Jövőbe látás: előrejelzések

Kísérletek önöknek

 Saját kísérleteink

  A látszólag kemény asztal valójában érzékszerveink terméke. Szemünk az asztalt állandónak érzékeli, de az nincs hatással az atomok és molekulák valóságára, melyekből valójában felépül. Elképzelhető

tehát, hogy a múlt, jelen és jövő tapasztalata is csak az aktivitásról kialakult képzetünk végterméke. Az idő, pillanatok egymást követő soraként való meg­élése, valójában ugyanúgy nem változtat annak igazi természetén, mint az asztal megtapasztalása az egyes atomokon.

  Ettől függetlenül felmerül az a kérdés, miszerint, ha az idő nem létezik, mint múlt, jelen és jövő kombinációja, akkor a jövőbe látás sem lehetséges. Mégis nagyon sok okkult társaság beszámolt olyan tapasztalatokról, amikor ké­pes volt előre látni a jövőt. Ezt saját tapasztalataim is igazolják, és ha elvégzik a könyvben található kísérleteket, önök is bizonyosságot nyerhetnek a jövőbe lá­tás lehetőségéről, még akkor is, ha ma még nem tudjuk, hogyan lehetséges ez.

  Mindez arra kényszerít bennünket, hogy az időről alkotott, megszokott el­képzelésünket felülbíráljuk. A most következő fejezetben arra törekszünk majd, hogy a jövőbe látás lehetőségét ellenőrizhető alapokra helyezzük. Első lépés­ben vizsgáljuk meg az ok-okozat elvét, mely szerint időben minden okozatot megelőz egy ok.

Ha valóban létezik jövőbe látás, akkor ezt az elképzelést is újra kell gon­dolnunk.

  Vegyük például a következő képzeletbeli eseményt. Mary A.-t az úttes­ten való átkelés közben elüti egy autó, melyet John F. vezetett. Tegyük fel, hogy a jövőbe látó Fred X. már két nappal a baleset megtörténte előtt átélte az egész eseményt. A hagyományos téridő képzetünkben a két résztvevőnek, Marynek és Johnnak találkoznia kell az adott időben, az adott pontban ah­hoz, hogy az esemény megtörténhessen. Mary úttesten való átkelési sebessé­ge és John autójának a sebessége közötti aránynak a baleset bekövetkezése érdekében nagyon pontosnak kell lennie.

Emiatt az esemény nagyon sok kérdést vet fel.

• Vajon, ha Mary nem sétál át azon a bizonyos út­testen az adott pillanatban, vagy ha John más utat választ, akkor elkerülhették volna-e a balesetet?

• Vagy ebben az esetben valamilyen más, tegyük fel pszi­chológiai esemény váltotta-e volna ki Mary balesetét?

• Volt-e Johnnak mélyen gyökerező, éppen kirobba­násra váró agresszív érzelmi állapota, amely hir­telen a tudatalattijából kiemelkedett, és abban a bizonyos pillanatban helytelen döntésre sarkallta, kiváltva így a balesetet? Ha ez az igazság, akkor Maryre nem is lett volna igazán szükség.

• Vagy talán Mary hirtelen eszméletét vesztette, amit a fá­radtság és az élet okozta nehézségek váltottak ki nála?

• Lehetséges, hogy tudat alatt már szeretne meghalni?

• Vagy mi lett volna, ha utazását elhalasztja másnap­ra? Megváltoztatta volna-e ez a döntés a hangulatát, aminek köszönhetően épp a megfelelő pillanatban félreugrik és elkerüli a balesetet?

• Ha egy másik nap jár arra John, amikor agresszív érzelmeit jobban fegyelmezni tudja, akkor vajon el tudta-e volna kerülni a balesetet?

  Más szavakkal, mennyire tették a múltbeli dolgok eleve elrendeltté ezt az eseményt? Vagy ez a baleset nem volt más, mint két ember találkozása a téridő egy tetszőleges pontjában, olyan okokból kifolyólag, melyekre már csak a baleset után jövünk rá?

  Sajnos ezeket a kérdéseket senki sem képes megválaszolni. Az esetet vizsgálva én sokkal logikusabbnak találom azt a feltételezést, hogy a bal­esetet kiváltó okokat már csak az esemény megtörténte után tárhatjuk fel, és ha azt a bizonyos okot, mely a balesetet kiváltotta, megváltoztatjuk, ak­kor az egész esemény elkerülhető. Ha feltételezzük, hogy Fred az egész balesetet már két nappal előtte előre látta, akkor ezt csak úgy tudta meg­tenni, ha ráhangolódott az adott téridőpontra. Azzal pedig, hogy figyel­mezteti akár Johnt, vagy akár Maryt, megváltoztatja a rendelkezésükre álló információk halmazát, aminek köszönhetően, elméletileg a baleset elke­rülhető lehetne, hisz nem engednék meg, hogy a megfelelő okok kialakul­hassanak.

  Elképzelhető, hogy az ok-okozat elmélet valójában annak a képzetünk­nek a végterméke, hogy az időt pillanatok sorozataként éljük meg. Ez a fel­tételezés komolyabb vizsgálódás tárgya lesz a fejezet végén található egyik Seth-anyagnak.

   Egy fiatal ismerősünkkel nemrégiben nagyon különös események tör­téntek, melyek arra engednek következtetni, hogy bizonyos alkalmakkor meg­érzéseink segíthetnek elkerülni a reánk leselkedő veszélyeket.

  A lány, akit egyébként Sarah-nak hívnak, a következő történetet mesélte el nekünk. Még gyerekkorában szüleivel elment egy árverésre. Amint köze­ledtek a tömeghez, Sarah figyelmes lett egy idegen férfira, aki nem messze álldogált tőlük. Sarah megmarkolta édesanyja kezét és kétségbeesetten a kö­vetkező szavakat suttogta neki:

- Az az ember el fog engem rabolni.

  Édesanyja próbálta megnyugtatni, de most már ő is egyre rémültebb lett, mivel Sarah tovább ismételgette neki az előző mondatot. Az árverezés alatt, miközben mindenki figyelme az árverezőre szegeződött, a férfi megragadta Sarah-t, aki éktelen sikítozásba kezdett. Édesapjának sikerült megakadályozni az emberrablást, de sajnos eközben a férfi valahogy egérutat nyert.

  Évekkel később, amikor Sarah már fiatal lány volt, nővérével együtt ültek egy kocsiban és édesanyjukra vártak, aki a közeli boltban éppen bevásárolt. Tőlük nem messze egy férfi álldogált egy másik autó mellett.

- Az a férfi hamarosan megpróbál majd beugrani ide hozzánk - mondta nővérének hirtelen Sarah.

A korábbi, és az utána történt esetek tudatában nővére a következő sza­vakat intézte Sarah-hoz:

- Hagyd most már ezt abba, ez egyáltalán nem mulatságos.

Mindettől függetlenül gyorsan lezárták a kocsi aj tájait, és feltekertek min­den ablakot. Épp hogy csak készen lettek, amikor a férfi közelebb lépett és megpróbált bejutni a kocsiba. Mivel Sarah előre látta az eseményt, így a férfi próbálkozása sikertelennek bizonyult.

  Egy másik alkalommal Sarah éppen sorban állt a bevásárlóközpontban, hogy kifizesse a kosarában lévő élelmiszereket, amikor felfigyelt az előtte álló férfira. Hirtelen úgy érezte, hogy az a férfi hamarosan megpróbálja majd őt zaklatni. Tudatán átvillant egy kép, amelyben a férfi megpróbálta futva utolérni, és azt is látta, hogy a férfi egy kocsiban ült. Mivel az egész olyan különösnek tűnt, Sarah azt gondolta, csak képzelődik.

Várakozott türelmesen, és figyelte, mikor távozik a férfi a bevásárlóközpontból. 

Az üvegablakon keresztül látta, amint beszáll  az autójába, és eltűnik a fordulóban. Ekkor ő is kilépett az ajtón. Amint a parkoló közepére ért, a

kocsi éppen megkerülte a parkolót, és most feléje tartott. Ahogy közeledett az autó, Sarah mozdulni sem tudott a félelemtől. A férfi gyorsan kinyitotta a kocsi ajtaját, és Sarah után nyúlt, miközben a következőt kiabálta:

- Ülj be azonnal!

  Sarah kicsavarta kezét a szorításból, segítségért kiáltott és futni kezdett a bevásárlóközpont felé. Ebben a pillanatban a férfi elébe került a kocsijával, ami elől a lány sikeresen félreugrott. A férfi üvölteni kezdett dühében. Sarah az egész eseményt jelentette a rendőrségen, annak ellenére, hogy a félelem miatt nem volt képes megjegyezni a kocsi rendszámát sem.

  Néhány héttel később Sarah újból meglátta a férfit ugyanabban a bevá­sárlóközpontban, de most a nővére is vele volt. Gyorsan kimentek a parkolóba és leírták a férfi kocsijának rendszámát, amit azonnal leadtak a rendőr­ségen. A rendőrségi nyilvántartásokból kiderült, hogy a férfi már korábban is zaklatott hölgyeket. Mivel Sarah nem tett feljelentést, a férfi szabadon távozhatott.

  Ezek az esetek több szempontból is érdekesek. Az egyik ilyen dolog a lány tökéletes megbízhatósága, szavahihetősége. Szülei még pszichológushoz is elvit­ték, aki sem érzelmi, sem mentális problémákat nem mutatott ki nála. A jövőbe látással kapcsolatos tapasztalatai nagyon sok bosszúságot okoztak neki, mind az események, mind azok érzékelése szemszögéből. Sarah jelenleg boldog házas­ságban él, és jövőbe látó képessége továbbra is megmaradt.

  Az első történetben a még gyermek Sarah előre látta, hogy egy férfi meg­próbálja majd őt elrabolni. Habár figyelmeztette szüleit, az esemény mégis megtörtént, pontosan úgy, ahogy ő azt megjósolta. A második történetben, a megérzésből kifolyólag zárta be a gépkocsijuk ajtaját és ablakait, ami bizo­nyos fokon behatárolta és megakadályozta az esemény teljes kibontakozását. Az utolsó történetben is figyelmeztetésként jött előérzete. Kétség nem fér hozzá, hogy ennek köszönheti megmenekülését élete talán legkellemetlenebb tapasz­talatától. Ennél az esetnél a rendőrségi nyilvántartásból nyert információ to­vább növelte a történet és Sarah képességeinek valódiságát.

  Sarah tényleg előre látta az eseményeket, efelől most már kétségünk sem lehet. A kérdés, hogyan tette? Telepatikusan érezte volna meg, hogy milyen gondolatok futnak át a férfi agyán? Vagy csak tisztán látta a jövő eseménye­it, aminek semmi köze nincs a telepátiához? Talán az is lehet, hogy csak véletlenül keveredett bele olyan eseményekbe, melyekben mindig szerepet kapott egy támadó férfi? Lehetséges, hogy félelme volt az oka mindennek? Tudat alatt kisugározta félelmét, amit a megfelelő férfi érzékelt és saját érdekeit követve válaszolt is rá - azaz telepatikusan kisugározta saját vá­laszreakcióját, még közvetlen a fizikai történések előtt.

Talán ez a válasz kicsit túloz, de a felsorolt események is hihetetlennek tűnnek első hallásra, mégis megtörténtek.

  Azt hiszem, mindannyiunknak voltak már előérzetei, sejtései és intuitív megérzései, melyek nemkívánatos eseményeket vetítettek elénk a jövőből. Manapság a tudomány nem foglalkozik ezekkel a jelenségekkel. A pszichi­kus vagy okkult jelenségeket kutató társaságok viszont annál inkább, ahol nagyon sok jól képzett kutatót találhatunk. A tudományos igazolás szemszögéből az ilyen típusú előérzeteket na gyon nehéz kutatni. Ennek az az oka, hogy ezeket a jelenségeket szinte lehetetlen olyan környezetben előidézni, amilyet a tudományos mérések megkö vetélnek. Ilyen események sokszor akkor történ­nek meg velünk, amikor érzelmileg zavartak va­gyunk. Nem állíthatjuk például azt, hogy „pén­tek reggel nyolc órakor előérzetem lesz", és a vizsgálat céljából ezért elhívjuk a tudósokat. Az előérzetek egyszerűen nem így működnek.

  Ebből kifolyólag érdemes naplót vezetni, aho­va a pontos dátummal együtt, jegyezzük fel sejté­seinket és előérzeteinket. Ha valamelyik igaznak bizonyult, akkor máris rendelkezünk egy bizonyí­tékkal afelől, hogy képesek voltunk az eseményt előre látni. Ilyen típusú napló vezetése mindenkinek ajánlatos. Természete­sen vannak további megszorítások és szabályok, melyeket figyelembe kell vennünk ahhoz, hogy az ilyen sejtést valóban jövőbe látásnak értékelje egy tudós. Ha rendelkezünk ezekkel, akkor viszont biztosak lehetünk, hogy egyi­kük sem fog szélhámosnak tartani bennünket.

  Van-e valamilyen módszer arra, hogy a jövőről szerzett belső tudásunkat megbízhatóvá tegyük? Lehet-e fejleszteni ezt a képességet, aminek köszön­hetően jövőbe látásunk biztos alapokra kerülhet? Ha így lenne, akkor saját eseteinket már igazolni tudtuk volna, vagy legalábbis nagyon közel járnánk annak lehetőségéhez. A tapasztalatainkból magunk is láthatjuk, hogy a leg­több esetben ezek a belő sejtések és megérzések nem igazán tudatosak, még akkor is, ha tudatosan szerzünk róluk tapasztalatot.

  Éntudatunk nagyon erősen elzárja tőlünk ezeket a jelzéseket. Saját ál­maim, melyeket két év óta minden reggel lejegyzetelek, egyértelműen iga­zolták számomra a jövőbe látás lehetőségét. Habár önvalónk egy része to­vábbra is hagyományosan tekint az időre, de valamilyen oknál fogva jövőbe látáskor ez a képzetünk eltűnik. Erre az egyetlen lehetséges válasz az, hogy ilyenkor tapasztaljuk meg az idő igazi természetét. Az a fajta idő, ami egy­mást követő pillanatok sorából épül fel, valójában nem létezik.

  A fejezetben található kísérletek segítségével maguk is meggyőződhetnek majd az előző állítás helyességéről - ha maguktól nem jöttek volna még rá álomjegyzeteik tanulmányozásán keresztül. Lehet, hogy még nem képesek egy eseményt egységében érzékelni, vagy legalább előre látni azt a részét, amely önöket is érinti, de meglátják, már most is rendelkeznek olyan kulcsfontos­ságú információkkal, amelyek segítenek megmutatni, mi várható holnap.

  Lehetetlen? Egyáltalán nem. Első lépésben leírom az egyes kísérleteket, majd a saját eredményeinket, amit általuk elértünk. Szükségük lesz még egy jegyzet­füzetre. Naponta egyszer, amikor ráérünk, üljünk le valahová teljesen egyedül, és próbáljunk megjósolni jövőbeli eseményeket magunk számára. Nem lesz mind előrejelzés, de néhány igen. Kísérleteinket, ha lehetséges, mindennap ugyanab­ban az időpontban végezzük el. Az egyes ülések ne legyenek hosszabbak öt percnél. A tudat alatti előkészítés nagyon lényeges ebben az esetben, és ezért fontos, hogy ez a néhány perc mindennap ugyanabban az időben legyen.

  Egyszerűen írjuk fel a következő sort a füzetünkbe:Előrejelzések hétfőre, melyeket hétfő reggel nyolc órakor, vagy abban az időpontban, amikor kísérletünket végezzük, jegyeztünk le.Most írjunk fel egy l-est és utána mindazt, ami elménkben gondolatként megjelenik. Ne próbáljuk meg tudatosan elképzelni a nap eseményeit.

  Lehet, hogy egy szót, egy kifejezést vagy egy mondatot fogunk csak lejegyezni. Sohase vonjuk kérdőre, amit lejegyeztünk,és ne is próbáljuk meg azt analizálni vagy megváltoztatni. Egészen addig folytassuk, amíg fel nem jegyeztünk legalább öt jóslatot a napra vonatkozólag.

  Az egész kísérletre úgy tekintsük, mint egy játékra. Még akkor se bántsuk az egyes lejegyzetelt szavakat, ha azok teljesen értelmetlennek tűnnek. Ne­hogy kiradírozzák őket! Olyan képességeket fejlesztünk most, melyek egyál­talán nem követik a hétköznapi logikát, mert sajátos logikával rendelkeznek.

  Ez csak a kísérlet első része volt, ahogy azt már önök közül sokan kitalálhat­ták. Napközben folyamatosan olvassuk el újra, amit a napra vonatkozólag lejegyzeteltünk. Ha tényleg komolyan vették eddigi javaslatainkat, akkor már most is összevetik életük egyes eseményeit álmaikkal és megérzéseikkel. A mostani elő­rejelzéseinkkel is ugyanezt tegyük. Sőt jegyzetfüzeteink tartalmát is vessük össze egymással. Nem jeleztünk-e már részben előre egy eseményt, amelyhez a hiány­zó rész egy álomban volt elrejtve? Könnyedén megeshet, hogy egy telepatikus üzenetet csak részben jegyzeteltünk le és kelteztünk meg, amely később előre­jelzésként ötlik fel fejünkben. Lehet, hogy nem így képzelték el az ESP kutatá­sát, de meg fogják látni, milyen élvezetes lesz majd saját feljegyzéseik között kutakodni. Jegyzeteiken keresztül képességük működésének mechanizmusát is felfedezhetik, valamint rádöbbenhetnek, hogy ezek a képességek valójában sa­ját személyiségükön belül húzódnak.

  Mindemellett természetesen szükségünk lesz olyan eljárásokra is, me­lyek segítenek majd meghatározni eredményeink valóságtartalmát. Néhány előrejelzésünk pontosabb lesz, mint a többi. Például feljegyezhetjük, hogy hétfőn egy előre nem várt vendég fog megérkezni, és aznap reggel valóban megérkezik néhány látogató. Még tovább növeli az előrejelzés valódiságát, ha szabályként azon a héten több vendéget már nem fogadunk. A pontosság még nagyobb, ha jegyzetünk szerint két férfi lesz a látogató, akik valóban meg is érkeznek. Ha viszont egy nevet írunk, például John Brown, akit már évek óta nem láttunk, és hirtelen meglátogat bennünket, akkor teljesen biz­tosak lehetünk előrejelzésünk pontossága felől - kivéve, ha John Brown le­velet küld nekünk, amelyben értesít bennünket látogatási szándéka felől.

  A rendszeres gyakorláson keresztül nagyon hamar felfedezhetjük, hogy a valóság mely része érdekel bennünket a legjobban. Néhányuk érzékenyebb lesz majd a világ és a nemzetközi események megsejtésére, míg mások a személyes jellegű történéseket látják meg tisztán. Mindkét esetben nagyon fontos a feljegyzések pontos vezetése. Az egyes előrejelzéseknek hagyjunk egy kis várakozási időt, hisz önök is felfedezhetik esetleg, hogy a hétfőre jósolt esemény végül szerdán történik meg.

  Felsorolnék most néhányat saját eredményeim közül. Az 1964 novembe­rétől 1965 áprilisáig húzódó hat hónap alatt hétszáznegyvenegy előrejelzést jegyeztem le. Mindennap körülbelül öt jóslatot vetettem papírra, de voltak olyan hétvégék, amikor egyetlenegyet sem írtam le. A hétszáznegyvenegy előrejelzésből összesen háromszázhúsz bizonyult valósnak. A háromszázhúsz eseményt három minősítési csoportba osztottam széjjel. Az első az úgyneve­zett tökéletes találat, amely olyan eseményekre utal, ahol az előrejelzés és a valós esemény közötti egybeesés annyira látványos, hogy más magyarázat nincs rájuk, mint a jövőbe látás. A következő csoportba az egészen jó talála­tok tartoznak, ahol az egybeesések már nem annyira látványosak, mint az előzőeknél. A harmadik pedig az érdekes találatok, melyeknél az egybeesés megfigyelhető, de egyáltalán nem olyan kihangsúlyozott, mint az első két csoportnál.

  Előrejelzéseim többsége inkább hétköznapi eseményekre vonatkozik, mint­sem megdöbbentő eseményekre. Lássunk most egy olyan megérzést, mely tökéletes találatnak bizonyult.

  Március 4-én a következő előrejelzést jegyeztem le füzetembe: idegen a házban. Aznap este előre nem várt barátok látogattak meg bennünket, akik hoztak magukkal egy számunkra ismeretlen embert is. A jóslatot reggel nyolc órakor írtam le. Ezt a sejtést tökéletes találatként értékeltem a következő okok miatt. Az egyik, hogy nagyon szűk baráti körrel rendelkezünk. Jobb esetben évente egy-két idegen fordul meg házunkban. Későbbi előrejelzése­im során csak kétszer írtam le ugyanezt a jóslatot, és mindkét alkalommal járt nálunk egy idegen, illetve sohasem jött hozzánk úgy idegen, hogy azt ne jeleztem volna előre.

  Nézzük a következő példát, melyet szintén jó előrejelzésként értékeltem. Erre a napra három jóslatot is lejegyeztem, melyek mind ugyanarra az ese­ményre vonatkoztak. A január 27-i előrejelzés a következőt tartalmazta: fel­táruló titok... éles nyelv... bosszankodás. Még aznap késő délután felkere­sett az egyik idősebb szomszédunk bejárónője. Tudatta velem, hogy habár nagyon foglalkoztatja barátunk állapota, mégis úgy döntött, hogy felmond. A hölgy szavaival élve, barátunknak „igen éles nyelve" és elferdült elméje van, amivel úton-útfélen megpróbálta bosszantani, illetve amikor csak tudta, kellemetlen helyzetbe hozta őt. Ezután annak ellenére, hogy nem akartam hallani, elárulta barátom egyik legbensőségesebb titkát.

  Az előrejelzések és az események ilyen fokú egybeesését felfoghatnánk véletlen egybeesésként is, de amikor ez hétszáznegyvenegy jóslatból három­százhúszra teljesül, akkor az ehhez hasonló egyszerű magyarázat sajnos már nem elegendő.

egybeesés lehetősége fokozatosan csökken.

Ezt az állítást igazolja még a profetikus álmok és a telepatikus bevillanások élménye is.

Vegyük például a következőt: Korábban már meséltem arról az álmom­ról, melyben megálmodtam, hogy a főbérlőnk a ház eladását tervezi. Az in­formációt több álom együttesen közölte a következő sorrendben: öregem­ber, mozgás, lehetséges, hogy új albérlet után kell néznünk. Emlékezetük felfrissítése érdekében olvassák el újra a 6. fejezetben található álmot és a hozzá tartozó feljegyzéseimet. Látni fogják, hogy ezek az álmok február 15-17-én jelentkeztek, tehát három egymást követő éjszakán.

Február 18-án a következő előrejelzéseket írtam le: Nem mindennapi esemény... fürdő... megrovás... több sugárban... vendég napközben.

18-án az álmokban meglátott események valóra váltak. Főbérlőnk még aznap meg is mutatta a házat az egyik lehetséges vevőnek, ami az én szemszögemből nézve igen szokatlan eseménynek számított, hisz ötévi itt-tartózkodásunk alatt erre még nem volt példa. Az első szavak, amit az ingatlanügynök hölgy a vá­sárlókhoz intézett, miután üdvözölt bennünket, a következők voltak.

- Látniuk kell a fürdőszobát és a zuhanyozót. Meglátják, milyen különle­ges. A zuhanyozónak kilenc szórófeje van, aminek köszönhetően a víz tényleg több sugárban éri testüket.

Később, amikor a főbérlővel beszélgettem, megróttam, s közöltem vele, hogy szerintem rossz ötlet volt eladni a házat, ami biztos pénzforrást nyújtott számára. Ebben a történetben az álmok és az előrejelzések olyan eseményről közöltek információt, melyről egyébként nem lehetett volna tudomásom.

Az előrejelzésekben leírt szavak első látásra gyerekesnek tűnnek, de mégis igen nagy jelentőséggel bírnak, hisz megmutatják, hogy a legtöbb esetben sok­kal több információnk van a jövőről, mint gondolnánk. Arra is rámutatnak, hogy nemcsak a különös vagy megdöbbentő események jelezhetők előre, ha­nem az egyszerű hétköznapiak is. Ha az egyes előrejelzések nem kapcsolódtak volna az adott eseményhez, akkor is felvetődik a kérdés, hogy az év többi lehetséges napja közül miért pont azon a napon írtam le őket. Pontosan azon a napon jegyzeteltem le őket, amikor a fizikai események bekövetkeztek.

Ennél is fontosabb az a tény, hogy az álmok és az előrejelzések ugyanan­nak az eseménynek más-más részleteit tárták fel, ami szerintem már több, mint véletlen egybeesés. Ha az ehhez hasonló események csak egyszer vagy kétszer fordultak volna elő, akkor nem vonnánk le belőlük semmilyen ko­moly következtetést, de lássuk most a továbbiakat, melyek bizonyítékot szol­gálnak állításunkhoz.

Előrejelzés november 19-ére: a fordulatok napja.

Ezen a napon kaptam egy levelet, majd felhívtak a szüleim, akik már kétszer is módosították a korábban megbeszélt találkozó időpontját.

Előrejelzés november 20-ára: váratlan meghívás.

Egyik barátunk hirtelen megjelent és meghívott bennünket vacsorázni. Már hónapok óta nem találkoztunk vele, és az érdekessége az esetnek, hogy meg­jelenése előtt többször is gondoltam rá.

Előrejelzések december 17-ére: hölgy pöttyös ruhában, viselkedés tanulmányozása.

Régről ismert házaspár látogatott meg bennünket ezen a napon. A hölgy pöttyös ruhát viselt. Leültünk beszélgetni, amikor figyelmesek lettünk egy nagyon furcsán viselkedő gyerekre az utcán. Ott álltunk az ablaknál, és húsz percen át figyeltük a gyereket, mire megállapítottuk, hogy vagy fogyatékos, vagy segítségre szorul. Kiszámíthatatlan viselkedése miatt úgy döntöttünk, jobb, ha kihívjuk a rendőrséget. Ez az eset igen jó viselkedéstanulmánynak bizonyult.

Előrejelzések november 16-ára: idegen érkezik.

Aznap este elmentünk táncolni. Másnap az előrejelzést kihúztam, hisz lé­nyegtelennek bizonyult. Két nappal később tudomást szereztünk róla, hogy

azon az estén, míg oda voltunk, egyik barátunk járt nálunk, és vele volt egy teljesen vadidegen személy is.

Előrejelzés november 10-ére: bennünket nem érintő baleset.

Azon az estén egyik barátunk elmesélte balesetét, amiről előtte nem is hal­lottunk.

Előrejelzések március 5-ére: zöld fény, sokan távoznak, nem várt események, valaki hátul marad.

Ezen a napon tudtam meg, hogy nem várt eseményekből kifolyólag, egy em­bert kivéve, mindenkit elbocsátottak korábbi munkahelyemről. Segítségre volt szükség és megkértek, jöjjek vissza hozzájuk dolgozni. Nos, ebben az eset­ben benne van az összes előrejelzés, kivéve a zöld fény, de szerintem ez a visszatérésem lehetőségének szimbolikus jele volt.

A következő példa jól bemutatja, hogy sok esetben az előrejelzések és a telepatikus felvillanások hogyan segíthetik egymást.

Előrejelzéseim február 23-ára: bérbevétel, új helység, valami teljesen máshol, kellemes meglepetés.

  A telepatikus bevillanást már korábban leírtam. Aznap Róbert később ért haza ebédelni. Hirtelen az az érzésem támadt, hogy felmondott a munkahelyén, és emiatt újra költözni fogunk. Épp csak átvillantak a gondolatok agyamon, ami­kor Róbert belépett egyik barátunkkal, akivel kint találkozott össze. A bará­tunk azért igyekezett hozzánk, hogy tudassa, felmondott, ezért régi házukat eladják, és egy új helyre költöznek. Ebben az esetben az összes előrejelzés megtalálható, csak összekeveredve. A kellemes meglepetés az a hír volt, hogy csak egy hónap múlva fognak elköltözni, mivel korábbi szavaiból úgy vettem ki, ezt még aznap megteszik. A telepatikus érzésben megjelenő keveredés egyértelműen észrevehető, hisz azt hittem, hogy mindez Róberttel és velem történik majd meg, amit talán a késése miatti aggodalom váltott ki nálam.

Ez a példa arra mutat rá, hogyan nyújthat néha álom és előrelátás egy későbbi eseményről információt.

Előrejelzések január 29-ére: ismeretlen férfi érkezik hozzánk, üzenet.

Előrejelzések január 30-ára: négy-öt főből álló csoport, borsos ár, hosszú út, valami, amit ritkán teszek.

Január 29-én éjszaka azt álmodtam, hogy a mosogatót mosom, és beteget ápolok, de ezt már korábban is leírtam. Az álomhoz kórházi kép is kapcsoló­dott. Másnap, azaz január 30-án este mindez meg is történt, hisz egyik bará­tunknak erősen vérezni kezdett az orra. A mosogatóról folyamatosan mostam a vért, illetve betegünkkel foglalatoskodtam, ahogy azt előző este megálmod­tam. További instrukciók érdekében felhívtam a kórházat, valamint értesítettem a fiatalember szüleit is (üzenet). A fiú apja és bátyja, akiket egyébként nem ismertünk, hamarosan meg is érkeztek, így már négyes csoportot alkottak. A fiú a következő szavakat mondta, és ezt pontosan idézem:

- Micsoda borsos árat fizettem azért, hogy nem hallgattam arra, amit az orvos mondott.

Az orvos figyelmeztette, hogy sohase fújja ki az orrát erősen, hisz ez már korábban is problémákat okozott nála. Az esti események nem voltak min­dennapiak (amit ritkán teszek), és mivel a fiú ott aludt nálunk, ezért egész éjszaka figyeltem, nem romlik-e az állapota, amire előrejelzésemben a hosszú út utalt szimbolikusan.

Egyik november 20-i előrejelzésem: furcsa, kétértelmű levél

November 23-án éjszaka B. K.-val álmodtam. Másnapi előrejelzésem az volt, hogy levelet kapok B. K.-tól. November 24-én furcsa és kétértelmű levelet kaptam B. K.-tól, aki egyébként nem mondható közeli barátunknak.

A következő példa egy olyan eseményt mutat be, ahol Róbertnek és ne­kem nagyon sok információnk megvolt egy későbbi esettel kapcsolatosan.

Február 3-i előrejelzéseim a következők voltak: sírás, hiba. A következő napra ezeket jósoltam: telefonhívás, emberek, szokatlan esemény, valami, ami már régóta vár, hogy megtörténjen.

Róbert jóslata február 3-ára: az esés után. A következő napokra is ezt jósolta.

Február 4-én este az egyik idősebb bérlő elesett a havas úton és eltörte a lábát. A szemeteshez igyekezett, de a sötétben nem látta jól az utat. Lánya

sírva kopogott be ajtónkon. Gyorsan mentőt hívtunk és türelmetlenül vártuk érkeztét, hisz a hölgynek igen komoly fájdalmai voltak. A környező házak lakói előjöttek, hogy tanúi legyenek az eseménynek. Róberttel az esés után értünk oda hozzá. Ez egy igen fontos tény volt a hölgy életbiztosítása miatt. Ebben a történetben az általam és Róbert által leírt jóslatok tökéletesen lefestették az eseményt, de mindaddig, amíg az meg nem történt, értelmetlennek tűntek.

Jóslataim február 6-ára és 7-ére: sarkon fordul, különleges csomag, újraszervez, heten vagy ennél többen, több a kelleténél.

Ezek a jóslatok két eseménnyel álltak kapcsolatban.

Március 7-én az utolsó két jóslat - heten vagy ennél többen, több, mint amire szükség van - látszott megvalósulni.

Azon az estén hét váratlan vendég toppant be hozzánk egyszerre. Az éjsza­kai mulatozást jóval éjfél után fejeztük be, és igen hangosak voltunk. Úgy éreztük, többet ittunk és hangosabbak voltunk a kelleténél.

Március 9-én pedig a maradék jóslat - fordulat, különleges küldemény, újraszervezés - vált valóra.

Aznap a következő események történtek: Megkértem a kiadót, hogy küldje vissza ennek a könyvnek a kéziratát, mivel öt hónap alatt nem voltak képesek válaszolni. Vártam a csomag megérkezését. Ezzel ellentétben március 9-én különös fordulatként levelet kaptam tőlük, amelyben megkértek arra, hogy hadd maradjon náluk a kézirat, mert úgy döntöttek, mégis kiadják könyve­met. Habár ez nem számít különleges küldeménynek, de számomra nagyon is az volt, hisz fontos információt hordozott. A kiadó újraszervezést jelölt meg késésük okaként.

Mostanra talán már észrevették, hogy a jóslatok lejegyzetelése egyfajta gyorsírás, mely fontos üzenetet hordoz a tudatalatti számára, míg a felszíni tudatos szinten következetlen butaságnak tűnik.

Előrejelzéseim november 10-ére: fontos levél, 5.

 Ezen a napon fontos levelet kaptam A. K.-tól. Az ötös szám jelentésére nem tudtam rájönni, és már át is akartam húzni, amikor eszembe jutott, hogy

pontosan öt évvel ezelőtt mind a ketten tagjai voltunk az „Ötök" nevű cso­portnak.

  Összesen hat alkalommal írtam még le előrejelzésben az ötös számot, és minden alkalommal levelet kaptam A. K-tól. A. K. egy újságnál dolgozott, amelynek én is szoktam történeteket küldeni publikálás céljából, és szinte kivétel nélkül, amikor az ötös szám feltűnt, biztos lehettem, hogy hírt kapok felőle. A számot, azután hogy A. K. otthagyta az újságot, az őt felváltó férfi­tól kapott levelek megjelölésére használtam.

  A könyv terjedelme miatt sajnos csak töredékeket mutathatok be saját jövőbe látási kísérleteimből. Természetesen Robert is elvégezte a sajátjait, melyek hasonló eredményekkel zárultak, mint az enyémek. Felfedeztünk bi­zonyos általános sajátosságokat, melyek szinte mindig megfigyelhetők. Egyik, hogy az előrejelzések legtöbbször igen zavarosak, viszont a megjósolt ese­mény bekövetkezésekor úgy illeszkednek egymáshoz, mint egy kirakójáték darabjai. Csakis arra a napra, semmilyen más eseményre nem illenek rá, és a megjósolt dologra, azaz csalhatatlanul kizárólag egy irányba mutatnak. Ezek a jellemvonások Róbert anyagában is megtalálhatók, illetve mind a ketten rendelkezünk olyan leírásokkal, melyek, ha összerakjuk őket, még meg nem történt események képeit rajzolják elénk.

  Összességében elmondhatjuk, hogy az érzékeken túli tapasztalatoknál min­dig megfigyelhető a szimbólumok, illetve a látszólagos összevisszaság megjele­nése, még akkor is, ha a kapott információ teljesen egyértelmű. Az egyes jel­zések nagyon jól kapcsolódnak egymáshoz, de ezt az esemény kialakulásáig nem lehet tisztán észrevenni. Ezek a kapcsolatok a legtöbb esetben egyáltalán nem követik a normál tudatosság szintjén megszokott következetességet. Eb­ből arra következtethetünk, hogy a tudatos és a tudat alatti elme működése nagyon különböző. Mindezek ellenére a kísérleti eredményeink birtokában tökéletesen meg vagyok győződve róla, hogy a jövő eseményei előre meglát­hatok, illetve arról is, hogy az ilyen jellegű információk megbízhatósága fo­lyamatos gyakorlással javítható.

Sok olyan esemény volt már az életemben, amikor ezeknek az előrejelzé­seknek köszönhetően, jó előre felkészülhettem a várható következményekre.

  Ennek köszönhetően önöknek is növekedni fog a magabiztosságuk, ami igen fontos tényezőként szerepel majd életükben. Egyik sejtésem például utazás­ra vonatkozott. Első látásra értelmetlennek tűnt, hisz hét közben nem na­gyon szoktunk utazgatni. Másodszor pedig éppen akkor tértünk vissza a nya­ralásból, és nemigen terveztünk további utazást a közeljövőre. Még aznap felhívott az egyik családtagom, aki egy közeli városban lakott, s hívását kö­vetően azonnal el kellett utaznunk hozzá. Az előrejelzésnek köszönhető­en úgy készítettem a napi dolgaimat, hogy ha utazni kell, akkor minden kéz­nél legyen. így az egyébként szokatlan hét közbeni utazás most semmilyen megrázkódtatást nem okozott.

  Talán már önök is megfigyelték azóta az előrejelzéseik személyiségükre utaló vonásait, hisz ez nálam is észrevehető. A jó híreket mindig túlértéke­lem, a rosszakat pedig mindig alul. A legtöbb esetben hallani sem akarunk arról, ami történni fog velünk. Például, amikor Róbert vírusos fertőzést ka­pott, nem mertem jóslatokat tenni, ami érthető, ugyanakkor rövidlátásra utal. Sejtéseim pontosságát nagyon sok esetben csökkentette a tudatos aggódás jelenléte. Hetek teltek el úgy emiatt, amikor egyetlenegy előrejelzésem sem jött be. Aztán voltak olyan időszakok, mikor szinte minden előrejelzésem tökéletesen beigazolódott.

  A legfontosabb szabály, amit kísérleteik közben követniük kell, hogy ami az eszükbe jut, azt azonnal írják le. Sohase vizsgálják felül a leírt szavakat, mondatokat. Ha ezt teszik, akkor tudatos énjükkel összekavarhatják az egyéb­ként tökéletes üzeneteket. A következő fejezetben további vizsgálatoknak vetjük alá előrejelzéseinket, de addig is szeretnék megosztani néhányat az idevágó Seth-anyagokból, melyekben Seth az idő természetéről és az érzé­keken túli tapasztalatokról beszél.

  Még nagyon sok megmagyaráznivaló van, mely leírások oldalakat tölthetnének meg az éppen csak érintett területtel kapcsolatban, hisz alap­vető igazság, hogy minden összeköttetésben áll minden mással. Valóban létezik kapcsolat az időpillanatok, melyekről most beszéltem, illetve a térbeli jelen és az önvaló azon része között, melyet tudatalattinak hívtok.

  Lényegében most az aktivitás igazi minőségéről be­szélünk, és a bevezetett felosztásokra csak a megér­tés miatt van szükség. Az időpillanat valójában csak egy önhatalmú, mesterséges felosztás terméke. Az időpillanat számodra azon aktivitások összességét tartalmazza, melyeket a jelent létrehozó kereteiden belül képes vagy felfogni, vagyis az időpillanat a tér­beli jelen egy darabja.

  A tudatalatti, s valójában az önvaló minden része az én kivételével az aktivitás igen tág spektrumát képes felfogni. Ennek következtében az önvaló ezen része teljesen másként értelmezi az idő lényegét, mint az én. Igazából ezt a valóság különféle részei közötti kapcso­latokkal lehet a legjobban szemléltetni. Az aktivitás és az időpillanatok közötti kapcsolat szemszögéből az én az önvaló azon részét képezi, mely az időpillanat csú­csán, tetején helyezkedik el, és az idő teljesen beha­tárolja azt. Ebben az esetben tehát az én az önvaló azon darabja, melyet az időpillanat teljesen béklyóba köt.

  Az önvalóból levált én az időt folytonosságában ér­zékeli, és számára a tapasztalat nem jelent mást, mint az ingerek és válaszreakciók sorozatát. Ez a felosztás egyfajta értéki beteljesüléssel jár, hisz az aktivitás azo­nos idejű természetét lassított felvételként éljük meg, ahogyan a gyereknek is előbb sétálni kell megtanul­nia, s csak utána próbálkozhat a futással.

  A tudatalatti számára kevesebb korlát létezik. Míg az ént úgy képzeljük el, mint az időpillanat csúcsát, bebörtö­nözve a saját kis ok-okozati, előtte és utána világába, addig a tudatalatti sokkal távolabb képes kiterjedni, és egyszerre több időpillanatot is képes felfogni.

  Most már talán könnyebben megértjük, hogy az én miért olyan kihegyezett, s miért olyan kiváló. Szűk hatókörén belül az ingerek és válaszingerek sűrűsé­ge igen nagy. Valójában az én az önvaló azon területe, amely belemerül az érdekes és erőteljes cselekvések­be, amihez csak az aktivitás, illetve a dimenziók egy szűk területe párosul.

  A tudatalatti nemcsak kifelé képes terjeszkedni, ha­nem befelé is. Mivel a valóságban nem létezik múlt és jövő, ezért a kint és bent terjedelme is határtalan: az egyik aktivitás beleágyazódik a másik aktivitásba. Valójában az aktivitásnak nincs vége, mivel önrege-neráló. Az önvaló belső része még a tudatalattinál is távolabb ér, ezért még több időpillanatot képes egy­szerre felfogni. Az önvaló belső területe, melyet te egy pillanatként érzékelsz, valójában korlátlan mennyiségű időpillanatot foglal magába, hasonlóan normál időérze­téhez, mely a benne összesűrűsödött tapasztalások vagy aktivitások hiányában értelmét veszti.

  Időérzeted valójában az aktivitás azon tapasztalatából jön létre, melyet jelen pillanatban képes vagy felfogni, s amikor ez a képesség fejlődik, tágul, ugyanúgy tágul vele az idő dimenziója is. Életed egyetlenegy pillana­tában, a teljes önvaló akár évszázadok sokaságát is képes megtapasztalni.

  Most már talán képes vagy megérteni, hogy miért is lényegtelen a tudatalatti számára az idő, s hogy ön va­lónk miért rendelkezik az előző életek és a múlt tökéle­tes ismeretével. Az önvaló számára, kedves barátaim, ezek az életek egyáltalán nem a múltban vannak, és az én mostani élete sem képezi számára a jelent. Az ön­való teljességét létrehozó, s az időben szétszóródott ének sokasága valójában egyszerre léteznek.

  Csak az én érzékeli úgy, hogy egyik pillanatról a másik­ra lép, hasonlóan a sétáló emberhez, aki egyik tócsából lép a másikba. Igazából csak énünk fuldoklik az idő mocsarában. Mivel azt találtuk, hogy egyedül énünk börtönözte be magát a figyelem terébe, ezért csak Ő az, aki az időben egyszerre történő eseményeket lassítva figyeli, s minden egyes darabját egyenként szemügyre veszi. Most pedig az önvaló határtalanságát fogod majd megérteni, hisz az önvaló korlátlan mennyiségű időpil­lanatot képes és tud is egyszerre felfogni.