Tanácsok köszvényeseknek

Az egyik legrégebben ismert betegségről van szó. Már több év­századdal ezelőtti leírásokban is találkozunk a köszvény fogalmával. A régmúlt időkben a királyok betegsége volt, aztán az uralkodók egyre nagyobb és szélesebb köreiben ütötte fel a fejét. A tünetek alapján megszületett elnevezés - a többi betegséggel ellentétben - a mai napig sem változott. Némi iróniával jóléti betegségnek is nevezhetnénk. A gyakori és hosszú távon történő nagy evések-ivások, különösen a húsé­telek, nagy izomhúsok éveken át történő fogyasztásának a büntetése a köszvény. A metabolikus szindróma, tehát az anyagcsere-betegségek csoportjába tartozik. (Latin neve: Arthritis urica). Az életmód devian­ciáin kívül, mint sok más betegségnél feltétlenül szerepet játszik az öröklés is. Nehezen gyógyítható panaszról van szó. Különösen azért, mert előfordulnak panaszmentes időszakok, s ilyenkor a beteg "elenge­di a gyeplőt", visszatér a húsevéshez. Hát kedves Olvasó, ezt nem lehet büntetlenül csinálni! Ezért nagy árat fizet az emberiség, a szerencsések is, csak ők a harmadik életszakaszban.

A köszvényre a legjellemzőbb, hogy az ízületi fájdalmak roha­mokban jelentkeznek. Gyakorlatilag e tünetről mindenki felismerheti. A betegség megjelenését követően eleinte a betegnek évente csak egy­szer-kétszer van rohama. Általában télen és ősszel kulminálnak a ro­hamok. Annak a ténynek, hogy halmazati devianciák következményé­ről van szó, legfényesebb bizonyítéka, hogy negyvenedik életév előtt igen - igen ritkán alakul ki. A roham általában éjszaka jelentkezik, ak­kor is az éjfél utáni időben. Igen fájdalmas, a kéz, de többször a láb egy ízületén jelentkezik, ilyenkor az ízület megduzzad.

Az elváltozás az esetek legnagyobb részében a nagylábujj ujjpercén jelenik meg.

Az ízület iszonyatosan fáj, a bőrfelülete kipirosodik és lokálisan magasabb a hőmérséklete is, mint a bőr többi részén. Néhány órán be­lül a fájdalmak fokozódnak, sokszor az elviselhetetlenség határáig. A fájdalom olymérvű is lehet, hogy a takaró érintésétől is felordít a be­teg. A roham elmúltával a fájdalomérzet visszatér az elviselhetőség határára, de ilyenkor is hatalmas akaraterő szükséges a cipő viselésé­hez. A második vagy következő roham néha évek múlva jelentkezik.

Amennyiben nem történik meg a radikális életmódváltás, a rohamok sűrűsödnek és a rohammentes időszakok egyre rövidebbek lesznek.

A köszvény kialakulásáért elsősorban a mértéktelen húsfogyasz­tás okolható. Azért, mert a húsban lévő húgysav, tejsav, vajsav, valeriánsav, izovaleriánsav, kreatin, kreatinin és egyéb mérgező anyagok felhalmozódnak a szervezetben. Egy bizonyosnak látszik, hogy bölcs dolog az első roham jelentkezésénél azonnal és radikálisan áttérni a vegetáriánus életformára. Ebben a populációban ismeretlen a kösz­vény!

Minden táplálékunk közül a legmagasabb a húgysavtartalma a húsételeknek. Bizonyos szint fölött a vese képtelen a húgysavat telje­sen kiválasztani. (Ez a mennyiség húsevőknél háromszoros, mint a ve­getáriánusoknál.) A halmozódott húgysav igen sok testi bajunknak, panaszunknak a forrása! Mivel izgatja az agysejteket, az agy izgalmi állapota nem engedi meg a regeneráló, hosszú, nyugodt alvást. Ezért kimerül és legyengül a szervezet, ennek egyenes következményeként jelentkeznek a különféle elfajulásos tünetek. A húgysavas sók lerakód­nak a szövetekben, elsősorban a láb, másodsorban a kéz ízületeiben. Ez azért van, mert a vér "megfordulásánál" a szívtől messze eső része­ken a legnagyobb a halmozódás, itt a leggyengébb a keringés.

Gondoljunk csak arra, hogy nagy hidegben a kéz és lábfej fázik a legjobban. Ha nincs életmódváltás, a folyamat nem áll meg, szép sor­jában végbemegy a lerakódás a többi ízületben - ilyenkor mondják az emberek, hogy: Mindenem fáj! -, inakban és a vesében. Utóbbi hely­zetben alakulnak ki az ún. urátos vesekövek. A köszvényes beteg fáj­dalmait gyakran hidegrázás és láz kíséri. A köszvény az egész szerve­zetet megtámadó betegség. Ezért gyakran társul érelmeszesedéssel, magas vérnyomással, elhízással, epekővel, cukorbajjal, a vegetatív idegrendszer központi zavaraival és a leggyakrabban vesekővel.

A vesekő kialakulása egy hosszabb folyamat szomorú eredmé­nye, de kizárólag idő kérdése az, hogy a köszvényes betegnél mikor je­lenik meg a vesekő. A folyamatban először vesehomok keletkezik és további húgysav "bombákra" indul meg a kövesedés. Köszvényes be­tegeknél a húsban lévő karbamidsav miatt a vér karbamidsavtartalma is megemelkedik, ezért egyes esetekben karbonátos kövek jelentkez­nek.

A köszvény szisztematikus anyagcsere-megbetegedés, a húgysavas sók szövetekben történő lerakódása és halmozódása. Amennyiben nem történik meg a radikális életmódváltás, az ízületek tartósan és visszafordíthatatlanul károsodnak.

A gyógyulás útja

Aranyszabály, hogy ami egyszer nekünk ártott, abból többet ne fogyasszunk. Milyen könnyű ezt leírni és mily nehéz sokaknak betar­tani! Mindenki tudja, hogy a húsra gondolok. Továbbá a hüvelyesek, a spárga, kávé, tea csokoládé fogyasztása is szigorúan tilos, magas purin tartalmuk miatt. Olyan étrendet kell összeállítani, mely a szerveze­tet nem terheli nagyobb mennyiségű purin bázissal, vagyis fokozott húgysavképzéssel. Ezt pedig az állati eredetű fehérjékben szegény ét­rend biztosítja a legjobban.

Annak ellenére, hogy a tojás purin tartalma minden fellelhető szakirodalom szerint nulla, mégis csak módjával fogyaszthatja a köszvényes beteg, mégpedig azért, mert egy bizonyos mennyiség fölött a szervezet fehérjékből purin bázisokat szintetizál.

Mint ahogy a cukorbetegeknek is javaslom, köszvényeseknek is ajánlom állati eredetű fehérjénket, a tehéntúrót. A gyógyulás folyama­tában fontos, hogy a beteg csökkentse a zsírfogyasztást és tartózkod­jon a szeszes italoktól is. Szigorú böjtölésre nincs szükség. Az erős ve­rejtékezés mindig hasznos, preventíve is, hiszen a hatalmasnak mond­ható testfelületen a verejtékkel nagyobb mennyiségű húgysav is távo­zik a szervezetből. Ez lehet a magyarázata annak, hogy akik erős izza-dással járó fizikai munkát végeznek - még húsevés ellenére sem -, nem kapnak köszvényt. (Pékek, kohászok stb.)

A beteg gabonaféléket és ezek készítményeit nyugodtan fogyaszt­hatja. Gyümölcsökből az almát és körtét javaslom, ezek gyümölcssa­vai bizonyos mennyiségű húgysavat lekötnek. (Itt jegyzem meg, hogy 100 dkg izomhús húgysavtartalmát mintegy 40 dkg jonatán alma gyü­mölcssav tartalma köti le.) A zöldfőzelékek közül szigorúan tilos a spe­nót fogyasztása, melynél 100 g-ban 72 mg purin található. A méz, az olaj, a tej és tejtermékek (utóbbira ugyanaz vonatkozik, mint amit a tojásról írtam) a rizs, - az igazsághoz tartozik, hogy a cukor is- 5 mg mennyiségben tartalmaz purint a paradicsom, vöröshagyma, burgo­nya, narancs, uborka. Viszonylag jelentéktelen a purin tartalom, - tehát a köszvényes beteg mértékkel nyugodtan fogyaszthatja. 10 dkg-ként 5--10 mg értéket tartalmaz: savanyú káposzta, cékla, retek, kelbimbó, fehér kenyér.

Az italok ésszerűség határain belül történő bőséges fogyasztása igen csak javasolt a köszvényes betegeknek. Minél több vizelet távozik a szervezetből, annál több húgysavat választ ki a vese. Az anyagcsere és a veseműködés gyorsítására igen hasznos módszer lehet meleg hé­vizekben úszni. Természetesen ezt csak akkor szabad, ha a keringési szervek megfelelő állapotban vannak. Még ilyenkor is tartsuk be a leg­fontosabbat, a fokozatosságot és rendszerességet. Több legyet ütünk egy csapásra e kitűnő vízgyógyászati módszerrel, hiszen a vese funkci­ójának a gyorsításán kívül a gyenge radioaktivitás, egyes vizekben ionhatás mint fizioterápiás eljárás javítja az ízületek állapotát. Nem el­hanyagolható körülmény az sem, hogy ilyenkor az ízületi folyadék ter­melése is fokozódik. Különös í akkor van ez így, ha a meleg vizű úszás előtt bőséges folyadékot fogyaszt a beteg.

A különféle Fitotéka, Herbária stb. üzletekben kapható, anyag­cserét és veseműködést gyorsító teákat bátran igyuk! Fogyasszunk reggel aludttejet, oly módon, hogy a zsíros gallért leszedjük. Jótékony hatású az író, különféle zöldséglevelek fogyasztása. Naponta több al­kalommal igyunk folyadékot, függetlenül attól, hogy szomjúságot érzünk-e! A citromsav igen nagy mértékben segíti a húgysav kiválasztá­sát, ezért naponta három alkalommal - reggel, délben, este - limonádé­nak elkészítve, alkalmanként fogyasszunk el egy teljes citromot!

A kerékpározás

Gyermekkorom első "sporteszköze" egy golyóscsapágyakon gör­dülő roller volt, melyet idővel oldalkocsival láttam el. Ezzel a jármű­vel hordtam haza a családnak a krumplit, paradicsomot a befőzéshez. Jó aszfaltúton "rakomány" nélkül talán 16-18 km-es sebességet tud­tam elérni a rollerrel. A sors úgy hozta, hogy "járművemet" 1952-ben felcserélhettem egy valódi Csepel kerékpárra, ami abban az időben igen nagy dolognak számított.

Ettől kezdve csaknem minden szabadidőmet a drótszamáron töl­töttem. Legjobb barátommal körbekarikáztuk a Balatont is. Soha vissza nem térő kedves emlékeket idéz a kétkerekű. 13 éves koromban egy nap alatt a budapesti Kossuth Lajos térről lekerekeztem Balatonlellére és még aznap vissza is. így egy nap alatt 296 km-t kerékpároz­tam! Aztán arra is jól emlékszem, hogy februárban -23 °C-os hideg­ben kerékpáron tettem meg az utat Budapest és Leányfalu között. A sok biciklizéstől kitűnően megerősödtek a lábaim.

A kerékpározás élettani tényezői

Minden kerékpározó észreveszi, hogy a dimenziók megváltoznak. Mondhatnánk, kitágul a világ. Hiszen azonos energiával sokkal messzebbre juthatunk el a kerékpárral, mint gyalogosan vagy futva. A jár­mű előnyeit mindenki ismeri: kis helyen tárolható, a legolcsóbb köz­lekedési eszköz, nem kíván bonyolult karbantartást és alkalmas arra, hogy kitűnő kondícióban tartsuk szervezetünket.

A rendszeresen kerékpározó embereknek javul a tüdő- vitálkapacitásuk, az állóképességük és edzettek lesznek testben és lélekben. So­kan úgy megszeretik ezt a járművet, hogy még a téli időben is használ­ják. Különösen vidéken van ez így. A kerekezés legjobban a combe­melő izomzatot erősíti. Az általános edzettség fogalmához feltétlen hozzátartozik a hőtűrés, ennek következtében az is, hogy a szélsőséges időjárási viszonyokat hogyan tudja valaki elviselni. Kevés olyan szak­ágat találunk a sport területén, mely erre oly alkalmas lenne, mint a kerékpározás! A hosszú távok megtétele akaraterőre és türelemre ne­veli az embert. A rendszeresen túrázgatók új tájakat fedeznek fel és gyönyörködhetnek a táj szépségeiben. A versenyzők már kevésbé tehe­tik ezt, hiszen a mai eredmények mellett iszonyatos erővel kell hajtani­uk az edzéseken is. Annak ellenére, hogy nagyon egészséges és izom­fejlesztő sportágról van szó, az igazsághoz tartozik, hogy a kerékpáro­zás valahol természetellenes mozgás. Hiszen az ember legrégibb moz­gásformái közé tartozik a járás és a futás. Utóbbiaknál a comb izmai emelnek, majd a talajfogás előtti fázisban ellazulva "pihennek".

A kerékpározásnál mozgásélettani szempontból egészen más a helyzet. A combemelő izmok nyomó munkát végeznek, mely a pedálra irányul, a következő fázisban pedig felfelé húzzák a pedált. Ezért veszi iszonyatos mértékben igénybe a négyfejű combemelő izmot a verseny­szerű kerékpározás. Még azoknál a versenyzőknél is, akik évek óta az élvonalban vannak, tapasztalható, hogy az edzések befejeztével a combjukban érzékenységet, fájdalmat éreznek. Azt hiszem, hogy nincs még egy szakág, ahol a gyúrásnak oly meghatározó élettani szerepe lenne, mint a versenykerékpározásnál. Erős edzések után a négyfejű combemelő izomzatban a sok tejsav felhalmozódik. Ezt a gyúrónak kell eltávolítania a megfelelő technikával. Pihentető hatással lehet a versenyzőre a tarkónállásban történő könnyű lazítás. Lábak leengedése a vállakhoz, nyújtott lábbal végzett keresztezések, lassú, nagy amplitú­dójú kerékpározó mozgások stb. A speciális testtartás következtében érzékenységek jelentkezhetnek a felületi és a mély hátizmokban, a nyakizmokban és deréktájon. Ezért ezeket a testrészeket is alaposan át kell dolgoznia a masszőrnek. Az edzések befejeztével a lehető legha­marabb mézes teát, szőlőcukorral ízesített folyadékot tanácsos fo­gyasztani. Aki így tesz, annak a májglikogén szintje emelkedni fog. Minden édes gyümölcs kiválóan alkalmas a máj glükózzal történő fel­töltésére. Minél kevesebb idő telik el a gyümölcscukor elfogyasztása és az edzés befejezte között, annál több "energia" épül be a májba. És ez az a potenciális energia, mely hatalmas mértékben elősegíti a lehető legjobb versenyeredmények elérését!

Ezt a folyamatot szuperkompenzációnak nevezzük.

Minden hosszú távú ciklikus mozgásnál ajánlott módszer. Való­színű, hogy az ötszörös Tour de Francé győztes spanyol Indurian is al­kalmazza a szuperkompenzációs módszert. Minden jel arra mutat, hogy edzője nagy súlyt helyez a biológiai felkészítésre, hiszen a ma­rathoni futás világbajnokának is Ő a mestere. A versenykerékpárosok egyik réme az "eléhezés". Ilyenkor elfogy a májglikogén, hatalmas fá­radtság érzés jelentkezik és megfelelő frissítés esetén is egy bizonyos időnek el kell telni, hogy a cukrok felszívódjanak. A bölcs versenyző az eléhezést megelőzi! Mert ha nem így tesz, azon felül, hogy sok szenvedésnek teszi ki magát, eredménye is elmarad a kívánttól. . Anett és Tamás:

Az igazsághoz tartozik, hogy kora ifjúságomban hűtlen lettem a kerékpárhoz. Minden szabadidőmet a mamut távok lefutása töltötte ki. Ezért csak alkalomszerűen és ritkán ültem kerékpárra.

Gyermekeimet már kicsi korukban arra neveltem, hogy sportolja­nak. Kinga lányom és Gyuri fiam már 3 évesen 7-8 km-t tudott kere­kezni, miközben én mellettük futottam. A Budapest-Moszkva közötti távfutásomnál, a rajt helyszínétől mintegy 15 km-t kísértek kerékpá­ron. Kinga ekkor 8, Gyuri pedig 6 éves volt. Kinga is indult mezei fu­tóversenyeken, kiválóan kézilabdázott, aztán korán férjhez ment és ab­bahagyta a versenyszerű sportolást. Most 36 éves, sokat kerékpározik és könnyedén tekeri le a Budapest-Tahi, közel harminc km-es távot. A három gyerek Fannika, Ciliké, Luca is sokszor bekapcsolódik a túrák­ba. Legutóbb a Fertő tavat kerekezték körbe.

Anett lányom atlétikával kezdte sportpályafutását. Sikeresen sze­repelt közép- és hosszútávfutásban a különféle korosztályi bajnoksá­gokon. Aztán a sors úgy hozta, hogy elvittem a Fadd-Domboriban megrendezett triatlon versenyre. Itt hozzájutott egy valódi versenyke­rékpárhoz. Igaz, hogy csak kölcsön kapta, de hamar beleszeretett. Kérlelt, hogy "vigyem le" valamelyik egyesületbe, mert ő inkább kere­kezne, mint atletizálna. így került az FTC kerékpáros szakosztályába. Szorgalma, kitartása és tehetsége révén gyorsan jöttek az eredmények. Öt Magyar Bajnokságot nyert! Olimpiai kerettag volt. Számomra az Ő versenyzését illetően a legnagyobb élményt a Városligetben megren­dezett országos Kritérium Bajnokság jelentette. Hatalmas küzdelem­ben, de sikerült a versenyt megnyernie, maga mögé utasítva a rövid és hosszú távon versenyzőket egyaránt.

Tamás fiam, már mint kisgyermek is átlagon felüli fizikummal rendelkezett. Tán kilenc éves lehetett, mikor észrevettem, hogy kaviccsal könnyedén átdobja a hajógyári szigetnél lévő kis Duna-ágat. Tíz éves korában a kislabda hajításban már korosztályában az országos el­ső volt. 13 évesen 80 m-nél messzebbre hajította a labdát. Már mint gyermek összeszedett két vitrinre való érmet. Kitűnően szerepelt az összetett versenyeken is. Több alkalommal szerezte meg az aranyjelvé­nyes minősítést. (80 m-es gátfutás, távolugrás, kislabda hajítás, 1500 méteres síkfutás.) 13 éves korában 2:42 mp-et futott 1000 m-en. Bu­dapest középiskolai mezei bajnokságán 600 induló között győzött. Mintegy féléves edzéssel a Harangi Imre Országos emlékversenyen ökölvívásban második lett.

Ő nyerte meg az első Magyar Triatlon versenyt, megszerezve a Vasi Vasember címet. Aztán nagy örömömre a második országos triatlont is sikerült megnyernie. Ő legalább olyan úttörő szerepet játszott a triatlon szakágban, mint annakidején én a szupermarathoniban. Tri­atlon sikerei ellenére, azt hiszem, legnagyobb teljesítménye az volt, hogy Franciaországban, a kerékpározás őshazájában tudott versenyt nyerni. Bedfordban 200 km-es országúti versenyt nyert, mintegy 150 versenyzőt maga mögé utasítva. Nóvák Ferenc:

Azt hiszem, hogy sokan hallottak már Feri barátomról. Számta­lan publikáció jelent meg róla a lapokban. "A világjáró postás". "A félkarú kerékpáros". "Debrecentől - Isztambulig" stb. címszavakkal. 1967-ben ismertem meg és csodálkoztam azon, hogy hogyan tud egy karral olyan ügyesen kerékpározni. Mikor Debrecenbe, vagy Debrece­nen keresztül futottam, mindig az ifjabb Nóvák Feri, a fia masszíro­zott meg. így jöttünk össze... Lassan harminc éve. Feri barátom egy karja ellenére is azt hiszem, hogy annyi országban volt, hogy talán nincs is olyan ember hazánkban, aki annyi helyre eljutott, mint Ő. És nem repülővel, nem is vonaton, hanem saját erejéből, kerékpáron. Sok ezer km-t kerekezett le és most már, mint nyugdíjas rója az országuta­kat. Ez az Ő életének az igazi értelme. Sokat beszélgettünk és Feri ba­rátom elmondta nekem, hogy milyen szárnyalóvá teszi a lelkét és gondolatvilágát a nagy távolságok legyőzése. Számomra vállalkozásai azért is parancsolnak tekintélyt, mert félelmetesen fel van pakolva a kerékpár. A pontos súlyt nem tudom, de bizonyosan 40 kg, amit ma­gával cipel a sokszor több hónapos utakon.

Vass Józsi bácsi:1957-ben a Nemzetközi Szegedi Marathoni versenyen ismerked­tünk meg. Én álltam a rajtnál a mezőnyben, Jóska bátyám pedig futva érkezve meggyújtotta a marathoni lángot. Verseny után barátságot kö­töttünk és a közel negyven esztendős életkorkülönbség semmit nem je­lentett számunkra. Aztán sok-sok éven keresztül szervezte a zajló Ti­sza átúszásokat Szegeden. Kerékpárral kísért a bemelegítő futásoknál. Két alkalommal is végigkísért kerékpárral a Budapest-Szeged közötti futásom során. Példaként szolgálhat mindenkinek, hogy 86 éves korában Szegedről kerékpárral jött Budapestre és néhány nap múlva ugyanígy vissza. Az eset fényes bizonyítéka lehet annak, hogy a kerék­pározást - egy bizonyos szinten és sebességgel - bármilyen életkorban legyen is az illető, nem kell abbahagyni. Ezért a bringázás ugyanúgy űzhető az életkor előrehaladtával, mint a járás. Járásnál a sebesség és a láb mozgásképessége hű tükre az ember biológiai életkorának. Ke­rékpározással ez nem ilyen egyértelmű, itt inkább a sebesség és a meg­tett kilométerek száma a meghatározó, melyből biológiai életkorunkra következtetni lehet.

Rehabilitáció kerékpáron

Akiknek csípőprotézist ültettek be, aligha találhatnak jobb reha­bilitációs mozgásformát, mint a kerékpározás. Hiszen ennek a sport­ágnak igen nagy előnye, hogy a csontvégek nem kapnak terhelést (nagyjából az ízületekre is vonatkozik), mert a test ülő helyzete miatt a testsúly mintegy "függesztett" helyzetben van. Maga a mozgás pedig igen fontos az ízületi folyadék termelése szempontjából. Ugyanakkor a térd különféle sérüléseinek nem javasolható e szakág űzése, mert a térdek elég erősen igénybe vannak véve. Kivételt képezhetnek azok az esetek, amikor olyan jellegű a térd vagy térdek sérülése, hogy azokkal csak torziós mozgást tilos végezni. (Pl. labdarugóknál térdszalag-húzódás.) A bokaszalag-húzódások, vagy műtétek utáni rehabilitációban kitűnő eredményt érhetünk el a kíméletes kerékpározással, mikor is kizárólag egy síkban tudnak mozogni a lábak. így javulhat a szalagok vérellátási lehetősége. Az újabb húzódás, kiújulás a vertikalitás miatt elképzelhetetlen. Sőt a kerékpározás alkalmas lehet arra is, hogy foko­zatosan megerősítsük a szalagokat, mintegy előkészítve a járásra és a futásra.

A lábnak többféle olyan sérülése lehet, hogy amikor a testsúlyt ráhelyezzük, erős fájdalomérzet jelentkezik, ugyanakkor a kerékpáro­zásnál még a legkisebb fájdalmat sem érezzük. Minden ilyen esetben élni kell a lehetőséggel! A rehabilitációs mozgásokat jó állapotban lé­vő, megfelelően karbantartott kerékpárral kell végezni. Igen fontos, hogy a gép jól guruljon, ezért a kerekek gumiját megfelelő keménysé­gűre kell felpumpálni. Sportolók, ha versenykerékpáron végzik a reha­bilitációt, eleinte kizárólag "pörgős" áttétellel kerekezzenek. A rehabilitáció folyamatában az emelkedőkkel tarkított utakat kerülni kell, mindig sík úton történjen a mozgás.

Távfutó "betegség" a talpi csonthártyagyulladás, mely iszonyatos fájdalommal jár. Különösen azoknál fordul elő, akik sokat futnak ke­mény talajon, betonon. Sok olyan sportoló van, akinek nincs türelme, hogy teljes pihenővel megvárja, amíg a gyulladás megszűnik. Pedig sok sportolónak ez jelentette a "végzetét", sportpályafutásának a befe­jezését. Azért, mert a csonthártyagyulladás krónikussá vált. Ilyen ese­tekben igen hasznos a kerékpározás, ahol még határterheléseket is le­het végezni. Ezzel a módszerrel a keringési szervek kitűnő kondícióban tarthatók, sőt még az edzettségi szint is emelhető. A teljes gyógyulás és panaszmentesség után el lehet kezdeni a futást. Először könnyen és lehetőleg kíméletes talajon, füvön, kitaposott sétányokon stb.

A kerékpár hű társunk, sok öröm okozója, hasznos jármű és kitű­nő segédeszköz egyes lábbajok rehabilitációjában!

Gyógyító víz

Szervezetünk legfőbb alkotóeleme éppen a víz. A víz meghatáro­zó tényező az ember életében, annyira az, hogy hiánya napjainkban is hatalmas károkat okoz. Élelem nélkül tovább bírjuk, mint víz nélkül. Víz nélkül nincs élet! Sokat hallani napjainkban arról, hogy a kozmovitális erők mellőzése mennyi-mennyi emberi bajnak az okozója. (Kozmovitális elemek alatt a víz-levegő-napfény-bioáramok "négy­szögét" értjük.) A mai "kultúrember" kapcsolata a vízzel, többnyire kimerül a tisztasági fürdővel, esetleg a nyári hőségben egy-egy uszo­dai látogatással. Édeskevés ez az egészség karbantartásához.

Köztudott dolog, hogy a hideg és meleg víz váltakoztatása mily jótékony hatással van az ember egészségére, közérzetére, teljesítő ké­pességére és nem utolsósorban vidám életszemléletére. Ha választ kel­lene adnom arra, hogy melyik víz egészségesebb a hideg, vagy a me­leg, mindenképpen az előzőre voksolnék. Hogy miért? Mert a ma em­bere mindent elkövet azért, hogy felfokozza anyagcseréjét és közben nem gondol arra, hogy ezzel nagymértékben megrövidíti az életét! A zsíros ételek, az alkoholos italok fogyasztása, a dohányzás és sorolhat­nám tovább, mind-mind az anyagcsere-folyamatokat gyorsítják.

Pedig a hosszú élet titka pontosan és alapvetően az anyag­csere-folyamatok lassításában rejlik. Erre pedig jobb módszert, mint a   hidegvíz-kúrákat, még senki nem tudott kitalálni! Én sem!

Legjobb barátunk a víz

Kora gyermekkorban már kialakul a vízzel való kapcsolatunk. Egészen piciny korunkban még élvezzük a kellemes vizű fürdőt, aztán kicsit nagyobbacska korban hisztizünk, mert fürdeni kell. Az anyatej elhagyása után, amikor rátérünk a rendes táplálkozásra, ha megszom­jazunk, vizet iszunk.

A későbbiek folyamán az iskolában is tanulunk róla, hogy mire lehet használni a vizet. Testünket és ruházatunkat ezzel mossuk, és ezt használjuk a főzéshez is. Hetedik osztályban megtanuljuk a kémiai képletét is: H20. Nélküle elpusztulna a növény és állatvilág, egyszóval az élet. Tanultuk, hogy szervezetünk legfőbb alkotóeleme éppen a víz, csodálkoztunk is ezen eleget, teljesen sosem értettük meg, de hát bizto­san így van, mert így tanultuk. A víz tehát meghatározó tényező az ember életében, annyira az, hogy hiánya napjainkban is hatalmas ká­rokat okoz. Élelem nélkül tovább bírjuk, mint víz nélkül.

USA és Japán felmérések szerint egy húsevő embert annyi mennyiségű víz tud eltartani, termékekre vonatkoztatva, mint amennyi víz 20 vegetáriánus táplálkozása ember egészséges életviteléhez szük­séges. E vonatkozásban gondoljunk csak a hazai helyzetre. A két má­zsányi sertés felneveléséhez, mintegy 40 mázsa növényi ételanyagra van szükség.

Egy pillanatig nem lehet vitás, hogy az emberiség legnagyobb luxusa pontosan a húsevés.

Ebben a témakörben nem kívánok a teljesség igényével írni. Meg­tettem ezt előző könyvemben.

Etiópiában kilométereket gyalogolnak az emberek, és sorban áll­nak a rossz minőségű vízért. Mi abban a szerencsés helyzetben va­gyunk, hogy korlátlan mennyiségben jutunk hozzá, annyira, hogy sok­szor még pazaroljuk is! Hazánk nagy részén találhatunk természetes forrásvizeket. (Budapesten: Lukács, Császár, Széchenyi, Rudas, Tö­rök, Gellért stb. Hajdúszoboszló, Hévíz, Gyula, Zalakaros, Harkány, Zsórifürdő, Cserkeszőlő stb.) Tapasztalataim szerint egészségünkre Hévíz van a legjobb hatással.

Hévíz Magyarország páratlan ékszerdoboza.

Hévízen egyszerűen nem lehet az, hogy valaki ne érezze jól magát. - A Platán strand évszázados fái, a kíméletesen radioaktív víz, a tobzódó tavi-rózsák tömkelege, a tiszta utcák bűvölete, - mind-mind biztosíték arra, hogy az "ide tévedő" ember boldog legyen! Legalább is arra az időre, melyet Hévízen tölt.

Hazánkban az emberek edzettségi foka sajnos elég alacsony (Ez alól sokszor még a sorkatonai szolgálatra bevonuló fiatalemberek sem kivételek.) Összetett problémáról van szó. Az edzettség fogalma ma­gába kell, hogy foglalja pl. jó közérzettel tudjuk elviselni a szélsőséges időjárást is. Tény, hogy általában a fizikai munkát végző vagy rend­szeresen sportoló ember jobban viseli el a nagy hideget, de a hőséget is. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a 20 °C hőmérsékletű iroda - téli időszakban - sok (egészséges) embernek már kész tragédia, de érdekes módon ugyanezek az emberek rosszul viselik a harmincfokos meleget is.

A hőhatások két szélsőségének a tűrése azonos tényezőn, a szer­vezet hőszabályozásának a mértékén múlik. Bármilyen furcsa is: a nagy hideg és a nagy meleg hatása több hasonlóságot mutat, mint ahogy azt gondolnánk. Mindkét esetben jelentkezik a kellemetlen közér­zet, fizikai és szellemi tevékenységünk csökkenése. Nagy hidegben és nagy melegben szeretnénk lehetőleg minél előbb valamiféle más kö­zegbe kerülni. Vannak emberek, akik a meleget tűrik jól, mások a leg­zordabb időjárást is vidáman viselik el. Van, aki mindkét szélsőséges hőhatástól szenved, és nagyon kevés azok száma, akik bármilyen is le­gyen az idő - vidáman bírják.

A hő tűrése edzettség kérdése!

Kétségtelen, hogy a hideg-meleg víz és az időjárás tűrése születé­sünkkel hozott adottság is. Az anyagcserét alapjában megváltoztatni csak nagyon kevés embernek sikerülhet. De pozitív irányba befolyá­solni lehet, sőt szükséges is. A magas pulzusszámmal rendelkező em­ber a meleget általában rosszabbul viseli, mint a hideget. Az alacsonyabb pulzusszámmal rendelkezőknél ez fordítva van. Ugyanez vonat­kozik a vérnyomás mértékére is. A pulzus és a vérnyomás normalizá­lásának elsőrendű szerepe van a szélsőséges hőhatások tűrésében. Meghatározó a szervezet vérellátási lehetősége is. Túlsúlyos emberek­nél rossz a vérellátás, ezért fáznak annyira, illetve szenvednek a me­legtől. A hőtűrés szempontjából nem elhanyagolható körülmény a bőr­felület edzettségi állapota sem. Az érrendszer és a bőrfelület, de az egész szervezet nagy hőmérséklet-különbséggel történő vízhőedzése, is­meretes szinte az egész világon.

A hőedzés megkezdésénél alapelvként tartsuk szem előtt a tudo­mányosságot, fokozatosságot és rendszerességet. így biztosan célt érünk. A vízhőedzés megkezdésénél először a két víz hőmérsékletkü­lönbsége ne legyen több 10 °C-nál. A vízben tartózkodás ideje - a hű­vösebb és a melegebb vízben egyaránt - mintegy egy perces időtar­tamú legyen. A lényeg nem a benntartózkodási idő, inkább az ismétlé­sek száma. Az edzés megkezdésekor 5-8 alkalommal végezzük el a váltogatást.

Mindig a meleg vízben kell kezdeni e speciális vízszaunát. így szervezetünk feltöltődik hővel, és a hőtartalék következtében egyszerű­en lehetetlen a megfázás. Két hét elteltével, fokozatosan növelve, hasz­nos elérni a 20-as ismétlési számot. A hőkülönbségek tekintetében a következő lépcső lehet a 15 °C-os eltérő vízhőmérséklet. (A módszer azonos, mint a 10 °C-os eltérésnél.) A későbbiekben majd bátran lehet váltogatni a 20 °C-os hőkülönbségű vizekben történő egyperces tartóz­kodást. E módszert legalább heti három alkalommal gyakoroljuk, így a hatás nem fog elmaradni. Különösen akkor nem, ha azokon a napo­kon, amikor nem szaunázunk, valamiféle testedzést is végzünk. A víz-hőedzésre minden termálfürdőnk alkalmas.

Azoknak pedig, akik mozgásukban korlátozottak, vagy nincs ide­jük, javaslom a lábfej szaunáztatását, mely két lavór segítségével ott­hon is elvégezhető. Ez is jó módszer a keringés karbantartására, és nagymértékben javítja a közérzetet. Már kezdésnél lehet alkalmazni a 20 °C-os vízhőmérséklet-különbséget. Például a hideg víz hőmérsékle­te 20 °C, a meleg víz hőmérséklete pedig 40 °C legyen. Az ismétlések száma naponta 2 x 20 is lehet, reggel és este egy-egy perces váltogatá­sokkal. Itt jegyzem meg, hogy igen sokan fordultak hozzám érszűkületes panaszokkal. A lábfej szaunáztatását mindig is ajánlottam, és igen jó eredményekről kaptam visszajelzést. Kétségtelen, hogy az eljárás csak akkor eredményre vezető, amennyiben a véranyag roborálása is megtörténik! Nagy baj, hogy ezen módszer teljes mértékben ismeretlen avagy kimarad az érgyógyászati, érsebészeti alkalmazott gyógymó­dokból.

Érszűkületes betegeknél - állapotuktól függően - először csak minimális hőkülönbségű vizek váltogatása javasolható, kb. 6 hét időtartamig.

Az előforduló bőrfelázások kezelésére a legalkalmasabb a felme­legített faggyú (gyógyszertárakban kapható szarvasfaggyú), akár pre­ventive is!

A kúra második 6 hetében már a beteg a 20 °C-os eltérő hatások­kal váltogat, naponta háromszor, 20-20 alkalommal. (Mindkét hőmér­sékletű vízre vonatkoztatva.) Ez megint 6 hétig végezhető. Az eredmé­nyes kezelésnek alapfeltétele, hogy ha a beteg dohányzott, ennek mér­tékét radikálisan csökkentse, vagy hagyja abba.

Semmi sem adhat nagyobb ellenálló képességet szervezetünknek, mint a hideg víz. Bizony e tényre rájött már a 242 esztendőt megélt Matuzsálem, a 207 évet élt Jenkins is. Említhetném e jeles nevek kö­zött Parr Tamást (élt 152 esztendőt), Desmond Katarinát, aki 145 ta­vaszt élt meg stb. Én magam is rájöttem erre, igyekszem hirdetni az "eszmét".

A szervezet általános edzettségének talán a legfontosabb fokmé­rője lehet a hőedzettség. Autóbusz-, villamosmegállókban sokszor látni szinte fájdalmasan fázó embereket. Ezek sorsát én előre látom. Silány szervezetük nem fogja elbírni az élet kihívásait. De ők azok, akik az első tavaszi nap "üzenetét" is elutasítják, hiszen a járművekre várva árnyékot keresnek. Apróság, mondhatnánk. De ebben minden helytelen szemléletünk - a hőtűrés fogalmával kapcsolatban - benne van, a maga előrevetített tragédiájával együtt!

A hideg víz inspirálja az endokrinrendszer (belső elválasztású mirigyek) működését. Ugyanúgy a hidrokortizon termelését, mint az adrenalinét.

Általános alapelvként el kell fogadni, hogy minél hidegebb vízben tartózkodunk - és minél tovább - , annál nagyobb egészséget nyerünk!

A hideg vízbe merülésnél először kitágulnak a hajszálerek, az ún. kapillárisok. Soha el nem képzelt méreteket ölt az anyagcsere-folya­matok emelkedő tendenciája. Majd megindul a fordított folyamat: egyre csökken az életfontosságú szervek működése. Mérséklődik a pulzus és a vérnyomás értéke. Ezért a magas vérnyomás gyógyítására jobbat, mint a hideg vízbe merülés, nehéz elképzelni, talán a fokhagy­ma rendszeres fogyasztása lehet a kivétel! A hideg vizes kúráknak a tárháza kimeríthetetlen. Itt "játszani lehet" a vízhőmérsékletekkel, a benntartózkodások időtartamával és az ismétlések számával. S e mód­szernél a mellékhatások - a gyógykezeléssel szemben - kizárólag pozi­tív irányban érvényesülnek. (Közérzetjavulás, az agy vérellátásának javulása, a szervezet általános ellenálló képességének fokozása stb.)

Az utóbbi időben az AIDS-betegek is felkerestek. Sok más mel­lett, az ő esetükben is alkalmazom a hideg víz kúrákat. Ennél az új be­tegségnél a roborálás folyamatában a lényeg a szervezet ellenálló ké­pességének - minden lehetséges természetgyógyászati eljárás alkalma­zásával - a javítása. Módszeremmel sikerült a 400-500-as T-faktoro-kat, mintegy 6 hét leforgása alatt 700-800 T-faktor értékre növelni. (Korai volna még ezekből az eredményekből messzemenő következ­tetésre jutni.)