Ismerjük meg az emésztőrendszert!

Ha megismerjük, hogyan működik az emész­tőrendszer, mindjárt az elején tisztázódik né­hány gyakori zavaros elképzelés arról, hogy mikor, hol és hogyan hatnak a tápanyagok.

A száj és a nyelőcső

Az emésztés a szájban a táplálék megrágásával és a nyál hozzákeveredésével kezdődik el. A nyálban található enzim, a ptialin (ami­láz) már elkezdi a keményítőt egyszerű cuk­rokra hasítani.

A táplálék ezután a száj hátsó részén át a nyelőcsőbe (oesophagus) kerül. Itt kezdődik a perisztaltika. Ez az emésztőcsatorna izomza­tának masszírozó, „fejő", összehúzódó és eler­nyedő műveletét jelenti, amellyel az anyago­kat az egész emésztőrendszeren áthajtja. Annak érdekében, hogy a tápanyag ne folyhas­son vissza, és a megfelelő enzim szabaddá vá­lásához legyen elég idő (hiszen egyik enzim nem képes a másik feladatát ellátni), fontos csatlakozási pontokon szelepek találhatók.

A gyomor

Mint mindannyian jól tudjuk, ez az emész­tőcsatorna legnagyobb kitüremkedése. A gyo­mor azonban magasabban helyezkedik el, mint azt legtöbben gondolnák: főleg az alsó bordák mögött és nem a köldök alatt találha­tó, nem tölti ki a hasat.

Hajlékony zsákot alkot, amelynek a falában szüntelenül működő izomzat van, így képes ál­landóan változtatni az alakját.

Az alkoholon kívül gyakorlatilag alig vala­mi szívódik fel a gyomorból.

A szokásos étek 3-5 óra alatt elhagyja a gyomrot.

A vizes, folyékony anyagok, mint például a leves, lényegesen gyorsabban haladnak át a gyomron.

A zsírok sokkal tovább maradnak a gyomor­ban.

A szénhidrátokból, fehérjékből és zsírokból álló szokásos étek 3-5 óra alatt kiürül a gyo­morból. A gyomorfal mirigyei és speciális sejt­jei nyákot, enzimeket, sósavat és egy olyan faktort termelnek, amely a B12-vitamin átjutását segíti elő a bélfalon át a vérkeringésbe.

A gyomortartalom savanyú kémhatású, és a gyomornedv, a gyomor speciális terméke, több anyagból áll:

A pepszin a gyomor legfőbb enzimje, a hú­sok és más fehérjék hatékony emésztője. Csak savas közegben hat.

A renin a tejet alvasztja meg.A sósavat (HCl) a gyomorfal sejtjei terme­lik, és így biztosítják a savas kémhatást.A gyomor nem nélkülözhetetlen teljesen az emésztés számára. Az emésztés legtöbb folya­mata azonban a gyomron kívül történik.

A vékonybél

Gyakorlatilag a tápanyagok teljes felszívódása a vékonybélből történik.

A vékonybél körülbelül 7 m hosszú bélrész­let, ahol az emésztés teljesen végbemegy, és gyakorlatilag az összes tápanyag felszívódik. A savanyú kémhatású gyomorral ellentétben, a vékonybélben lúgos a közeg, amit az epe, a hasnyálmirigy nedve és a vékonybél falának szekrétuma biztosít. A lúgos kémhatás rész­ben az emésztéshez, részben a felszívódáshoz szükséges.

A nyombél (patkóbél, duodénum), amely a gyomor kivezetőnyílásánál (pylorus) kezdődik, a vékonybél első része.

Folytatása a körülbelül 3 m hosszú éhbél (jejunum). Ezután a körülbelül 3-4 m hosszú csípőbél (ileum) következik.

Ha a vékonybél félig folyékony tartalma a perisztaltika eredményeként tovahalad, gyak­ran azt mondjuk, hogy „korog" a gyomrunk. Valójában a gyomrunk a korgás „színtere" fö­lött helyezkedik el.

A vastagbél

10-12 órát vesz igénybe, amíg tartalma végighalad a vastagbélen.

Bármilyen anyag hagyja is el az ileumot, és jut a coecumon (az a hely, ahol a vékonybél a vastagbélbe szájadzik) át a vastagbélbe, az meglehetősen híg, sok vizet tartalmaz. A visszaáramlást a coecum izmos szelepe akadá­lyozza meg.

A vékonybélből főleg víz, azon kívül nagyon kevés anyag szívódik fel.

A vastagbél elsődlegesen tároló és víztele­nítő szerv. A bejutó folyékony halmazállapotú anyagok félig szilárdakká válnak, amint a víz felszívódik. 10-12 órát vesz igénybe, amíg a tartalma végighalad a vastagbélen.

A vastagbelet, ellentétben a csíramentes gyomorral, baktériumok népesítik be. Ezt ne­vezik a normális baktériumflórának. A széklet nagyrészt baktériumokból áll az emészthetet­len anyagokon, főleg cellulózon, valamint a vérből eltávolított, illetve a bélfalról levált anyagokon kívül.

A máj

A máj a zsírban oldódó vitaminok legfőbb tároló, raktározó szerve.

A máj a szervezet legnagyobb tömör szerve, tömege körülbelül 2 kg. Máshoz nem hason­lítható kémiai üzem. Csaknem minden kémiai vegyületet át tud alakítani. Hatásos méregte­lenítő szerv, amely lebontja a legkülönbözőbb toxikus molekulákat, és ezáltal azok veszély­telenekké válnak. Vértárolóként is működik, továbbá az A- és D-vitamin, valamint a meg­emésztett szénhidrát (glikogén) raktára is. Utóbbit lebontva és a vérkeringésbe juttatva, biztosítja a normális vércukorszintet. Számos enzimet, fehérjét állít elő. A májban képződik a koleszterin, az A-vitamin (a karotinból), itt szintetizálódnak a véralvadás különböző fak­torai.

A máj egyik fő feladata az epe képzése. Az epe olyan sókat tartalmaz, amelyek detergens hatásuk révén emulgeálják a zsírnemű anya­gokat, és ezáltal elősegítik a hatékony emész­tésüket.

Az epehólyag

Az étel megpillantására is kiürülhet az epehólyag.

Ez a zsákszerű tárolószerv körülbelül 7-8 cm hosszú.

Felfogja a májban képzett epét, kémiailag módosítja és betöményíti azt. Az étel íze vagy néha csupán a megpillantása is elég lehet ahhoz, hogy kiürüljön. Az epe alkotórészei néha kiválnak, és epekövet alkotnak.

A hasnyálmirigy

A hasnyálmirigy termeli a szervezet legfontosabb enzimeit.

A mirigy körülbelül 15 cm hosszú, és a pat­kóbél hajlatában fészkel. Bizonyos sejtcsoport­jai (Langerhans-féle szigetek) az inzulint ter­melik, amely a cukor elégetését gyorsítja a szervezetben. Az inzulint nem az emésztő­rendszerbe, hanem a véráramba juttatja el. A hasnyálmirigy nagyobbik része nedvet termel és juttat a vékonybélbe, amely a legfontosabb emésztőenzimeket tartalmazza: a zsírokat ha­sító lipázokat, a fehérjéket bontó proteázokat, valamint a keményítő lebontásáért felelős arnilázt.