Kányádi Sándor

Az én miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,

Mikor nem csönget rád soha senki se,

Mikor sötét felhő borul életedre,

Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,

Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!

Nézz fel a magasba, reményteljesen,

S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,

Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,

Mikor körülvesz a durva szók özöne,

Átkozódik a rossz: – Merre van Istene!

Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!

Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:

Uram, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,

Mikor elnyomásban szenved az igazság,

Mikor a Pokol szabadul a Földre,

Népek homlokára Káin bélyege van sütve,

Ó lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele!

Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,

S kérd: Uram, JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,

Mikor életednek nem látod a hasznát,

Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,

Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!

Ó lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!

Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod,

S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a kisember fillérekben számol,

Mikor a drágaság az idegekben táncol,

Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen,

S millió szegény a nincstől hal éhen,

Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!

Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,

S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,

Mikor hited gyöngül, – sőt, ellene támadsz,

Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,

Minden lázad benned, hogy tagadd meg ŐT,

Ó lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele!

Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:

Uram, segíts, S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged meg becsülnek,

Munkád elismerik, lakást is szereznek,

Mikor verítékig hajszoltad magad,

Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak…

Ó lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!

Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:

Uram, MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,

Mikor a béke sehol, csak egymást gyilkolják,

Mikor népeket a vesztükbe hajtják,

S kérded: miért tűröd ezt? ISTENEM, MI ATYÁNK?!

Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!

Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!

Lelkünket kikérte a rossz, támad, s tombol…

URAM, MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!

MENTS MEG A GONOSZTÓL!

ÁMEN.

UTÓHANG

S akkor megszólal a MESTER, keményen – szelíden,

Távozz Sátán – szűnj vihar!

BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitűek?

BÍZZATOK! Hisz’ én megígértem Nektek:

Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!

Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,

S a végső időkig – VELETEK MARADOK!