A megvilágosodás

Az ember a világegyetem matematikai és mér­tani középpontja. Egyenként mindannyian egy kör középpontja vagyunk, amelynek ke­rülete elvész a végtelenben. Nem kell soha hajszolni a dolgokat: hívó szavunkra maguk­tól eljönnek hozzánk. Ura és Mestere lévén saját világunknak - ez a világegyetem. A ráébredés pillanatában tudatossá válik bennünk a tény, hogy mi vagyunk a világegyetem kö­zéppontja, s akkor valóban mi vagyunk a kö­zéppont.

Ez a középpont kifejezésre jut bennünk, mi pedig kifejezzük magunkat ebben a közép­pontban. Birtokunkban vannak a leghatal­masabb kozmikus erők, a képességeink vég­telenek. A vonzó és a taszító erők finom szö­vedéke által kapcsolatban állunk mindennel, ami körülvesz, érezzük és befogadjuk a min­denhonnan érkező külső hatásokat, és megpróbáljuk megtalálni egyensúlyunkat a Min­denség közepén.

Dolgozzunk, álljunk készenlétben, fejlesszük és erősítsük meg a valóságot a szívünk­ben: én vagyok a világegyetem középpontja! Ha beolvasztjuk ezt a tudást személyiségünk­be, ismerni fogjuk az egység jelentését is.

Tudásunk gyümölcse lesz a hatalom és a bizalom. Ez a tudás az Igazság, a bölcsesség pedig ennek az Igazságnak a tökéletes tudá­sa.

Állandóan legyünk annak tudatában, hogy mi vagyunk a világegyetem középpontja. Isten a halhatatlan ember. Az ember a halandó is­ten. Ez az egyetlen igaz válasz a kérdésre: „Ki vagyok én?" Ébredjünk, nyissuk ki a szemün­ket, váljunk tudatossá! Értsük meg igaz és mély jelentését annak: „én vagyok", és érteni fogjuk, mi a jelentése: „Én vagyok az Egyet­len, a létező." A kozmikus öntudatosság ezu­tán tükröződni fog bennünk, ahogy a Minden­ség makrokozmosza tükrözi magát személyi­ségünk mikrokozmoszában. „Én vagyok az Egyetlen, a létező. Sok nevem van. Minden vagyok és minden az én részem."

Mindig a magasabbrendű ÉNre figyeljünk, ne zárkózzunk alacsonyabbrendű énünkbe:az egoba. Az ego korlátozott, földi kötelékei le­húzzák. Alapelvünk nem lehet ez: „emberi lény vagyok, aki azt hiszi, ő az Isten", hanem: „Isten vagyok, aki azt hiszi, ő az ember". Ha beolvasztjuk ezt a tudást a személyiségünkbe, képesek leszünk megszabadulni a halandó én kötelékeitől.

Ez az a pont, amikor megismerjük a valódi szabadságot, amely teljesen más és sokkal nagyszerűbb annál, amit általában az ego „szabadságnak" képzel. Ez az a pillanat, ami­kor megtaláljuk valódi Önmagunkat, és tuda­tosan átlépünk a halhatatlanságba.