Tévhitek
a tésztáról
Mindegyik
elismert táplálkozási
ajánlás megegyezik abban, hogy a legnagyobb
mennyiségben elfogyasztandó
tápanyagcsoportot a szénhidrátoknak
kell kitenniük. Ez a teljes napi
tápanyagigény 58%-át jelenti,
átlagosan 300–400 grammot.
Mik azok a szénhidrátok?
A szénhidrátok a növények fő
alkotóelemei, az emberi szervezetben viszonylag kisebb
mennyiségben találhatók meg.
Legjelentősebb
szerepük az energiaszolgáltatás
és -tárolás.
A szénhidrátok biztosítják
a megfelelő energiafelvételt,
hozzájárulnak a kiegyensúlyozott
bélflórához.
A
növényi eredetű szénhidrátok
ballasztanyagokat tartalmaznak, melyek a
bélműködés, valamint a
székletképződés
szempontjából fontosak.
Hazai táplálkozási
szokásaink mellett a
száraztésztákat a legalapvetőbb
szénhidrátforrásainknak
tekinthetjük.
100 g száraztészta átlagos
szénhidráttartalma 65–70 g, melynek
legnagyobb része keményítő.
Száraztészták
helye és szerepe az étrendben
Egyes források szerint a tésztát Marco
Polo keletről hozta Európába
felfedezőútja során, más adatok
szerint a tészta hazája Szicília,
innen terjedt el egész Itáliában. Az
egyszerű alapreceptből – liszt, só és
víz – azóta számos
változat alakult ki. A hazai
táplálkozási szokások
és a magyar konyha jellegzetessége, hogy a
tészta szinte minden étkezésben
szerepel. A tésztát
élvezhetjük köretként
önmagában, esetleg mártással,
vagy sütve, de saláta
hozzávalójaként is.
A tészta „bevonult” a tíz
legkedveltebb élelmiszer közé, megelőzve
a tejet, a teát és a
sertéshúst. A népszerűség
növekedésének csak részben
oka a tésztaételek könnyű, egyszerű
és gyors elkészíthető volta.
További előnyei, hogy olcsó,
tápláló és
rendkívül sokoldalú; kevés
olyan étel van, amely oly
sokféleképpen elkészíthető,
mint a tészta.
Száraztészták: tojásos vagy
a durum a jobb?
A száraztészta gabonafélék
őrleményeiből, vízzel, tojással vagy
anélkül, esetleg egyéb anyagok
felhasználásával (pl.
színezőnek használt
zöldségőrlemények),
keveréssel, gyúrással,
formázással és
szárítással
előállított élelmiszer, amelyek
különböző formában,
főzésre készen kerülnek forgalomba.
Európában a búzaalapú
tészták terjedtek el, de keleten gyakori a rizs-
vagy babliszt alapú tészta is.
Jellegzetessége, hogy általában a
hosszan eltartható élelmiszerek
körébe tartozik.
A tojással készült
fajtáknál az egy kg liszthez adagolt
tojások számát adják meg
(2, 4, 8 tojásos tészta). A
tojástartalom növelésével nem
csak a tészta főzhetősége és
állaga javul, hanem hozzáadódnak a
tojás hasznos tápanyagai is. A tojás
kiváló fehérjeforrás,
tartalmazza a szervezet működéséhez
szükséges összes aminosavat, valamint
vitamin-, ásványianyag- és
nyomelem-forrásként sem elhanyagolható.
Minél több a tészta
tojástartalma, annál nagyobb a
fehérje-, zsír- és koleszterin-,
valamint karotin-, B1- és B2-vitamin-tartalma, de
annál rövidebb ideig
tárolható.
A durumbúzából
készült tésztában
általában nincs tojás, ennek
ellenére rugalmas sikértartalmának
köszönhetően hasonlóan jó
állagú tészta
készíthető belőle. A
száraztészta térfogata a
főzés során kb.
kétszeresére növekszik. A
fehérje és a keményítő
aránya a búza
fajtájától függően
változik. A kemény, nagy
fehérjetartalmú búzák
közül különösen fontos a
durumbúza, nagy fehérjetartalma miatt
kiváló bizonyos
száraztészták
elkészítéséhez. A
durumbúza lisztjét elsősorban spagetti,
makaróni és egyéb, alakra
formált tészták
készítésénél
használják.
Az állati zsír- és koleszterinmentes
száraztészták a durumlisztből
készült termékek. A megfelelő
élelmirost-felvétel
biztosításának egyik
lehetséges módja a nagy
élelmirost-tartalmú lisztek
felhasználásával
készült tészták
fogyasztása.
A
tészta nem egészségetelen
A
hazai táplálkozási szokások
mellett a tésztafélék
régóta kiemelkedő helyet foglalnak el,
és ezt napjaink gasztronómiai
változásai sem rontják.
A táplálkozás-élettani
kutatások friss eredményei eloszlatták
azt a tévhitet, hogy a nagy
szénhidráttartalmú
tésztafélék az ún.
hizlaló ételek közé
tartoznak. Sőt, éppen a keményítő
formájában jelenlévő
szénhidrátok jelentenek
táplálkozásbiológiai
előnyöket. Tíz dkg nyers tészta kb. 350
kcal, főzés után mérve
körülbelül 100–200 kcal.
A táplálkozástudomány egyik
alaptételének számít, hogy
a teljes étrendet kell figyelembe venni, s nem szabad
egy-egy élelmiszert
„egészségtelennek”
megbélyegezni és teljesen kizárni az
étrendből. Könnyen belátható,
hogy sokkal fontosabb a tiltásnál az, hogy a
tésztaétel korszerűen legyen
elkészítve, megfelelő gyakorisággal
kerüljön az asztalra és
személyre szabott legyen az adag nagysága.
A
feltétet kell megválogatni
Valójában
a nagy szénhidráttartalma miatt bűnbaknak
kikiáltott tészta energiatartalma
elenyészik a feltétek energiatartalma
mellett.– gondoljunk csak a zsíros
túróval, tejföllel, sajttal
és szalonnával vagy cukros dióval
tálalt fogásokra. Egy nyers vagy
párolt zöldségekkel,
energiaszegény paradicsomszósszal
elkészített tészta bármikor
helyet kaphat az egészséges
táplálkozásban.
Mielőtt kizárnánk egy élelmiszert az
étrendből, azt is figyelembe kell vennünk, hogy
megfelelő mennyiségben fogyasztjuk-e. A szárazon
kimért 75–85 grammos mennyiség a napi
energiaszükséglet csekély
részét teszi ki, mégis
laktató étel készíthető
belőle. Testmozgást vagy fizikai munkát
végzők számára kifejezetten
ajánlott étel, hiszen könnyen
feltölthetők általa a kiürült
szénhidrátraktárak.
A megfelelő választás
Általánosságként
elmondható, hogy a finomabb
tésztafajtákat a folyósabb,
tejszínes mártásokhoz
használjuk, míg az erőteljesebb
tésztákat nehéz, sűrű, paradicsomos
mártásokhoz. Az orsó, tollhegy vagy
kerek alakú tészta kitűnően illik a nagyobb
zöldség- vagy húsdarabokat
tartalmazó mártásokhoz, egy
vékony spagetti vagy makaróni a
homogénebb szószokhoz
kiváló. Bármelyiket is
válasszuk, nem szabad figyelmen kívül
hagynunk azt a tényt, hogy a
száraztésztákkal és a
belőlük készült ételekkel nem
csak gasztronómiai hagyományainkat
erősíthetjük, hanem néhány
korszerű trükkel az egészséges
táplálkozás
szolgálatába is állíthatjuk
őket.
F: patikamagazin
|