arcunkat a Nap felé. A rudakat né­ha jellegzetes alakba öntik: a babiloni stílus szerint például a vasrudakba ezüstberakáso­kat tettek. Tibetben a rudakat dorginak hív­ják.

10. Kecsara Mudra

Ezzel a gyakorlattal felkészülünk a kimerült, levert transzállapotra, amit téli álomnak is nevezünk. Képessé tesz arra, hogy össze­gyűjtsük a fejünkben az életenergiát oly mó­don, hogy elválasztjuk a test két pólusát, és a két áramlást elzárjuk egymástól. Ez az állapot háromtól hat hónapig fenntartható.

A Kecsara Mudra gyakorlatban lenyeljük vagy feltoljuk az orrüregbe a nyelvet. Sok gya­korlást igényel és igen lassan kell végrehajta­ni. Ujjaink közé fogva, minden nap ki kell húzni a nyelvünket (egy darabka vászonba te­kerjük be, így az ujjaink nem csúsznak le ró­la) és megtartani, amíg nyelvünk fokozatosan egyre hosszabb lesz. A nyelvet azonban nem csak óvatosan nyújtani, hanem masszírozni is kell a fejést utánzó mozdulatokkal.

A gyakorlat során a nyelv alatti hártya meg­lazul, így a nyelv idővel megnyúlik. A hártyát sebészi úton is fel lehet szabadítani. Ha a gya­korlat során a nyelv megsérülne, dörzsöljünk sót a sebbe!

Akkor értük el a tökéletességet, ha a nyelv a két szemöldök közötti pontig kinyújtható.

11. Mullah Mudra

E gyakorlat fiatalító hatású, és tökéletesen alkalmas a belek tisztítására. Jótékony a ha­tása emésztési gondokkal küszködőknél is.

Fordítsuk arcunkat a Nap felé, térdeljünk le, nyújtsuk a gerincet, emeljük a kezünket, a karunkat és a fejünket is. Lazítsunk, s egy erőteljes belégzéssel terjesen töltsük fel leve­gővel a tüdőt, hajoljunk hátra, tartsuk vissza a lélegzetünket majd hajoljunk előre, amíg könyökünk eléri a talajt. Hajoljunk tovább előre, amíg az arcunk is a talajt érinti.

Könyökkel érintve a talajt végezzünk kilég­zést. Most vegyünk egy hajlékony gumicsövet (szélcső lenne jó) és ezt helyezzük a végbélbe, amíg kb. 6 cm-re feljut. (Vigyázat! Életveszé­lyes bélátfúrást is okozhatunk a szakszerűt­len beavatkozással!) Ha a csövet jól helyeztük fel, sziszegő hangot fogunk hallani, ahogy a levegő távozik a belekből. A levegő kiáramlá­sát úgy szabályozzuk, hogy visszaemelke­dünk a térdünkre, és a mellkas izmaival sza­bályos mély légzéseket végzünk. Ismételjük meg többször a gyakorlatot. Észlelni fogjuk,hogy belégzéskor a levegő kiáramlik, kilégzés­kor pedig beszívódik a végbélbe.

Ez a Mullah Mudra, a légzés a végbélen át.

Időnként zárjuk a gégét, és végezzünk légzőmozgást anélkül, hogy beengednénk a levegőt a tüdőbe. Ez a gyakorlat erősíti a be­leket, gyógyítja az emésztési zavarokat és a székrekedést. A gyakorlatnál alkalmazott cső lehet kissé hajlított. Végezzük a gyakorlatot 10-30 percig, vagy akár rövidebb ideig is.

Ne felejtsük el kiengedni az összes levegőt a gyakorlat végén, ezt egy mély belégzés után a lélegzet visszatartásával érhetjük el; miköz­ben lenyomjuk a levegőt (a rekesz felé - ) húzzuk ki a csövet a végbélből. A cső­nek kb. 10-15 cm hosszúnak és másfél centi átmérőmnek kell lennie.

12. Az arc és a fej megfiatalítása

A gyakorlat elején tisztítsuk és erősítsük meg a vérünket. Igyunk sok vizet, fogyasszunk sok gyümölcs- és zöldséglevet is. Egy órával a gyümölcs- és zöldséglevek után ihatunk tejet is. Ami az ételt illeti: együnk bármi kedvünk­re valót, azonban - tekintettel a folyadékokra - kisebb mennyiségben, mint egyébként szok­tuk.

Az alábbi gyakorlatot naponta kétszer 5-10 percen át végezzük.

Hüvelykujjunkat nyomjuk erősen az áll al­só felszínére. Kulcsoljuk össze a többi ujjat. Most nyomjuk gyengén az áll alatti izmokat, közben nyelvünket görgessük előre-hátra. Vé­gezzük ezt 3-5 percig. Érezni fogjuk, hogy iz­maink elmozdulnak a hüvelykujjunk felé. Kö­vessük az izmok elmozdulását a hüvelykuj­junk gyenge nyomásával, mert ez segíti a mozdulatot és serkenti az izmokat.

Most hajtsuk előre a fejünket, amíg az ál­lunk a mellkashoz ér. Ezután a száj két sar­kának lehúzásával feszítsük meg az áll és a nyak izmait úgy, hogy az utóbbiak izmai elő­ugorjanak. Majd emeljük a fejünket, de ne csökkentsük az elért izomfeszülést. Ezzel a nyak izmai megfeszített és erősen nyújtott ál­lapotba kerülnek.

A fej és az áll felemelése után lazítsuk el a nyakizmokat, hajtsuk vissza a fejet és az állat a mellkasra, majd ismételjük meg a gyakorla­tot. Végezzük az egészet 3-5 percen át.

A leírt két gyakorlat megtisztítja és serkenti a pajzsmirigyet, az pedig ennek következté­ben olyan nedvet fog termelni és kiválasztani, amelynek fiatalító hatása van a test szövetei­re és az egész testre.

Figyelmeztetek mindenkit arra, hogy a gya­korlat elején kis fájdalmat érezhet a torokban, a nyakban és a pajzsmirigy körül. Ez normá­lis dolog, mert ezeket az izmokat nem szoktuk ilyen módon használni. Néhány nap után azonban a fájdalom eltűnik, és képesek le­szünk tökéletesen irányítani ezeket az izmo­kat. Legjobb, ha az elején csak két és fél, eset­leg három percig végezzük a gyakorlatot, majd később növeljük az időtartamot 5 perc­re.

Most következik a tényleges gyakorlat, a Ti­zenkettedik Kis Titok része, melynek célja az arc és a fej teljes megfiatalítása.

A kezdő testhelyzet azonos azzal, amit a Mullah Mudrában leírtam, de a légzést most nem a végbélen át végezzük. Végezzünk mély és erőteljes légzéseket 5 percig, amíg az ar­cunk és a testünk bizseregni kezd, ez azt je­lenti, hogy a test sok oxigént vett fel.

Lazítsunk és térdeljünk le, arcunkat fordít­suk a Nap felé. Egyenesítsük a gerincet, emel­jük a karunkat és a kezünket a fejünk fölé.

Kissé emeljük fel a fejünket és hajlítsuk hátra a hátunkat egy elegáns döntéssel, eköz­ben végezzünk belégzést. Majd tartsuk vissza

lélegzetünket és hajoljunk annyira előre, hogy behajlított könyökünk a talajt érintse. Hajol­junk tovább előre, érintsük meg homlokunk­kal is a talajt. Amint megérintettük a talajt a könyökünkkel és a kezünkkel, végezzünk ki­légzést.

Az alkart, a kezet és a könyököt tartsuk a talajon, és érintsük össze az állunkat a tér­dünkkel. Összpontosítsuk légzésünket erre a testhelyzetre, majd tartsuk vissza a lélegze­tünket ameddig csak lehet, hogy minél na­gyobb mennyiségű vér fusson az arcunkba és a fejünkbe. A gyakorlat célja a vér meghajtá­sa. Amint erős nyomást érzünk az arcunkban és a fejünkben, emeljük fel ismét a felsőtes­tünket, a karunkat és a kezünket, éppúgy mint a gyakorlat kezdetén tettük.

Hajoljunk kissé hátra, és végezzünk mély légzéseket, amíg azt érezzük, hogy a vér kisza­lad az arcunkból és a fejünkből. Ekkor végez­zünk mély belégzést, hajoljunk még egyszer előre és ismételjük meg a fenti gyakorlatot. Végezzük 5 percig, utána folytassuk a hajlást és a nyújtózkodást.

Javasoljuk a naponkénti gyakorlást és fo­kozatosan növeljük az időtartamot 5-30 perc­re. Ha a körülmények nem engedik,csökkenthetjük negyed órányira, de akkor a test hajlítását és nyújtását legalább tizenötször végezzük. A gyakorlat két részből áll. A test nyújtásakor a vér kiszalad az arcból és a fej­ből. A második részben, amikor a test meg­hajlik, a vér beáramlik a fejbe és az arcba.

A test szöveteinek fiatalítása és tisztítása akkor történik meg, amikor a vér váltakozva átáramlik rajtuk és kiszalad belőlük. Az a testrész, melyben növelni akarjuk a vérkerin­gést, kerüljön alacsonyabbra a test egyéb ré­szeinél. Ahhoz, hogy a vér kiszaladjon, az adott testrésznek magasabban kell lennie, a test többi részénél. Ne felejtsük el, hogy belég­zéskor a vér kiáramlik a test különböző része­iből, és fordítva, a lélegzet visszatartásakor, valamint kilégzéskor a vérkeringés fokozódik. A vér oda-vissza áramlása a fejben a légzé­sünkkel egy ütemben történik.

A szöveti vérellátást irányíthatjuk az artéri­ák és a vénák nyomásának felhasználásával. Az artériák nyomásának változtatásával csök­kenthetjük a vérellátást a test adott részében. A vér kifut ebből a testrészből, így az vértelen lesz. Az artériákra nyomást gyakorolva elér­jük a vér kiáramlását. A vérellátás azonban nem szűnik meg, mert az adott testrészben mély keringés indul be. Ha olyan testrészt fi­gyelünk meg, ahol az artériák és a vénák a bőr alatt futnak, könnyedén ellenőrizhetjük a vérkeringés növekedését és csökkenését a nyomástól függően.

A vérellátás irányításának másik módja a különböző izomkötegek megfeszítése, amelye­ken átfutnak a vénák és az artériák. Az izmok megfeszítésével az artériák és a vénák átmé­rője csökken, hiszen összepréselődnek.

A láb és lábujjak nagy hatást gyakorolnak az emberi test állapotára, ezért bír jelentőség­gel a Mesterek Második Titka. Gondosan masszírozzuk a lábunkat, gyúrjuk és mozgas­suk a bokát és a láb összes izmait, masszíroz­zuk és nyújtsuk a lábujjakat, majd nyomjuk a lábujjak hegyét, különösen a nagylábujjét. Ez feléleszti az idegeket, élénkíti a vérkerin­gést, jótékony hatása van az idegrendszerre, közben serkenti a test mirigyeit is. Mozgassuk a bokánkat fel, le és oldalirányba. Végezzük ezt erőteljes mozdulatokkal, majd ismételjük meg a lábujjainkkal is.

A lábujjak mellett figyelnünk kell a kezünk­re is. Könyöknél hajlítsuk meg a karunkat, la­zítsuk a kezünket és hagyjuk úgy elernyedni, hogy a csuklóízületek teljesen lazák legyenek.

A kar gyors fel-le irányuló és körkörös mozga­tásával rázzuk a kezünket úgy, hogy a kezek kört írjanak le. Addig folytassuk, amíg erős remegést érzünk a kezünkben, mintha elekt­romos áram haladna át rajta, ekkor hagyjuk abba. Dörzsöljük össze erősen a kezünket minden irányba, hajlítsuk befelé és kifelé, nyissuk és zárjuk. Mozdítsuk hüvelykujjun­kat fel és le, távolítsuk a többi ujj tói, aztán közelítsük azokhoz. Szorítsuk össze, amikor az ujjakról távolítottuk. Ez a gyakorlat erősíti a hüvelykujjat és ennek következtében az akaraterőt.A különböző ujjak és az emberi tulajdonságok között kapcsolat van. A hüvelykujj az akaraterőért és a logikus  gondolkodásért gondolkodásért

A különböző ujjak és az emberi tulajdonsá­gok között kapcsolat van. A hüvelykujj az akaraterőért és a logikus gondolkodásér felelős.

A mutatóujj az öntudatért, a középső ujj a tanító ujja. A gyűrűsujj az emberszeretetért, a könyörületességért és a jótékonyságért fele­lős. A kisujj a racionális gondolkodás és min­den ezzel kapcsolatos dolog ujja.

Meg kell ismernünk az ujjak mozgását és megérteni kölcsönhatásuk módjait. Amikor ökölbe szorítjuk a kezünket, soha ne tegyük hüvelykujjunkat a többi alá, mert ez gyenge akaratról, rossz egészségről és megbízhatat­lanságról árulkodik. Figyeljük meg mindig embertársaink kezét, a kezek helyzetét és nézzük meg, melyik ujjuk a legerősebb.

A következő gyakorlat a kezek elektromos és mágneses feltöltését célozza, amely jóté­kony hatalmat ad a kéznek, így alkalmas lesz a fájdalom megszüntetésére, és arra, hogy fel­élesszen az emberi testben különböző erőket.

Álljunk vagy üljünk arccal a Nap felé for­dulva. A gerinc legyen egyenes, a fejet kissé emeljük, az állat húzzuk be. Fújjunk ki min­den levegőt a tüdőből, majd végezzünk belég­zési 7 másodpercig.

A belégzés során tegyük jobb kezünket lefe­lé fordított tenyérrel a bal kézre, mely tenyér­rel felfelé néz, és dörzsöljük a bal kéz tenyerét - beleértve az ujjakat is - a jobb tenyérrel, jobbról balra irányuló körzéssel. A hetedik körzés befejeztével csúsztassuk le a jobb ke­zünket egy könnyed mozdulattal.

Most egy másodpercig tartsuk vissza a lé­legzetünket és fordítsuk felfelé a bal tenye­rünket. A 7 másodpercig tartó kilégzés során ismét jobbról balra irányuló körzéssel dör­zsöljük a jobb tenyérrel a bal kézfejet. Ismé­teljük meg hétszer. A hetedik kör után csúsz­tassuk le a jobb kezet a balról és tartsunk egy másodpercnyi szünetet.

Most a jobb kéz tenyerét fordítsuk felfelé és a belégzés 7 másodperce alatt a bal tenyérrel dörzsöljük a jobb tenyerünket balról jobbra körzéssel.

Egy másodperces lélegzet-visszatartás után fordítsuk meg a jobb kezet, és a bal tenyérrel dörzsöljük a jobb kézfejet balról jobbra irá­nyuló körzéssel. Ezt az egészet végezzük el ti­zenkétszer. A teljes gyakorlat 3 perc 12 má­sodpercig tart, és mindegyik kéz hatszor for­dul meg.

Ne felejtsük el, hogy az elektromosan töltött jobb kéz az energia kibocsátója. A mágnese­sen töltött bal kéz elnyeli ezt az energiát. Ezért ahhoz, hogy erőt adjunk, a jobb kezet használjuk, a kezet, mely az áldást osztja. Ah­hoz azonban, hogy elvegyük a fájdalmat a bal kezet használjuk.

Mindkét kéz hatékonysága jelentősen növelhető, ha először megszárítjuk majd határozottan dörzsöljük őket.

Ha a kezelendő személy nem lázas, nincs sebe vagy zúzódott testrésze, akkor testét le­het erősen gyúrni és masszírozni. Ha változ­tatni és rendezni akarjuk a vérnyomást, te­gyük mindkét kéz ujjait a kezelni kívánt sze­mély füle mögé, majd masszírozzuk erősen ezt a helyet nyomással és körkörös mozdulatok­kal.

A gyomorpanaszok és a genitáliák rendelle­nességének gyógyítására használjunk fából készült lapot, amely mintegy 3,5 cm széles és kevesebb mint 1,5 cm vastag. A lap legyen 20 cm hosszú és sima, lekerekített végű.

A gyomor és bél rendellenességei gyógyítha­tók, a nemi szervek működése pedig serkent­hető, ha a kezelendő személy szájába, a nyel­vére tesszük a falapot. Két kézzel fogjuk a fa­lapot, majd nyomjuk le erősen, hogy a lap le­kerekített vége lenyomja a nyelvet. Ez fáj, de a fájdalmat el kell viselni 5 percig vagy negyed óráig. A gyomorpanaszoknál a nyelv közepét kell lenyomni. A belek és a nemi szervek pa­naszainál határozottan nyomjuk le a nyelv hátsó részét.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezt soha­sem alkalmazhatjuk terhes asszonynál, mert vetélést okozhat.

A fent leírt módszerek és gyakorlatok mind a Tizenkettedik Kis Titok részei, aminek célja a test megfiatalítása, az egyes testrészek gyó­gyítása; a vérkeringés, a kéz, a láb, a nyelv és a testi jólét kölcsönhatásának irányítása.

13. Az élet meghosszabbítása

Ezt a titkot kizárólag rendkívüli fontosságú esetekben lehet használni. Serkenti az élet erejét és a megfiatalítását, amelyek által élet­tartamunk jelentősen megnövelhető. Azonban nem alkalmazhatjuk könnyelműen.

Az emberi test életerejét koncentrálja a ge­rinc folyadéka. Amikor ez a folyadék kapcso­latba kerül az ideg-központokkal, azok igen élénk állapotba kerülnek. Az emberi szervezet képes természetes módon serkenteni ezt a fo­lyadékot, ha a test eléri a kifáradás állapotát, ami az ásítással elérhető.

Az ásító gyakorlatok nyomást gyakorolnak a tobozmirigyre, amely továbbítja a nyomást a fej és a központi gerinccsatorna egyéb köz­pontjaihoz. Az ásítás tisztán érezhető, kelle­mes nyomást okoz a fejben, később érezhető majd a fülben is, ahol ilyenkor morajló han­got hallunk váltakozva az ezüstláncok csörgé­sének zörejével. Az egyidejű belégzés serkentő teljesség-érzést küld a napfonathoz.

Az ásítás mellett még két gyakorlat segíthe­ti elő a gerincvelő folyadékának áramlását, és ezzel új energiát ad a test idegi központjainak. Mindkettő bármikor elvégezhető.

Az első gyakorlat: feszítsük meg az állka­pocs izmait (a rágó izmokat -.) anélkül, hogy összeszorítanánk a fogainkat. Feszítsük meg az izmokat úgy, mintha rágnánk valamit. De ne engedjük, hogy az alsó és a felső fogsor összeérjen. Most váltakozva lazítsuk és feszít­sük meg izmainkat, közben kissé mozgassuk az alsó állkapcsot előre-hátra. Eközben ismét hallhatjuk a csörgést a fülünkben. A hang bi­zonyítja, hogy jól csináltuk a gyakorlatot. Is­mételjük meg tizenkétszer vagy akár többször a körülményektől függően.

Most nyissuk olyan szélesre a szájunkat, amennyire tudjuk, a végletekig megfeszítve a pofa izmait. Zárjuk a szemünket és határozot­tan szorítsuk össze a szemhéjakat. Most mo­rajló hangot hallunk a fülünkben, esetleg könny képződik a szemben. Eszerint ismét megfelelően végeztük el a gyakorlatot. Csinál­juk tizenkétszer vagy többször is.

Ezúttal kombináljuk a gyakorlat első és második részét. Feszítsük a pofa izmait mint­ha rágnánk valamit, nyissuk szájunkat a le­hetőségek szerint szélesre, ugyanakkor szorít­suk össze határozottan a szemhéjat. Nyitott szájjal lélegezzünk be, amíg elégedettség és „teljesség" érzését tapasztaljuk a napfonatban.

Végezzük tizenkétszer vagy többször. A gyakorlat ellazítja a teljes idegrendszert -ugyanakkor új energiát ad.

Tudnunk kell, hogy az ásítás hatalommal bíró rezgéseket továbbít, melyeknek hatása van más emberek testének megfelelő részeire, úgy, hogy ők is elkezdenek ásítani. Ezért olyan ragályos az ásítás. Valóban, a gondola­tok efféle telepatikus átvitele a legjobban úgy tanulható meg, ha az ásító gyakorlatokkal kezdjük.

Tökéletes ellazulás után az ásító rezgések­kel együtt képesek leszünk átvinni bizonyos gondolatokat másokra. Az ásítás ebben az esetben a gondolat szállítóeszközeként szol­gál, amely lehetővé teszi a tiszta befogadást.

A második gyakorlat: tegyük össze a kezün­ket tenyérrel magunk felé fordítva, hogy a be­hajlított ujjak háta összeérjen, a hüvelykujjak hegyét pedig nyomjuk össze. Összenyomott kézzel emeljük mindkét karunkat a fejünk fö­lé és vigyük tovább, amíg az ujjak hátsó fel­színe eléri azt a pontot, ahol a fej találkozik a nyakkal. Most hajtsuk előre a fejet, amíg az áll eléri a mellkast. Majd mozdítsuk hátra a fejet ujjaink változatlan nyomása mellett. Ek­kor ismét hajtsuk előre a fejet, amíg az áll eléri a mellkast. Ismételjük a gyakorlatot tizen­kétszer vagy többször.

Ennek a gyakorlatnak jó hatása van a nyúltvelőre és a tobozmirigyre, javítja azok képességeit és növeli a méreteit. A gyakorlat beépíthető olyan sorozatokba, amelyek lendü­letet adnak az életerőnknek. A gyakorlat elvé­gezhető ülve és állva is. A hát legyen egyenes, a középső ujj érintse a pontot, ahol a fej talál­kozik a nyakkal. A gyakorlat közben vagy köz­vetlenül utána sziszegő hangot hallhatunk a koponya alapjánál, amely kapcsolatos a ge­rinc-folyadék áramlásával a negyedik kamrá­ból ki és be.

Vannak bizonyos helyek a fejünkben, ahol jó hatású a feszültség. Tanuljuk meg, hogyan találhatjuk meg ezeket a helyeket önállóan. Itt rejtőzik önmagunk ismeretének kulcsa. A leírt gyakorlat fejleszti a tobozmirigyet, így le­hetővé teszi, hogy az egyenesen az önmegva­lósításhoz és az igaz Mesterré váláshoz vezető utat járjuk.

Fontos itt tisztázni, hogy a gondolatok elektromos tevékenység által keletkeznek az agy mágnesesen rezgő részében. Ezeket a mágneses rezgéseket a tobozmirigy kelti. A lé­lek az „én" földi tulajdonságaival - „én gondol­kodom", „én érzek", „én akarok" - csupán a jelenben él. A léleknek azonban nincs időszá­mítása.

Arra figyeljünk, hogy azonnal fejezzük be a gyakorlatot és lazítsunk, amint észrevesszük, hogy a fej rezegni kezd az oldalirányú mozgás közben. Ezzel jelzi az energia nagy mértékű felhalmozódását, ami már telítettséget okoz.

14. Ráhangolódás másokra

A gyakorlat célja, hogy a környezetünkben élő emberekkel könnyen kapcsolatba léphes­sünk. A gyakorlatnak két következménye lesz. Képesek leszünk - sokkal kifinomultab­ban, ösztönösen megragadni egy személy va­lóját, megérteni őt, és együtt érezni vele. Képe­sek leszünk arra is, hogy sokkal könnyebben befolyást gyakoroljunk erre a személyre. Ter­mészetesen, ha visszaélünk a lehetőséggel, a saját kockázatunkra tesszük.

Minden önző szándékú tevékenység kifize­tődő lehet rövid távon, de hosszabb idő múl­tán megfizethetünk az önzésért. Ez az ok és okozat törvénye: az Igazság kozmikus alapel­ve. „Ki mint vet, úgy arat."

Ha szeretnénk elvégezni ezt a gyakorlatot, ami az egymással összehangolt rezgések se­gítségével lehetővé teszi a közvetlen kapcsola­tot más emberekkel, kezdjük azzal, hogy ala­posan megfigyeljük a másik ember légzését. Figyeljük annak mellkasi mozgásait, és kezd­jük el összehangolni a légzésünket. Lélegez­zünk azonos ritmusban. Amint tudatosan rá­hangolódtunk a másik ember légzésére, képesek leszünk megváltoztatni az ő légzésének ütemét.

Tudatosan próbáljuk ki valakivel közösen a Mester-légzést is, hogy tapasztalatot szerez­zünk a tudatos egységről: belégzés 7 másod­percig, szünet 1 másodpercig, kilégzés 7 má­sodpercig, szünet 1 másodpercig, ismétlés ti­zenkétszer.

Az egység élménye elmélyíthető, ha a többi­ekkel együtt éneklünk, vagy az aum szócskát mormoljuk együtt 5-15 másodpercen át. En­nek eredményeképpen a béke és a nyugalom elmélyülését tapasztaljuk. Ilyenkor lassú, nyugodt rezgések keletkeznek.

A rezgések felgyorsítása - könnyedén elér­hető zenével vagy tapsolással, lábdobogással - de hisztérikus állapotot eredményezhet túl­gerjesztett szexualitás, fanatizmus, érzelmi kitörések élményével kísérve. A rezgések las­sítását jelentősen segíti a könnyed hajlado­zás, és az aum szócska közös éneklése. Egy­szerű dallamot és ritmust használjunk hozzá.

A szerelmesek a csókkal hangolódnak egy­más rezgésére. Ezt felerősíti, ha a csók köz­ben fogják egymás kezét. Az emberek nem vesznek levegőt csók közben, ezért utána azo­nos légzési ritmusban kezdenek el lélegezni.

Sokkal könnyebben sikerül a ráhangolódás egy másutt tartózkodó személyre, ha a másik ember tökéletes kényelemben érzi magát. Ezért a legjobb eredményt éjszaka érhetjük el, amikor alszik. Az elején lazítsunk tudatosan, és úgy lélegezzünk, mintha magunk is mély álomba merültünk volna. Ugyanakkor szelle­münket összpontosítsuk a másik személyre. Könnyebb a kapcsolatot megteremteni, ha van a birtokunkban valami, a másik személy tulajdonát képező tárgy, amely az ő rezgéseit hordozza.

Mindenkinek vannak olyan kisugárzásai, amelyek hozzátapadnak a tárgyaikhoz. Ha­sonló célt szolgálhat az érintett személy el­képzelése, és a folyamatos törekvés arra, hogy szellemünkkel és érzelmeinkkel létrehozzuk a másik személy élethű képét. Ez az ábrázolás jól kiegészíthető a másik tulajdonát képező tárgyakkal.

A tárgyakat a tulajdonosukhoz kötő látha­tatlan szálat követve gyorsan képesek le­szünk kialakítani a kapcsolatot. A tárgyakkal bánjunk úgy, ahogy tulajdonosuk tenné. Az érintett személlyel való kapcsolat világosan észlelhető lesz, amint az őt képviselő tárgy sa­ját életre kel, majd átváltozik a kívánt alakká.

Hangolódjunk rá az illetőre, egyeztessük lég­zési ritmusát a miénkkel. Tisztán érezni fog­juk azt a pillanatot, amikor összehangolód­tunk.

Természetesen ez a kapcsolatteremtés^ a Ti­zennegyedik Titokban leírtak szerint csak ak­kor történhet meg, ha a motiváció jóindulatú. Felelőtlenül ne játsszunk vele!

Ezt a titkot inkább mások megsegítésére használhatjuk. Ha más indítékkal cselek­szünk, negatív karmát gerjesztünk, ami visszaüt miránk.

15. A nem meghatározása

Az emberi lények életének egyik csúcspontja a szexuális kapcsolat a két nem között. Ez igazán teremtő cselekedet, s a halhatatlanság kulcsa.

A rezgések itt is szállítóeszközök a spirituá­lis szikrához, hogy aztán az beolvadjon a lé­lekbe, amelynek testet kell öltenie, és amely végeredményként meghatározott formát ölt. Amikor a férfi az ejakulációhoz ér, általában hangokkal fejezi ki. A legtöbb esetben ez ket­tős hang. A férfi először zihálva vagy sziszeg­ve beszívja a levegőt, az ejakuláció pillanatá­ban visszatartja lélegzetét, majd nyögő hang kíséretében kilégzik. A kilégzés aum-szerű hanggá változik, és elkíséri a férfi magját, amikor a nőbe az bejutva megtermékenyíti a petesejtet.

A születendő gyermek neme a szülők test­helyzetétől függ az egyesülés során. Ha a férfi és a nő az egyesülés előtt egymás mellett fek­szenek, a megfogant gyermek neme attól függ, hogy a kapcsolat idején a szülők nap-légzést vagy hold-légzést végeztek-e.

A bal oldalán fekvő férfi nap-légzést végez, vagyis   sokkal  erősebben  lélegzik  a jobb orrfélen át, és arccal a jobb oldalán fekvő nő felé fordul. A nő ilyenkor hold-légzést végez, vagyis ő sokkal erősebben lélegzik a bal orrfélen át. Ilyenkor a megfogant magzat fiú lesz.

Ha a férfi fekszik a jobb oldalán, és arccal a bal oldalán fekvő nő felé fordul, akkor a férfi hold-légzést, amíg a nő nap-légzést végez. Eb­ben az esetben a magzat lány lesz. Ha a férfi és a nő egyaránt nap-légzést vagy egyaránt hold-légzést végez, akkor a fiúgyermeknek nőies tulajdonságai, a leánygyermeknek pedig fiús tulajdonságai lesznek.

VISSZA