Immunterápiák egyéb természetes eljárással és módszerekkel

A Thymosand- kezelés mellett egy sor további, természetes terápia létezik, melyek egyesével vagy kombinálva az immunrendszer stabilizálódását vagy modulációját eredményezik. Minden ilyen eszköznek és módszernek megvan az az előnye, hogy nem egy kinevezett „ellenség" ellen lép fel és nem tesz kárt a szervezetben, hanem a test saját belső erőit támogatja, hogy azok a továbbiakban is akadálytalanul el tudják látni a munkájukat. Korábbi könyveim­ben már mindegyiket bemutattam, így most csak a legfontosabb tudnivalókra szorítkozom

BÖJTKÚRA -ÚT A MEGÚJULÓ IFJÚSÁGHOZ

A böjtkúra tapasztalt orvos vezetésével nagyszerű esélyt ad a szervezet védő-, takarító- és gyógyító erőinek arra, hogy az emész­tés munkájának kikapcsolásával újra rendet teremtsenek a szerve­zetben és kiürítsék, a régebbi időkből az állandó túlterheltség miatt ottfelejtett anyagokat. Mi, böjtorvosok ezért „kés nélküli műtétről" szoktunk beszélni. Testünk természetesen nem lehet meg táplálék nélkül - még pár napig sem.

A böjttel arra kényszerítjük, hogy „készleteit": lerakódásait, „szemétdombjait" támadja meg és fogyassza el. Nemcsak azokat az anyagokat hordják el ilyenkor, amelyek a felszínen gyűltek össze, hanem a szövetekből is kioldják a belenőtt anyagrészecskéket úgy, hogy a böjtölés alatt nemcsak a véredények falszűkületeit hárítják el, hanem maguk az erek is visszanyerik rugalmasságukat.

Ez pedig valódi, biológiai fiatalítást jelent! Az ember ugyanis köztudottan olyan idős, mint az erei. A fehérjeszükségletet a szervezet nem utolsósorban a gennyes gócok lebontásából nyeri, a megpróbáltatások idején emelt „barikádokból" — továbbá az immunkomplexumokból. így valódi tisztogatás megy végbe. A test ugyanis eleinte azt használja el, amit károsnak, később pedig, amit fölöslegesnek ítél. Ebben a folyamatban az az érdekes, hogy a böjtölök a 3- naptól kezdve nem éreznek éhséget. Sőt még arra is képesek — s ez kívánatos is -, hogy meglepő fizikai teljesítmények­kel álljanak elő. Az 5—10 km-es túrák hozzá tartoznak a napi programhoz. Vannak, akik ennél jóval hosszabb szakaszokat is megtesznek. A böjtölök eközben nem lehangoltak, nem szenved­nek — ellenkezőleg: testileg-lelkileg szokatlanul szabadnak érzik magukat. Nem a böjt a nehéz — hanem a „böjt megtörése", a táplálék újbóli felvétele. Az utóbbi években a nem szakmai sajtóban sok értelmet­lenség jelent meg a böjtölésről. Ezekkel most nem foglalkozom. Orvosi felügyelet alatt több mint 50 000 böjtkúra zajlott már le - egyetlen esetben sem fordult elő szövődmény.

Ezek a böjtkúrák mindenekelőtt nem a súlycsökkentést szolgál­ják — ez csak kívánatos mellékhatásként jelentkezik. A kúra az egészség visszaállításáért folyik; az immunrendszer regenerációjá­ért, a nagymérvű felszabadulás pillanatában. Ezért néha azoknak is böjtölniük kell, akik nem túlsúlyosak. Még az egészségesebb öregek is részt vehetnek ezekben a kúrákban. Nem alkalmas a kezelésre a súlyos, lázzal járó megbetegedés - például a tébécé -, a kifejlett rák, mely már legyengítette a szervezetet, és a pajzsmi­rigy túlzott működése. Ezzel szemben segítséget nyújthat allergiá­ban, mindenféle anyagcserezavarban, vérkeringési problémák és vércukorszint esetén; migrénben, emésztési és vegetatív zavarok­ban (mint például az izomtónus vegetatív rendellenessége, a disztómia).

A lelki beállítódásra itt csak utalni szeretnék: aki azért éhezik, mert nem tud ennivalóhoz jutni, az napról napra elesettebb, gyengébb, betegebb lesz. Egyre inkább szenved. Az éhségérzet fájdalmassá válik, és olyan méreteket ölt, hogy az éhezőnek már csak egyetlen gondolata marad: enni! Végül mámoros állapotba kerül, majd legkésőbb 45 nap múlva, teljesen legyengülve meghal. A böjtölés rekordját egy skót tartja: 270 napon át csak vitamino­kon és vízen élt. És sem egészségügyi zavarai, sem gyengeségi rohamai nem voltak. Mint minden kezelés, a böjtölés is összekap­csolódhat a többi intézkedéssel, például a Thymosand-terápiával.

SZÉRUMTERÁPIA: A SZERVEK „VÉDŐOLTÁSA"

Elképzelhető, hogy a megelőzést az orvos bizonyos esetekben szérumterápiával szeretné elérni. Ez olyan ingerterápia, amelyet célzottan a kimerült, inaktívvá vált szervfunkciónál alkalmaznak. Ez is „felébreszti" az immunrendszer reakcióképességét, felrázza letargikus állapotából. Akár provokációs terápiának is nevezhet­nénk.

Az eközben alkalmazott „trükk" a következő: egy szerv vagy szervcsoport ellen antitesteket tartalmazó szérumot fecskendez­nek be a szervezetbe. Az így érintett célszervnek minden specifi­kus, sejthez kötődő védekező erejét mozgósítania kell ahhoz, hogy legyőzze a támadást. Ez a „mozgósítás" természetesen az egész sejttevékenységet feléleszti. így a szérumterápiával a legegysze­rűbb módon küszöbölhetők ki a működési zavarok, az elfáradási jelenségek — még a szervi károsodások is. Hogy ne legyen félreérthető, újra megfogalmazom: addig provokálják a szervet, míg az „fel nem ébred", és nem segít magán.

Az ilyen szerv-antitestszérumot immár három évtizede alkal­mazzák az idő előtti öregedés, a szervi fáradtság ellen és a gyógyhatások gyorsítására. A szérumterápiával történő első kísér­leteket már a húszas években elvégezték. Ma rendelkezésünkre áll a kötőszövet aktivizálását célzó szérum. Ezen kívül létezik 13 specifikus szervszérum és két kombinált szérum több szerv számára. Az erősen hígított szérumot nem közvetlenül a célszervbe kell adni. Az antitestek — ezt már többször bebizonyították — a lehető legrövidebb úton. Az injekciót rendszerint a hát bőrébe a szervnek megfelelő szegmentumba, az úgynevezett Head-zónákba adják.

Ez a szérumterápia elsősorban megelőző intézkedést vált be. Akkor alkalmazzák, amikor a beteg még nem is beteg, csak fáradtnak, kimerültnek, kilúgozottnak érzi magát és végre elszánja magát, hogy tegyen is valamit azért, hogy elkerülje a betegségeket.

Emellett azonban újra és újra meglepő eredményeket értünk el még az előrehaladott állapotban lévő krónikus betegségekben is, melyek eddig minden más kezelésnek ellenálltak. A májat például a böjtkúra idején támogathatjuk specifikus antitesttartalmú im­munszérummal. Érelmeszesedés esetén olyan szérumot fecsken­dezhetünk a szervezetbe, amely az érfalakra gyakorol gyógyító hatást.

A szérumkészítmények standardizált kész gyógyszerek, melye­ket folyamatosan vizsgálnak, és amelyeket a Paul Ehrlich Intézet kontrollál. A biológiai készítmények - hiszen minden szérumterápiához ilyet használnak — valóban mentesek minden nemkívánatos következménytől. Egy szérumterápia kb. 3 hétig tart. Az injekciók szinte fájdalommentesek, és feküdni sem kell hozzá.

ENZIMTERÁPIA - AZ IMMUNRENDSZER LEGHATÁSOSABB „FEGYVEREINEK" PÓTLÁSA

Testünk valamennyi biokémia-folyamata enzimek jelenlétében zajlik le. Enzimek nélkül nincs élet — és nincs tökéletesen működő immunrendszer. Az enzimek komplex képződmények: vitaminból vagy nyomelemből és fehérjetestből állnak. Hozzájárulnak a táplálék alakulásához, bomlásához, míg az folyékonnyá válva, a vérbe nem kerül. Ez vonatkozik minden fehérjére, szénhidrátra és a zsírra is. Enzimek szabályozzák a vér áramlási tulajdonságait, az oxigén felvételét a belélegzett levegőből. Mindig és mindenütt jelen kell lenniük, ahol biokémiai változások zajlanak. Úgy járnak el, mint az ügyes kerítőnő: először azzal az anyaggal kapcsolódnak össze, amelyik egy másikhoz szeretne kötődni — hogy ezáltal elfogadhatóvá váljék a jövendőbeli partner számára. Mikor pedig „ráharap", visszahúzódik.

A sok száz máig ismert enzim mindegyike — és csak a húszas évek óta ismerjük őket — csak egyetlen meghatározott anyagra szakoso­dott, így vannak például zsírbontó, szénhidrátbontó, fehérjebontó enzimek.

Ha az immunrendszerrel való összefüggésükben szemléljük ezeket, elsősorban a fehérjebontó enzimek érdekelhetnek ben­nünket. Addig képesek feloldani a vírusokat, míg azok a sejtfalhoz nem kötődnek. Ugyanilyen fontos azonban az is, hogy segítenek a gátlósejteknek az elhalt sejtek, immunkomplexumok és ráksejtek feloldásában. Nem utolsósorban továbbá nagyon fontos funkciót töltenek be azoknak a káros anyagoknak, kórokozóknak és ráksej­teknek a leleplezésében, melyek fibrinhálók mögé rejtőztek. Ha ugyanis egy antigénnek vagy egy ráksejtnek sikerült a véredények falára tapadni, megkezdődik a versenyfutás az idővel. A keletkező gyulladás arra készteti a vért, hogy elfedje a sebet — ahogyan az akkor is történik, ha megvágjuk az ujjúnkat. Fibrinháló szövődik az idegen test vagy a ráksejt köré — ezzel szemben a gátlósejtek tehetetlenek, hiszen a test saját anyagát ismerik fel a fibrinben, azt pedig „tudják", hogy saját szövetet nem szabad megtámadniuk. A fehérjebontó enzimek azonban leoldják a fibrinréteget, és így feltárják a rejtekhelyet.

Hasonló segítő feladatot látnak el ezek az enzimek a már többször említett immunkomplexumok lebontásában, melyek az úgynevezett autoagressziós betegségek kialakulásáért felelősek.

Mindezen okoknál fogva az enzimterápia kísérőeljárás az és­szerű immunterápiában. Az egészséges szervezet elegendő enzimet állít elő. Hasnyálmirigyünk mintegy napi öt liter hasnyálat készít, mely a legértékesebb enzimekből áll. Két ok vezethet enzimhiányhoz: részben táplálékunk, mely manapság meglehető­sen enzimszegény—s már azokat az „építőköveket" sem tartalmaz­za, amelyekből a szervezet enzimeket tudna előállítani. Hiányoz­nak a megfelelő mennyiségű vitaminok és nyomelemek. Maguk­nak az enzimeknek az a tulajdonságuk, hogy már az 50°C-os hőmérséklet tönkreteszi őket. Ennélfogva minden pasztőrözött, főtt és konzervált étel szinte teljesen enzimmentes.

Ez az egyik olyan indok, mely arra ösztönözne bennünket, hogy több „élő" táplálékot együnk, mindenekelőtt a fő étkezéseket kezdjük rendszeresen friss nyers koszttal: nyers salátákkal, főze­lékfélékkel. Különösen sok enzimet tartalmaz az ananász, a papája és — annak aki szereti — a nyers hús. Egy-egy alkalmi „tatárbifsztek" éppen az idősebb emberek számára jelentheti az enzimellátás pótlását.

Az enzimforrások elapadásának másik oka az immunszünet. A hasnyálmirigy, melyet éppen cserbenhagy az ellátás, ugyanakkor állandóan túlterhelésnek van kitéve, előbb vagy utóbb nem bírja fedezni a szükségleteket. Ekkor nemcsak emésztési zavarok lép­hetnek fel — felfúvódás, zsír- és fehérjeszéklet —, hanem az immunrendszer is nélkülözni kénytelen leghatásosabb fegyvereit.

Ma az enzimeket drazsé alakban be lehet venni, de léteznek injekció és beöntés formájában is, sőt balzsamként is alkalmazhatók. Gyakran megfigyelhető, hogy az enzimkezelés mellett alkalmazott egyéb kezelések hatékonysága kifejezetten nő.

A TÖBBLÉPCSŐS OXIGÉNTERÁPIA

Vajon miért vagyunk szép időben, magas légnyomásnál, kék ég alatt, sugárzó napsütésben kevésbé fogékonyak a fertőzésekre, mint amikor nyirkos, rossz az időjárás? Minden bizonnyal ennek is megvan az oka. A legfontosabbat már említettem: nem megfele­lően alkalmazkodunk a változó hőmérséklethez, a levegő páratar­talmának változásaihoz és a nedvességhez.

Ehhez járul még az a tény is, hogy a kórokozók az eső- és páracseppecskékben közvetlenebbül tudnak bejutni testünkbe. A harmadik ok a nyomott hangulat, mely a szürke időhöz szokott kapcsolódni.

Ki is tud ilyenkor olyan derűs és vidám lenni, mint napsütésben?

Mindezek mellett azonban van még két, eddig kevéssé ismert tényező. Az egyik a levegő elektromos töltése. A levegő szép időben túlnyomóan negatív töltésű — és úgy tűnik, a negatív töltésű ionok megsemmisítik a kórokozókat. Rossz időben viszont a pozitív töltés az uralkodó. Ez a kórokozók számára valószínűleg kedvezőbb körülményeket teremt. A második, ezzel összefüggő tényező pedig a levegő ózontartalma. Az ózon három vegyértékű oxigén, mely napsütésben a magasabb légrétegekben, valamint viharok idején az elektromos kisülések révén keletkezik. Az ózon voltaképpen méreg, mely nagy töménységben megtámadja a nyálkahártyákat és heves köhögési ingert vált ki. Ez az oxigén olyan agresszív, hogy még az ezüstöt is oxidálja. Ha az ózon kis mennyiségben oxigénnel keveredik, nagyon jó gyógyhatású gázkeveréket kapunk, mely a vérben lévő kórokozó­kat megsemmisíti, az oxigénellátást pedig sokszorosára javítja.

Ezt az ózon-oxigén-keveréket közvetlenül és ma már veszélyte­lenül a vérbe lehet juttatni: az ülőizmokba injekciózzák vagy vérellátási zavarok esetében közvetlenül a lábszár artériájába. Az ilyen beavatkozással már jó néhány „dohányos lábat" megmen­tettek.

ÓZON-SAJÁTVÉR-INFÚZIÓS TERÁPIA

Még gyakrabban alkalmazzák az úgynevezett ózon-sajátvér-infú­ziót - kiegészítő eljárásként, ha a kezelőorvos szükségesnek tartja. A betegtől 200 cm3 vért vesznek le. Ezt a vért ózon-oxigén-keverékkel gazdagítják, majd testhő­mérsékletre melegítve infúzióval juttatják az egyik vénába.

Az egész folyamat kb. 15 percet vesz igénybe. Ezzel a terápiával bizonyíthatóan kiküszöbölhetők bizonyos zsír- és cukor-anyag­cserezavarok, ezáltal pedig csökkenthető az érelmeszesedés ve­szélye. Egyúttal aktiválódik az agyszövet anyagcseréje — s az immunhelyzet is javul.

AUTOGÉN TRÉNING - AZ IMMUNRENDSZER ÉS AZ IDEGRENDSZER HARMÓNIÁJA

Az imént ismertetett, természetes gyógymódokat nem becsülhet­jük eléggé. Gyakran meglepően gyorsan és alaposan segítenek, de éppen ott, ahol az immunrendszer stabilizálásáról vagy modulá­ciójáról volna szó, megkérdőjeleződik hatékonyságuk, míg a lélek nem vesz részt a folyamatban, és a kezelést néhány borús gondolat, szüntelen aggódás vagy egyszerűen az öröm hiánya gátolja. Vegetatív idegrendszerünk teljesen önállóan működik. De az ösztönző vagy blokkoló jelzéseket - már említettem — nem lehet egyszerűen „kikapcsolni". Fel kell figyelnünk rájuk. Ezért annak az orvosnak, aki meg szeretné tanítani az immunrendszert az egészséges reagálásra, egyúttal arról is gondoskodnia kell, hogy betege új, szorongás nélküli, pozitív életfelfogásra tegyen szert, hogy elsajátítsa a belső nyugalom elérésének képességét és ne fogadja a káros külső befolyásokat.

Ezt a legegyszerűbben és a leggyorsabban az autogéntréninggel érhetjük el. Ezek a gyakorlatok célja, hogy „kikapcsolják" a lélekre és a szellemre záporozó minden benyomást és lehetővé tegyék, hogy az ember egyedül a test egészséges használatára koncentrál­jon. A beteg megtanulja, hogy autonóm idegrendszerére csak a helyes jelzéseket engedje hatni. Ez pedig egyáltalán nem bonyo­lult: a legegyszerűbb gyakorlatokkal lehet gondoskodni arról, hogy a légzés méllyé és nyugodttá váljon, a szívverés automatiku­san erre a nyugalomra álljon át, és sok anyagcsere-folyamat éppen ennek következtében felhagyjon vágtató sebességével.

A legtöbb beteg már néhány óra alatt elsajátítja az autogéntré­ning technikáját. Alapjában véve nincs szükség különleges technikára, az autogéntréninget min­denki megtanulhatja otthon is — nem kell hozzá semmiféle gyógyszer vagy eszköz.

Nagyon fontos azonban, főleg az esti órákban, hogy elalvás előtt teljesen nyugodtak, ellazultak legyünk, derűs gondolatokkal gyorsan, mély álomba tudjunk merülni, és hogy a munka közbeni rövid szünetekben—ha csak egy kicsit is - ki tudjunk kapcsolódni. Kényelmesen leülünk, de még jobb, ha le tudunk feküdni, kinyújtózkodunk, szemünket becsukjuk, és megpróbáljuk minden egyes izmunkat ellazítani: a kezek ellazulnak, a homlok kisimul, vállöv felszabadul, a lábszárakat nem tesszük görcsösen keresztbe, hanem úgy, hogy súlyukat is érezzük stb.

A következő lépésben a vérkeringést is felszólítjuk, hogy engedjen görcsösségéből: először a jobb kezet, aztán a balt, majd a jobb lábat, s a balt alaposan lássa el vérrel. Érezzük, ahogyan egyik kezünk a másik után melegedni kezd, aztán a két lábunk is, majd a test középtája a gyomor fölött. Már az az élmény is felemelő, hogy parancsolhatunk testünk részeinek. Ez a legtöbb­ször azonnal sikerül is, de legkésőbb a 3, 4. komolyabb próbálko­zás után. Nagyon fontos ennél a gyakorlatnál — ezt a bennünket elárasztó nagy nyugalomban érezhetjük —, hogy agyhullámaink is alacsonyabb frekvenciára váltanak. Beszélünk úgynevezett alfa­hullámokról, melyek a felszabadult állapotot jellemzik: sok lélekgyógyász magát és pácienseit is ilyen alfaállapotba juttatja, mert az a véleménye, hogy a gyógyulás csakis ebben az állapotban jöhet létre. Hagyjon időt saját magának. Ne hajszolja magát egyik gyakorlatból a másikba, várja ki a „feedback"-et, a test visszacsato­lási válaszát. Csak akkor térjen át például a bal kezére, amikor a jobb már valóban átmelegedett.

A szervezet ebben az ellazult állapotban lehetővé teszi, hogy minden egyes szervvel, de még a fehérvérsejtekkel is felvegyük a kapcsolatot. Élénken és lehetőleg tisztán kell elképzelnünk, amint ezek a parányi élőlények, melyek bármilyen formát felölthetnek, átsurrannak a test egészén, el a vörösvértestek mellett, a vér­lemezkék mellett, a vérben feloldott tápanyagok mellett. Figyel­jük meg, hogyan tapogatnak le mindent, amivel csak találkoznak, hogy megvizsgálják, egészséges-e, és ellenőrizzék a testhez tarto­zásukat. Kövessük nyomon, amint a fehérvérsejt elhagyja a véráramot, és a nyirokban sejtről sejtre siklik, hogy megnézze: minden rendben van-e; figyeljük meg, ahogyan egészségünknek ez a fáradhatatlan őre éppen egy éppen megkapaszkodni készülő vírust — valami tüskés, kerek dolgot — felfedez: amint körbefolyja és szabályszerűen elnyeli, vagy éppen talál egy ráksejtet és szintén felfalja. Kísérjük figyelemmel a fehérvérsejtek osztódását, amit azért hajtanak végre, hogy számszerűen is megfeleljenek az ellenség nagyságának. Figyeljük meg azt is, ahogyan egy T-limfocita utasítást ad egy B-limfocitának, s ebből hogyan bukfenceznek elő az antitestek — aprócska képződmények —, hogy azonnal csatlakozzanak az antigénre, és semlegesítsék.

Az ilyen plasztikus képzelődés nem öncélú bolondozás, hanem az immunrendszerrel felvett kapcsolat közvetlen megvalósítása. A kép az élet ősnyelve. Már az autogéntréning atyja, a berlini J. H. Schultz professzor is ezt véste betegei agyába: „Minden elképze­lésnek az a törekvése, hogy megvalósuljon."

Ám éppen mivel ez így van, nem csupán az autogéntréning idején, hanem lehetőleg soha ne képzeljen el negatív dolgokat. Mindent pozitívan fogalmazzon meg. Ne azt képzelje el például, ha fájdalmas reuma gyötri az ízületeit, hogy a gátlósejtek elpusztít­ják az ízületet, hanem azt fesse maga elé, ahogyan a rendfenntartó erők megálljt parancsolnak ennek a folyamatnak, s a szövet meggyógyul és regenerálódik. Mindig immunrendszere győzel­mét képzelje el, sohase a vereségét. Kísérje el gátlósejtjeit a csecsemőmirigy-iskolába, és élje át, ahogy ott magukba szívják a tudást.

Ha a munkája során megoldhatatlannak látszó nehézségekbe ütközik, és úgy érzi, hogy a nyugtalanság minden ízében átjárja, dőljön hátra két-három percre. Csukja be a szemét, és lépjen összeköttetésbe az idegrendszerével. Szuggeráljon neki nyugal­mat és azt a biztonságérzetet, hogy minden jóra fordul! Minden kitisztul!

Tudom, hogy vezető állású menedzserek, akik az autogéntré­ning nagyszerű lehetőségét megtanulták nálunk, nem tartanak soha konferenciát, fontos megbeszélést, nem hoznak fontos döntést anélkül, hogy előtte ezt a kis gyakorlatot el ne végeznék.

Egy amerikai rákspecialista, aki az Egyesült Államok légierejénél dolgozik, látványos eredményeiről vált híressé. Betegeit megtaní­totta, hogy gátlósejtjeiket harci repülőgépeknek képzeljék, me­lyek megtámadják és egymás után megsemmisítik az ellenséges hadállásokat.

Persze az Önök elképzeléseinek nem szükséges ugyanilyen harcias jelleget ölteni. De át kell hassa őket az a meggyőződés, hogy immunrendszerünk teljesítőképessége minden elképzelé­sünket felülmúlja. Még sokkal csodálatosabb, mint azt mi elgon­dolni képesek vagyunk. És nincs semmi, de egyáltalán semmi, amit végül is le ne győzhetnénk. Ennél a bizonyosságnál pedig semmi sem használhat többet az egészségünknél.