Irtása kötelező, neve egyet jelent az allergiával. De vajon biztos-e, hogy így van? A növény mindenesetre különleges és lehet, hogy ártó hatását mi magunk idézzük elő.

A parlagfű latin neve: Ambrosia artemisifolia, a hármaslevelű parlagfűé pedig Ambrosia trifida. Gaznak nevezik őket, pedig ez nem igaz. Növények között csak haszonnövény és gyomnövény van. A parlagfű nem gyomnövény, mint ahogy az ürömfélék családjába tartozó többi növény sem az.

Az ürömfélék hasznos növények, gyógyításra és ételek, italok készítésére használják őket. Például a likőrök, borok közül nagyon finom az ürmösbor vagy -likőr.

Még 1973-ban, amikor először találkoztam személyesen Lajos atyával, a lazarista missziós pappal Adonyban, úgy tudtam, hogy a parlagfű haszontalan gyomnövény. Szerencsére nem voltam rá allergiás, de más pollenekre sem. Különös véletlen folyamán ismerkedtünk meg. Dunaújvárosban voltam közlekedési rendőr és Adonyban ellenőriztem a forgalmat, a kivilágítatlan kerékpárosokat. Esti szürkület volt már és láttam, hogy egy idős úr kerékpárja hiányosan van felszerelve, nem volt hátsó világítása. Lajos atya volt az, de nem büntettem meg, hanem csak figyelmeztettem, mert halkan és tisztelettudóan beszélt velem, aki akár az unokája is lehettem volna. Sokáig beszélgettünk, mert a szerénysége mögött egy nagy tudású, intelligens embert ismertem meg, és még a tréfa sem állt tőle távol, amikor azt mondta, hogy a Jóisten vigyáz rá, még akkor is, ha nem jó a világítás a kerékpárján.

Lajos atyával, a magyar újkori természetgyógyászat úttörőjével a megismerkedésünk után többször is találkoztam – kerestem a vele való találkozási lehetőségeket! –, mert lenyűgözött végtelen egyszerűsége és hatalmas tudása. Addig is sokat tudtam a természet törvényeiről, mert reál beállítottságú is vagyok (akkor már mérnök voltam), az anyai nagyapám, Vincze Ágoston a Heves megyei kis faluban, Fedémesen állandóan járta velem az erdőket, mezőket, és szedtük a gyógynövényeket meg a gombákat. Apai nagyapám, Weixl János pedig egész életét az előszállási (Fejér megye) állatorvos, dr. Eglesz Mihály mellett töltötte felcserként. Mindkettőjüktől sokat hallottam a természet erejéről, szépségéről, az állatok öngyógyító tevékenységeiről, a növények gyógyító és tápláló hatásairól. Olyan bölcsen beszéltek ezekről a dolgokról, hogy felkeltették a figyelmemet, és haláluk után is egyre többet olvastam, tanultam a természetes dolgokról, erdő, mező növényeiről és állatairól.

Lajos atya is megerősített abban, hogy a természet törvényei isten törvényei, és azok változatlan, örök törvények. Azt mondta, hogy a közlekedési törvényeket át lehet hágni büntetlenül, ha nincs rendőr a közelben, és akkor megúszta a felelősségre vonást, de ha valaki a természet törvényeit hágja át, akkor az saját magát bünteti meg! A természet úgy működött már évmilliókkal ezelőtt, ahogy ma működik, és úgy fog működni évmilliók múlva is. Bölcsen mondta, hogy semmi új nincs a Nap alatt, mert amit ma felfedeznek, az már régóta létezik, csak az ember most ért el oda, hogy megismerjen olyan dolgokat, tényeket, amelyet eddig eszközök vagy tudás híján nem ismert fel vagy meg. Beszélgetéseink során szóba került a parlagfű is, mint allergén növény.

Lajos atya védelmébe vette és elmondta róla, hogy régi gyógynövényes könyvek leírják több gyógyító tulajdonságát, de meg is lehet enni, mert a levelei és a virága, még a pollenje is nagyon sok vitamint tartalmaz. Ezért szeretik legelni az állatok is. Elmondta, hogy a múlt századelőn az előkelő szalonokban az ambróziaillat volt az úri, az előkelő illat. Ez pedig a parlagfű, az Ambrosia artemisifolia illata volt. Olaját aromamécsesekben hevítették, de lehetett kapni a szárított, összesodrott leveleiből készített füstölőt is.

Tőle tudtam meg azt is, hogy amikor a spanyolok és a portugálok felfedezték és kisajátították az Újvilágot, azaz az amerikai földrészt, akkor „keresztényi szellemben” kiirtották az őslakosokat (inkák, aztékok, toltékok stb.). Amikor az angolok is vérszemet kaptak, hogy nekik is kell az új világból, ők sem kímélték az őslakos indiánokat, és kíméletlenül öldösték őket, szintén a keresztényi szellemiségre hivatkozva. A franciák is erős nemzetté váltak és látták, hogy lemaradnak az Újvilág elosztásánál, ezért ők is részt követeltek Amerikából, de nekik már csak néhány közép-amerikai rész és Kanada jutott. Kanadát megosztották az angolokkal. Az angolokkal ellentétben a franciák nem öldösték ok nélkül az őslakosokat, ezért azok hálából egy csomó titkukat megosztották velük. Ilyen titok volt a parlagfű titka is.

A parlagfű ősi, nagyon intelligens növény, sok tekintetben az embernél is intelligensebb. A parlagfűnek az a természetben a feladata, hogy megóvja a földet a kiszáradástól! Ahol parlagon van egy földdarab, ott elszaporodik, hogy megóvja az adott föld területét. Később azután átadja a helyét más növényeknek, amelyek az így megóvott talajon már képesek megmaradni és szaporodni. Olyan ez, mintha valaki nyerne a lottón 1 milliárdot, és neki csak 100 millió kellene, a maradék 900 milliót elosztaná a rászorulók között. Valamennyi parlagfű képes erre az önzetlen cselekedetre, és vajon hány ember lenne képes erre?

A búzára, a búzából készült ételekre a lakosság 90%-a, a szarvasmarha tejére és az ilyen tejjel készült tejtermékekre a lakosság 80%-a allergiás, mégsem irtják ki sem a teheneket, sem a búzát. Ezt az érzékenységet nem allergiának hívják, hanem glutén- és laktóz érzékenységnek! Ugye, mekkora csúsztatás? Nagyon sokan allergiásak a pollenekre (ürömfű, repce, paréj, libatop stb.), és nemcsak a parlagfű pollenjeire, mégis a parlagfüvet kiáltották ki fő ellenségnek. Legalább annyi ember allergiás az állati szőrökre, különösen a kutya- és macskaszőrre és ezen állatok ürülékére, mint a parlagfű pollenjeire, és mégsem irtatják ki hatóságilag sem a kutyákat, sem a macskákat. (Pedig más tekintetben, csak Budapesten, az utcai megszáradt kutyagumik szálló porától évente 3-4 kisgyermek meg is vakul!)

Tíz évvel ezelőtt két kisbusznyi allergiás gyermeket kirándultattak Dobogókőre. A gyermekek allergiás betegek voltak, Dobogókőn a parlagfűben játszottak, pedig akkor volt a virágzása, és senki sem prüszkölt, senki sem váladékozott tőle. Sokan szedtek csokorba parlagfüvet, hogy otthon büszkélkedjenek vele: már nem allergiásak a parlagfűre. Ahogy a buszok beértek a Flórián tér közelébe, szegény gyermekek elkezdtek prüszkölni, köhögni. Vajon miért?

Azért, mert az autók kipufogógázai lemarták a pollenek védőburkát, amely védőburok alatt a polleneknek a bogáncsra hasonlító kis karmai vannak. Ezek a kis karmocskák irritálták a légutak nyálkahártyáit. Addig, amíg ép volt a védőburok, addig nem allergizált! Akkor most ki a hibás? A parlagfű, amelynek a pollenje védőburokkal van ellátva, hogy ne sértse meg a légutak nyálkahártyáit, vagy a kipufogógázok, amelyek lebontják (lemarják) a védőburkot? Nem az autókat kellene inkább irtani vagy a városokból kitiltani?

Vajon miért erőltetik a kőolajszármazékokból nyert hajtóanyagokkal működő motorok gyártását, üzemeltetését, amikor van, vannak sokkal környezetkímélőbb, környezettisztább üzemanyagok, hajtóanyagok is? A válasz: a gyógyszeriparnak óriási üzlet az orvostudomány által gyógyíthatatlannak kikiáltott allergiás betegségek gyógyszeres kezelése! Ma már a lakosság 30%-a allergiás vagy asztmás, és ők biztos gyógyszerfogyasztók... Mellesleg a légutak nyálkahártyáját a tej- és tejtermékek teszik védtelenné magas kazein tartalmukkal (a tehéntejben 300-szor több a kazein, mint az emberi tejben, és a kazeint az asztalosipar ragasztásra használja)! A tejet nem fogyasztók nem allergiásak a pollenekre, így a parlagfű pollenjeire sem.

Tagja vagyok a Palocsa Egyesületnek. Ezzel az egyesülettel még a múlt évezred utolsó éveiben Alcsútdobozon (Fejér megye) egy több hektáros területet hagytunk parlagon, szándékosan, figyelve, hogy mi lesz ezzel a földdarabbal a természet törvényei szerint.

Az első évben teljes területét beterítette a parlagfű (honnan tudta meg, hogy ott van egy üres földdarab?). A második évben már a parlagfű több mint 50%-ban visszaszorult, és átadta a helyét más növénykultúráknak (megjelent a lóhere, a gyermekláncfű, az útilapu, a lósóska, a fehér üröm, a máriatövis, a paréj, a libatop stb.). A következő évben már 20% alá esett vissza a parlagfű aránya az adott területen, pedig senki sem irtotta. Öt év elteltével pedig mindössze az eredeti terület 1-2%-án volt csak parlagfű! Nem kell tehát irtani, visszafogja az önmagát is a szaporodásban, ha nincs megműveletlen terület, mert neki az a teremtéstől rendelt feladata, hogy megóvja a termőföldet a kiszáradástól – és teszi a „dolgát”!

Az a tény, hogy az orvostudomány gyógyítani nem tud, csak kezelni, régóta ismert. „Medicus curat, natura sanat.” Csak a beteg tudja saját magát meggyógyítani. Az orvos csak kezel (kúrál), a (saját) természet gyógyít. Hippokratész és Galénusz óta semmi sem változott. De a gyógyszeripartól sem várhatjuk el egészségünket. Az is egy iparág – méghozzá jövedelmezőbb, mint a hadiipar –, amely a gyógyszerek eladásából él. Ha a gyógyszerek meggyógyítanának, nemcsak szimptómákat szüntetnének meg vagy enyhítenének, rövidesen minden beteg egészséges lenne, és senki nem venne többé gyógyszert.

Mindenki előtt világos, hogy az egészséges nép egyidejűleg „halott gyógyszeripart” jelentene. Nézzünk csak a következő idézetet. „Az orvostudomány (beleértve a gyógyszeripart) közvetlenül a szívinfarktus és a rák után az emberiség legveszélyesebb kórokozója lett. Egy átlag német ma kb. ötször annyi gyógyszert fogyaszt, mint közvetlenül a második világháború előtt. Vajon ettől legalább ötször olyan egészséges is? Természetesen nem. Ellenkezőleg: a német lakosság átlagosan ma sokkal gyakrabban beteg, mint azelőtt... Hirtelen így lett egy olyan iparágból, amely azért keletkezett, hogy betegségeket gyógyítson, új betegségek kiindulópontja.” (Kurt Blüchel: Weisse Magier, Fischer Verlag, 1976)

Az emberi szervezet tökéletes. Még az önmaga iránt tanúsított barbár magatartás ellenére is, az esetek többségében legalább 30-40 évig betegeskedés nélkül él. Azután egyszer csak számos betegség támadja meg. Azonnal a kórházhoz fordul segítségért, az orvos pedig, amikor felteszi neki a kérdést, honnan erednek ezek a kórok, azt feleli neki: „Mit akar Ön, hiszen ezek a korral járó betegségek.”

Szemüveget rendelnek a betegnek, eltávolítják a salakanyagokkal, kövekkel, baktériumokkal telített szerveit, kioperálják daganatait stb. Az okok pedig, melyek ehhez az állapothoz vezettek, senkit nem érdekelnek, beleértve magát a beteget is.

Az emberek kifejlesztették a vegyi alapú gyógyszereket. A szervezetet azonban nem lehet becsapni. A szervezetnek csakis természetes eredetű gyógyszerekre van szüksége. Mi pedig tulajdonképpen egy tömegpusztító élelmiszer- és gyógyszeripari korszakban élünk.

Azt hiszem, az emberek többsége józan ésszel gondolkodva egyetért azzal, hogy nem az a járható út, hogy kiirtunk mindent magunk körül, ami virágzik, pollent termel, mindent, ami élő. Az sem megoldás, hogy az allergiások szervezetét teletömjük kemikáliákkal, gyógyszerekkel, mert így olyan mellékhatások alakulhatnak ki, amelyek súlyosabb betegségeket idézhetnek elő, mint maga az alapbetegség.

Abból kell kiindulni, hogy miért van ma annyi beteg, így pollenallergia is. 60-80 évvel ezelőtt kevesebb ember volt és több pollent termelő növény, tehát egy emberre fajlagosan több pollen jutott, mint napjainkban, és mégsem volt ennyi allergiás, asztmás beteg. A virágporok nem veszedelmesek, hanem hasznosak (az egyik legértékesebb táplálékunk). Van, aki a lisztre érzékeny, és mégsem mondjuk, hogy a liszt veszedelmes. Korábban tisztább volt a környezetünk, és az emberek is egészségesebben táplálkoztak, többet mozogtak, türelmesebbek voltak egymáshoz, nem zúdult rájuk annyi stressz, annyi elektroszmog, mint napjainkban.

A táplálkozás is nagyon sokat jelent az immunrendszer erősítése szempontjából. A mai átlagember sietve, kapkodva eszik, akár otthon, akár gyorsétkezdékben. Nem rágja meg jól az ételt, emellett egyoldalúan táplálkozik, az élelmiszeripar által gyártott különféle tartósítószereket, ízfokozókat, állományjavítókat, mesterséges színezékeket, „természetazonos” aromákat, emulgeáló szereket stb. tartalmazó, agyon sütött-főzött, hőkezelt ételeket fogyaszt. Az ipari élelmiszerekben levő különböző vegyszerek annyira feldúsulnak az ilyen táplálékokat fogyasztó emberekben, hogy szervezetük immunrendszerét teljesen leköti az ezen anyagok elleni küzdelem, és ha ilyenkor virágzik a parlagfű, a fűzfa, egy ürömféle, akkor annak az egyébként hasznos pollenjei már teljesen megzavarják a szervezetet (autoimmun reakciók).

De az étel nemcsak az ipari élelmiszer-előállításkor mérgeződik, hanem a megtermelés folyamán is, mivel többnyire ez is iparilag történik. Például az állatok, hogy minél előbb vágásérettek legyenek, különböző kémiai anabolitikus szereket kapnak, hogy minél előbb meglegyen – mozgás nélkül – az izomtömegük. Az ember az ilyen szereket a hússal együtt elfogyasztja, ezek a szerek egy idő után feldúsulnak, kumulálódnak a szervezetben, ami aztán mérgezi a szervezetet, gyengíti az immunrendszert.

Régen az állatok izomzata a mozgástól (legelő, rét) alakult ki, nem tartalmazott ilyen szereket. Táplálékukban sem volt annyi káros anyag, mint napjainkban. Az iparszerűen tartott állatok, hogy ne kapjanak el egymástól különböző betegségeket (száj- és körömfájás, tüdővész, takonykór, streptococcus fertőzés stb.), a tápba keverten különböző gyógyszereket, antibiotikumokat kapnak, melyeknek maradványai szintén belekerülnek a húst fogyasztó ember szervezetébe. Ma már antibiotikumért nem a patikába kell menni, hozzájutunk a hús- és a tejboltok termékeiből is.

A parlagfű pollenje védőburokban „közlekedik”, ezért nem allergizál. Ezt a burkot azonban az ember tönkreteszi, emiatt lett közellenség e növényből. Mi lehetne a megoldás?

Az állatok táplálékának egy részét a közutak, szennyező ipari üzemek közvetlen közelében termelik meg. Az árokparti széna még alomnak sem alkalmas, nemhogy tápláléknak. Benne van a kipufogógázok szennyeződése, az úton elrobogó járművek gumipora, a fékbetét, kuplungbetét pora stb. A közutaktól számított 50-80 m-en belül termelt növények annyi koncentrált mérget tartalmaznak, hogy ha el is keverednek a többi, távolabb termelt növénnyel, akkor is mérgezik az állatok szervezetét, így a húsát, tejét, tojását is.

Az ember közvetlenül is fogyaszt ilyen módon termelt élelmiszereket, amelyek szintén az immunrendszert gyengítik. A megoldás az lenne, ha minden út mellett kb. 50 m széles, minden gyár, légszennyező üzem mellett kb. 100 m széles erdősávot telepítenének, ami felfogná a gépjárművek, gyárak által kibocsátott mérgeket és tisztítaná a levegőt. A parlagfű irtása helyett mozgalmat kellene indítani: „Erdősávot az utak, a gyárak mellé!”

A közönséges dízelmotorok kipufogógázának koromszemcséit kiszűri az orrunk csillószőrzete. A legújabb, „korszerű” HDI, TDI dízelmotorok üzemanyagát olyan finom szemcsékké porlasztják, amelyeket már nem szűrnek ki a csillószőrök, hanem a tüdőnkbe belekerülve ott lerakódnak és megbetegíti azt. A különböző mesterséges illatanyagok (dezodorok, öblítők, WC szagtalanítók, légfrissítők stb.) is feldúsulhatnak, de enélkül is kiválthatnak allergiás reakciókat. Hasonló hatást vált ki a molyirtó naftalin is.

A természetes életmód, a természetes ételek adják meg a lehetőséget a túlélésre. Ha megszegünk egy törvényt úgy, hogy nem tudjuk, amit tettünk, törvénysértő, akkor megbüntetnek, ugyanis a törvények nem ismerete nem mentesít a felelősségre vonás alól. A természet törvényeinek nem ismerése sem mentesít a felelősségre vonás alól – de a felelősségre vonás betegség formájában jelentkezik! A „jó” étel, vércsoport szerint fogyasztva, védi az emberek egészségét és szaporodóképességét!

Nemcsak a hús- és húskészítmények, valamint a tej- és tejtermékek fogyasztását kell kerülnie az allergiás, asztmás betegnek, hanem az egyéb gyorsan bomló fehérjefélék – gomba, tojás stb. – fogyasztását is. Ez még a bio húsra is vonatkozik. A hullamérgek az állat leölése után azonnal megjelennek annak szervezetében. (Nem véletlenül hívják a vegetáriánusok – én is az vagyok már 16. éve – a húslevest hullateának vagy dögteának!) A gombák esetében is hamar keletkeznek olyan fehérje méreganyagok (toxinok), amelyek akár halálosak is lehetnek. S hogy a hús ne büdösödjön, szebb színe legyen, iparilag salétrommal és egyéb olyan szerekkel kezelik, amelyek szintén mérgezést okoznak. Az utóbbi idők döghús-botrányairól, pestises, madárinfluenzás, prionos húsairól már nem is szólok, mert ezek önmagukért beszélnek!

Mi természetgyógyászok holisztikus szemlélettel gyógyítunk, a test, a lélek, a szellem vizsgálatával és figyelembevételével, tehát nemcsak tüneti síkon kezelünk. Lelki dolgaink, lelki jelenségeink kivetülnek a fizikai-testi síkra is. A test a lélek temploma, és a lélek megbetegítheti, meg is gyógyíthatja a testet.

Az emberiség legnagyobb megtartó ereje a szeretet, ami annyit jelent, hogy elfogadom a másikat, a másságot, azaz szeretem. A szeretettel gyógyítani lehet magunkat is, mást is. Magunkat is szeretni kell. El kell fogadtatni magunkat a világgal. Örülni kell annak, hogy egyáltalán vagyunk, élünk.

A civilizálódás, az urbanizáció sajnos távolabb sodorta egymástól az embereket, a szeretet helyett a harag, a gyűlölködés, az irigység, a közömbösség dominál. Minél kevésbé tudja valaki elfogadni a másikat, tudata alatt az énje is válogat, hogy kit szeret, kit nem. Erősen válogatnak az emberek azok közül, akiket szeretni lehetne. Akiket nem szeretnek, azokra „allergiásak”, mérgesek. Tüsszögéssel, köhögéssel fejezik ki, ha valakit vagy valamint nem tudnak elfogadni, szeretni. Persze ezt nem szemtől szembe teszik, ahhoz nem elég bátrak (főnökök, rokonok).

Az el nem fogadott dolgok, helyzetek, személyek helyébe alacsonyabb tudati síkú dolgokat helyeznek, amelyek nem tudnak visszavágni, ilyen például a virágpor, a kutya-, macskaszőr, a szőnyegpor, a poratka, ásványi anyagok, gázok, gőzök stb. Ezek az emberek tudat alatt védekeznek a szeretet ellen, mert nem bírják elviselni annak terhét, mivel akkor nekik is viszontszeretniük kellene. Allergiások másokra és mindenre. (Javasolom elolvasásra Don Miguel Ruiz: A toltékok ősi bölcsessége c. sorozatának könyveit.)

Sokan vágynak a szeretetre, ezért tartanak kutyát. A kutyába bele lehet rúgni, meg lehet szidni, akkor is szereti a gazdáját. A gazda, ha ugyanazt tenné a társával, nem kapna szeretetet tőle. Az emberek nem tudnak úgy szeretni, hogy „Szeretlek! Mi közöd hozzá!”, hanem várják a viszontszeretetet, feltételeket szabnak, elvárásaik vannak stb.

Minél inkább szeretettel közelítünk élő és élettelen környezetünk felé, ez a szeretet visszasugárzódik, visszatükröződik felénk, meggyógyulunk. Ha mosolygunk valakire, legtöbbször mosolyt is kapunk vissza! A mosoly nem kerül pénzbe!

A homo sapiens nem arra teremtetett, hogy ölje egymást. Ha mi öljük a természetet, az is öl bennünket. Nem igaz, hogy nem előzhető meg az allergia, az asztma, és nem gyógyítható meg teljesen a beteg. Nem a természetet kell kiirtani, hanem nekünk kell visszaidomulnunk a természethez. Az evolúciós folyamatban az ember szervezete évezredek alatt alakult ki, és mindig harmóniában volt a természettel. Az utóbbi 50 évben annyira eltávolodtunk tőle, hogy ilyen gyorsan nem tud az emberi szervezet reagálni a változásokra, s diszharmónia alakul ki, megbetegszik.

Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, az embernek megvan a tudása, megvannak az eszközei, csak nem használja egyiket sem, vagy nem úgy használja, ahogy kellene. A természet körforgásában minden növénynek, állatnak megvan a szerepe. Ha ezt a körforgást megbolygatjuk, ennek előre be nem látható következményei lehetnek, felbomlik az ökológiai, biológiai egyensúly. Nem a parlagfüvet, nem a libatopot, nem a fűzfát, nem a lisztet adó búzát stb. kell kiirtani, hanem helyes életmóddal, helyes táplálkozással kell erősíteni az immunrendszerünket, kerülni kell a káros geopatogén zónákat (vízér, Hartmann-háló), és akkor az sem árt meg, ha virágporfelhőben járunk.

Hazánkban úgy akarnak védekezni az allergia ellen az illetékesek és mindenféle egyletek, hogy a parlagfű irtására szólítanak fel. A parlagfüvet csak vegyszerekkel tudnák véglegesen kiirtani. Ez a növény is a természet része, és kipusztításával felborulna a természet rendje. A vegyszeres irtás több kárt okozna az embereknek és a természetnek, mint a parlagfű az embereknek. A parlagfű után aztán jönnének a többi allergének (az ürömfélék, a libatop, a nyírfák), és még sorolhatnám a növényeket, míg végül nem volna körülöttünk természet, mivel a kultúrnövényeket is irtani kellene, mert aki allergiás, az előbb-utóbb a kukorica, a búza stb. pollenjeire is érzékennyé válna. Így lassan kipusztulna az emberiség is.

Engem nem tudnak megbüntetni a parlagfű nem irtása miatt, ugyanis én úgy irtom a parlagfüvet, hogy megeszem!

Lajos atya óta tudom, hogy a parlagfű az emberek számára is ehető, és azóta rendszeresen fogyasztom, az év minden napján. Ilyenkor, amikor még zsenge, összevágom apróra egy kis petrezselyem- vagy zellerzölddel – önmagában sem rossz! –, és rászórom a szendvicseimre, az ételeimre (leves, kása, tészta, főzelék, barnarizs). A zsenge fűből nagyon sokat leszedek és megszárítom, így tárolom, és egész évben tudom használni az ételeimbe, ételeimre a szárított, megőrölt porát. (Sokan nem hitték el, hogy jómagam eszem a parlagfüvet, ezért rám küldték a különböző tv-s társaságokat is, akik felvették, ahogy a parlagfüvet fogyasztom.)

Veterán dobóatléta vagyok, és sokszor vannak olyan monstre versenyek, ahol több órán keresztül kell dobálni különböző súlyú nehézkalapácsokat. Ilyenkor a teljesítményem fokozása céljából szoktam a verseny színhelye körült talált parlagfűből fogyasztani, önmagában és nyersen. El is neveztek a sporttársaim fűevőnek. Aztán megdöbbentette őket, hogy a parlagfűevésem után kb. 20 percen belül egyre javultak az eredményeim. Néhány követőm is akad majdnem mindig, és náluk is hasonló teljesítmény-javulásokat lehetett tapasztalni.

Pár évvel ezelőtt el akartak adni nekem egy gyufásskatulyáni zöld port több tízezer (!) forintért. Kérdeztem, hogy mi van a dobozban és miért olyan drága? Erre azt felelték, hogy a szervezet őssejttermelését fokozza a zöld por, és ezzel minden betegséget helyrehoz a szervezetben. Nem vettem meg, pedig tudtam, hogy egy keletet, nyugatot is megjárt, neves magyar orvostól származik, hanem megízleltem és megszagoltam. Kellemes meglepetés ért, ugyanis a zöld por a parlagfű pora volt, amelyet jómagam már régóta naponta fogyasztok!

Lajos atya nekem is beszélt arról, hogy a parlagfű minden betegséget helyrehoz a szervezetben, de nyilván azt ő sem tudta, hogy ezt a szervezet őssejttermelésének fokozásával éri el. Szerintem sem baj, ha nem ismerjük az elméletet, hanem csak az adott növény hasznosságáról győződünk meg a fogyasztása során. Az is igaz, hogy akiket eddig meg tudtam győzni a parlagfű rendszeres fogyasztásának hasznáról, bármilyen betegségük is volt, meggyógyultak, még rákból is – vagy a parlagfű allergiából is.

A fentiek ismeretében merül fel a kérdés, hogy akkor miért irttatják velünk a parlagfüvet? Ráadásul még büntetés kiszabását is kilátásba helyezik, ha nem tesszük. Erre is meg van a válaszom. Ha a világon mindenki megtudná azt, amit az indiánok közöltek a franciákkal (l. 1 rész – a szerk.), jelesül, hogy a parlagfű, mintegy csodaszer, minden betegségnél visszafordítja és normalizálja a szervezetben zajló rendellenességeket, azaz a betegségeket, akkor senki nem venne gyógyszert. Ezért első számú közellenségnek kiáltották ki a parlagfüvet, ezt az embernél is intelligensebb, több földtörténeti katasztrófát is átélt csodálatos ősi növényt.

A megtévesztett emberek közül a gyógyszerek mellékhatásainak következtében csak Magyarországon minden órában meghal egy ember. Sokkal többen halnak bele abba, amit a patológusok már régóta tudnak, hogy minden második felboncolt embert tévesen diagnosztizáltak és tévesen gyógyszereztek, nem az volt a halál oka, amivel kezelték a betegségüket...