Találkozás Sethtel

  Egy St. Louis-i háziasszony 1913 nyarán az ajándék társasjáték ré­szeként Ouija táblát kapott. A tábla mutatója egy női személyiség üzenetét kezdte el közvetíteni, aki Paticnce Worthnck, „türelem­re érdemes"-nek nevezte magát, s vélhetően a XVII. századi Angliában élt. Patience Worth huszonöt év alatt lediktált versei és novellái kiadásra kerül­tek, s a kritikusok is felfigyeltek rájuk, pedig a műveket lejegyzetelő Mrs. Pearl Curren háziasszony nem volt túl művelt. Személyisége egyáltalán nem is hasonlított Patience Worthére.
Patience egy valaha volt kor nyelvezetében, eredeti régi írásmóddal írt. A hétköznapokkal kapcsolatos történeteiben olyan ruhákról, viseletekről be­szélt, amilyeneket azóta már rég nem hordanak és szinte el is felejtődtek. Az esetet alaposan megvizsgálták, de szélhámosságra utaló nyomokat egyálta­lán nem találtak. Csupán a Patience Worth személyiségének eredetére irá­nyuló magyarázatok változatai között vannak eltérések.
Vajon Patience Worth egy régóta halott asszony szelleme? Azért tud olyan sokat a XVII. század világáról, mert akkor élt? Vagy talán saját maga sem tudva róla, Mrs. Curren tudat alatt gyűjtött össze fantasztikus mennyiségű, a múltra vonatkozó információt? Ha így történt, mi lehetett vajon a tudás forrása?
Nagyon sok olyan részletet, amely ezekben az Ouija táblás üzenetekben szerepelt, elvileg csak szakértők ismerhetnek. Ha Mrs. Curren tudatalattija gyűjtötte össze ezt a tudást, az bizonyítékát adja annak, hogy a tudatalatti olyan dolgoknak is parancsolhat, amivel a tudatos rész még csak nincs is tisztában. Azonban Patience Worth esetének még ez a magyarázata is nagyon sok megválaszolatlan kérdést vet fel. Ez a fajta információ nem tartozik a könnyen elérhetők közé. De akkor honnan való? Hogyan rendezte Mrs. Curren tudatalattija a rendelkezésre álló anyagot novellákká, színdarabokká?
Ugyanakkor, ha Patience Worth valóban létező személyiség volt, az to­vábbi, a fentiektől eltérő kérdéseket vet fel.

Vajon Mrs. Curren tudatalattiján keresztül kommunikált Patience?
ő hozta működésbe az Ouija táblát, vagy Mrs. Curren?

  Mindkét változat esetében egyértelművé válik azonban, hogy az emberi személyiség a vártnál sokkal kevésbé korlátozott térben és időben.
Csak amiatt említem ezt az esetet, mert láthatjuk, mennyire fontos szerepet játszik az Ouija tábla Patience Worth személyiségének megjele­nésében. A táblát a különböző vélemények a tudatalatti felszabadítására szolgáló módszernek, az élők és halottak közötti kommunikáció eszközé­nek vagy az unatkozók és bolondok buta társasjátékának tartják. Az Ouija tábla Patience Worth esetében játszott szerepe elég nyilvánvaló volt azon­ban ahhoz, hogy érdemesnek találjam beiktatni ESP-vizsgálataim köré­be.
Bár még sem a férjem, sem én nem láttunk korábban Ouija táblát, besze­reztünk egyet. Ebben a fejezetben a vele végzett kísérleteinket, azok ered­ményeit, illetve a tábla használati utasítását mutatjuk be.
Az Ouija tábla körülbelül 60 cm hosszú és 40 cm széles. Két sorban az ábécé betűit nyomtatták rá, könnyen látható nagy méretben. A bal felső sa­rokban az „igen" szó van, a jobb felsőben a „nem" szó látható. Az ábécé alatti sorban 1—9-ig számok találhatók, a sor végén a nullával. A tábla alján valamivel kisebb betűkkel pedig a „viszlát" felirat szerepel.

  Egy kicsiny mutató is tartozik a táblához. A mutató egy aprócska, há­romlábú, háromszögletű asztalhoz hasonlít. A tábla működtetéséhez a részt­vevők a mutatóra helyezik a kezüket. A mutató eközben a táblán marad. A folyamattal való megismerkedés végett tegyük mi is kezünket a mutatóra, és futtassuk végig a táblán. Ha a tábla megfelelően működik, a mutató lát­hatóan, szinte magától megy, anélkül hogy különösebb erőfeszítést kellene tennünk.
Az Ouija táblát nagyon sok hobbiüzletben lehet kapni. Néha magazinok­ban is hirdetik, de a Parker Brothers cégtől (Salem, Massachusetts), az Ouija márka bejegyzett tulajdonosától is meg lehet rendelni. A tábla nem drága, és normális használat esetén évekig nincs vele gond.
Előfordulhat, hogy szinte azonnal elérünk valamilyen eredményt, de ha mégsem, akkor se legyünk csalódottak. A mi első próbálkozásaink is eléggé kiábrándítóak voltak. A kicsiny mutatónak vagy nem volt semmilyen érzé­kelhető mozgása, vagy a betűk, amelyekre rámutatott, értelmetlen üzenetek­ké álltak össze. Akkoriban a hozzáállásom sem volt megfelelő. Úgy ítéltem meg, hogy az Ouija tábla nem éri el az én komoly vállalkozásom színvonalát. Intellektuálisan tisztában voltam vele, hogy helyet kell neki szorítanom ku­tatásaimban, lelkileg azonban zavartan és kényelmetlenül éreztem magam. Remélem, ön már az első alkalommal sem így áll majd hozzá a tábla vagy más dolgok kipróbálásához. A mi első próbálkozásaink annyira ostobák vol­tak, hogy tulajdonképpen csodálkozom későbbi sikereinken.

  Kezdeti kísérleteik során az alábbi néhány lépést érdemes követniük. Elő­ször is, helyezzék el az Ouija táblát úgy, hogy az ön és társa közé kerüljön. Tegyék a táblát egy kisebb asztalra, hogy annak egyik vége az ön térdénél, a másik vége a szemközt levő társa térdénél legyen. Tartsák nyitva a szemüket. Nem kell becsukni. Tegye mindkét kezét a - korábban a táblára helyezett -kis mutatóra, és társa is tegyen így.

  Lazítsanak. Amikor a tábla működni kezd, a mutató megmozdul és rá­mutat a betűkre, amelyekből aztán összeáll az üzenet. Ha az első néhány akalom - esetenként mondjuk húsz perc alatt - nem hoz eredményt, ne bizonytalanodjanak el. Meg fogják látni, hogy többnyire már az első alka­lommal működik a tábla. Ha mégsem, talán a résztvevők hozzáállásában van a hiba. Ilyenkor próbálkozzanak újra, könnyedebben, a szórakozás szelle­mében. Emlékezzenek rá, hogy ha mi is feladtuk volna az első néhány siker­eién kísérlet után, akkor soha nem tudtuk volna megírni a Seth-dokumentációt.

  Ha kérdéseket tesznek fel a táblának, jobb, ha eleinte csak az egyikőjük kérdez. Ha a mutató nem mozdul, ismételjék meg a kérdést. Egyszerű mon­datokat használjanak. Suttoghatnak, vagy akár hangosan is kimondhatják a kérdést, de gondolatban is formálhatják a szavakat. Egyszerre csak egy kér­dést tegyenek fel. Hagyjanak elég időt a táblának a válaszadásra.

  Csak nagyon kis nyomást gyakoroljanak a mutatóra. Hogyha túlságosan lenyomják, nem tud mozogni. Ha furcsán érzik magukat a táblánál, kezdjék a találkozót egyből egy kérdéssel. Általános kérdés lehet például: Van itt valaki? Az ezután feltett kérdések nyilvánvalóan a tábla válaszából követ­keznek.
Ha az üzenet láthatóan idegen személyiségtől ered, olyan kérdéseket te­gyenek fel, amelyekből a lehető legtöbb információt kaphatják. Ha a szemé­lyiség nem e világinak tartja magát, kérdezzenek rá születésének és halálá­nak helyére és idejére. Később ellenőrizhetik az ily módon kapott részlete­ket. Kérdezzék meg a személyiség családtagjainak nevét. Élnek-e még, vagy már meghaltak? Ha élnek, hol élnek? Ha meghaltak, hol és mikor történt az eset? Ha a kérdésre nem jön válasz, vagy a mutató bizonytalanul mozog, ugorjuk át egy időre a kérdést, és később térjünk vissza rá.

  Vannak, akik úgy érzik, hogy a kérdés-felelet módszer akadályozza őket, vagy a tábla működését. Ha így érzik, akkor csak üljenek csendben, kezüket a mutatón nyugtatva. A mutató rövid időn belül kibetűzi saját üzenetét, min­denféle kérdés nélkül. Később, amikor már könnyebben megy a dolog, a két módszert kombinálhatják is, feltehetően kiváló eredményekkel. Bárki is dol­gozik velünk a táblánál, teljesen becsületesen kell hozzáállnia. A társ meg­bízhatatlansága komolyan veszélyezteti a kísérlet eredményességét.

  Az Ouija táblával való próbálkozás érdekes tapasztalat, s talán a legegy­szerűbb módja az ESP-kísérletek elkezdésének. Azt javasolom, hogy a kísér­leteket olyan sorrendben próbálják ki, ahogy azok a könyvben találhatóak, mert így minden kísérlet egyúttal felkészülést is jelent a következőre. A szel­lemi jelenségek világa egyike azon területeknek, ahol még a kezdők is jelentős eredményeket érhetnek el. Ezért fontos tehát, hogy minden kísérletről jegyzetet készítsenek.

  Amikor a táblával dolgoznak, ön vagy a társa írjon le minden kérdést és választ, akár akkor, mikor a mutató megáll az üzenetek közötti időszakok­ban, vagy amikor félbehagyja kicsit a mozgást, mert néha ez is megtörténik. Ha jelen van egy harmadik személy is, akkor a hatékonyság érdekében kér­jék meg őt a kérdések és válaszok rögzítésére. Már a legelső találkozón kezd­jék el a jegyzetelést. írják fel a dátumot, az időt és a jelenlévők nevét. Ha egy kérdést feltesznek, írják le és hagyjanak ki helyet a válasz beszúrására. Ha már van gyakorlatuk a tábla használatában, érdemes a kérdésekről akár előre tervet készíteni.

  SZÜNET: Amikor az Ouija tábla jól működik, előfordulhat, hogy egyfajta gyorsírást keli kialakítanunk, mert az üzenetek nagyon gyorsan jönnek. A táblán általában nincs pont, figyelnünk kell tehát, hogy hol végződik az
egyik mondat, s hol kezdődik a másik. A szavak is egymásba szaladhatnak, így az üzenet első látásra értelmetlen lehet. Ezért minden üzenetet körültekintően vizsgáljunk meg. Maga a tábla is használhat gyorsírást bizonyos esetekben. A hatalom szót például írhatja így: 6alom. Vagy a kávé szó helyén például egyszerűen csak „kv" jelenik meg.

  Kezdetben érdemes egyszerű kérdéseket feltenni, amelyeket egy igen vagy nem válasszal meg lehet válaszolni. A bizalom elnyerése érdekében az ele­jén elég, ha teljes név helyett csak a monogramra kérdeznek rá. Ne legyenek hiszékenyek, és ne fogadjanak el hamis üzeneteket. Ne próbáljanak fantázi­ájuk szárnyalásával értelmet adni az értelmetlen üzeneteknek. A tábla teljes szavakat, majd mondatokat fog kibetűzni, s ez a gyakorlással egyre inkább így lesz.
Előfordulhat, hogy egy értelmetlennek tűnő üzenet valamilyen idegen nyelvű kommunikációs próbálkozás, bár ez nem túl valószínű. Ha nem tud­ják egy üzenet értelmét kihámozni, akkor általában nincs is értelme. Tegyék félre, ne foglalkozzanak vele, de ne dobják el. Egy későbbi fejezetben ki fogunk térni az ilyen üzenetek értékelési módszerére, akár az Ouija tábla segítségével kapták azokat, akár másképpen.
Ne törődjenek vele - különösen a kezdeti időszakban -, ha egyes üzenetek látszólag ellentmondanak önmaguknak. Ezek akár valós információk torzulá­sából is fakadhatnak, de erre a könyvben később is vissza fogunk térni. Ha korábban nem, de a harmadik vagy negyedik találkozó idejére elvileg már teljes mondatokat kell kapniuk. Róbert és én mindössze egy hónapnyi kísér­letezgetés után már alkalmanként tíz gépelt oldalt kitevő szöveget vettünk.
Meglehetősen érdekes tapasztalat, amikor elkezdjük érezni a mutató mozgását, miközben tudjuk, hogy nem mi mozgatjuk azt tudatosan. Mikor a táblával végzett kísérleteinket megkezdtük, még mi sem tudtuk, mire számít­sunk. Hogy önöknek is legyen mihez hasonlítani az első találkozások alkal­mával szerzett benyomásokat, röviden beszámolok első tapasztalatainkról.


  Első két sikertelen próbálkozásunk után összefüggő üzeneteket kezdtünk el venni, amelyek nagyapámtól, az 1949-ben elhunyt Joseph Adolph Burdótól származtak. Nagyapa félig francia, félig indián volt. Jól, de határozottan ér­zékelhető akcentussal beszélt angolul. Az egyik-másik szót például így ejtet­te: etyik-mázsik. A tábla az ő írásmódját használta, a szavakat pedig az ő beszédére jellemző módon válogatta.

  Más, a „halálukat túlélő" személyiségektől is kaptunk üzeneteket. Olyan személyektől, akiket mi magunk nem is ismertünk. Ellenőriztük az üzene­tekben megadott születési és elhalálozási adatokat, és az adatok rendszerint valódinak bizonyultak. A kapott élettörténetek hihetőknek tűntek. Ezek az esetek már eléggé megleptek bennünket, de még nem gyakoroltak olyan nagy hatást ránk. Részben azért, mert egyik „ember" sem tért vissza, amikor újra kipróbáltuk a táblát. Ennek ellenére a kísérlet annyira érdekesnek bizonyult, hogy folytattuk.

  Két-három ilyen találkozó után újra elárasztott minket az érthetetlen zagy­vaság. Az értelmetlen szavak között azonban feltűnt egy érthető kifejezés: ..keleti utak". Ezek a szavak lényegesnek bizonyultak, habár akkor mi ezt még nem tudtuk. Viszont kötelességtudóan beiktattuk a mondatot feljegyzé­seink közé. Ez az egyik ok, amiért fontos a jegyzetelés. Értelmetlennek tűnő szavak később is jelentést nyerhetnek, mint ahogy az ebben az esetben is történt.
Legközelebbi Ouija táblás kísérletünk jelentette a kezdetét a ma is zajló, egyedülálló tapasztalatunknak. Egy eléggé jelentéktelennek tűnő üzenettel kezdődött, amely attól a személyiségtől származott, akit most nevezzünk Frank Withersnek, bár a tábla más nevet adott meg. Frank Withers elmondta, hogy annak idején harminc évig tanított angolt a New York állambeli Elmi-rában, s más háttér-információkat is megadott magára és családjára vonat­kozóan.
Másnap megkérdeztem egy idős elmirai hölgyet, hogy ismer-e valakit azon a néven, amit a tábla megadott nekünk. Nem árultam el, miért kérdezem. Határozottan kijelentette, hogy ismert ilyen embert - tágabb ismeretségi kö­rébe tartozott -, és az 1940-es évek elején halt meg. Saját halálának ideje­ként Frank Withers az 1942-es évet jelölte meg, amit persze az idős hölgy nem tudhatott.

  Következő néhány találkozónk Frank Withersszel a megszokott csapáson haladt. Ebben a korai időszakban több okból kifolyólag nem nagyon ellen­őriztük a kapott adatokat. Egyrészt volt néhány nyilvánvaló ellentmondás a dátumokban. Másrészt - különösen az elején - nehéz volt elképzelni, hogy ezek az adatok megbízhatóak, a szó megszokott értelmében. Természetesen az időhiány is szerepet játszott hanyagságunkban - mindkettőnknek volt mun­kahelye - és tartottunk attól is, hogy kínos helyzetekbe kerülhetünk, miköz­ben a hivatalos feljegyzések közt kutakodunk. Ugyanakkor azt sem tudtuk, vajon az Ouija táblás kísérleteink folytatódnak-e, avagy valami mássá alakul át a dolog. Egyelőre örültünk, hogy képesek vagyunk egy olyanjelenség meg­tapasztalására, amiről a múltban csak olvasgattunk.

  Mint később kiderült, nem találkoztunk túl sokat Frank Withersszel, mind­össze három alkalommal. Bár az azután következő találkozó ugyancsak Frank Withersszel kezdődött, személyiségének helyén már Seth személyiségét ta­láltuk. Elkezdődtek tehát a Seth-találkozók. Azonnal feltűnt, hogy az üzene­tek hirtelen magasabb rendűek lettek, alkalmazási kör és minőség tekinteté­ben egyaránt. Egy felsőbbrendű intelligenciával találtuk magunkat szembe, egy személyiséggel, akinek különösen jó humorérzéke volt és olyan kiváló pszichológiai rálátásról és tudásról tett tanúbizonyságot, ami messze túlmu­tatott saját tudatos képességeinken.

  Ettől a találkozótól kezdődően a tábla egymás után betűzte ki a bekezdé­seket, egyiket a másik után. Megdöbbenésemre Seth már a találkozók elején kijelentette, hogy a reinkarnáció nem pusztán lehetőség, hanem az emberi létezéssel együtt járó tény. Elkezdte felsorolni korábbi létezéseinket -Róbertéit és az enyémeket is - megadva a neveket, dátumokat, családi kap­csolatokat és más részleteket. Néhányat ezek közül hipnózissal is ellenőriz­tünk. Ha majd elég anyag összegyűlik, a részleteket ugyancsak ellenőrizzük az adattárakban. Erre a témára még visszatérünk a reinkarnációról szóló fejezetekben.
A reinkarnáció elmélete mindkettőnknek ismerős volt, mi azonban eleve kizártuk, elsősorban az általunk leküzdhetetlennek ítélt hiányosságai miatt. Számomra a reinkarnációnak amolyan okkult mellékíze volt. Seth gördülé­keny logikával elhárította tiltakozásomat, majd olyan kísérleteket sorolt fel, amelyekkel ellenőrizhető az elmélet hitelessége.

  Én mozgatom a táblát? Vagy Robert? Elkezdtük ellenőrizni egymást. Előzetes figyelmeztetés nélkül felemeltem a kezemet a mutatóról. A mutató megállt. Robert is ugyanezt tette. A mutató ekkor is megállt. A tábla általában nem működött, ha csak egyikünk használta. Úgy tűnt, mindkettőnkre szükség van, egyedül egyikünk sem tudta mozgatni a mutatót.


  Frank Withersnek 1963. december 2-án mutatkoztunk be. Korábbi talál­kozóink során semmiféle összefüggést nem fedeztünk fel az egyes találko­zók között. A Seth-találkozók kezdetével ez megváltozott: minden alkalom megerősítette a korábbiakat. Seth meghatározta, hogy hetente kétszer fő­zünk találkozni, megnevezve az estéket és a találkozók pontos idejét is. A :alálkozók két-három óra hosszáig tartottak, bár néha hosszabbra nyúltak. Mindig követtük ezt a rendszert és most is így teszünk, folyamatosan.

  A Seth-személyiség bemutatkozása után nem sokkal egy kifejezésre fi­gyeltünk fel. Akkor fordult elő, amikor Seth Róbert korábbi életeiről me­sélt. Seth szerint Róbert az 1600-as évekbeli Dániában volt földbirtokos, egy azóta már nem létező, Triev nevű város mellett. A „keleti utak" kifejezést használta a hely megjelölésére, s ez eszünkbe juttatta a kifejezés felbukka­nását a korábbi találkozók zagyvaságai között.

  A fejezet végén közlöm korai találkozóink kivonatát. Az általunk feltett kérdések segíthetnek saját kérdéseik megfogalmazásában. Figyeljék meg, hogy eleinte csak egyszavas válaszokat kaptunk, a negyedik találkozón viszont már annál hosszabbakat. Valószínűleg a saját tapasztalataik is ilyen fejlődést mu­tatnak majd.
De vajon mi működteti az Ouija táblát? Mielőtt erre választ adnék, nézzük meg az emberi személyiség felépítését, mivel az ezt a fajta kommunikációt lehetővé tévő dolog is személyiségünk részét képezi.

  Az én saját, hétköznapi személyiségünk része. Ez a mi tudatos énünk. Az én nem valami szilárd dolog. Folyamatosan változik. Most nem ugyanaz, mint ami gyermekkorunkban volt, és holnap sem lesz már az, ami ma.
Az én személyiségünk azon része, amely szembenéz a hétköznapokkal és törődik a gyakorlati problémákkal. A személyiség részét képező egyes ké­pességek és hajlamok körül alakul ki. Ezen képességek és hajlamok közül az én néhányat használ és elfogad, amelyek így a tudatos én részévé válnak. Ezekből az általunk hasznosnak ítélt szeretem, nemszeretem választásokból, képességekből és sajátosságokból áll össze a személyes én.

  Az Ouija tábla - más dolgok mellett - a személyes tudatalatti elérésé­nek és a vele való kapcsolattartásnak az eszköze. Tudatalattink többet tud énünkről, mint mi magunk. Amikor a tudatos én pihen, a tudatalattinak alkalma nyílik arra, hogy izommozgások révén kifejezze magát. Jó példa erre az is, amikor telefonálás közben firkálgatunk. Ezek a rajzok a tudat­alattihoz vezető kulcsot adják. Miközben a tudatos elme mással van elfog­lalva, a tudatalatti vezérli az izommozgásokat, így az ujjakat firkálgatásra késztetve. Bár az irkafirkák számunkra értelmetlennek tűnnek, tudatalat­tink szempontjából valószínűleg határozott jelentéssel bírnak. Mivel izom­mozgásaink többségét a tudatalatti vezérli, semmi furcsa nincs abban, ha belsőnknek ez a része efféle mozgásokkal fejezi ki magát.

  Úgy tartják, hogy az ilyesfajta tudat alatti izommozgások irányítják az Ouija tábla mutatóját is. Ha csak ennyit tudna, a tábla már akkor is az önvalóban megbúvó területek felfedezésének leggyümölcsözőbb módszerét ;elentené tudatos énünk számára. Az én véleményem azonban az, hogy tu­datalattinknak ez a személyes része csak a legfelsőbb szintje a tudatalatti hatalmas régiójának.

  A Seth-dokumentáció szerint az, hogy a tudatalattit Freud felfedezte, belső énünk ész­revételének csak az első, úttörő jellegű ese­te. Seth szerint Freud és Jung csak a leg­nyilvánvalóbb részeire tapintottak rá annak, amit „a felfedezetlen embernek" vagy „teljes önvalónak" hívhatnánk.

  A tudatalatti azonban sokkal több dolgot tartalmaz, mint a beépített primitív hajtóerők, amelyeket az egyénnek és a társadalomnak féken kell tartania. Ez az emberiség legkifinomultabb megérzéseinek forrása, s talán a nyelv és maga a civilizáció alapja is. Ugyanúgy, ahogy a Föld rétegeinek vizsgálata a régmúlt civilizációinak adja bizonyítékát, a tudatalatti rétegei­nek vizsgálata elvezethet bennünket az egyéniség múltbeli, szellemi és fizi­kai létezéseinek megismeréséhez.
Ha követik a könyvben felsorolt kísérletek menetét, fel fogják fedezni, hogy a személyes tudatalattin túl olyan valóság található, amely ugyanolyan
élő és létező, mint az, amelyet már megszoktunk. Az Ouija tábla oly módon nyugtatja le tudatosságunkat, hogy közben ráeszmélünk - talán életünkben először - ezen belső énünk üzeneteire. Felfedezzük tudat alatti elménket, saját, személyes tudat alatti területeinket, de ráébredünk arra is, hogy a tu­datalatti egy másik valóság küszöbe is egyúttal.

  Emlékezzenek az Ouija táblás kísérletek során arra, hogy a kulcsszó a lazítás. Feltétlenül vezessenek tisztán érthető naplót minden találkozóról, írják le a feltett kérdéseket és a kapott válaszokat is. Az alábbiak a mi első találkozóink kivonatai.
Habár volt három korábbi tapasztalatunk is a táblával - két sikertelen, illetve a harmadik, amelynek során a nagyapámnak és más személyiségeknek tulajdonított üzeneteket kaptuk - ezeket csak előzetes próbáknak tekintjük, s hivatalos feljegyzéseinket Frank Withersszel kezdjük. A kérdéseket nor­mál betűkkel, a tábla válaszait pedig dőlt betűkkel szedjük. A szövegen semmit sem változtattunk. A válaszok pontosan azok, amiket kaptunk, el­tekintve a név megváltoztatásától, amit az élő személyekkel történő össze­keverés elkerülése miatt tettünk meg. Minden kérdést a férjem, Róbert F. Butts tett fel.

KIVONATOK AZ ELSő TALÁLKOZÓ ANYAGÁBÓL, 1963. DECEMBER 2.
K: Van itt valaki? V: Igen.
K: Megadná nekünk a monogramját? V: F. W.
K: Kérem, mondja meg a keresztnevét. V: Frank.
K: Kérem mondja meg a vezetéknevét. V: Withers.
K: Meg tudja adni halálának évszámát? V: 1942.

K: Ismeri valamelyikeinket? V: Nem.
K: Nős volt? V: Igen.
K: A felesége él még, vagy már meghalt? V: Meghalt.
K: Mi volt a keresztneve? V: Ursula.
K: Mi volt a családneve? V: Alteri.
K: Nemzetisége? V: Olasz.
K: Az ön nemzetisége? V: Angol.
K: Mi volt az ön foglalkozása? V: Tanár.
K: Milyen tárgyat tanított? V: Angolt.
K: Melyik városban? V: Elmira.
K: Hány évig tanított? V: 34.
K: Melyik évben született? V: 1885.

KIVONATOK A MÁSODIK ÜLÉS ANYAGÁBÓL

Az alábbi kérdések a második találkozó anyagából származnak. Megle­hetősen kíváncsiak voltunk, hiszen ez az első alkalom, amikor esélyünk volt egy a tábla segítségével felvett kapcsolat folytatására.

K: Itt van, Frank Withers? V: Igen.
K: Hol töltötte életének nagy részét? V: Elmira.
K: Hol született ön? Melyik házban? V: State utca.
K: Elmirában? V: Nem.
K: Akkor hol?
V: Szomorúságban.

A válasz felcsigázott minket. Ez volt az első alkalom, hogy a tábla újraér­telmezte kérdésünket, és ennek megfelelően reagált. Talán a tábla válasza volt az, ami Robertet a következő kérdés feltevésére késztette. Akárhogy nézzük is, de a reinkarnációt soha egyikünk sem tartotta másnak, mint egy meglehetősen valószínűtlen gondolatnak. Éppen ezért az itt következő vála­szok nagyon megdöbbentettek bennünket.

K: Élt már más életeket is itt, a Földön? V: Igen.
K: Hányszor? V: Háromszor.
K: Mikor élt először a Földön? V: A VI. században.

Ahogy haladtunk, kiderült, hogy Frank Withers egyik életében katona­ként Törökországban élt, s azt is kijelentette, hogy egy másik létezés alkal­mával ismert minket, Robertet és engem, a dániai Triev városában. Más rész­ietek mellett azt is megemlítette, hogy abban az időben férfi, mégpedig a mostani férjem fia voltam. Megadta a dátumokat és a helyszínt, de közölte, hogy Triev városa már nem létezik.

A harmadik találkozó nagyjából ugyanúgy zajlott, mint a másik kettő. A negyedik azonban fordulópontot jelentett. Ekkor Frank Withers személyisé­ge visszavonult és Seth bemutatkozott. A Seth-találkozók sajátos hangvétele és minősége azonnal feltűnt. Olyan megbeszélések kezdődtek el ekkor, ame­lyek sok későbbi találkozó alapjául szolgáltak.
A korábbi egyszavas vagy -mondatos válaszok átalakultak a mutató által kibetűzött bekezdésekké. Az intelligens válaszok sokkal élvezete­sebbé tették a találkozókat. Seth személyisége határozottnak és egyedi­nek mutatkozott. A találkozó Frank Withersszel kezdődött és Sethtel vég­ződött.

A NEGYEDIK ÜLÉS KIVONATA

K: Itt van, Frank Withers? V: Igen.
K: Van valamilyen üzenete számunkra? V: A tudat olyan, mint egy sokszirmú virág.
K: Most Jane tudatalattija beszél?
V: A tudatalatti olyan, mint egy folyosó. Mit számít az, hogy melyik ajtón megyünk be oda? Habár beszélhe­tek rajta keresztül is, ha úgy döntök. Egyszer már be­szélt őis rajtam keresztül. Persze nem értitek a viccet. Hahh.
K: Mikor beszéltél Jane-en keresztül? V: Egy évszázada. Szeánsz. Médium volt, aki miattad kere­sett meg engem. Akkor is előjöttem.
K: Frank Withers, fordulhatunk a jövőben bármilyen speci­ális kérdéssel hozzád?
V: Igen. De jobban szeretném, ha nem hívnátok Frank Withersnek. Frank meglehetősen színtelen személyiség.
K: Szükségünk van valamilyen névre, amikor beszélünk hoz­zád.
V: Nyugodtan választhattok nekem olyan nevet, ami nek­tek tetszik. Én Sethnekhívom magamat. Ez illik az énem énjéhez, ez a személyiség közelíti meg legjobban a teljes önvalót, ami vagyok, vagy megpróbálok lenni. A te tel­jes önvalód többé-kevésbé Josephnek nevezhető, a kü­lönféle múltbeli és jövőbeli személyiségeid összessége alapján... Te Joseph vagy. A Joseph, akit az elmédben látsz, a tervrajz.
K: Hogyan neveznéd Jane-t, ha engem Josephnek hívsz? V: Ruburtnak.
K: Nem tisztáznád ezt egy kicsit? V: Mit tisztázzak?
K: Ez a név számunkra elég különös. Nem hiszem, hogy Jane szeretné. V: Furcsa a furcsának.

KIVONATOK A HATODIK ÜLÉS ANYAGÁBÓL

K: Igaz az, hogy többé-kevésbé a tudatalatti hatalmának, szeszélyeinek vagyunk kitéve?
V: Igen, de ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy az egész a részek kénye-kedvének van kitéve. Mindössze csak ar­ról van szó, hogy az ember nem tanulta meg a részeit hatékonyan használni. A részek összességének nagyszerű tudatot kellene alkotni. Az egyéni tudat az, ami számít.
Soha nem veszít, csak nyer. Minden alkalommal kiterjed, hogy még többet fogadjon be.
K: Csak kíváncsiságból, Seth: mit csinálsz a találkozók kö­zött? V: Ti mit csináltok?
K: Tudnál még valami információval szolgálni a Ruburt név­vel kapcsolatban?
V: Egyszer régen ez volt Jane neve, mint ahogy a tiéd Joseph. Mindkettő kiemelkedő pontja volt léteteknek, példa a szellemi géneknek, másolat, amit a szellem követhet. Földi személyiségeitek teljes skáláját jelenti Joseph és Ruburt, ez az, ami felé fejlődnötök kell. De bizonyos értelemben már most is Joseph, illetve Ruburt vagytok, hiszen a tervrajz megvan bennetek. Mindenkinek van ilyen tervrajza. Az emberek minden életben megpróbál­ják követni a sajátjukat. A minta nincs előre megadva, ez az egyéni létezés önmagának szerkesztett vázlata.
K: Nincs ez ellentmondásban a szabad akarattal?
V: Hogy lenne? Magad készítetted a tervet, de különböző megszületett énjeid nincsenek tisztában a tervvel. Szabad akaratuk van. Te adtad nekik azt. Ez benne a kihívás.