Éltek már azelőtt is?

 Kísérletek önöknek

Saját kísérleteink

 Reinkarnáció: tény vagy csak kitaláció?

  Valóban léteztünk már azelőtt is? Nagyon sok ember hisz abban, hogy képességeinket egy emberélet alatt lehetetlen kifejleszteni, emiatt időről időre újraszületünk, s az egymást követő reinkarná­ciók révén növünk fel és teljesedünk ki végérvényesen. Ha most feltesszük, hogy tényleg ez az igazság, akkor rögtön felmerül az a kérdés, hogy miért nem emlékszünk előző életeinkre tudatosan.

  Ezzel kapcsolatban szeretnék most önöknek feltenni egy kérdést. Abban tökéletesen biztosak, hogy mielőtt felnőttek lettek, voltak gyerekek és tiné­dzserek, de kérdem én, milyen pontosan tudnak visszaemlékezni most gyer­mekéveikre? Alig. Ezek az emlékek a tudatalattiba kerültek. Ha jelen léte­zésünk emlékeire sem vagyunk képesek tökéletesen visszaemlékezni, akkor hogyan várjuk el ezt múlt életeinkkel kapcsolatban.

  Gyermekkori emlékeinkre hipnózis segítségével könnyen visszaemlékez­hetünk. Ennek következtében, ha a reinkarnáció valóság, akkor a hipnózis itt is segíthet a visszaemlékezésben. Természetesen nagyon sok információt kell így is összeszednünk, mielőtt a történelmi feljegyzések és más személyi adatokon keresztül tapasztalataink valóságtartalmát igazolni tudnánk.

  Az abszolút bizonyíték beszerzésénél gondolkozzunk el annak nehézsé­géről, hogyan igazolnának egy olyan eseményt, amit képtelenség ebben a pillanatban demonstrálni. Vegyük például azt az egyszerű esetet, hogy be szeretnék bizonyítani azon állításukat, miszerint 1938. május 6-án, amikor ötödik osztályosak voltak, a mögöttük ülő fiú barna öltönyt viselt. Ez a kép tökéletesen él önökben, annak ellenére, hogy a többi eseményre már egyál­talán nem emlékeznek. Habár tökéletesen biztosak állításukban, mégsem tud­ják azt közvetlenül bizonyítani.

  Feljegyzések sem segítenek, hisz abban az időben, akár csak ma, nem vezettek naplót az iskolába járó gyerekek öltözékéről. Még ha sikerülne is előkeríteni a szóban forgó személyt, és kikérdezni, akkor sem lennénk köze­lebb az igazsághoz, hisz már sejtelme sem lesz afelől, hogy milyen öltözéket viselt azon a bizonyos napon. Az akkoriban készült fekete-fehér fotó sem oldaná meg problémánkat. Egyedül a színes fotó az, amivel igazolhatjuk állí­tásunkat, de ebben az esetben azt is bizonyítanunk kell, hogy a fotó tényleg a szóban forgó napon készült.

  A reinkarnáció bizonyítása még ennél is több problémát hordoz magá­ban. Még ha teljesen biztosak is vagyunk abban, hogy a hipnózis alatt feltárt tény valóban igaz, a hozzá szükséges bizonyítékok, levelek, régi újságok össze­gyűjtése és ellenőrzése óriási munkával járna. Tegyük fel, hogy John X. töké­letesen visszaemlékszik egy tizenhetedik századi bíboros életére. Ez a tény még önmagában egyáltalán nem támasztja alá azt az állítást, hogy a mostani John X. valóban leélt egy életet mint bíboros. Lehetséges, hogy valahogyan tudatalattija hozzájutott ehhez az információhoz. Talán beszélt a bíboros szel­lemével. Egy biztos, ezek a magyarázatok ugyanolyan különösen hatnak, mint a reinkarnáció tétele, de ennek ellenére, ha valakinek a múltról ilyen tökéle­tes tudása van, azt érdemes lesz közelebbről is megvizsgálni.

  Ma már nagyon sok olyan esetről tudunk, ahol élő személyek képesek visszaemlékezni egyik előző életükre, tökéletesen elmesélik a halott személy tulajdonságait, életének eseményeit, valamint, amikor a halott személy még élő szüleit mint idegeneket bemutatják nekik, akkor képesek beazonosítani azokat.

  Ebben a században két ilyen esetről is tudunk, s mindkettő Indiában tör­tént. Talán csak véletlen egybeesés, hogy ezt a két esetet olyan országban fedezték fel, ahol mindenki hisz a reinkarnációban. De az is lehet, hogy mi­vel Indiában az emberek egyáltalán nem tartják bolondságnak az ilyesmit, ezért könnyebb is felfedezniük azokat. Ezeknél az eseteknél az emlékek nem kerültek be a tudatalattiba, hanem a tudatos szinten is elérhetők maradtak. Ha a reinkarnáció valóban tény, énünk sajátságos törvényszerűségei miatt akkor sem fogunk rájuk emlékezni.

  Elméletileg bárki képes előző életekre visszaemlékezni, ha valamilyen módszer segítségével tudatos énjét lecsendesíti, aminek hatására a belül elraktározott adatok végre napvilágra kerülhetnek. Az ilyen jellegű infor­mációk feltárásában eddig a hipnózis bizonyult az egyik leghatásosabb módszernek. A tudattalan írás pedig a másik módszer lehetne.Az egyszerű szavak asszociációjával folytatott játék is eredményre vezetett már. Voltak olyan esetek is,ahol a pszichoanalízis során tárultak fel ilyen jellegű emlékképek. A tudományos ESP-kutatások során nem sokan térnek ki a reinkarnáció vizsgálatára is. Az esetek többségében a médiumokkal foglalkozó írásokban tesznek említést erről a területről,ennek ellenére a pszichikus jelenségekkel való kapcsolódása miatt úgy éreztem, beszélnünk kell róla ebben a könyvben.Állítások szerint a tudattalan írás, beszéd vagy a lelkekkel folytatott párbeszéd a legtöbbször előző életek emlékeiből fakad. Ez nem jelenti azt, hogy a jelenségben az elhunyt személy valamilyen formában jelen lett volna. Viszont a kutatás szem­szögéből ezt a lehetőséget sem szabad kizárnunk.

  Senki sem tudja megmondani, vajon éltünk-e már korábban is. Ha a ma élő emberek nagy többsége már korábban is élt, akkor ennek ténye ott húzó­dik mindannyiuk tudatalattijában közvetlenül az éntudat mögött. A kérdés­re a választ magunkban kell keresnünk. Csak az önvaló közvetlen tanulmá­nyozása vihet közelebb bennünket az igazság feltárásához.

  Ebben a fejezetben egy olyan kísérletet fogok önöknek bemutatni, mely­nek segítségével bárki elérheti a szabadság olyan fokát, amelyben az előző életek emlékei tudatossá válhatnak. Kivonatozom egyik kísérletünk eredmé­nyeit, melyben Róbert a hipnotizált személy és én voltam a hipnotizőr. Ez az első regressziós hipnózis kísérletünk, amikor is egy személyt a születési pil­lanata utáni időszakba viszünk vissza. Irányított relaxációt alkalmazva Robertet nagyon mély transz állapotába juttattam, majd a következőt sugall­tam neki.

- Mire elszámolok nyolcig, akármilyen hihetetlennek is hangzik, de ké­peket fogsz látni abból az időszakból, amikor még nem Robert Butts voltál.

  A mondatot többször elismételtem, majd elszámoltam nyolcig, s a követ­kező kérdéseket tettem fel neki:

   KÉRDÉS                                                                                       VÁLASZ

                                                                                                            

  Mit látsz?                                                                                 Egy tócsát

  Hogy hívnak?                                                                          Josine-nak

  Hány éves vagy?                                                                      Öt

  Mit csinálsz éppen?                                                                  Játszadozom egy ló körül.

  Kinek a tulajdona a ló?                                                            Egy emberé.

  Hol laksz?                                                                                 Egy városban

  Melyikben?                                                                               Maryland

  Milyen házban laksz?                                                               Egy magasban

  Mi a családi neved?                                                                  Williams                                                                    

  Vannak testvéreid?                                                                    Igen,öt

  Édesapád mivel foglalkozik?                                                     Lovakat patkol

  Hogy hívják azt a részt

  Marylanden belül, ahol laksz?                                                   nem tudom

  Hogy hívják a várost, ahol élsz?                                                Maryland

  Ennél a kísérletnél valójában azért folyamodtunk a hipnózis alkalmazá­sához, hogy megszüntessük vele Robert hátfájását. így a kísérlet többszörö­sen is sikeresnek bizonyult, hisz a fájdalom megszüntetése mellett, a problé­ma valódi okára is fény derült. Eredetileg nem terveztük a regresszió alkal­mazását, mely a tapasztalatokat kiváltotta. Viszont a transzállapot sikeres létrejötte után úgy éreztem, érdemes lenne kipróbálni a kísérletet, miután ezt az alannyal is megbeszéltem.

  Mivel ez volt az első ilyen jellegű kísérletünk, ezért nagyon sok hiba fe­dezhető fel benne. Először is az alany nem kapott elég időt a válaszadásra. Sokkal többet látott és érzékelt a környezetéből, de sajnos nem adtam neki elég időt arra, hogy ezt elmesélje. Sokkal több kérdést tehettem volna fel. amit csak azért nem tettem meg, mert már így is túl hosszúra sikeredett a kísérlet. Ez a párbeszéd körülbelül másfél órán át zajlott.

  Sok olyan kérdés kimaradt, amit logikusan mindenki feltett volna, ha eb­ben a helyzetben van. Például Joe pontos születési dátuma, vagy az ország neve, ahol Maryland található. A kísérlet elvégzésekor tökéletesen meg vol­tam győződve arról, hogy Maryland államról van szó, és úgy gondoltam, hogy az alany tévedett. Valójában az ilyen jellegű kísérleteknél kerülnünk kell az ehhez hasonló feltételezéseket. Amikor önök kísérleteznek, szerintem jobb. ha visszafelé számolnak majd, mivel ez is azt sugalmazza az alanynak, hogy visszafelé fog utazni az időben.

  A kísérlet során szerzett tapasztalatokat az alany nagyon élőnek és erő­teljesnek találta. Az érzékszervi ingerek frissek és azonnaliak voltak. Beszéd közben a hangja is megváltozott és hasonlatos lett egy gyerekéhez. Nagyon sokszor viselkedett velem türelmetlenül. Elsőnek azt gondoltam, hogy a Josie. az egy női név. Míg amikor az alany Joe-ként mutatkozott be, nagyon meg­alázónak tartotta, hogy lánynak tartottam.

  A kísérlet egyértelműen igazolta, hogy az alany által átélt tapasztalatok ugyanolyan élénkek, mint a jelen életre vonatkozó regresszió esetén kiala­kultak. Ha emlékeznek, már korábban ezt elmeséltem, hogy a jelen életben történő regresszió esetén az alany valójában nem visszaemlékszik a dolgok­ra, hanem újraéli azokat. Ennél a kísérletnél Roberttel is ugyanez történt. Az egészet magnószalagra rögzítettük. Mivel csak nemrég vásároltuk a ké­szüléket, ezért a kezeléséhez nem nagyon értettem, így a felvételen csak az alany beszéde érthető tisztán, és az utcai forgalom zaja.

  Mielőtt rátérnék az önök által elvégzendő kísérletre, érdekes lesz meg­nézni, mit mondott Seth a Robert által átélt eseményekről. Látni fogjuk, hogy a Seth-anyagok további kiegészítő információt nyújtanak a hipnózisban felhozott adatokhoz, mivel Seth részletesebben beavat bennünket Joe Williams életének eseményeibe, aki most az én Robertem. Lássuk tehát az 59-es szá­mú ülés erre vonatkozó rövid részletét.

  Abban az időben meredek út vezetett fel a há­zatokhoz. Miután felnőttél, a feleséged Nell Brownell volt, ha jól emlékszem. Téged Williamsnek hívtak. Ruburttal Bostonban találkoz­ik tál, ebben az országban, mivel már nagyon hiányzott neked. Öten voltatok testvérek. Két bátyád volt és három nővéred, akik közül az egyik még akkor meghalt, amikor te még kicsi voltál.

  Maryland nem ebben az országban található, hanem te költöztél át ide, pontosabban Bostonba. Maryland egy város. Tehát nem egy államról van szó, de a pon­tos adatokat megtaláljátok Bostonban. Édesanyádat Josephine-nek hívták. Abban az időben soványabb voltál és bizonyos fokig művelt is, négy gyereked szü­letett, feleséged pedig rokkant lett. Egy püspöki hi­vatalban dolgoztál mint pap.

  A közelben volt egy téglából épült templom, mely kez­detben nagyon szépen nézett ki, de később teljesen tönkrement. A vele szemben lévő nagy házat élelmi­szerbolttá alakították át. Később egy nőiruha-bolt is nyílt ott, és a harmadik emeleti ablakból látni lehetett a tengert. Különös okokból kifolyólag nem engedték, hogy ortodox képzésben vehess részt. Miután Bos­tonba emigráltál, felvetted a Drake nevet. Sajnos a keresztnevedre nem emlékszem. Nagyon fiatalon emigráltál, és a hajód három napot késett.

  A fedélzeten himlőjárvány tört ki. A kapitány vett a szárnyai alá. Mivel nem csináltad azt, amit mondtak, ezért hamar felfedeztek, de te emlékeztetted őt Phi­lips nevű unokaöccsére, akire te vigyáztál... Neked is volt egy törvénytelen gyermeked.

  Kérem, nehogy félreértsék a helyzetet, hisz egyikünk sem állítja, hogy Joe Williams valóban létezett. Csak azt tartjuk lehetségesnek, hogy a hipnó­zis segítségével Robert visszaemlékezett egyik előző életére, s abban az éle­tében így hívták. Azt biztosan tudjuk, hogy tapasztalatai ugyanolyan élénkek és életszerűek voltak, mint a jelen életre alkalmazott regressziós hipnózisok alkalmával, amit a legtöbb pszichológus valósként kezel. A pszichológiai kí­sérleteknél például kimutatták, hogy ha az alany azt állítja regresszió alatt, hogy ötéves, akkor a teszteken elért eredményei is ehhez igazodnak. Amíg végére nem járunk az esetnek, és ki nem derítjük, hogy Joe Williams valóban létezett-e, addig csak azt mondhatjuk, hogy egy igen érdekes dologgal állunk szemben. Sajnos a könyv keretei is végesek, s a reinkarnáción kívül még sok más érdekes téma várakozik arra, hogy megosszam önökkel.

Kutatás előző életek emlékei után

  A következő kísérlet révén feltárhatják személyiségük azon rejtett zuga­it, ahol lehetséges előző életek nyomai vannak eltárolva. Nem tanácsolom senkinek, hogy valaki mást hipnotizáljon, és azt sem, hogy önmagát engedje hipnotizálni addig, amíg kellő mennyiségű tudást nem kapott könyvekből vagy képzéseken keresztül. A jelen kísérletben önhipnózist fogunk alkalmazni.

  Újra megismételném korábbi kijelentésemet, miszerint, ha a reinkarnáció valós tény, akkor a hipnózison keresztül ezek az emlékek feltárhatók, hasonlóan ahhoz, mint amikor gyermekkori emlékeket hozunk fel általa tudatosságunk jelen szintjére. Azonban egészen addig, amíg csak hitből fogadjuk el ezen információk létét, nem vehetjük biztosnak a feltárt emlékek, és a belőlük összeállított anyag eredetiségét. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy tapasztalatainkat írásos emlékek és más feljegyzések ellenében ellenőrizzük.

  Ahhoz, hogy ezt megtehessük, először is kellő mennyiségű adattal kell rendelkeznünk, amit a tudatalattin keresztül gyűjthetünk be, hisz tudatos részünk múltbeli emlékeink töredékére emlékszik csak vissza. A tudatalatti­ba történő behatolásra, jelen tudásunk szerint, a hipnózis az egyik leghatá­sosabb módszer.

  A kísérlet elkezdésekor vigyük le magunkat a könnyű transz állapotába, melyet a könyv elején felsorolt módszerek bármelyikével elérhetünk. Mi­előtt elkezdjük a gyakorlatot, későbbi sugalmazásaink kérdéseit írjuk fel egy papírra. Kérjünk meg valakit, hogy a transzállapot elérése után könnyedén olvassa fel a leírt kérdéséket. Abban az esetben, ha rendelkezünk kazettás magnóval, kérdéseinket rögzíthetjük egy szalagra, melyet később a segítőnk lejátszik nekünk. Ilyen esetben a transzállapot elérését segítő sugallatainkat is felmondhatjuk rá, illetve rögzíthetjük magát a kísérletet is. így később visszahallgathatjuk, hogyan változott beszédünk tónusa az átélt események alatt. A kazettáról felhangzó kérdésekre ugyanolyan ártatlanul fogunk válaszolni, mintha élő személy beszélne hozzánk.

  Az első kísérleteknél csak jelen életünk múltbeli eseményeit célozzuk meg. Ezzel megalapozhatjuk magabiztosságunkat és hozzászokhatunk a ta­pasztalatok jellegzetességeihez. Valószínűleg önök is meglepődnek majd tu­dat alatti memóriájuk határtalanságán. A felhozott emlékeinket könnyedén ellenőrizhetjük később rokonainkkal és szüleinkkel, ha még élnek.

  Miután elértük a transzállapotot, kérjük meg segítőnket, olvassa fel a következő sugallatot, amit természetesen szalagra is rögzíthetünk előtte.

  - Most elkezdek visszaszámolni tíztől nulláig. Amikor a végére érek, újra tizenöt éves leszek (leszel).

  Ismételjük meg a sugallatot néhányszor egymás után. Ezután lassan kezdjük el a visszaszámlálást, vagy engedjük, hogy segítőnk tegye. Közben halványan sugallhatjuk magunknak, hogy csak kellemes emlékképek jöjjenek. Amikor a számolás végére értünk, a következő kérdéseket intéztessük magunkhoz, amit akár segítőnk tehet fel nekünk, vagy már előre rögzíthetjük szalagon.

  A kérdések feltevése sokkal kellemesebb abban az esetben, ha egy segítő teszi fel azokat nekünk. Ha előre rögzítjük őket, nem tudjuk időzíteni, hisz fogalmunk sincs, hogy egy válasz mennyi időt vesz majd igénybe a kísérlet alatt. A következő kérdésnek mindig a válasz elhangzása után kell következ­nie, így, ha a kísérlet alatt hirtelen az iskolában találjuk magunkat egy óra kellős közepén, akkor segítőtársunk azonnal felhasználhatja a szituációt, és megkérdezheti például, hogy ki a tanár, illetve a mellettünk ülőt is beazonosíttathatja velünk stb.

  Abban az esetben, ha nem tudjuk rögzíteni a történteket, jobb megkér­nünk valakit, hogy jegyezzen fel mindent pontról pontra. A kísérlet alatt kerüljük a sietséget. Várjuk ki, amíg a válaszadás megtörtént, és csak utána tegyük fel a következő kérdést.

  Ha a tizenöt éves korunkból származó eseményt feltártuk, az előző su­gallatot megismételve ismét számoljunk el tízig, s térjünk vissza ötéves ko­runkra. Most is sugalmazzuk magunknak, hogy csak szép emlékek jöjjenek. Miután ezzel is készen vagyunk, a regressziót vigyük el egyéves korig. Azt javasolom, hogy a teljes kísérlet elvégzését két-három ülésre osszák el.

  A kérdéseket annak megfelelően állítsuk össze, hogy hány éves korba lépünk vissza. Segítségül leírok önöknek egy általunk felhasznált kérdéssort, melyben látni fogják, milyen kérdéseket érdemes feltenni. Nem javasolom senkinek az előző élet vagy a halál tapasztalatának vizsgálatát, amíg kellő mennyiségű kísérletet el nem végzett, akár több éven keresztül is.

  Újra megismételném, hogy az ilyen jellegű kísérletnél az alany nem vissza­emlékszik az adott eseményre, hanem újraéli azt, annak minden érzékszervi élményével együtt.

  Ezeknél a kísérleteknél ne siettessünk semmit. Várjuk meg a válasz vé­gét. Ha az alany gyermeknek érzékeli magát, akkor az előző kérdések értel­müket vesztik. Mindig a kornak megfelelő kérdéseket válogassunk össze. Egy gyereknek például, lehet, hogy fogalma sem lesz arról, milyen az adott kor kormányzási formája. Ha erre vonatkozó kérdéseket szeretnénk feltenni, ak­kor a már jól ismert sugallattal és visszaszámlálással az adott személyiséget elvihetjük egy olyan időpontba, amikor már felnőtt.

  Ezekben a kísérletekben segítőtársnak olyan valakit kérjünk meg, akiben maximálisan megbízunk. Férj és feleség tökéletes párost alkotnak, ha még mindig jó házastársi kapcsolatban állnak egymással. Az önhipnózis sugallatai mellett mindig programozzuk be magunknak azt is, hogy a transzból bizonyos idő elteltével bármikor kijöhessünk, vagy akkor, ha háromig elszámolunk. így az irányítás a mi kezünkben marad, s ha a kísérletek közben bármikor kelle­metlen érzésbe keveredünk, akkor a kísérletet azonnal be tudjuk fejezni. Ilyen esetben azonnal ellenőrizzük, hogy a jelen korba és mostani személyiségünk­be tértünk-e vissza. Ezt a következőképpen tehetjük meg. Mondjuk meg se­gítőnknek, hogy ha valami gond lépne fel, akkor a következő utasítást adja számunkra:

  - Ismét el fogok számolni tíztől nulláig. Amikor a számolás végére érek, visszajössz a jelen időbe, oda, ahonnan elindultál. A neved - mondjuk ki a nevét - életkorod pedig - mondjuk meg életkorát.

  Ismételjük el a sugallatot néhányszor egymás után, majd kezdjük el a visszaszámlálást. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy a személy nem lesz képes visszajönni, ezért ne izgassuk magunkat túlzottan emiatt. Ettől függetlenül min­den kísérletet az előbb megadott utasítással fejezzünk be. Amikor a vissza­számlálás megtörtént, kérdezzünk rá az alany nevére és a korára, s mindaddig ne fejezzük be a kísérletet, amíg kielégítő választ nem kapunk. Az egyszerű, jelen életben történt regressziót is mindig ezen a módon fejezzük be. A transz állapotát előidéző önhipnózisnál jó, ha azt is sugalmazzuk magunknak, hogy a kísérlet befejezésekor frissek és kipihentek leszünk.

  A történteket mindig pontosan jegyzeteljük le. Az is fontos, hogy az össze­gyűjtött adatokat később leellenőrizzük hivatalos feljegyzésekben, régi újsá­gokban, bírósági irattárakban stb. Ez időigényes feladat lesz, de feltétlenül meg kell tennünk, hisz máskülönben nem tudunk meggyőződni afelől, hogy eredményeink valósak, s a feltárt adatok helytállóak. Ha a nevek, helységek és egyes események egyeznek a feljegyzésekkel, akkor közel állunk ahhoz, hogy tudományos értelemben is igazolhassuk állításunkat.

  Sajnos még maguk a pszichológusok is nagyon keveset tudnak az elme vagy a hipnózis igazi természetéről s így könnyen megeshet, hogy a feljött emlékek valójában a tudatalattink szüleményei. Kétségeim vannak viszont afelől, hogy valaha is találnának olyan tudóst, aki ezeket az emlékeket úgy kezelné, mint előző életek emlékeit.

  A hipnózis mellett az automatikus írás vagy beszéd révén is hozzájuthatunk ilyen információkhoz a tudatalattinkból. Az automatikus írásról már beszéltünk a könyv elején. Amikor erre a célra szeretnénk használni ezt az eljárást, egy szerűen csak sugalljuk magunknak, hogy kezünk felett mostantól tudatalattink uralkodik, és így képes lesz leírni mindent a témával kapcsolatban. Ha már korábban kísérleteknél is sikerült ezt a módszert alkalmazniuk, akkor ajánlom, itt is próbálják meg. Az eljárást a korábban már le írt módon használjuk.

  Azok, akik az automatikus beszédet már kipróbálták, biztosan észrevették, hogy előző életekről szóló információkat is kifecsegtek, akárcsak én Ha így történt, feltétlenül ellenőrizzék le az elhangzottakat. Ismételjük meg ugyanazokat a kérdéseket, vagy kérjünk meg valakit, hogy tegye fel nekünk azokat, és figyeljük meg, hogy ugyanazt válaszoljuk-e rájuk. Kérdéseinket lista formájában írjuk le egy papírra, és kérjük meg segítőnket, hogy a kísér létnél hangosan olvassa fel azokat. Akkor is ellenőrizzük le a begyűjtött adatokat, ha azok az Ouija táblán keresztül érkeztek.

  Ez a fejezet a hipnózis segítségével feltárható előző élet tapasztalatok lehetőségével foglalkozott. Ha a reinkarnáció tény, és életünk része, akkor ennek nyomait a mindennapi életünkben is meg kell találnunk. Erre utaló adatokat az álmainkból is beszerezhetünk. Az előző élet eseményei kihathatnak mostani egészségügyi állapotunkra. A következő fejezetben reinkarnáció álmainkra, személyiségjegyeinkre és betegségeinkre kifejtett hatását fogjuk tüzetesebben megvizsgálni.

  Ismét idéznék önöknek azokból a Seth-anyagokból, melyekben a reinkarnáció logikai hátteréről tudhatunk meg többet.

KIVONAT A 126. ÜLÉS ANYAGÁBÓL

  Még az álomban létrejött elektromos valóság is dekódolódik, így a benne átélt tapasztalatok nemcsak az agyra fejtenek ki hatást, de tested legtávolabbi sejtjére is. Ennek következtében a rég elfelejtett álmok tapasztalatai, mint elektromosan kódolt adatok, örökre elraktáro­zódnak. Ha egy tapasztalat részét mint hatást megérezzük, akkor biztosak lehetünk, hogy ugyanezt a hatást minden részünk, még ha kü­lönböző módon is, de átélte, függetlenül attól, hogy ezt az adott pillanatban nem érzékeljük.

  Az emberi lény által megtapasztalt bármilyen hatás valójában elektromos impulzusok és kódok sorozata­ként létezik, melyek összességükben egy elektromos mintázatot hoznak létre.

  Ezek a mintázatok a sejteken belül találhatók, ponto­sabban kifejezve a sejtek ezekből a mintázatokból nyerik létüket. Ezek az elektromos kódimpulzusok azután létrehozzák az emberi lény által átélt tapasz­talat tökéletes hasonmását. Ez a minta már a rend­szertől függetlenül létezik, habár továbbra is benne helyezkedik el. Ennek hatására, minden egyes ember, születésétől fogva létrehozza saját hasonmását, mely a folyamatosan létrejövő elektromos impulzusokból jön létre.Így a fizikai halál után személyisége, többé-kevésbé, tökéletesen fennmarad, ami nem történhetne meg, ha ez a bizonyos minta a fizikai testtől függet­lenül nem létezne.

  Valójában ez az elektromos mintázat az, amit szemé­lyiségnek hívtok, melyben a földi élet minden egyes tapasztalata elraktározódik, és képes hozzákapcso­lódni vagy leválni önvalótokról. Az éntudat, melyet az önvaló ugyancsak a fizikai valóság és a környezet hatásainak termékeként hozott létre, nem hal meg, csak átalakul, és ebben az elektromos mintázatban él tovább, és továbbra is megőrzi az egyéniség jegye­it. Az egyéniség tehát nem vész el, csak tapasztala­taival együtt részévé válik az önvalónak, és a benne található összes többi egyén tapasztalatának.

KIVONAT A 132. ÜLÉS ANYAGÁBÓL

  Már korábban megemlítettem, hogy az elekt­romos világegyetem nem abból az elektromos­ságból épül fel, amit ti ismertek. Az a fajta elektromosság, amit ti vagytok képesek érzé­kelni saját fizikai valóságotokban, valójában csak árnyéka és gyenge tükörképe ennek az összetett pulzációnak. Ezek a pulzációk hoz­zák létre az általatok jelenségek sokaságaként megélt hétköznapi valóságot, illetve azokat is, melyeket konkrét fizikai formájukban nem érzékeltek.

  Korábban már megbeszéltük, hogy minden egyes ta­pasztalatod ilyen összetett elektromos kód formájában raktározódik el sejtjeidben, illetve ezek képezik magát a sejtet és annak formáját. Az önvaló az éntudatot az öröklött adatokból és a környezet hatásaiból kel­ti életre... A megteremtett én folyamatos létezése alatt felépíti saját elektromos valóságát, hiszen ezek az impulzusok, mint tapasztalatok, elraktározódnak a sejtekben.

  Bármely pillanatban is vesszük szemügyre az ént, mindig tökéletes lesz a saját elektromos valóságán belül, és ugyanilyen tökéletes lesz a pszichológiai rendszerén belül is. Ez természetesen magába fog­lalja az álmok rögzítését is a fizikai adatok mellett.

  Az elektromos valóság sok olyan dimenziót tartal­maz, melyeket fizikai rendszereteken belül képte­lenek vagytok érzékelni. Jelenleg tudósaitok csak úgy tudják tanulmányozni ezt az elektromosságot, hogy saját viszonyítási rendszerükben megvizsgál­ják annak vetületét. Eszközeik fejlődésével viszont egyre többet lesznek képesek feltárni ebből a va­lóságból. Mivel tudásrendszerükkel képtelenek lesznek megmagyarázni a tapasztaltakat, így igen sok furcsa és zavaros magyarázat lát majd napvi­lágot.

  Igazán nem is tudom, hogyan szemléltethetném nek­tek az elektromos valóság összetettségét  és  dimenzionalítását  amikor mindannyian úgy gondoljátok, hogy az életetekben kigondolt és megálmodott összes gondolat és álom csak egyedi impulzusok követ­kezménye, amit senki más nem érzékelhet rajtatok kí­vül. Úgy gondoljátok, hogy saját tapasztalataitok az intenzitás egy bizonyos sávjában sűrűsödik össze, ami szintén egyedi, csak rátok jellemző módon lett kódolva, és ez minden, ami rólatok létezik, az inten­zitás eme pillanatnyi csatornájában. Ha ezt képesek vagytok megérteni és felfogni, akkor rögtön látni fog­játok, milyen nehéz a valóság igazi természetéről be­szélni.

  Néhány kivétellel, de valójában minden emberi lény és objektum elektromosan kódolt a fizikai mezőben, attól függetlenül mint fizikai anyag létezik. Fizikai va­lóságotokat saját egyedi intenzitástartománya tartal­mazza, mely az elektromos impulzusoknak egy olyan kicsiny sávja, ami milliószor kisebb, mint az a tónus, amit az eddig megírt és a még ezután megírásra ke­rülő zeneművek sokaságából, véletlenszerűen ki­emelünk. Ezzel a hasonlattal, mint mindig, most sem arra akartam utalni, hogy mennyire jelentéktelen mindaz, amit valóságnak gondoltok, hisz az egyedi­ség ugyanakkor felelősséggel párosul.

  Minden mozgás valójában mentális, pszichológiai mozgás, melyek elektromos valósággal rendelkez­nek. Önvalótok, a fizikai valóság intenzitásának módosításával vagy az azokon keresztüli elmozdu­lással, mozog. Minden egyes pszichológiai tapasz­talat az intenzitás egy új pulzációját nyitja meg, melyhez egyre nagyobb valóságtartam párosul az elektromos rendszeren belül. A fizikai rendszerben kialakult időbeli mozgás valójában az elektromos rendszer intenzitásain keresztül létrejött elmozdu­lás eredménye.