Reinkarnáció, családi kapcsolatok, személyiség.

 Emlékszik-e olyan álmokra, melyek előző életeiről szóltak? 

 Ha valóban létezik reinkarnáció, akkor szükségképpen rendelkez­nünk kell a korábbi személyiségek tudásának és tulajdonságainak emlékeivel, melyek előző életeinket összekapcsolják, különben az egész elmélet értelmetlenné válik. Énjeink folytonossága nem kell, hogy tu­datos legyen, de így vagy úgy részévé válik mostani személyiségünknek.

 Az előző fejezet végén leírt kivonat révén talán már sikerült megérteniük, hogyan lehetséges személyiségünk folytonosságát fenntartani. A bemutatott elv szerint minden egyes tapasztalatunk, gondolatunk és cselekedetünk elekt­romos valósággal bír, mely az egyes létezéseink alatt felgyülemlik és elraktá­rozódik. Ez az adathalmaz hozza létre személyiségünket egyfajta kód formájá­ban. A fizikai test halálakor ez az elektromos valóság továbbra is fennmarad, megőrződik.

 Pszichológiai értelemben az előbb megemlített valóság mellett még lé­teznie kell valaminek. Ezt Seth a belső énnek hívja, mely valójában a hétköz­napi énünk tudatos kiegészítője. Ezen felfogás szerint a tudatalatti a két én között meghúzódó területet jelenti. Belső énünk tartalmazza az előző élete­inkre vonatkozó összes információt, és ő irányítja minden egyes cselekede­tünket. A tudatalatti átszivárogtat bizonyos információkat belső énünkből a külsőbe. Gyakorlatilag mindkét énünk tudatos, viszont a külső nincs tudatá­ban a belsőnek.

Előző életeink emlékeivel a külső én nem foglalkozik, mivel túlságosan elfoglalt a minden­napi életünk fizikai valóságával, és emellett már nem képes további információk feldolgozására.

Külső énünk még arra sem képes, hogy jelen életünk emlékeire emlékezzen. A belső és külső én gondolata hasonló a pszichológiában másodlagos személyiségként kezelt fogalomhoz. Pontos megértéséhez napi éle­tünkből is felhozhatunk hasonlatokat.

Habár életünk során különféle feladatokat lá­tunk el, például szülők, barátok, kerületi képvi­selők vagyunk, de közben a személyiségünk nem változik. Ehhez hasonlóan belső énünk is felveszi az előző életek minőségeit, miközben egyedisé­gét és irányultságát továbbra is megőrzi. S mind­annyian észrevettük már, hogy mialatt kenyérke­reső szerepünket játsszuk, barát vagy apaszere­pünkről elfelejtkezünk, és csak akkor vesszük fel. amikor hazaértünk. Nos ugyanezen oknál fogva nem emlékszünk előző életeink eseményeire sem. mert teljesen leköt bennünket a mostani. Valójá­ban csak a figyelem fókuszának megváltoztatásá­ról van szó. Seth szerint: a tudatosság nem más. mint az az irány, ahová az önvaló tekint.

Ezen elmélet szerint, a belső és külső én közötti információáramlás meg­akadályozásának nagysága pontosan akkora, hogy biztosítsa túlélésünket egy olyan világegyetemben, amely minden erőnket és tudásunkat leköti. Lehetsé­ges tehát, hogy előző életeink emlékeit egyszerűen elnyomjuk az önhipnózis keltette fekete foltokkal, ugyanúgy, ahogy életünk során is csak arra figyelünk, amire éppen akarunk, és közben minden más ingert elnyomunk.

Ebben az esetben viszont létezniük kell olyan eseményeknek életünk­ben, melyek előző életeink létezését igazolják, csak jelenleg másképp ér­telmezzük azokat. Vajon vannak-e ilyen események? Képes-e megvála­szolni a reinkarnáció elmélete olyan kérdéseket, melyekre évszázadok óta keressük a választ, eseményeket, amiket megpróbáltunk értelmezni, de igazi magyarázatot még mindig nem találtunk? Hányszor éreztek azonna­li szeretetet vagy utálatot egy olyan személy iránt, akivel akkor találkoz­tak életükben először? A pszichológia különféleképpen értelmezi ezt a jelenséget. Szerinte egy eseményre a múlt emlékeink alapján reagálunk, melyek a legtöbbször a tudatalattinkon és más logikátlan előítéleteken alapulnak.

Tegyük fel például, hogy kedvenc nagybátyjuk gyerekkorukban egy bizo­nyos márkájú cigarettát szívott. Ennek következtében tudat alatt vonzódni fognak azokhoz az emberekhez, akik ilyen cigarettát szívnak, anélkül hogy a kapcsolódást tudatosan felfedeznék. Ez egy egyszerűsített magyarázat arra is, hogyan alakítjuk ki előítéleteinket, feltételeinket. Ezt a magyarázatot most kiterjeszthetjük, és így logikusan feltételezhetjük, hogy egyes embereket első látásra azért szeretünk, vagy nem szeretünk, mert már ismerjük őket egyik előző életünkből. Ennek köszönhető az az érzés is, amikor egy illető felé, még ha ezt tudatosan fel sem dolgozzuk, „kárpótlási" érzetünk támad, amit az elő­ző életünkben ellene elkövetett rossz cselekedetek miatt érezhetünk iránta.

Személyiségjegyeink, érdeklődésünk és különcségeink magyarázatánál a reinkarnáció elmélete további érdekes magyarázatokkal szolgálhat. Egyik barátunk például roppant módon vonzódik az orosz történelem, zene, föld­rajz és irodalom iránt. Jelenleg semmilyen értelmes magyarázatot nem talál különös vonzódásának megmagyarázására. Lehet, hogy egy elfelejtett gyer­mekkori esemény áll az egész háta mögött, de annak a lehetősége sem ki­zárt, hogy barátunk az egyik előző életében Oroszországban élt.

Robert mindig is vonzódott a régi hajók tanulmányozása felé. Könyvtára, amit már házasságunk előtt kialakított, rengeteg olyan könyvet tartalmaz, melyek XVIII. századi hajók felépítésével foglalkoznak. Ebben az esetben a vonzódásnak nincs semmilyen jelen életéből vagy foglalkozásából származó alapja. Családjában senki sem ért a hajókhoz. Gyerekkorát nem a tenger­parton vagy egy közeli kikötőben élte le, ami talán magyarázatot adhatna mostani érdeklődésére. Természetesen mondhatjuk azt, hogy rég elfelejtett esemény áll az egész hátterében, azt is elfogadhatjuk, hogy egyik előző éle­tében tengerész volt. Seth állítása szerint, előző életében Róbert gyakran utazott Anglia, Boston, valamint Mass között hajóval.

Valószínűnek tartom, hogy önöknek is vannak olyan szokásaik, melyekre nem tudnak jelen életükből magyarázatot, okot találni. Ezek olyan esemé­nyekként könyvelhetők el, amik kulcsot szolgáltathatnak, még ha csak elmé­letileg is, előző életeinkhez és ottani foglalkozásainkhoz.A reinkarnációelmélet kiválóan alkalmazható a zseni és a sérült gyere­kek születésének megmagyarázására is. Az előző életben kifejlesztett képességeink és az elért eredményeink nem vesznek el a semmiben. Amikor egy gyermek olyan képességekről tesz tanúbizonyságot, melyek normál esetbe nem jelentkeznek, akkor azt feltételezhetjük, hogy azokat előző életében fej­lesztette erre a fokra. Ha jól szemügyre vesszük, van ebben az elképzelésben valami gazdaságosság. Ha például valaki hobbiból festeget, akkor elérheti azt, hogy egyik következő életében kiváló művészi adottságokkal fog megszületni. Egyetlen cselekedetünk vagy képességünk sem értelmetlen, és nem is fogjuk őket sohasem elveszteni.

Természetesen az esetek többségében nem leszünk tudatosak személyi­ségünk folytonosságáról, de mint pszichológiai keret létezni fog, és magába foglalja majd jelen létezésünk személyiségjegyeit. Hasonló ez ahhoz, min: ahogy a korábbi gyermekkori személyiségünk tovább létezik bennünk, habár felnőtt énünk nem tudatos erről. A gyerek, aki valaha voltunk, nem halt meg, csak átváltozott mostani felnőtt személyiségünkbe. Ő nem valami, ha­nem valaki volt. Azt a gyereket jelen fizikai világukban már sehol nem fogják megtalálni. Viszont bennünk tovább él, függetlenül attól, hogy már csak hal­vány emlékképeket tudunk felidézni, melyek összekapcsolják jelen személyi­ségünket vele, a gyermekkel. Ehhez hasonlóan előző életünk személyiségei sem haltak meg. Ugyanúgy létezhetnek bennünk, mint gyerekkori énünk, de képeik már túl halványak, vagy nem is érzékeljük azokat, viszont pszicholó­giai keretet képeznek jelen személyiségünk számára.

SZÜNET: Ahhoz még túl keveset tudunk nagyon sok dologról, hogy az ilyen magyarázatok eshetőségét bolondságnak vagy lényegtelennek tartsuk. Az emberi személyiség jelen létezésének alapjait még csak most kezdjük el megismerni, így nem rendelkezünk biztos alappal afelől, hogy pontosan megmondjuk, létezett-e vagy nem a múltban. Még az időről alkotott elképzelésünk is folyamatosan változik. Lehetséges, hogy álmainkban előző életeink környezetébe, utcákra, házakba kerülünk vissza?

Azt mindannyian tapasztaltuk már, hogy álmainkban visszatérhetünk gyerekkori helyszínekre.  Valami ismeretlen oknál fogva újra azokat az utcákat, tereket rójuk, ahol utoljára gyerekként jártunk, pedig lehet, hogy ezek a helyek fizikailag már nem is léteznek. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor az sem tűnik sokkal lehetetlenebbnek, hogy álmainkban néha előző életek eseményeit tapasztalhatjuk meg újra.

Emlékszik-e olyan álmokra, amelyekben rendszeresen egy olyan helyre tér vissza, ahol éber tudatban még sohasem járt? Nos az ilyen képek azon időszakok emléke lehet, amikor a hely ugyanannyira része volt mindennapi életének, mint az az utca, ahol most él. Könnyen elképzelhető, hogy az a ház, melyben most él, egyik jövő életében mint furcsa és idegen álombeli helyszín rendszeresen felidéződik.

Álmainkban az önvaló utazgat, legalábbis pszichológiai értelemben, és a hétköznapi életben megszokottnál nagyobb szabadsági fokkal ren­delkezik. Belekeveredhetünk olyan eseményekbe és kapcsolatba kerülhe­tünk olyan emberekkel, akik talán már fizikailag nem is léteznek. Azt ma 203 már tudjuk, hogy a tudatalatti által használt nyelv egyik igen erős eleme a szimbolizmus, ahol az egyes szimbólumok csak a tudatalatti számára hor­doznak fontos információt, míg tudatos énünknek nem. Ha most ebből a szemszögből nézzük, akkor könnyen érthetővé válnak és az esetleg értel­metlennek tűnő álmok is értelmet nyernek, amint a szimbólumok jelenté­sét felfedezzük. Az egyetlen probléma, hogy a felhasznált szimbólumok egyénről egyénre változnak. Ettől függetlenül továbbra is feltételezhet­jük azt, hogy a szimbólumok közül néhány az előző életeinkre vonatko­zik.

A Seth-anyagok nagyon sok olyan beszélgetést tartalmaznak, melyek az álmokról, az álmokban megjelenő kulcsszimbólumokról és a reinkar­nációról szólnak. Az álmokat úgy mutatja be, mint amelyek képesek in­formációt hordozni múltról, jelenről és jövőről, és ezeket az üzeneteket belső énünk olyan szimbólumokkal fejezi ki, melyek a tudatalatti összes rétege által értelmezhetők. így egy szimbólum utalhat akár jelen életünk egyes eseményeire, vagy múltbeliekre, de akár jövőbelieket is előre vetít­het.

Az álombeli szimbólumok működése

A következő példa az álombeli szimbólumok működését mutatja be, mely segít megérteni, hogyan lehet a múlt életekkel kapcsolatos emlékeket álma­ink keretein belül felidézni, és ha szükséges, rajtuk keresztül jobban megér­teni jelen problémáinkat. Egyik éjszaka a következő két álmot láttam: Az elsőben öregasszonyként éltem és tudtam, hogy rákos beteg vagyok, de ettől függetlenül halálom órájáig dolgoztam, nem foglalkozva az egésszel. A má­sodikban pedig egy régi bárkát láttam, mely léket kapott.

Seth szerint a „bárka" volt az a legfőbb és egyben kulcsszimbólum, mely mindkét álmot összekapcsolta. Ez a jel a felszínen életem jelenlegi aggodal­mait fejezte ki, azazhogy egy napon megöregszem és én is egy „öreg bárka leszek". A szimbólum ugyanezt fejezte ki a második álomban is, ahol az öreg bárka az életet szimbolizálta, mely léket kapott. Ebben az álomban a jel egy Tübbs nevű öreg barátomra is fel akarta hívni a figyelmemet.

Láthatjuk tehát, hogyan használta tudatalattim ezt az egyszerű szimbólu­mot álmaimban. Seth szerint mélyebb szinteken a jel sokkal több mindent elárul, mint itt. Az elsőben, ahol egy öreg hölgy voltam, valójában előző éle­teim egyik személyiségét láttam újra, aki rákban halt meg. A bárka itt is egy hajóra utalt, jelen esetben utazást kódolt, pontosabban időben történő uta­zást, vissza a múltba, egy előző életbe. Azt akarta megmutatni számomra, hogy ne aggódjak a halál miatt, hisz az csak egy új létezés kezdete, s ha egyszer már meghaltam, akkor újra élni fogok.

A bárka tudat alatti szimbóluma a második álomban egy valóságos hajó­ra utalt, mégpedig arra, amellyel Robert, egyik előző életében, átkelt az At­lanti-óceánon, s ez tovább növelte magabiztosságom. Az utazás sikeresen zárult, attól függetlenül, hogy a hajó léket kapott. A jel további információ­kat nyújtott régi barátomról, M. Tubbsról is. Seth elmesélte, hogy barátnőm­nek vízzel kapcsolatos gondjai támadtak, amelyek szerinte azt is jelenthetik, hogy terhes lett és a magzatburok megrepedt. Ennek ellenére az esemény vízzel való kapcsolata pozitívnak hatott. Leveleken keresztül pontosítottuk M. Tubbsszal, mi is történt valójában. Nem lett terhes, de abban az időszak­ban, amikor álmaim megjelentek, a Cleo nevű hurrikán söpört végig Florida partjainál, és az ő városukat is érintette. Egész családja rettegett, hisz min­dent elöntött a víz. Láttuk tehát, hogy a „bárka" mint tudat alatti szimbólum egyszerre hány szinten vált értelmezhetővé, és egyszerre közölt információt múltról, jelenről és jövőről. Ha tüzetesen átvizsgálják saját álomjegyzeteiket, biztosan felfedezik majd az ehhez hasonló szimbólumokat. Önhipnóziskor su­gallják maguknak, hogy újra felidézik ezeket a szimbólumokat, és megfejtik azok jelentését. Ugyanezt a Pszichológiai Idővel kapcsolatos kísérleteknél is kipróbálhatják, és megkérhetik tudatalattijukat, hogy tárja fel önöknek az álom­szimbólumok jelentését.

Ellenőrizzük le álomfeljegyzéseinket és keressünk eseteket, amikor eset­leg olyan emberekkel beszélgettünk több álmon keresztül, akikkel a valós életben még sohasem találkoztunk. Ha már léteztünk korábban is, akkor könnyen előfordulhat, hogy önvalónk egy része visszaemlékezik ezekre, ha­sonlóan a gyermekkori élményekhez, és ennek következtében esetleg olyan emberekkel álmodhatunk, akikkel akkor éltünk együtt. Ugyanúgy, ahogyan a reinkarnáció emlékei ezeken a jeleken keresztül felidézhetők, feltárhatják előző személyiségeik jellemvonásait is.

Utasítsuk tudatalattinkat, hogy mutassa meg az álomszimbólumok jelentését. Erre a célra felhasználhatjuk az önhipnózist, a Pszichológiai Idő kísérleteket, vagy az elalvás előtti néhány percet. Az információk megszerzésére az előbb felsorolt módszerek mellett alkalmazhatjuk az automatikus beszéd és írás technikáit is, amit különösképpen javasolok, ha az ilyen jellegű kísérleteink eddig sikeresnek bizonyultak. A Seth-anyagok állítása szerint a reinkarnációt mi magunk is bebizonyíthatjuk a személyiséghipnózison, transzállapotokon és a testelhagyáson keresztüli tanulmányozásával, valamint az ezt kiegészítő adatok tüzetes átvizsgálásával. Ezalatt a történelmi feljegyzések és régi ira­tok tüzetes áttekintését értem.

Fontos megértenünk, hogy ezeket a tapasztalatokat csak az önvaló tanul­mányozásán keresztül szerezhetjük be. A belső személyiség kutatása nélkül nincs remény arra, hogy a reinkarnáció létezését bebizonyítsuk. Szerencsére mindez lehetséges. Az egyedüli kérdés, ami felmerül: vajon az adatok tény­leg a valóságot tükrözik, vagy csak a tudatalattink hozta őket létre? Erre a kérdésre csak úgy válaszolhatunk, ha a feltárt információkat összevetjük a történelmi feljegyzésekkel és egyéb, már korábban felsorolt anyagokkal.

Mindennek igen sok gyakorlati hasznát fogjuk látni. Ugyanis, ha már ko­rábban is éltünk, akkor lehetnek olyan kifejlesztett képességeink, amiket va­lami oknál fogva jelen életünkben nem használunk ki teljesen. Emellett fényt deríthetünk megmagyarázhatatlan egészségügyi panaszok kialakulására is.

Például a jelenlegi elmeproblémánk lehet, hogy egy előző életbéli emlékből ta­lálkozik, vagy a családi kapcsolatok szerkezete azért alakult most így, mert ugyan­ezekkel az emberekkel már előző életünkben is hasonló kapcsolatban álltunk.Amikor külsős vendég érkezik valamelyik Seth-ülésünkre, mindig adunk neki egy kis betekintést a reinkarnáció elméletébe és annak bizonyítékaiba. Ez magában foglalja a múltbeli családi kapcsolatok áttekintését, melyben feltárjuk hogy a mostani család egyes tagjai már nagyon sok életet éltek le együtt. A saját családjainkra vonatkozó összes információt valósnak találtuk, és nagyon sok gyakorlati segítséget nyújtottak mostani életünk jobb megértéséhez.

Eddigi tapasztalataink ahhoz a következtetéshez vezettek el bennünket, hogy a reinkarnáció tényét komolyan kell venni. Az igaz, hogy tapasztalatain­kat nem tudtuk tudományos szigorúsággal igazolni, de az eredmények további kutatásokra sarkalltak a témát illetően. Ez annak köszönhető, hogy eddigi kí­sérleteink alatt nem találtunk olyan esetet, mely állításunk ellenkezőjét iga­zolta volna.

A reinkarnáció cáfolására felhasznált régi érvek ma már nem alkalmazha­tók. Korábbi századokban az elmélet cáfolása érdekében talán még elegendő volt az előző életek emlékeinek hiányára utalni, ma, amikor már nagyon sokat tudunk a személyiség felépítéséről, ez az érv elégtelennek bizonyul. Manap­ság például pontosan tudjuk, hogy gyermekkori emlékeinket a tudatalattink raktározza el.

Feltártuk, hogy sok esetben ezek miatt az emlékek miatt reagálunk úgy egy bizonyos eseményre, ahogy tudatosan sohasem tennénk. Ha ezt igaznak találtuk, akkor azt sem tarthatjuk kizártnak, hogy az előző életbéli emléke­inket is ehhez hasonló módon tárolja tudatalattink.

A legújabb tudományos felfedezések megmutatták, a valóság sokkal fur­csább, mint ahogy azt korábban elképzeltük. Magát Einsteint is nagyon ér­dekelték az érzékeken túli tapasztalások vizsgálatai. Az antianyag felfedezé­se felkészített bennünket arra, hogy hamarosan ennél is bizarrabb dolgokat fogunk feltárni a valóságról.

Az ilyen típusú könyvekben, melyek a rejtélyes jelenségek sokféle változatá­nak bemutatását tűzték ki célul, igazából csak tömör áttekintést tudunk nyújtani a reinkarnációról, annak lehetséges létezéséről és működéséről, illetve azokról a módszerekről, melyek segítségével az elmélet valóságossága ellenőrizhető A kutató szellem semminek a lehetőségét nem zárhatja ki. A tárgyra vonatkozó új típusú kérdések feltevését nem korlátozhatja senki és semmi, hisz az új isme­ret sokszor olyan helyekről érkezhet, ahonnan nem is számítottunk rá.

A fejezet hátralévő részében a Sethtel folytatott beszélgetéseinkből ké­szült tömörített kivonatokat szeretném önökkel megosztani. Ezek mindegyike a reinkarnációról szól, és segíthetnek választ adni bizonyos kérdésekre, ame­lyek önökben is felmerültek a fejezet olvasása közben. Mindegyik részlet más­más ülésről való, és olyan területeket érint, mint a nemiség és a reinkarnáció kapcsolata, az előző életek hatásai családi kapcsolatainkra, a felelősség, va­lamint a múlt életeinkben felhalmozott adósságok kérdése.

A túlzásba vitt férfilétezések a női személyiség­ben kedvetlenséget okoznak, ami többek között a nőkre jellemző megértő és együttérző tulaj­donságok hiányában jelentkezik. Ugyanígy a túlzott női létezések hirtelen természetű férfi személyiséget eredményezhetnek, akiből viszont   

hiányozni fog az ehhez szükséges belső erő. Ennél fogva a legtöbb lélek a férfi- és a női lé­tezések kiegyensúlyozott váltogatását követi.

Természetesen mindebből nem következik, hogy mindenki, akivel jelen életedben kapcsolatban állsz, azokkal már előző életeidben is találkoz­tál. Különféle létezéseink során a régről ismert személyiségek mellett kapcsolatba lépünk telje­sen újakkal is. Például ha gondunk támadt vala­kivel ebben az életben, akkor megoldhatjuk úgy is ezt a problémát, hogy segítünk valakin egy követ­kező életben.

Az ilyen jellegű eseményeknek is megvannak az őket ve­zérlő törvényeik. Viszont vastagon húzd alá, amit most mondok: adósság nem maradhat kifizetetlenül. A jelen személyiség útjába kerülő kihívások valójában ezen adósságok kivetülései. Az adósság szó a ti értelmezé­setekben „vétkességet" jelent, de én nem ezt értem alatta! Afelől semmi kétség, hogy az eredendő bűn érzete nem más, mint az adósságaink belső felismerése, de nagyon fontos azt is megértenetek, hogy a ti fogalmaitok sze­rint értelmezett „vétkezés" valójában nem létezik.

Mindig lesznek megoldásra váró személyes problé­mák, viszont az idő, a hely és a kapcsolatok egyéni választáson múlnak.

Teljesen az olvasóra bízzuk, hogy a reinkarnáció elméletét hogyan kezeli, hisz-e benne vagy csak úgy tekint rá, mint egy tényre, melyet még tudomá­nyosan nem igazoltak. Az érdeklődőknek azt ajánlom, olvassák el a témában megjelent összes könyvet. Azok számára, akik saját maguk is szeretnének átélni ilyen tapasztalatokat, felsoroltunk néhány lehetséges módszert, me­lyek segítségével ezt megtehetik.

A fejezet záró akkordjaként egy olyan Seth-anyagot osztok meg önökkel melyben a reinkarnációt egy bizonyos személyhez kapcsolódóan tárgyaljuk meg A kivonat segítségével látni fogjuk, hogy Seth miként használja fel a reinkarná­ciót betegségeink és személyiségjegyeink igazolására és értelmezésére. Az idé­zetben közöltek pszichológiai értelemben tökéletesen helytállóak. A szóban forgó személy dadogással küzd, aminek okát a beszélgetés érinteni fogja. A kivonat elolvasása révén megértjük majd, hogy bizonyos betegségeink és hátrányosságaink eredeti oka valójában a távoli múltban keresendő, melyek mindaddig el­nyomva maradnak, amíg életünk egy tapasztalata életre nem kelti azokat. Az írásban szereplő férfi vendéggel csak egyszer találkoztunk, úgy hét éve, tehát alig ismertük. Ez volt az első olyan ülés, amit nem otthonunkban tartottunk. Az esetek többségében az ilyen jellegű találkozókat csak barátaimnak szervezem meg. Ez volt az első alkalom, hogy nem tartottuk be ezt a szabályt.

KIVONAT A 89. ÜLÉS ANYAGÁBÓL

A szóban forgó férfi egyikőtökkel sem volt kap­csolatban egyik előző életében sem, és ez az első élete Angliában. Az 1500-as években mediterrán területen élt, és innen származik a mostani beszédproblémája is.

A beszédhiba kezdete 1507-re tehető, amikor is nem mondta el az igazságot egy olyan ember érde­kében, akinek élete kockán forgott. Csak a félelem tartotta vissza, hogy megtegye, és most, amikor sze­retne beszélni, nem tud.

Természetesen mindez orvosolható. Az egész életen keresztül megőrzött bűntudat megérthető. Viszont, hogy mindezt már 1500 óta hordozza lelkében, ez már egy kicsit sok. Túlságosan felnagyította az eredeti eseményt, mely a körülmények szemszögéből érthe­tő is volt.

Egy idegen ország katonái próbálták elfoglalni az országot. A jelen személyiség akkori társaságában valaki hazaárulónak bizonyult. Valójában a most je­lenlévő férfi volt a bűnös. Ő ezt tagadta. Amikor pedig egy másik, teljesen ártatlan embert ítéltek el, csak hogy saját bőrét mentse, nem szólt az ér­dekében. Már nagyon sokszor visszafizette ezt az adósságot, amit nem is kért tőle számon senki. Már akkor is sokkal nagyobb bűntudatot érzett, mint bárki más tette volna az ő helyében. A rákövetke­ző életében például egy használhatatlan béna jobb karral büntette magát, amiért nem mutatott rá az igazi bűnösre. Ebben az életében kicsit könyörü­letesebb volt magához a büntetést illetően. Viszont idővel az ilyen jellegű önbántalmazás önkínzássá fajulhat.

(Közvetlen az ülés után megtudtuk, hogy a férfi valóban nem használja jobb kezét, függetlenül attól, hogy az tökéletesen egészséges.)

Erre valójában semmi szükség.Tulajdonképpen büntetéseivel már többet is visszatörlesztett, mint amennyi szükséges lett volna. Rá kell vég­re jönnie, hogy már rég visszafizette az erede­ti hiba árát, és ha szívébe zárja mindazt, amit itt hallott, akkor minden problémája idővel megszűnik.

A férfit, akit akkor megsértett, most is ismeri. Ebben az életben nagyon kedves volt hozzá. Óriási áldozatokat hozott érte. Még a karma törvé­nye sem tesz említést fogat fogért törvényről, vagy bármiféle büntetésről. A fizikai mezőben a karma va­lójában a személyes fejlődés eredménye, és annak a felismerése, hogy mindannyian, pszichikailag és fizikailag egyaránt, részei vagyunk a létező egész­nek. Amikor megbántunk valakit, valójában magunk­kal tesszük azt. Viszont nem szükséges a sebeket örökre magunkra égetni. Egy idő után mindenkinek, még ha tudat alatt is, de el kell felejtenie, hogy vét­kezett.

A mostani személyiség tökéletesen képes kifejezni magát. Az 1500-as években nagyon meggyőzően tu­dott beszélni. Pontosan ez tette lehetségessé, hogy feljebbvalói meggyőző és finom beszédének köszön­hetően elhitték, a másik férfi a valódi bűnös. Ez az oka annak, hogy jelenleg nem mer ilyen nyíltan és meggyőzően szólni, hisz tudja, egyszer már ezt el­játszotta.

A jelen személyiség szeretné magát újra teljesen ki­fejezni, viszont a tudat alatt elraktározott emlék okozta  félelem nem engedi meg, és ez okozza a mostani problémát.

A férfi, akit akkor elárult, ebben az életben mint édesapa él mellette. Tudat alatt az apa tudja ezt. Pontosan ezért követelt meg a fiától olyanokat is, amit más apa nem tenne meg. Ezalatt nem azt ér­tem, hogy tudatosan és szándékosan próbálná meg­bosszulni a múltbeli eseményt. Mint apa nagyon szereti a fiát. Valójában nem a fiát bántja, hanem azt a férfit, aki most a fia személyiségében öltött testet.

így, miközben az apa visszafizeti az adósságát, tu­dattalanul megbántja a fiát. Képtelen megérteni, miért bántalmazza a saját gyermekét, és hogy mi vezeti ezekre a cselekedetekre. Ugyanígy a fiú sem érti, aki nagyon szereti az édesapját, hogy miért okoz az neki ennyi fájdalmat, és miért érez meg­elégedettséget miatta. Lelke mélyén örül a bántal­mazásoknak, hisz érzi, hogy ezzel megbűnhődik, de miért?

Egy olyan tartozásért, amit már réges-régen vissza­fizetett. Ennek eredményeképpen édesapjának jobban fáj a bántalmazás, amivel fiát sújtja, és tettein telje­sen megbotránkozik, hisz mindez ellentétben áll a fia iránt táplált valódi érzésekkel.

A bántalmazások állhatatos elviselésével a jelen személyiség két dolgot ér el. Az egyik, hogy szük­ségtelenül szenved, a másik pedig, az apában feléb­resztett bűntudaton keresztül visszavág neki. A múlt­beli cselekedetekből fakadó személyiségproblémák megmagyarázására, nagyon sokszor, valamilyen jelen életbéli okot keresnek az emberek, csak azért, hogy tudat alatt megnyugodhassanak.

(Erre ez a beszélgetés a legjobb példa. Az eset valójában pitiáner volt. csak a személy belső feszültsége erősítette fel azt. Seth állítása szerint illető nem fogja tudatosan felidézni a konkrét élményt, de a tudatalatti valójában ezt fejezi ki a dadogásban. Ettől függetlenül az igazi ok abban bizonyos múltbeli cselekedetben keresendő.)

A jelen személyiség a kommunikációban len­ne a legsikeresebb. A beszédbeli akadályok ellenére is azokon a területeken találná a legnagyobb boldogságot, melyekben a kom­munikáció iránti rejtett vágy végre kifeje­ződhetne.

Ha lehet, minél gyorsabban költözzön el ott- honról. Egy olyan ember környezetében, aki iránt állandó bűntudatot érez, sohasem tud majd tö­kéletesen felszabadulni. Mai létezésében nem kell többet kifejeznie édesapjának az iránta érzett sze­retetet. Ha mesterkélten próbál az apának örömet szerezni olyan területeken, amelyek őt egyáltalán nem érdeklik, igazából nem fejlődik általa, s apjá­nak sem segít vele.

Ha Ruburt úgy gondolja, hogy egy vendégnek nem kellene így viselkednie, mint ahogy én most teszem, akkor vegye úgy, hogy nem vagyok vendég. Nekem is kellemetlen volt ezt a szerepet felvennem, és személyes életek hátterében kutakodnom, ami egyébként teljesen távol áll tőlem, de még így is méltóságteljesnek érzem magam, attól függetlenül, hogy szinte egy pszichikus kukkolónak érzem ma­gam.

Mivel csak nagyon kevesen mernek őszintén ma­gukba tekinteni, ezért ez a könyv, ha tud, akkor eb­ben kell, hogy segítsen, s ezért terelem benne a szót arra a tudásra, melyet az egész emberiségnek mi hamarabb fel kell használnia a mindennapi életében.