Különféle látnoki álmok
További kísérletek
Minden álom látnoki?
Kísérleteink

 Saját álmaimról készült feljegyzéseim teljesen meggyőztek arról, hogy álmainkban a jövő eseményeire vonatkozó információkat kapunk, olyan információkat, melyekről másképpen nem értesültünk volna. Ezek az adatok a személyes tudatalattiból is származhatnak. Az ember személyiségének mélyebb rétegeiből jöhetnek. Függetlenül at­tól, hogy honnan származik, az információ nagyon hasznos lehet, és olykor meglehetősen gyakorlatiasan fel tudjuk használni őket. A saját álmaikról készült feljegyzések lehetővé teszik önök számára, hogy megtudják, miként képesek előre látni a jövőt. Nagyon valószínű, hogy álmaik mindig látnokiak voltak, csak egyszerűen nem tudtak róla. Nem szoktak hozzá, hogy felidézzék álmaikat, a legkülönlegesebbeket kivéve. Éppen ezért egyálta­lán nem meglepő, hogy nem ismerik fel a valóságban megtörténő esemé­nyeket.

Mindemellett még rengeteg kérdést kell tisztáznunk. Lehetséges, hogy bizonyos mértékig minden álom látnoki? Előfordulhat, hogy a jövő esemé­nyeit bizonyos időszakokban tisztábban tudjuk meglátni álmainkban? Van­nak esetleg szezonális változatok? Eltorzíthatja-e a tudatalatti az egyébként értékes látnoki információt?

Álomnotesz

Ezeket a kérdéseket saját maguk is képesek lesznek megválaszolni. Egyiket-másikat nagy általánosságban én is megválaszolom önöknek. Az emberi

személyiség egyedi természetének megfelelően az ön álmainak megkülönböztethetően egyedülálló megje­lenése lesz, mely kizárólag csak önre jellemző. Az álomnotesz gondos tanulmányozásával sokat megtud­hat saját álma felépítéséről.

Először is, ahogy gyűlnek a feljegyzések, mindig hason­lítsuk össze az álmok tartalmát a valósággal. A mennyiség növekedésével észre fogják venni, hogy bizonyos minták rajzolódnak ki. Ez megmutatja önnek azokat a vonásokat, melyek az álmokban való szimbó­lumkezelését jellemzik. Például felismerhetik, hogy egy hónapban harminc álmot jegyeztek le, melyből három előre látó, míg az ezt követő hónapban tíz álmot jegyeztünk csak fel, és közülük egy sem volt látnoki. Az is előfor­dulhat persze, hogy ennek éppen az ellenkezőjét vélik felfedezni. Kiderül­het, hogy ősszel a látnoki álmok aránya magasabb, mint más évszakokban, de az is lehet, hogy semmiféle évszaki változás nem lesz.

SZÜNET: Talán észreveszik, hogy amióta elkezdtek odafigyelni rá, az álmaik felidézésének képessége várakozáson felül javult. Minél több álomra emlékezünk, annál több információ áll rendelkezésünkre, melyekkel dolgozhatunk.

Azokon az éjjeleken, melyeken legalább egy álom látnokinak bizonyult, elő­fordult, hogy más álmok is látnokinak bizonyultak? Fogékonyabbak a saját csa­ládjukra vagy barátaikra vonatkozó jövőbeli információkra? Vagy inkább olyan eseményeket látnak meg előre, melyekben nem érdekeltek személyesen? Eze­ket a kérdéseket senki nem válaszolhatja meg önök helyett, de nagyon fontos, hogy választ kapjanak rá. Az álmok alapos tanulmányozása megadhatja a választ.

A saját kiértékeléseim eredményei talán önöknek is segíthet, és útmuta­tóul szolgálhat. 1963 novemberében kezdtem el leírni álmaimat. 1964-re a lejegyzett álmok száma száznégy volt. Ezek közül durván 10-13 százalék tar­talmazott látnoki elemeket. Az álmokban látott esetek részben vagy egészen megtörténtek a valóságban. Semmi más módon nem tudhattam előre ezek­nek az eseményeknek a bekövetkezéséről. A száznégy álom 13, durván 10 százaléka valamiféle lelki útmutatást adott. Ezekben az álmokban megta­nultam valamiféle leckét. További öt a lelki gyógyításról szólt. Ezeket az is elő­idézhette, hogy tudatosan is foglalkoztam az ESP-vel, de talán annak is köszön­hetőek, hogy amikor nem voltam képes hatékony megfigyeléseket tenni, má­sokkal megosztottam eddigi tapasztalataimat. Hogy mi lehetett az igazi ok, döntse el mindenki magának.

Figyeljék meg, hogy 1964-ben, egész évben mindössze száznégy álmot jegyeztem fel. Abban az időben persze nagy örömmel töltött el, hogy ennyi­re visszaemlékeztem. Mert ahogy önök közül legtöbben, én is csak az időn­ként megjelenő különleges álmokra emlékeztem. Az elkövetkező öt hónap­ban, 1965 januárjától májusig azonban összesen százhetvennégy álmot írtam le. Ez bizonyítja, hogy a felkészülés és a gyakorlás mennyire fontos. 1964-ben éjszakánként egy álmot jegyeztem le, és a négy álom egy estén volt a legnagyobb teljesítmény. Sok olyan éjszakára emlékszem, amikor egyetlen­egy álmot sem írtam le. Azonban 1965 januárjától májusig azokon az esté­ken, mikor feljegyzés született, átlag három álmot is leírtam. Volt olyan eset is, amikor egy este nyolc álmot számláltam, míg a legmagasabb szám tizen­három volt, egy éjszaka alatt.

Az 1965-ben januártól májusig lejegyzetelt százhetvennégy álom közül harminc értékes jövőbe látó információkat adott. Hadd ismételjem meg újra, hogy amikor egy álmot látnokinak vagy jövőbe látónak nevezek, azt értem alatta, hogy az álom olyan eseményekről szólt, melyek később a valóságban is részben vagy teljes mértékben megtörténtek, amelyek igazságtartalmát le­ellenőriztem. Ezek az álmok mindig olyasféle többlettudással láttak el, mely tudásra másképp nem tehettem szert. Sokszor előfordul, hogy egy álomról úgy érzem, látnoki, de nincs rá mód, hogy igazságtartalmát ellenőrizhessem. Ilyen esetekben természetesen az álmot nem sorolom a látnoki álmok közé.

Feljegyzéseim tisztán kimutatják, hogy az efféle álmok egyáltalán nem szokatlanok, és nem olyan különlegesek. Legtöbbjük szinte már közhely, és talán éppen ennek köszönhető, hogy gyakran teljesen elfelejtjük őket. A most következő példákat saját noteszemből írtam ki. Megmutatják önöknek, mi­ként osztályozzák saját álmaikat.

Látnoki álmok

A most következő példa bemutatja majd, mi  az, amit én jó minőségű látnoki álomnak tartok. 1964. október 27-én azt álmodtam, hogy az

 apartmanházunk alagsorában lévő öreg mosógép kilyukadt. Az álom annyira jelentéktelen volt. hogy szinte tudomást sem vettem róla. A reggeli alatt elmeséltem Róbertnek, és le is jegyeztem egy papírdarabra, majd betettem az álomnoteszbe. A rákövet­kező napig nem is írtam be a füzetbe. Először is tudni kell, hogy legalább két éve már senki nem használta az öreg mosógépet, mert nagyon rossz állapot­ban volt.

Az álmot követő napon, október 28-án a mosógéphez csatlakoztatott víz­vezeték eltört. A víz átfolyt a gépen, feltöltötte a közeli fürdőkádat, majd a földre ömlött. Az egész pincét úgy 8 centiméter magasságban elöntötte a víz. Én magam fedeztem fel a balesetet. Amikor utánajártam, kiderült, hogy az egyik bérlő próbálta üzembe helyezni a gépet. A hölgy távozásakor még min­den rendben volt. Jómagam már évek óta nem használtam a gépet, ezért egyáltalán semmi okom nem volt rá, hogy feltételezzem, valaki használni akarja majd.

Egy másik álmot ugyancsak jó jövőbe látó álomnak tartok. Január 29-én három álmot tudtam reggel felidézni. Egyikük túlságosan bonyolult ahhoz, hogy elmagyarázzam, de szintén látnoki álom volt. A második álom nem jövőbe látó, ellentétben a harmadikkal. A notesz feljegyzése a következőt mondja: „Mosogatót mostam és egy beteget ápoltam. Kórházszerű álom."

Két nappal később az apartmanunk egyik vendégének orra hirtelen erő­sen vérezni kezdett. Fél órán keresztül egyfolytában ömlött a vér. Később

mondta, hogy vérátömlesztést is kapott. Akkor mi a helyi kórházat hívtuk fel segítségért. Rossz állapota miatt meghívtuk a vendéget, hogy töltse nálunk az éjszakát. Egészen addig, míg jó néhány alkalommal ki nem mostam a mosogatót, eszembe se jutott az álom, holott a füzetembe is beírtam. Véres ruhákat mostunk és egy beteget ápoltunk.

A következő álom nagyon mély benyomást tett rám, mégis számtalan okom van rá, hogy az előzőekben leírt álmoknál gyengébb minőségűnek osztályoz­zam. Egyik szombat reggel, amikor Robert kikelt az ágyból, én is felébred­tem. Aztán újra álomba merültem, és a következőket álmodtam, idézem a füzetből: „Azt álmodtam, hogy Bili Macdonell beugrott hozzánk még reggeli előtt. Egy megbízásnak tett eleget a szomszédban. Valamiképpen a megbízás pénzzel állt kapcsolatban. Hét cent? Nem vagyok biztos benne. Azt hiszem, nogy Bili a pénzt J. R-nek tulajdonította."

Amikor felébredtem, leírtam az álmot, és Robertnek is elmeséltem. Mire ezt megtettem, már kopogtattak is az ajtón. Bili Macdonell lépett be. A szom­szédban éppen egy megbízást teljesített, egy orvosi látogatást, amelyről mi nem is tudtunk. Még meg sem reggeliztünk. A pénz is benne volt a dolog­ban, bár nem hét cent, ahogy azt álmodtam. Beszélgetés közben Bili megem­lítette J. E-et is.

Mivel Bili otthonunk gyakori látogatója, nem adtam ennek az álomnak olyan jó pontot, mint a többinek. J. E pedig közös ismeretség. Egyáltalán nincs semmi különös abban, hogy Bili megemlítette őt közös beszélgetésünk során. Bili elmesélte, hogy míg az orvosnál volt, arra gondolt, átjön megláto­gatni bennünket. Ez megközelítőleg akkor lehetett, amikor megálmodtam a dolgot, tehát akár telepátia is közrejátszhatott ebben az esetben.

Az itt említett álmokban elég könnyű felismerni a jövőbe látó elemeket, mert többé-kevésbé tiszta formában, torzulás nélkül jelennek meg.

Mi van akkor, ha egyes iátnoki álmokban az információ a személyes tudatalatti egyes elemeivel keveredik? Saját tapasztalataim

szerint ez nagyon gyakran előfordul. Álomnoteszük alapos tanulmányozása talán ugyanezt fogja megvilágítani.

Az ebben a fejezetben levont következtetések közel hatszáz álom - me­lyek közül négyszáz az enyém, és kétszáz a Roberté - tanulmányozásán alapulnak. A tanulmány többé-kevésbé egy két éven át folytatott kísérlet eredménye. Remélhetőleg információink terjedelme növekszik majd, ahogy ezt a kutatást tovább folytatjuk. Az álmok maguk szolgáltatják a vizsgálati anyagot.

Csakis az álmok természetének rendszerezett tanulmányozása vezethet el bennünket azok alkotóelemeinek és jellemvonásainak felfedezéséhez. Álomfeljegyzéseim néhány emlékeztető kérdést vetnek fel, és személy sze­rint meg vagyok győződve afelől, hogy gyakran a tiszta látnoki információk más, tudat alatti anyagokkal keverednek össze. Az eddig elvégzett kutatása­im arra engednek következtetni, hogy álmainkban nemcsak a jövőre vonat­kozó információkat kapunk, de álmunkban ezen problémák megoldásait is kidolgozzuk, azzal, hogy már az álomban szembesülünk a szituációval, mi­előtt még a valóságban szembe kellene nézni vele.

Más szavakkal élve lehetséges, hogy ezek az álmok jó előre felkészítenek bennünket a később bekövetkező eseményekre. Az álmoknak ezen össze-szövődésének köszönhetően, gondos lejegyzés hiányában, sok esetben majd­nem lehetetlen elkülöníteni az értékes látnoki információkat az álom egész cselekményétől. Azonban elegendő megegyezést találunk ahhoz, hogy a vizs­gálat során az efféle látnoki információkat letisztázhassuk. Itt most nem fog­lalkozom olyan álmokkal, melyekben ezek az események álommegoldások­kal keverednek. Mégis lehet, hogy a jövő eseményeinek kérdéseire már az álomban megadjuk a választ, és az álomhelyzetben a lehető legjobb megol­dást kiválasztjuk.

A látnoki álmok egyes jellemvonásai csak alapos tanulmányozás után tá­rulnak elénk. Tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy a látnoki álmok csoportokban jelennek meg. Ha egy este az egyik álom jövőbeni események elemeit tartalmazza, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy az ugyanazon éjszaka felmerülő álmok szintén látnokiak lesznek. A jegyzetfüzetemből szár­mazó néhány példa megerősíti ezt a feltevést. Azt is megmutatja önöknek, hogy mi alapján értékeljenek egy-egy álomlejegyzést.

Olvassák el a következő álmok feljegyzéseit, melyek négy éjszaka lefor­gása alatt jelentkeztek.

A álom, 1965. 02.15. Látom, ahogy Róbert valamiféle ro­ham következtében összeesik a kony­hai mosogató előtt.

B álom, 1965. 02.15. Azt álmodtam, hogy az egész ház tele van vendégekkel. S. C. egy régi ba­rátunk is itt van.

C álom, 1965. 02.15. Valamiféle étteremben az asztal ággyá változik. Egy csoport idős ember figyeli, ahogy Róbert és én az ágyat igazítjuk, letakarjuk.

D álom, 1965. 02.16. Azt álmodtam, hogy Róberttel apart­mant keresünk.

E álom, 1965. 02.17. A házibácsiról álmodtam, és az étter­méről, valamiféle egységesítéssel kapcsolatban.

F álom, 1965. 02.17. Róbertnek és nekem ki kell költöz­nünk az apartmanból.

G álom, 1965. 02.19. Álmomban egy szerkesztőnő meglá­togatott, hogy a Seth-anyagról beszél­jünk.

Most pedig vizsgálják meg a C, D, E és F álmokat a következő, az ezeket az álmokat közvetlenül követő események tükrében. A házibácsinak van egy étterme is. Február 18-án meglátogatott bennünket az apartmanban, hogy elmondja, el akarja adni a házat, és talán az éttermet is. Megbeszélt egy időpontot, amikor a lehetséges vevőknek megmutatná a házat, és szemé­lyesen is találkozna velük. Megkért, hogy mutassam be nekik a mi apart­manunkat. Beleegyeztem, és míg ő velük találkozott, letakarítottam a nagy asztalt, melyen írni szoktam, letakartam az ágyat, és kitakarítottam az egész lakást. A házibácsi egy csapat idős emberrel tért vissza, akik aztán megtekin­tették a lakást.

Ez az álomcsoport, a C, D, E és F, mind tartalmaztak olyan elemeket, me­lyek a későbbiek folyamán a valóságban is megjelentek. Mindegyik a házibácsiról szólt, az elköltözés lehetőségéről, idős emberekről, és az ágy, illetve az asztal rendbe tevéséről. Elismerem, hogy az események nem ugyanazok. Az álmok azonban tudatták velem, hogy életkörülményeink változhatnak. Amennyiben a házibácsi eladja a házat, felmerült bennem, a bérletet olyan mértékben feleme­lik, hogy nem tudjuk majd kifizetni. Egy másik álomban láttam magamat és Robertet, amint új apartman után nézünk. A valóságban igazából egyáltalán nem kerestünk még apartmant, de meg vagyok győződve róla, hogy az álomban már elkezdtem kidolgozni az előre látott lehetséges helyzet megoldását is.

Most figyeljék meg az A és B álmokat, melyek egyazon éjszakán jelentkez­tek. Az egyikben Robertet látom, amint lezuhan a földre, valamiféle roham következtében. A másikban a ház tele van vendégekkel, beleértve S. C-t. Az álmok február 15-én jelentkeztek. Több mint egy hónappal később, március 24-én Róbert felkelt, kisétált a fürdőszobába, és egy hirtelen ájulás következ­tében a zuhanyzó előtt földre rogyott. Ugyanazon a napon többen megfordul­tak nálunk, mint máskor két hét alatt. Ahogy elkezdtem Robertet ápolni, aki egy nagyon makacs vírussal küszködött, az emberek egyre csak jöttek. A láto­gatók közt S. C. is jelen volt. Nyolc év alatt mindössze kétszer találkoztunk vele. Ha az álmot nem írom le - és az álmok, illetve a valós események nem egyetlen nap alatt történnek (ugyanúgy, ahogy az álmok egyazon éjszakán jelentkeztek) -, soha nem fedeztem volna fel a köztük rejlő kapcsolatot.

Akadályoztató álmok

Most szeretnék egy rövid megjegyzést az írás­hoz fűzni a zavaró álmok gátló természetéről. A Róbert betegségére vonatkozó álom olyan mérték­ben megijesztett, hogy azt gondoltam: „Erre biz­tosan nem fogok emlékezni. Nem szeretek még hallani sem róla." Mikor rajtakaptam magam ezen a gondolaton, azon nyomban leírtam. Mert tudtam, másképpen direkt elfelejtettem volna.

Mégis ez az álom, akárcsak a költözésről szóló, segített nekem felkészül­ni a jövőben bekövetkező eseményre. A költözésről szóló álom általános in­formációt szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy életkörülményeink esetleg megváltozhatnak. Sokkal idegesebb lettem volna, ha úgy ér a házibácsi beje­lentése, hogy előtte nem informál az álmom ennek a lehetőségéről, és ha nem éltem volna át a költözés és az új apartman keresésének élményét ál­momban. Róbert rohama, mivel már előre tudtam, pszichésen felkészített az eseményre.

Ezek után még egy álom van hátra, a február 20-i, amelyben egy szerkesztőnő megkeresett, hogy a Seth-anyagról beszélgessünk. Abban az időben női szer­kesztőkkel nem is találkoztam. A Seth-anyag a Frederick Feli Inc.-nél volt már több mint öt hó­napja. Róbert egy kérelmet írt a cégnek, hogy küldjék vissza a kéziratot. Március 7-én levelet kaptunk a szerkesztőtől, aki akkortájt került a vállalat élére. Bár küldött nekem egy lapot, de ezt soha nem kaptam meg. A levélben állítólag a Seth-anyagról írt. Mindemellett személyesen nem látogatott meg.

A lejegyzés időszakában egyetlenegyszer sem jelent meg női szerkesztő álmaimban, S. C.-ről sem álmodtam többé, ahogy a költözés sem for­dult elő álmaimban többször. Azért írtam le őket ebben a könyvben, mert olyan felismerhető moz­zanatokat vagy részleteket tartalmaznak, melyek később a valóságban meg is történtek, az előző álmok tiszta pontossága azonban nem jellemző rájuk. Ugyanakkor mintha arra is utalnának, hogy az álmainkban nem csupán elő­re látjuk a jövőbeli eseményeket, de már az álombeli helyzetben megpróbá­lunk megoldást találni a felmerülő problémákra.

Az imént említett álomesemények és valós események közötti hasonlósá­gok véletlenszerűek is lehetnek. Mégis azt kell mondanom, hogy a csoport­ban megjelenő álmok nem egyedülálló esetei ők. Álomnoteszom több ilyen csoportot mutat be, melyek egy később bekövetkező valós esemény más és más oldalát mutatják be. Az előre látott esemény más álmokkal is összeke­veredhet, melyekben a megoldást próbáljuk kidolgozni. Éppen ezért nagyon sok látnoki álom van, amely első látásra, álmodásra nem tűnik jövőbe látónak. Azonban az alapos tanulmányozás elősegíti ezeknek az álomrészektől való elkülönítését, és letisztíthatja előttünk a köztük lévő kapcsolatot.

Saját álmaik leírásának alapos áttanulmányozása megmutatja önöknek, vajon miképpen szokták összekapcsolni, összekeverni álmaikat. A saját ál­mainkról szerzett tapasztalat ilyen esetekben, amikor nem kristálytiszta az álomban szerzett információ, segít elkülöníteni a látnoki elemeket. Ha ke-zünket-lábunkat törjük, csakhogy bebizonyítsuk minden álmunkról, hogy azok látnokiak voltak, az csak megzavarhatja az eredményeket. Az egységesség szem előtt tartása és a józan ész nagyon fontos a megítéléskor.

Az összekeveredett álmok közeli vizsgálata még több információval egé­szítheti ki az emberi személyiség és potenciálról szerzett tudásunkat, mint a tisztább, érthető álmok kutatása. Az efféle kutatás segítségével ugyanis a bel­ső én működésébe nyerünk bepillantást, nem csak az előre látott jelenségek­kel való kapcsolatába, de a gyakorlati élethez való hozzáállásába is. Amennyi­ben álmainkban előre látjuk az eseményeket, és meg is magyarázzuk őket, s megpróbálunk megoldásokat kidolgozni, akkor azt is mondhatnánk, hogy az álom tudatállapota talán hasznosabb, mint ahogy azt valaha is gondoltuk.

Azt hiszem, ez nagyon is lehetséges, és amikor bekövetkezik, még nehe­zebben tudjuk felmérni, hogy valójában mennyi információt kaptunk. Ezek­ben az esetekben az előre látott információt akár teljes mértékben felhasz­nálhatja és átalakíthatja egy másik álomdrámába a személyes tudatalatti. A tudatalattinak rengeteg oka van arra, hogy eltorzítsa az efféle anyagokat. Lehet, hogy az esemény kellemetlen számunkra. Ha így van, az információ lehet, hogy csak azért jön át tisztán, mert olyan bizonyos jövőbeli cselekvést követel meg részünkről, amely elkerülhetetlen. Az is előfordulhat, hogy a kellemetlen esemény nem követel meg cselekvést a mi részünkről, ezért úgy érezzük, biztonságosan eltorzíthatjuk azt. Lehet, hogy az esemény régóta fennálló problémákat mutat be, vagy nem olyan erőteljesen jelenik meg, hogy felismerést váltson ki belőlünk.

Mi a helyzet az álombeli értékes információk akaratlagos eltorzításával? Előfordulhat az, hogy gyakran a jövőbeli eseményekről szerzett tudásunkat álmunkban eltorzítjuk?

A következő példákból megérthetik, mire is gondolok. Ismét egy csoport sorozattal lesz dolgunk, mind a három álom ugyanazon az estén jelent meg, azaz 1964. február 18-án.

A álom Két magazin lapkiadójához megyek el. Ahogy be­lépek az ajtón, kellemetlenül érzem magam. Az a félreismerhetetlen érzésem támad, hogy nem ad­tam el semmit. Valamiféle probléma adódik a le­szállással odakint.

B álom Egy furcsa nő felhív telefonon, vagy én hívom őt. Nem akarja, hogy zavarjam. Meglepetten közlöm vele, hogy édesanyám adta meg a számát, hogy hívjam fel.

C álom Egy régi barátunkról, Mrs. G.-ről álmodok.

Egy nappal később az egyik magazin visszautasította az egyik története­met, a The Outsider-t, azaz „A kintlévőt". Ne feledjék el, hogy az egyik fel­jegyzésem azt a szót tartalmazta, hogy „odakint". Az álom a legkevésbé sem árulta el, hogy a történetet visszautasították. Ugyanezen a napon anyámtól levelet kaptam, melyben a legtöbb szót egy általam nem ismert, idegen nőnek szentelt. A levélben elnézést is kért, amiért olyan sokat ír róla. Anyám ebben a levelében még néhány érdekességet írt régi ismerősünkről Mrs. G.-ről is.

Még egyszer meg kell említeni, hogy effajta hasonlóságokat nagyon könnyen elmulaszthatunk véletlennek gondolva őket, különösen azért, mert nem szol­gáltattak tiszta jövőbeli elemeket. Az álomnoteszom annyira sok, ehhez ha­sonló esetet tartalmaz, hogy komolyan fontolóra kell vennünk a lehetőséget, miszerint sok álom, amely nem egyértelműen látnoki, tartalmazhat értékes látnoki információkat, melyeket a személyiség sajátos okokból aztán eltorzít.

Idős barátomat, Mrs. G.-t már évek óta nem láttam, és még csak nem is kellemes helyzetekben találkoztunk egymással. Természetesen a történet vissza­utasítása soha nem lehet jó hír. Lehet, hogy tudat alatt irigykedtem, hogy anyám olyan sokat írt arról a számomra teljesen ismeretlen nőről. Mindent egybevetve azonban a részemről semmiféle azonnali lépésre nem volt szükség a valós eseményeket illetően. Lehetséges, hogy egyszerűen csak eltorzítottam a kapott anya­got. Mindemellett nem lepett meg anyám levele, amelyben Mrs. G.-ről is említést tett, sem az, hogy a napi postával kézhez kaptam a történetem visszautasítását.

A jövőbe látó elemek minimum háromféle formá­ban mutatkozhatnak az álmainkban. Az egyik, amikor a látnoki információ tiszta, tömör és félreérthetetlen; a másik, amikor keveredik azzal az álomdrámával, melyben a probléma megoldása és kivitelezése is megjelenik; a harmadik változat pedig, amikor az információkat bizonyos jelentős mértékben a tudatalatti eltorzítja.

A saját álmaikról készült feljegyzések lehe­tővé teszik majd ezen változatok felismerését. Természetesen a napi eseményekkel való egyez­tetésük továbbra is nagyon fontos tényező. Az viszont nem segít bennünket, ha minden apró vé­letlenszerűséghez ragaszkodunk, és látnokinak ítélünk meg. Másrészt nincs értelme figyelmen kívül hagyni azokat a lehetőségeket, melyeket a második álomtípus mutat be.

Teljesen világos, hogy nem minden álom látnoki álom. Például egy halál­esetet tartalmazó álom lehet, hogy csupán azt mutatja meg nekünk, hogy a tudatalattink milyen mértékben foglalkozik a halál elkerülhetetlenségével. Az efféle álom például azt a visszafojtott vágyat takarhatja, hogy nem bánnánk, ha az illető tényleg meghalna. Egy vágy, melyet ártalmatlanul kiélhetünk az alvó énnel. Ne ijedjünk meg tehát, ha ilyesmit álmodunk. Lehet, hogy csak lélekjelenlétünk időleges elvesztésére utal az álom.

Mielőtt még befejeznénk az álomtémát, beszéljünk röviden arról a lehetőség­ről, hogy az álmok közül néhány telepatikus kommunikációt szolgál. Saját feljegy­zéseim csak nagyon ritkán utalnak az álom és a telepátia közötti efféle kapcsolat­ra. Az egyik eset azonban felkeltette az érdeklődésemet ebben a tekintetben. Al­momban a Seth-anyagra vonatkozó kritikus hangvételű cikket olvastam. Pontosan ekkor ébresztett fel Róbert. Dühösen ezt kérdezte: „Olvastad a Seth-anyagról megjelent cikket?" „Miféle cikket?" - kérdeztem vissza. Azonban vagy álmában beszélt, vagy éppen egy pillanatra ébredt csak fel. Ez az eset persze még semmit nem bizonyít. Azóta viszont más hasonló esetekről is hallottam, és bevallom, mes­terkéltnek tartottam. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy Róbert magában be­szélt álmában, az álombeli cikkről, ezzel előidézte, hogy én is hasonlót álmodjak.

Az is előfordulhat, hogy álmunkban olyan javaslatokat kapunk, melyekre csak napközben reagálunk. S ilyenkor úgy tűnhet, hogy a nappali tapasztalat látnoki, holott nem az. Az efféle álmok gondos tanulmányozása adhat csak biztos választ az itt felsorolt kérdésekre.

Saját kísérleteik eredményessége érdekében továbbra is folytassák az ál­mok lejegyzését, és győződjenek meg arról, hogy minden álmot és eseményt dátumoznak. A napi eseményeket folyamatosan egyeztessék az álombeli tör­ténésekkel. Minden hónapban értékeljék ki az álomnotesz tartalmát. Az ér­tékelés során a következőket vegyék figyelembe:

A) A feljegyzett álmok száma. Ez lehetővé teszi a saját fejlő­désünk nyomon követését.

B) A látnokinak bizonyuló álmok száma. Azokat az álmokat is számoljuk bele, amelyek teljesen tisztán látnokinak bi­zonyulnak, illetve amelyekben a látnoki elemek keveredni látszanak a jövőbeli esemény problémájának megoldását kereső elemekkel. Ne feledjék azokat sem, melyek tartal­maznak ugyan látnoki elemeket, de a tudatalatti eltorzítja őket.

C) A kapott jövőbe látó álmok általános természete. Például elsősorban személyes jellegű? Vagy inkább olyan esemé­nyeket lát előre, melyekben személyesen nem érdekelt, pél­dául politikai események, újságcímek stb.

D) A jövőbe látó álmokat csoportosítsuk. Keressünk szezo­nális változatokat is.

E) Olyan egyesítő álombeli szimbólumok, melyek számtalan változatban jelennek meg az álmainkban vagy egyes álom­sorozatainkban. Ezeket röviden megmagyarázza majd a most következő Seth-anyag. A kivonatok az álmokkal és a jövőbe látással foglalkoznak, és több oknál fogva is érdekesek lesznek.

KIVONATOK A 45. ÜLÉS ANYAGÁBÓL

Ha az ok és okozat abszolút törvény, akkor a folyamatosság is abszolút törvény kell, hogy legyen, és a tisztánlátás minden vagy bármi­féle esete teljességgel lehetetlen lenne. Mi­vel alapjában véve ok és okozat nem létezik, és nincs múlt, jelen meg jövő, a tisztánlátás vagy jövőbe látás lehetséges a világegyeteme­tekben.

Habár a jövőbe látás tudatos ismerete eléggé csekély, azért még az létezik. S bár a legtöbb eset­ben letompulva jelentkezik, nem más, mint egy ter­mészetes módszer arra, hogy az embereket figyel­meztesse a jövőbeli események bekövetkeztére, me­lyeket saját fizikai hiányosságaiknak köszönhetően nem tudnának érzékelni. Az emberek eseményekről való értesítésének belső tudáson keresztüli védelmét szolgáló természetes módszer. A férfiak és nők élete az állandó jövőbe látás nélkül a ti síkotokban elvisel­hetetlenül nagymértékű belső pszichés bizonytalan­ságot idézne elő.

Az embereket mindig figyelmeztetik a katasztrófák­ra, hogy a szervezet jó előre felkészülhessen. Példá­ul a halál ideje is tudott. Az effajta tudást tudatosan nem kapja meg az én, kézenfekvő okok miatt, de min­den élő szervezet belső érzékelői segítségével tudat alatti ismerettel rendelkezik személyes katasztrófáit, halálát és a többit illetően. A személyiség dönti el elő­zetesen, hogy mit tart katasztrofálisnak és mit nem. A fajok egyedei előre tudják a közöttük kirobbanó há­borúkat. Ennek oka, hogy a tudatalatti szintjén a te­lepátia állandóan működik, mely valójában minden nyelv és kommunikációs forma alapját képezi, tehát a tisztánlátás folyamatos, annak érdekében, hogy a fizikai szervezet felkészíthesse magát a rá váró kihí­vásokra. Nos, mára ez elegendő lesz kedveskéim...

KIVONATOK A 93. ÜLÉS ANYAGÁBÓL

Amennyiben a tudatalatti egy bizonyos szint­jéről származó álmot egy másik tudatállapot fényében próbálnak megmagyarázni, az óriá­si félreértéshez vezethet. Sok ember jobban érzi magát, ha némi tudat alatti aspektust maga mellett tudhat, mert ettől talán tudato­sabban élhetik át az álmaikat, melyek külö­nös tudat alatti területekről erednek, és azt mondhatják, hogy nincsenek tudatában a más­honnan eredő álmoknak.

Sok esetben azt találjuk majd, és ez a legtöbb eset­ben igaz, hogy a személyes tudatalattiból származó álmok közül a legegyszerűbbek azok, melyek a min­dennapi tudatos életre közvetlenül utalnak. Bár az ilyen álom sokkal kevésbé komplikált társainál, mégis csodálatos szerkezet. Míg úgy tűnhet, hogy minden álom az egymással össze nem függő szimbólumok és események véletlenszerű halmaza, mégis látni fog­juk, hogy minden álom legfontosabb jellemvonása a megkülönböztetés.

A látszólag végtelen, megszámlálhatatlan lehetőség közül egyéni álmodónk valójában nagy gonddal külön­bözteti meg és választja ki csakis azokat az álomeleme­ket, melyek leginkább szolgálják céljait. Egy hétközna­pi, triviális eseményről szóló álom valójában sokkal több ennél.

Az álomelemeket valójában olyan nagy körültekintés­sel válogatjuk ki, hogy mélyebben megvizsgálva őket nem csupán a napi tudatos tapasztalatok elemeit tes­tesítik meg, de egy és minden álom egyszerre alkalmaz­ható a tudatalatti több szintjére is. Ezek az álomobjek­tumok olyan ravaszul, agyafúrtan választódnak ki, hogy a legegyszerűbbjük is a jelen esemény valamely mo­mentumára utalhat. Például személyesen a tudat alatt rettegett tárgyakra vagy esetekre, az előző életben vá­gyott dolgokra és eseményekre, illetve olyanokra, melyektől előző életünkben féltünk. Az efféle álom­objektumok segítségével a belső én a személyiséget figyelmezteti a jövőben bekövetkező balszerencsére vagy csalódásokra.

Így aztán egy álomelem spontán módon a tudatos élet egyszerű napi és számunkra ismerős szeletét kép­viselheti, vagy a közvetlen tudat alatti szint erősen rettegett, esetleg vágyott részletét, illetve olyan ese­ményt vagy dolgot, mely az előző életből származott, vagy jövőbeli vágyott, rettegett eseményeket, esettől függően.

Egyfajta kiegyenlítődést figyelhetünk meg itt. Egyet­len álomelemnek egyszerre spontán módon négy-öt vaióságsíkon van jelentése, azaz a dolog több mint maga, és eközben a létezett vagy létező valóságok­ban is van jelentése. A múlt és a jövő így spontán módon folytatódik egyetlen álomelemen belül, egy meglehetősen valós pszichés kitágulásnak és össze­húzódásnak köszönhetően.

Az álom a kitágulás. Az összehúzódás az álomelem visszatérése az eredeti egyszeri dologba, ez az az álomobjektum, melyből a kiegyenlítődés eredeztethe­tő. Például minden szám az egyesből eredeteztethető.

Először is: minden álom egyfajta pszichés energiá­val veszi kezdetét, melyet az álmodó nem pszichés nem csupán a napi tudatos tapasztalatok elemeit tes­tesítik meg, de egy és minden álom egyszerre alkalmaz­ható a tudatalatti több szintjére is. Ezek az álomobjek­tumok olyan ravaszul, agyafúrtan választódnak ki, hogy a legegyszerűbbjük is a jelen esemény valamely mo­mentumára utalhat. Például személyesen a tudat alatt rettegett tárgyakra vagy esetekre, az előző életben vá­gyott dolgokra és eseményekre, illetve olyanokra, melyektől előző életünkben féltünk. Az efféle álom­objektumok segítségével a belső én a személyiséget figyelmezteti a jövőben bekövetkező balszerencsére vagy csalódásokra.

így aztán egy álomelem spontán módon a tudatos élet egyszerű napi és számunkra ismerős szeletét kép­viselheti, vagy a közvetlen tudat alatti szint erősen rettegett, esetleg vágyott részletét, illetve olyan ese­ményt vagy dolgot, mely az előző életből származott, vagy jövőbeli vágyott, rettegett eseményeket, esettől függően.

Egyfajta kiegyenlítődést figyelhetünk meg itt. Egyet­len álomelemnek egyszerre spontán módon négy-öt vaióságsíkon van jelentése, azaz a dolog több mint maga, és eközben a létezett vagy létező valóságok­ban is van jelentése. A múlt és a jövő így spontán módon folytatódik egyetlen álomelemen belül, egy meglehetősen valós pszichés kitágulásnak és össze­húzódásnak köszönhetően

.

Az álom a kitágulás. Az összehúzódás az álomelem visszatérése az eredeti egyszeri dologba, ez az az álomobjektum, melyből a kiegyenlítődés eredeztethe­tő. Például minden szám az egyesből eredeteztethető.

Először is: minden álom egyfajta pszichés energiá­val veszi kezdetét, melyet az álmodó nem pszichés anyaggá, hanem egy valóságba alakít át, melyben minden egyes darab annyira gyakorlatias és annyira valós. Az elképzelést csodálatra méltó megkülönböz­tető képességgel egy álomötletté vagy eseménnyé alakítja, hogy aztán a dolog vagy esemény maga meg­valósuljon, és más-más dimenziókban létezzen

.

Úgy tűnik, hogy nem különböző dimenziókban lé­tezik, de a valóságban egyszerre van jelen mind­egyikben. Amennyiben egy álomobjektum vagy esemény nemcsak - ahogy ti hívjátok - az időt, de a teret is befogja, és ha, ahogy én mondom, az álomobjektumok és -teremtmények egyfajta módon függetlenek az álomtól, akkor beláthatjátok, hogy habár az álmodó hozza létre az álmait saját céljai érdekében, de ki is vetíti őket egyfajta pszichés ki­terjesztésben.

Még egyszer: a kiterjesztés az álomdráma bekövet­keztekortörténik meg, ugyanis az álmodó számára az összehúzódás akkor jelentkezik, amikor az események vagy drámák saját célú felhasználását befejezte, de az energiát már nem veheti vissza.

Semmilyen szerkezetbe belevetített energia nem fordít­ható vissza, követnie kell annak a bizonyos formának a törvényeit, melybe akkor beleöntötték.

Éppen ezért, amikor az álmodó több realitással bíró objektumát összehúzza, a maga számára teremtett álmot befejezve, az álom csak az ő számára ér véget. Az álmok valósága folytatódik. Nem zavar, ha ezt az elképzelést ti, Ruburt vagy mások lehetetlennek tart­ják. A tények azok tények maradnak.

A tény pedig az, hogy ti és minden egyén tudja azt, hogy a nem tudatos szinten teremtett álomvilágot a  belső én teremti meg nagy odafigyeléssel, olyan pon­tossággal, melyet csak az intuíciók ismernek. Minden ember tudja, hogy az ilyen csodálatos teremtés va­lójában tovább él az eredetileg őt teremtő énen kívül is.