A legnagyobb tudás a tapasztalat

A víz éltető erejét saját magamon is megtapasztaltam. Minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy a szabadvizekben leúszott min­tegy 40.000 km-ből, a közel 0 °C-os jégvizekben, 10.000 km-t úsz­tam. E teljesítések során voltak érzelmi emelkedések, kollapszusok, sőt még fehér-lilás hullafoltok is. Örömök, szenvedések, ünneplések, leki­csinylések. Jártam egy utat, melynek a lényege az volt, hogy megmu­tassam, hogy mire képes az ember? - Többen megkérdezték tőlem, hogy mi ebben a jó? - Mármint a zajló folyók átúszásában. Válaszom csak az lehetett, "mikor átér az ember a túlsó partra!" Évtizedeken ke­resztül teljesítéseim öncélúnak látszottak. Később sok mindenre rá­jöttem...

Ezek közül a legfontosabb az lehet, hogy minden anyag­cserével kapcsolatos betegség vízkúrákkal javítható!

A betegségek legnagyobb része pedig összefügg az anyagcsere-fo­lyamatokkal. Mire vagyok a legbüszkébb, mire gondolok vissza a leg­szívesebben? Talán arra, mikor Dunaújvárosban a Duna átúszásomra -20 °C-os hidegben 10.000 ember volt kíváncsi rám. Dunaújvárosban a Béke térről 5 percenként indultak a "Schirilla" feliratú autóbuszok. -Vagy mikor Baján a Sugovicán felúsztam a Dunába, több mint 10.000 ember nézte végig küzdelmem. Vagy Kunszentmártonban mindig attrakció volt, sosem sport. Egyszer majdnem az életembe került...

Kedves Olvasó, higgye el, hogy a víz gyógyít!

Fáradtság

Számtalanszor hallhatjuk az életben: "fáradozásának meg lett az eredménye!" Kétségtelen, hogy nagy teljesítményeket, alkotásokat fá­radtság nélkül képtelenség létrehozni. Ez vonatkozik a rendkívüli sportteljesítményekre is. Utóbbit saját bőrömön megtapasztaltam, ed­zések és versenyek során egyaránt. Sok esetben kerültem a "halálos fá­radtság" reménytelennek látszó mély vermébe. Néhány eset oly mély nyomot hagyott gondolatvilágomban, hogy életem végéig belém véső­dött az emlék.

A hatvanas évek elején Rózsavölgyi István többszörös világrekor­der középtávfutó volt az edzőm. Edzésadagjai félelmetesek voltak,-erőmet meghaladták, ezért már az egyes résztávok teljesítése is akarat­erőt kívánt. Szaknyelven ezeket a teljesítéseket szubmaximálisnak ne­vezik, ami azt jelenti, hogy nincs tovább, mert ennél többet és ennél erősebben már képtelen egy ember teljesíteni. Utolsó erőm összeszed­ve tudtam csak lezuhanyozni. Ember feletti teljesítésnek számított ré­szemre, hogy egyáltalán haza tudjak menni. Minden utamban kerülő padra leültem és mint a Messiást, úgy vártam a pillanatot, hogy felszállhassak a kényelmes trolibuszra. Aztán pihenés, alvás, folyadék­pótlás és minden kezdődött elölről. Eljött a tavasz és a "gyilkos mun­ka" meghozta gyümölcsét. Sorra nyertem a versenyeket. Sovákot, a 10.000 méteres futó válogatottat leköröztem, a maratoni bajnokot és rekordert Szalay Bélát könnyen utasítottam magam mögé.

Egy életre megtanultam, hogy az életben minden nehézség elviselése kizárólag felkészülés kérdése!

No meg azt is megtanultam, hogy minél nehezebb a felkészülés, annál könnyebb a teljesítés. Természetesen ennek a fordítottja is igaz. - A versenyek után nem voltam fáradt, inkább feldobott és úgy érez­tem, hogy megtaláltam az élet értelmét.

Az életben mindennek megvan az ára, mindenért fizetnünk kell. Míg egy sportoló elér arra a szintre, hogy edzés után oly szuper legyen a közérzete, hogy legszívesebben átölelné az egész világot, bizony sok mindennel meg kell küzdenie. Többek között a szélsőséges időjárási tényezőkkel, fáradtsággal, izomlázzal. Úgy hiszem, hogy az emberek többsége nehezebben tűri el a szomjúságot, éhséget, álmosságot és fá­radtságot, mint a betegséget.

Fáradtság, járva-kelve az országban, igen gyakran hallom ezt a szót. A fáradtság többnyire kellemetlen, rossz érzés, melyet hosszan tartó és kimerítő fizikai vagy szellemi munka okoz. De előidézője lehet a fáradtságnak ezen kívül sok minden más is. Rossz munkahelyi vagy családi légkör, szeretett hozzátartozó elvesztése, a jövő reménytelensé­ge, súlyos anyagi gondok, helytelen táplálkozás és életviteli tényezők. Értem ez alatt, ha történetesen nincs meg a munka-pihenés helyesen kialakított aránya, vagy ide sorolható a mértéktelen élvezeti szerek fogyasztása is.

Pihenésünk mennyisége és "milyensége" fiziológiailag feleljen meg a teljesítések és más életmódbeli tényezők tendenciáinak.

Eseti fáradtságokat könnyen kipihenhetünk egy hosszú időtarta­mú alvással. Reziduális (halmazati, maradék) fáradtság esetében egé­szen más a helyzet. Kezdő kocogókkal, de a egészen a versenysport színvonalában teljesítőkkel is előfordul, hogy az egyik edzéstől a mási­kig nem pihenik ki magukat. Ilyenkor a maradék fáradtsághoz még egy adag hozzátevődik, s végül jön a totális letörés, amikor oly mérvű lesz a fáradtság, hogy bizony nincs tovább. Okos ember elkerüli eze­ket az állapotokat. Minél tartósabb egy fáradtság, annál hosszabb rehabilitáció szükséges ahhoz, hogy a várva várt fittségi állapot bekövet­kezzen!

Feketekávé

A világ kávéfogyasztásában élenjáró országok közé tartozunk. Fi­zetésünk meglehetősen nagy részét kávévásárlásra fordítjuk. Kicsi or­szág, sok koffein! Ez jellemez bennünket. A társadalmi érintkezések legkülönfélébb helyeire tört be a kávéfogyasztás. Valamikor vidéken reggel féldecit ittak. Napjainkban már vidéken is teret hódított a "gő­zölgő csemege". Az illóolajokat és koffeint tartalmazó ital hovatovább egyik nemzeti sajátosságunk, legalábbis ami a fogyasztást illeti. Gátlá­saink oldását, fáradtságunk elűzését, tárgyalóképességünk javítását és még sok mást várunk a kávétól. Hogy valójában mit is kapunk, erről majd a későbbiekben. Mindenütt kávé. Az igazgatói irodában, a mű­helyekben. Az üzemek, vállalatok, Kft-k, szerkesztőségek és a ottho­nok kávézókká alakultak át. Egyszerűen az a helyzet, valljuk be, hogy nem tudunk kávé nélkül élni. Vagy úgy vagyunk ezzel a kérdéssel is, hogy "Lehet-e kávé nélkül élni?" "Lehet, de nem érdemes!", a válasz.

Úgy gondolom, hogy a kávéfogyasztás hazánkban legalább annyira rossz szokás, mint amennyire szenvedély. Sokan életük első ká­véját afféle udvariasságból fogyasztják el. Talán ugyanott és ugyanab­ban a helyzetben a másodikat, mikor tiltakozásukra a kávét kínáló fel­veti: hát a múltkor megittad! Aztán így meg is indulhat a feketekávé fogyasztásának a megszokása. A rendszeresen sok és erős fogyasztó­kat különösebben nem stimulálja már a koffein, részben azért mert ál­landósult állapotuk lesz a koffein hatásának megfelelő közérzet, s ezért a folytonos kávéfogyasztással mintegy "valós állapotukat" kíván­ják csak megteremteni, részben azért, mert szervezetük részére meg­szokottá vált már egy bizonyos dózis.

A kávé fogyasztása sok esetben más szenvedélyekhez kapcsoló­dik. Mindenki számára ismert jelenség a kávézó rágyújtása. Kétségte­len, hogy a kávé rövid távon "feldobja az embert". Viszont szánalmas figura az, aki a nikotintól sárga ujjaival remegő kézzel hörpinti föl a fekete doppingot. Pedig egészségileg lennének ennél hasznosabb dol­gok is. Még a tea is jobb a kávénál. Ennek hatóanyaga, a tein ugyancsak alkaloida, méghozzá hasonló, mint a kávéban található koffein. A tea fogyasztás is stimulál. Csak kíméletesebben, mint a kávé. Nem vé­letlen, hogy egyes országokban igen magas a teázás kultúrája, hogy a társas érintkezések velejárója az ízletes teafőzet kortyolgatása. A tein lassabban szívódik fel szervezetünkben, mint a koffein, de ugyanúgy serkenti a központi idegrendszer működését. Ezért teáznak előszeretet­tel Kínában, Oroszországban és Angliában. Hazánkban még sosem ta­pasztalt kínálat áll rendelkezésre teából. Éljünk a lehetőséggel!

Országosan elterjedt módszer a kávé rummal történő elegyítése. Mindenesetre jól meg kell mézezni, hogy ne okozzon hányingert. Pedig sokan isszák ezt az egészségromboló turmixot. A gyomor nyálkahár­tyájának állapotát és a központi idegrendszert kevés ital befolyásolja olyan negatívan, mint a rumos kávé.

A reggel mértékletesen elfogyasztott feketekávénak stimuláló ha­tása vitathatatlan. A mintegy fél deci mennyiségű kávé hangulatot te­remt, javítja a közérzetet és a munkakedvet.

A hazánkban oly gyakran tapasztalható reggeli töményital, ha át­menetileg gyorsítja is cselekvéseinket, feltétlen rontja a szellemi műkö­dést. Ezzel szemben a feketekávé mértékletes fogyasztása esetén - többnyire kevés mellékhatással, az összes előnyöket nyújtja, amelyeket sokan az alkoholtól várnak. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy míg az alkohol rendszeres fogyasztása társadalomellenes ma­gatartáshoz vezethet, a kávé esetében ez teljesen kizárt!

Őseink az állatok viselkedésén vették észre először a kávé izgató hatását. A kávécserjéket legelésző kecskék izgatottan és érthetetlen módon viselkedtek. A felfedezéshez hozzájárult az a körülmény, hogy a termést tartalmazó babkávé gallyak kellemes illatot árasztottak. Így történhetett, hogy a babkávé elindult világhódító útjára, az emberiség örömére, a termelők és forgalmazók hasznára.

A feketekávé hatóanyagából a koffeinből egy dupla fekete 5-10 cg-ot tartalmaz. A koffein kikristályosítva tű alakú, selymes fényű, ke­serű ízhatású por, amely vízben jól oldódik. Ájulás esetén bőr alá fecs­kendezve, injekció formájában sikerrel alkalmazható (muszkulárisan). Jómagam is szemtanúja voltam ennek egy alkalommal. Véradáskor egy fiatalember a vérvételt követően rosszul lett. Az orvos koffein in­jekciót adott az eszméletlen embernek. A hatás nem maradt el. Emberünk rövid idő után már virslit fogyasztott, kőbányai világossal. A koffein a szív működését erőteljesebbé teszi, kevesebb szívdobbanás mellett nagyobb mennyiségű vér kerül az érrendszerbe. Megváltozik a szervezet vérelosztása. Tágulnak az agy erei, ezért megszűnhet a görcs okozta fejfájás. Feszültebbé válik a figyelem, elmúlik az álmosság.

A kávé egyik hatása, hogy a mellékvese adrenalin termelése is fo­kozódik. Ebből eredően jókedv, tenni akarás, ambíció jelentkezik. A kávé hatására a bőr és a vese erei is kitágulnak. Az előbbi kellemes meleg érzést nyújt (különösen téli időszakban), az utóbbi fokozza, gyorsítja a vesék működését. Az emésztőszervek érhálózata viszont szűkül, lassúbbá válik az emésztés, elmúlik az étkezést követő álmos­ság. Ezért is alakult ki a szokás, miszerint étkezések után kávét fo­gyasztanak az emberek. Egy-egy csésze feketekávé hatása - anyagcse­rénktől függően - 2-3 óráig tart. Egészséges emberek vérnyomását alig-alig emeli, a súlyos szívbetegek kivételével egy csésze feketekávé elfogyasztása mindenkinek megengedhető. Az alacsony vérnyomás ér­tékkel rendelkezőknek ajánlom, hogy a lehető legalacsonyabb kolesz­terin- és trigliceridszintet alakítsák ki vérükben. Folytassanak kálium­centrikus táplálkozást. Így vérünk súrlódása csökken, kitűnő lesz az egész szervezet vérellátása.

A kávé fogyasztását azonban senkinek sem szabad túlzásba vin­nie. Különösen nyári hőségben veszélyes, amikor az anyagcsere amúgy is fokozott. A rendszeresen hatalmas dózis koffeint fogyasztó emberek erős izgatottságot, szédülést, fülzúgást és hányingert éreznek. A sok feketekávé fogyasztása következtében már nem annyira a szív lökettérfogata által is meghatározott vérmennyiség-növelés lesz a meg­határozó, hanem a percenkénti pulzusszám megnövekedése. (Ebben az aspektusban a kávé az élet gyorsító katalizátoraként lép föl. Arról van szó, hogy az élet egy lassú égés. Nyilvánvaló, hogy minél lassabban ég a szervezet, annál tovább tartó a folyamat. Nem túlzás azt állítani, hogy mindnyájunk élettartama pulzusszámunkban meghatározott! Gondoljuk csak el, hogy a piciny testű és gyors röptű kolibri madárká­nak 240-260 között ver a szíve percenként. Három-négy év alatt el is pusztul. Nem így a galápagos teknősbéka. Ez a kedves jószág jól ka­matoztatja vegetáriánus életformáját, hiszen átlagéletkora 450 eszten­dő! Az állatvilág egyetlen lénye, amely képes felvenni a harcot a fe­nyők, óriás platánok matuzsálemi élettartamával.)

Amennyiben a feketekávét mértéktelenül fogyasztó embernél re­megés és szorongás is jelentkezik, az már a koffeinmérgezés tünete. Mivel a feketekávé az ember anyagcsere-folyamatát nagymértékben befolyásolja, egyes betegségeknél, mint pl. a pajzsmirigy-túltengés, cukorbetegség, magas vérnyomás, kizárólag orvos vagy természetgyó­gyász tanácsa alapján fogyasszuk.

A nagy és erős koffeindózisoknak általában a következő napon meglesz a böjtje. Az ébredés és a mozgás nehéz. Általában kimerültsé­get is érezhet az erős kávét fogyasztó ember. Az előző napi mestersé­gesen felfokozott anyagcsere kimerítheti a szervezetet. Mint ahogy azt már említettem, a koffein hatására fölgyorsul a vesék munkája, ezért gyorsabb a vizeletürítés, emiatt hasznos ásványi sók is távoznak a szervezetből. Ezért van az, hogy létezik "kávé másnaposság" is. Ilyen­kor az illető roppant szomjúságot érez. Előfordul, hogy e kellemetlen érzés rossz gyomorállapottal párosul. Hasznos lehet ilyen esetekben különféle gyümölcsleveket fogyasztani, ízhatásuk, ásványi só tartal­muk miatt. Kitűnő a minden vegetáliánál magasabb káliumtartalmú ivóparadicsom fogyasztása is.

A nagyobb adag kávé fogyasztása megbontja a szervezet folya­dékháztartását, ésszerű folyadékpótlással ez az állapot viszonylag rö­vid idő alatt megszüntethető. Nem árt tudni, hogy az esetleges alko­holfogyasztás ebben az esetben csak olaj a tűzre! A babkávénak van még egy igen káros alkotórésze, amelyről - sajnos - nem ejtünk elég szót. Történetesen a csersavról van szó, amely meglehetősen nagy mennyiségben található a babkávé héjában. A csersav érösszehúzó (szűkítő) hatása közismert. Erre Amerikában jöttek rá először. Úgy segítettek a dolgon, hogy liofilizálással semlegesítették a babkávé cser­savanyagát. Az eljárás lényege: a kávé csersavtartalmának mélyhűtés­sel történő kicsapása. Korosztályom, az idősebbek, emlékeznek még ennek az eljárásnak a termékére, a nagy szenzációt keltett, a Lió kávé­ra.

Az, hogy a nescafe jött, látott és győzött, elsősorban praktikumának köszönhető, de nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy nem tartalmaz csersavat!

Nem olcsó mulatság, de az egészségünkért százszorta inkább ezt fogyasszuk, mint a csersav bombákat!

Köztudott dolog a kávé értágító hatása, viszont a babkávé főzet hosszú távon történő fogyasztása érszűkületet okozhat. Sajnos nem múlik el egy nap sem hazánkban anélkül, hogy néhány embertársunk­nak - érszűkület miatt - ne amputálják a lábát. Nehéz ellenőrizni, hogy e szomorú esetekben szerepet játszott-e a kávé csersavtartalma? - Ne­kem meggyőződésem, hogy sok esetben igen.

Hosszú távon a túl sok kávé bizony súlyos érszűkületet okozhat. A láb amputációjának fontos oka a cukorbetegség, de közrejátszik a kávé túlzott fogyasztása is, különösen akkor ha más devianciákkal társul.

Az emberi szervezet sok devianciát elbír, ha az életforma vegetáriánus, ha a mozgásmennyiség megfelelő és a vízkúrák rendszeresek!

Egyedüli természetgyógyász vagyok az országban, aki a devianciák kompenzálásával foglalkozik, ahelyett, hogy szerzetesi életre kívánnám nevelni embertársaimat. Dohányzom és néha iszom. Mindenki nem fogyaszthat nescafét. Viszont javasolhatom a kapucíner fogyasztását. A feketekávéba öntsünk tejet! A tej nagymértékben semlegesíti a csersavtartalmat. További előnye a tejeskávé fogyasz­tásának, hogy a stimulációs folyamat hosszabb, a gyomorállapot előnyösebb lesz. Nem is szólva arról, hogy a tej kitűnő biológiai értékkel rendelkezik.

Egy nemzet egészségi színvonalát a tej és tejtermékek fogyasztá­sának mértéke határozza meg. A tej az egyetlen olyan tápanyagunk, amely a sav-bázis - vérnek megfelelő - 20+80 %-ot "hozza" az anyag­csere után. Tehát szuper PH-t biztosít! A Testkontroll c. könyv a tejet, mint egészségre ártalmas italt jelölte. Kitért arra a tényre, hogy a tej­ben lévő kazein emészthetetlen. Csak arról feledkezett meg, hogy a ja­pánok már az ötvenes években végeztek ezzel kapcsolatos kísérleteket. Történetesen kicentrifugálták a tejből a kazeint. Az ilyen tej elfogyasz­tása aztán diarés tüneteket produkált minden korosztálynál. Tehát a bölcs természet a tej ballaszt anyagának alkotta a kazeint.

A leírtakból kitűnik, hogy mértékletes fogyasztás esetén nincs kü­lönösebb probléma. Azért nem árt figyelembe venni, hogy a feketeká­vé az élvezeti cikkek kategóriájába tartozik. Felmerül a kérdés, hogy a sok pénzt, amit feketekávéra költünk, nem lehet-e hasznosabb célra fordítani. Gyümölcsre, uszodai bérletre vagy történetesen szellemi gyarapodásunkat szolgáló dologra. A kávé elhagyásának jó eszköze le­het az úgynevezett édességdopping, mely azt jelenti, hogy amennyiben gyorsan fel akarunk dobódni, tömény édességet fogyasszunk. Már aki teheti, testsúly és egészségi állapota miatt. Az én doppingom a mézes, tejes feketekávé.

Recept: 1 dl méregerős feketekávé, egy nagy kanál méz, 4 dl hi­deg tej. - Ettől a doppingtól még az is eszébe jut az embernek, amit nem tud.

A tudományos igazság

A koffein nem csak a kávécserje alkaloidja, hanem még vagy öt­ven növényben megtalálható. Leggyakrabban kávéval, teával, kólával, kakaóval juttatjuk szervezetünkbe. A koffeintartalmat meghatározza az éghajlat, amelyen a növény termett, és az elkészítési mód. Se szeri, se száma azoknak a kávéfőző gépeknek, amelyeknek konstruktőrei mindent elkövetnek azért, hogy készülékükkel a babkávéőrleményből a lehető legtöbb koffeint lehessen kivonni. A kávé élénkítő hatása már néhány perc múlva, de legjobban 15-45 perc után észlelhető. Hat-hét órán át kering a vérben. Akárcsak más idegen anyagot, ezt is a máj bontja le. Kiválasztása a veséken át, a széklettel és más váladékokkal történik. Mérgezést nem okoz, mert sosem iszunk annyit belőle.

Gyermekeknél előfordulhat koffeinmérgezés, de nálunk inkább csak tabletta idézi elő. Nagyritkán azonban hatalmas dózis (naponta pl. 20 feketekávé fogyasztása) felnőtt embereknél is okozhat mérgezési tüneteket. Nyugtalanságot, szívműködési zavarokat, lassú, szabályta­lan szívverést, görcsös állapotot és légzési nehézségeket. A "nagy ká­vésoknak" két-három dupla kávé fogyasztása után sem ver hevesebben a szívük. Viszont azoknál, akik ritkán feketéznek, már egy dupla után is erős szívdobogás jelentkezhet. A túlzásba vitt kávézásnak szoron­gás, nyugtalanság, ingerlékenység, szájszárazság, fülzúgás, a látóideg működésének zavara, izomfájdalom, érzékszervi zavarok, vizelési in­ger, álmatlanság, emésztőszervi zavarok, verejtékezés és hidegrázás, egyszóval általános rosszullét a következménye.

Aki egyszer rászokott a feketekávé fogyasztására, az nehezen tud lemondani róla. Ha nem issza meg szokásos adagját, fáj a feje, álmos, ásítozik, ingerlékeny, ideges, hányinger gyötri, lehangolt, közönyössé válik az élet dolgai iránt. A koffein az agykérget éberré teszi, erőtel­jesebb, működésre készteti. Ugyanígy hat a vegetatív idegrendszer központjaira is. Megszünteti az álmosságot, mert megbolygatja az álom és az ébrenlét ritmusát. Ez látható abból is, hogy ha későn iszunk feketekávét, nehezebben alszunk el, ha végül sikerül is, nyugtalanul alszunk és előbb ébredünk fel.

Ezeket a mechanizmusokat progresszív hatásnak nevezhetjük.

A koffein kisebb adagban történő fogyasztása javítja a hangula­tot, de nagyobb mennyiségben éppen ellenkező hatást fejt ki. Ha gyógyszert szedünk vagy lelkileg érzékenyebbek vagyunk, ne igyunk feketekávét! A koffein a gyomorra és a bélrendszerre is hat, fokozza a kiválasztást, a sav- és pepszinhatást. Sőt, hosszú távon történő fo­gyasztása gyomorfekélyt is okozhat. Serkenti a veseműködést, fokozza a vizelet kiválasztást. (Ezzel együtt az ásványi sók is távoznak, amit feltétlen pótolnunk kell különös tekintettel a káliumra, magnéziumra és a vasra.) Egyeseknél növeli a vérnyomást, főleg azoknál, akiknél amúgy is magas. Általában az alsó u diasztolés érték növekszik. A ma­gas vérnyomás károsan befolyásolja a szív működést. Pedig ha a szív beteg, csökken a teljesítőképesség, sőt rosszullétek, rohamok is előfor­dulhatnak. A nagyobb kávédózis hihetetlen mértékben "megtúráztatja" a szívet, szaporább lesz a pulzus, azaz a percenkénti szív-összehúzódá­sok és elernyedések száma (sokszor 20-30-cal is). Ez pedig idő előtti elfáradást, majd totális kimerültséget eredményez! Ilyenkor a kávé ki­mondottan ártalmas. Csökkenti a fizikai erőkifejtést, különösen huza­mos ideig tartó teljesítéseknél.

A koffein növeli a vér koleszterin- és zsírtartalmát.

A terhes anyák ne fogyasszák, vagy legalábbis kevés feketekávét igyanak! Mivel a koffein áthatol a méhlepényen, bejut a magzat ér­rendszerébe és veszélyezteti egészséges fejlődését. Ennek az a magya­rázata, hogy a magzatban nem működnek a koffeinbontó enzimek! Egyesek szerint zavart idézhet elő az örökítő anyag képződésében, a növekedésben, ezért az újszülöttek kisebb súllyal jönnek a világra.

Dohányzás a láb érszűkűletek kialakulásának fontos okozati tényezője

Lakosságunk férfi tagjainak a fele, a nőknek mintegy negyven százaléka dohányzik. De nem csak mi dohányzunk, füstöl az egész vi­lág, és közben növekszik a keringési betegségekben és rákban elhaltak száma. Napjainkra több lábat amputálnak a mértéktelen dohányzás miatt, mint a cukorbetegség következményeként. Az orvostudomány mai álláspontja szerint az összefüggés egyértelmű: a dohányzás meg­rövidíti az életet. A dohányzás szenvedélye oly erős, hogy - hallottam olyan esetről - az orvos felteszi a betegnek a kérdést: "Uram, vagy a lába, vagy a cigaretta?" - s van, aki az utóbbit választja. Aztán még vadabbul szívja a füstöt lábak nélkül a tolószékben, igaz, hogy akkor már mindegy!

Még a dohányosok is elismerik, hogy az érszűkületes betegségek előidézésének egyik legnagyobb tényezője a dohányzás. Kísérleti álla­tokon bizonyított tény, hogy az élő szervezet tiltakozik a természetelle­nes dohányfüst szervezetbe kerülése ellen. Az első cigaretta elszívásá­nál ezt a jelenséget többnyire mindenki tapasztalja, mégis rászokik. Az első elszívott cigaretta után mindenki negatív közérzetet tapasztal. Ha itt megálljt parancsol magának, akkor nincs baj! Viszont rendszerint a második rágyújtáskor már egy új, pillanatnyilag pozitív érzéssel talál­kozik a próbálkozó. S itt eldőlt minden, mert az esetek legnagyobb ré­szében elkezdődik a nikotinfüggőség, melynek mértéke egyenes arány­ban nő az idő előrehaladásával.

A fiatalok azért szoknak rá, mert úgy vélik, hogy a dohányzás sikk, azért mert felnőttnek akarnak látszani, vagy egyszerűen azért, mert környezetük is ezt teszi. Ennyire egyszerű a rászokás. Aztán sok-­sok év múltán, az egészségi panaszok jelentkezésekor már mindenki átkozza azt a pillanatot, mikor megindult a nikotinisták útján! Ezért a józan ész azt diktálja, hogy aki egyszer megpróbálta a dohányzást és akár felléptek a kellemetlen hatások, akár nem, dobja el, - lehetőleg minél messzebbre a "bűzrudat". Nem kevés azoknak a száma sem, a-kik katonai szolgálatuk alatt szoknak rá a dohányzásra. Aztán vannak jócskán, akik már az általános iskolában rágyújtanak. Természetesen olyan pedagógusok is vannak, akik rendszeresen látogatják a mellékhelyiséget azzal a szándékkal, hogy erélyesen fellépjenek, ha cigarettát "kóstolgató" diákot látnak. Nem ez a legjobb megoldás!

Eredményes lehet a fiatalkori dohányzás megelőzése. Fontos, hogy az osztályfőnöki órák anyagának szerves része legyen az egészsé­ges életmódra nevelés, ezen belül a dohányzás emberi szervezetre való káros hatásának ismertetése. Ezt a módszert alkalmazza a rendőrség által szervezett DADA-program.

A dohányzás káros voltát nem lehet és nem is szabad lebecsülni.

A magatartásunkban megmutatkozó akaraterő, képzelőerő és határozottság az, amely elősegítheti, hogy ki sem alakul a nikotin­függőség. Negatív példák:

A dohányos ember az építő bírálatot sok esetben személyes sza­badsága megsértésének veszi. Sajnos! S ez valahol intelligencia kérdé­se is. Visszagondolok kamaszkoromra. A világrekorder futó atléta, még a Népstadionban rágyújt, méghozzá a küzdőtéren. Mintegy ne­gyedórával a befutás után. Először megdöbbenéssel szemlélem, aztán csalódást érzek. Bizonyára meghatározó lehetett számomra a látvány, ha most, több mint negyven év távlatából is eszembe jut. Vagy az or­vosok. Előfordul, hogy receptírás közben is rágyújtanak.

Sokan vannak, akik le akarnak szokni káros szenvedélyükről, az­tán vannak olyanok, akiknek esze ágában sincs. Bármilyen erős dohá­nyos legyen valaki, gyermekek, terhes anyák jelenlétében, vagy beteg­látogatóban ki kell bírni, hogy ne gyújtsanak rá.így kívánja mindnyá­junk érdeke!

A dohányzás öregít!

A dohányzás az agyra és az idegekre is káros hatást fejt ki. A do­hány füstjében lévő nikotin és más mérgező anyagok hatására az agy­ban végbemenő élettani folyamatok károsodnak. Erős dohányosok a legkisebb fizikai terhelésre - esetenként enélkül is - izomérzékenység­gel, izomlázhoz hasonló izomfájásokkal küszködnek. A mozgás során keletkezett salakanyagok izomzatban történő felhalmozódása gyakori jelenség, különösen azoknál, akik már hosszabb ideje dohányoznak. Az izomfájások mértékét meghatározza az "elfogyasztott" mennyiség.

Az idegrendszer is károsodik, a dohányzás által szervezetünkbe jutott nikotin és a többi méreg ideggyulladást is okozhat.

Csak kevesen tudják, hogy a szem idegeire is károsan hat a dohányzás.

A szem látóképessége - a rossz vérellátás és tápanyagszállítás mi­att - meggyengül. Ezért a látás fokozatosan romlik, különösen az eles­és színlátás vonatkozásában észlelhető ez a jelenség. A nikotin élvezete egész szervezetünkre káros hatással van, ezért a test mirigyeinek mű­ködését is csökkenti. Nem kivétel ez alól a nemihormon-termelés csök­kenése sem. Ezért különösen az erős dohányosoknál, mint negatív kö­vetkezmény jelentkezhet a sterilitás, de férfiaknál az impotencia sem ritka. Sok meddő házasságnak oka a dohányzás, elsősorban azért, mert a spermiumok mozgásképessége erősen lecsökken.

A nikotin hatására a bőr elveszti rugalmasságát és egészséges színét. A dohányosok bőre - igen gyakran történik meg ez - ráncossá válik, és sápadt színnel párosulva idő előtt öregszik.

A dohányzás és a születendő gyermek

Minden ember szeretné, hogy gyermeke testileg, lelkileg egészsé­ges legyen. Nem hiába mondjuk, szemünk fénye a gyermek, s hogy életünk legszebb pillanatai azok, amikor jól fejlett és okos gyermekünk­ben gyönyörködhetünk. Ennek a szép és nemes emberi törekvésnek egyik kerékkötője a dohányzás. Bebizonyosodott, hogy azok a terhes nők, akik dohányoznak, megkárosítják még meg nem született gyer­mekük egészségét, azét akinek világra jöttét a legnagyobb szeretettel várják és akiért ha kell, az életüket is feláldozzák. Erre ritkán van szükség, annál bölcsebb dolog a dohányzásról való lemondás. A ciga­rettafüst, melyet a várandós anyák belélegeznek, mert dohányoznak vagy dohányfüsttel szennyezett levegőt szívnak magukba, nagy kárt okoz a zsenge, még meg sem született gyermek szervezetében, amely­nek ellenálló képessége igen csekély.

Megtörténhet az is, hogy a gyermek születésének pillanatában az orvos nem vesz észre semmiféle károsodást, csak később tűnik föl a kicsi csökkent intelligenciája, amit többnyire nem is hoznak összefüg­gésbe az anya dohányzásával, ezért nem gondolnak az igazi kiváltó okra. Az ilyen, méhen belüli sérülések java része elkerülhető lenne, ha az anya idejében felhagyna a gyermek számára végzetesnek tekinthető szenvedéllyel, mert a károkozás akkor is vétek, ha azt nem szándéko­san követjük el. A magzat fejlődésére nagy hatással van az anya és­szerű táplálkozása is. Ha a nikotin mérgező hatására a terhes nő emésztési zavarokkal küzd, hányingere van, (gyakrabban, mint az indo­kolt lenne) és emiatt rosszul táplálkozik, akkor a méhében fejlődő szervezet ezt többszörösen megsínyli. A gyermek az anyaméhében, mint valami élősdi megszerzi az anya testéből a számára szükséges tápanyagokat, még ha ezzel az anyát károsítja is meg. Ha az anya szervezete károsul a táplálék hiánya miatt, azt a magzat ugyanolyan mértékben sínyli meg.

Nem csak a méhben érheti károsodás a gyermeket. A csecsemőt vagy kisgyermeket akkor is érheti ártalom, ha dohányfüstös helyiség­ben tartózkodik. Láttam már olyat is, hogy az anya a legnagyobb sze­retettel tartja karjában kisgyermekét, miközben cigarettát szív, a do­hányfüsttel mérgezi azt, akit - állítólag - a legjobban szeret. Ugyanez vonatkozik az apára is, aki azzal áltatja magát, hogy a füstöt félrefúj­va megvédi kicsinyét a káros hatástól. Éppen az a tény, hogy a füstöt félrefújja a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy jól tudja kárt okoz gyermekének, mégsem hagyja abba a dohányzást. A csecsemő vagy a kisgyermek gyenge és nagyon érzékeny tüdeje a beszívott dohányfüst­re még érzékenyebb. A mérgező hatás könnyebben érvényesül, mint a felnőtteknél, akik maguk is köhécselnek és krákognak a dohányfüst miatt. Valójában nem lehet semmit sem felhozni az olyan szülő védel­mére, aki - noha tudja, hogy milyen káros a dohányfüst - mégis mér­gezi a gyermekét és hagyja, hogy ez a szenvedély úrrá legyen rajta - még gyermeke egészségének árán is. Az ilyen szülők nem érdemlik meg, hogy gyermekük legyen, mert még azt sem teszik meg értük, amit egy kis önuralommal megtehetnének.

Gyufaspórolás furfangos módon

A dohányzás káros hatásai közül is kiemelkedik az érrendszerre kifejtett károsítás, ami szoros összefüggésben van az elszívott cigaret­ták számával. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy az illető mióta hódol káros szenvedélyének. Nyilvánvaló, hogy minél hosszabb ideje dohányzik valaki, annál nagyobb a rizikófaktor a legkülönfélébb be­tegségek kialakulásának szempontjából. Az igazsághoz tartozik az a tény is, hogy nem lehet minden dohányos embert "egy kalap" alá ven­ni, hiszen az egészségi állapotot az ember egész életvitele határozza meg. A dohányzás káros hatását csökkenti a rendszeres és magas szin­tű fizikai terhelés, különösen akkor, ha oxigénhiányban végzett moz­gásformák kerülnek alkalmazásra. Igen meghatározó tényező az éssze­rű táplálkozás, különösen az állati eredetű zsírok fogyasztásának mel­lőzése vagy radikális elhagyása. Természetesen a nikotinnak az ér­rendszerre kifejtett szűkítő hatása minden dohányos embernél fennáll! Ezért van az, hogy a dohányos emberek annyira fáznak télen, hiszen az egész szervezet vérellátása csökken.

Erős dohányosoknál még fagypont feletti hőmérsékletnél is ta­pasztalható a szívtől távol eső részek kihűlése, fázása, így elsősorban a kéz- és lábfejen. Mivel a szexuális képesség egyik tényezője a vérellá­tás, a dohányosok ennek csökkenésére is számíthatnak. Egyértelműen bizonyított tény, hogy a dohányos emberek fizikai teljesítése erősen csökken, pulzusszámuk magas, hamarabb kerülnek oxigénhiányba (hipoxia) és hamarabb fáradnak el, mint nem dohányzó társaik. Mint tényt kell megemlíteni, hogy a dohányosok körében a szellemi tevé­kenység csökkenését egyértelműen nem lehet kimutatni. E kérdésben még kiváló orvosok között sem teljes a nézetazonosság. Kétségtelen, hogy a nikotin "doppingoló hatása" átmenetileg fokozza a szellemi te­vékenységet. Viszont az állandó ismétlés egy ördögi kör kialakulásá­hoz vezethet.

A nikotinfüggő ember minél magasabb szintű szellemi tevékeny­ségre törekszik, annál több az elszívott cigaretták száma. író emberek sem kivételek e jelenség alól. Vannak, akik gépelés közben egyik ciga­rettáról gyújtanak a másikra. A szervezet nikotinnal való feltöltése már egy szükségszerű állandó állapot lesz. Ebben az esetben láncdo­hányzásról beszélhetünk. Ismertem egy újságírót - velem egyidős len­ne, ha élne -, aki sosem nyomta el addig a cigarettát, amíg nem gyúj­totta meg vele a következőt. Meg is kérdeztem, hogy miért csinálja ezt? - így spórolok a gyufával! - volt a válasz. Hát igen, de okosabb lett volna, ha barátom inkább az egészségével spórolt volna gyufa helyett.

Akkor valószínű, hogy még ma is verné az írógépet az olvasók örömére...

A jól öltözött csikkszedő

"Lerágott csont" már a téma - a dohányzás a legnagyobb rákkel­tő tényező. Ez egyértelműen igazolt, mindenki tudja, úgy érzem nincs értelme a rákban elhunytak különféle statisztikáit leírni. Egyet viszont meg kell említeni, a rákban elhunytak nagy száma a nem dohányzók körében a passzív dohányzásnak is betudható. Itt már nem mondhatja senki sem: a dohányzás magánügy! Igen talán addig az, amíg nem kö­zösségben történik. Hazánkban hozzávetőlegesen az emberek csaknem fele dohányzik. Ezért sokan ok nélkül szenvednek és károsítják egész­ségüket anélkül, hogy hódolnának e szenvedélynek. Igaz, hogy a do­hányzás társadalmi veszélyessége elenyésző az alkoholizmusban szen­vedők betegségéhez képest, de van, s ezzel, mint minden létező jelen­séggel foglalkoznunk kell.

Az ételek ízlelését nagymértékben csökkenti a dohányfüst, erősen romlik a gusztatorikus képesség. A dohányos emberek ízérzéke kissé eltompul. Nem érezhetnek oly jó ízeket, mint a nemdohányzók. Érde­kes jelenség, hogy még az erősen dohányzó embereket is zavarja, ha az ő étkezésük alatt rágyújt valaki. Vonatkozik ez az asztalon lévő, ci­garettacsikkel teli hamutartóra is. A dohányzás az egész étkezési szer­tartás kellemetlen kísérőjelensége lehet.

Aztán a dohányos ember a rágyújtásra mindig talál okot... Rá­gyújt, mert éhes, rágyújt, mert jóllakott stb. Mivel a nyálban feloldó­dott nikotin a gyomorba kerül, a táplálék felszívódása hiányos lesz.

A dohányzás vad, egyes esetekben rendkívül erős szenvedély. Gondoljunk csak arra, hogy sokan azért nem tértek haza szeretteikhez a hadifogságból, mert szerény élelmüket cigarettára cserélték el. Vagy a napokban láttam a Hélia szálloda előtt egy kifogástalanul öltözött urat, aki egy félig elszívott cigarettát vett fel a földről, és azt mohón tovább szívta... Azon már senki nem csodálkozik, hogy az erős dohá­nyos képes egy teljesen ismeretlent leszólítani azért, hogy cigarettát tarháljon.

A vörösvérsejtek sem kedvelik a nikotint

Világviszonylatban szépen elöl vagyunk a dohányzás statisztiká­jában. Igaz is, amikor sok negatív statisztika éllovasai között vagyunk, miért lenne a dohányzás kivétel?

A sok éven át tartó erős dohányzás azon kívül, hogy érszűkületet okoz, rontja a vérkeringés lehetőségét.

Annak, aki lábikrájában rendszeresen szúró, égető érzést és időnként fellépő görcsöt tapasztal, létkérdés a szenvedély azonnali megszüntetése!

Az említett előrejelzések testközelbe hozzák a lábamputáció lehe­tőségét! Többek között dohányzóknál a szervezet bármelyik részén ki­alakulhat érszűkület, s ennek következményeként szívinfarktus. Ilyen­kor a cigarettáról történő lemondás időpontját már nem lenne szabad halogatni. Elsősorban azért, mert az érszűkületek folyamata gyakran visszafordíthatatlan. A rossz vérellátás következtében testrészek hal­hatnak el, elsősorban a lábujjak. Ismertem olyan embert, akinek az or­vosi megállapítás szerint a lábujjaiban történő elhalásért egyértelműen a dohányzást lehetett okolni, s az illető mégsem hagyta abba! Először a lábujjait amputálgatták, aztán a lábfejet, végül mind a két lábat tő­ből csonkolni kellett.

Az infarktusok és agyérgörcsök egyik kiváltó tényezője lehet az erős dohányzás. A vörösvértestek elvesztik képlékenységüket és eltö­mik a kisereket. A jelenséget súlyosbítja a vér magas zsírszintje is (te­lített zsírsavak, koleszterin, triglicerid).

Legegyszerűbben úgy értjük meg a jelenséget, ha arra gondolunk, hogy kerékpár szelepgumiján kellene áterőltetnünk egy borsószemet. Próbáljuk csak meg! Nem fog sikerülni. Viszont, ha a borsószem rizs­szemmé változna, akkor át tudna hatolni a szelepgumin. így van ez a vörösvértestekkel is. Abban az esetben, ha a vörösvértestek elvesztik rugalmasságukat, képlékenységüket, nem következhet be a szükség­szerű alakváltoztatás. Ennek aztán a következménye a vérrögök (trombusok) kialakulása, az erek elzáródása, a keringés folyamatosságának megszakadása. Különösen életveszélyes a helyzet akkor, amikor a je­lenség a szív izomzatához oxigént szállító kisereknél jelentkezik. Ilyen­kor a szívizom egy része elhal, de előfordul az is, hogy bekövetkezik az egész szívizom elhalása. Ez a jelenség az infarktus. Életmentő lehet a gyors orvosi beavatkozás, véralvadásgátlók adagolása, kálium és magnézium vénás bevitele az érpályákra, a vér hígítása.

Ezért azokat, akik erős mellkasi fájdalomról panaszkodnak (mely többnyire verejtékezéssel jár), amilyen gyorsan csak lehet, orvosi ellá­tásban kell részesíteni!

Bagózástól a tubákolásig

Tudományos orvosi és biokémiai kutatások eredményeként nap­jainkban már tökéletesen regisztrálható a dohányzás ártalmassága, ká­ros hatása.

A dohánylevél - fajtától függően - 1-4% nikotint tartalmaz. En­nek mintegy 60%-a jut be a leszívott füst által a szervezetbe. A nikotin felszívódásának mértékét nagyrészt megszabja a szívás technikája. Erős, tüdőre történő füstleszíváskor jóval több nikotin szívódik fel a szervezetben, mint lassú pöfékelési stílusnál. A nikotin méreg voltát bizonyítja, hogy az első alkalommal dohányzóknál, valamint a nagy fogyasztóknál mérgezési tünetek jelentkeznek: gyomorémelygés, foko­zott nyálelválasztás, kézremegés, erős verejtékezés. Ilyenkor az arc szinte szürke, az erős sápadtság oka a kiserek nagymértékű összehúzó­dása.

A dohányzás szenvedélyének hódolók három nagy csoportba so­rolhatók. 1. Cigarettázok 2. Szivarozók 3. Pipázók. Népiesen a do­hányzókat bagósoknak nevezik. A bagózás sem esztétikailag, sem egészségileg nem egyeztethető össze az intelligens ember magatartás­formájával. A bagózó apróra töri a dohánylevelet, nyállal még a ke­zében galacsinná gyűri, majd a szájába helyezi az ily módon előkészí­tett mérget. A nyálban a nikotin oldódik, és ezt nyeli le a bagózó. Az eljárás egészségromboló hatását, azt hiszem, kár ecsetelni, a bagózás egyenes út az ajakrák kialakulásához, valamint a szájüreg és a nyelő­cső különféle gyulladásainak is melegágya.

Úgy gondolom, hogy a bagó szó napjainkban, mint visszataszító jelenség az oka annak, hogy napjainkban a dohányzást összefoglaló néven bagózásnak nevezik. Pipázás, szivarozás alkalmával a füst káro­sító hatása csak a száj, a garat és gége területén jelentkezik. Egyes vidékeken még a háború előtti időkben divat volt a tubákolás. Itt az orr­nyílásba helyezett tört dohányt kellett felszippantani. E furcsa szokás némi kábulatot eredményez, de az orr és garat nyálkahártyáját tönkre­teszi. A tubákolás kedvelői idővel elvesztették szagló- és ízérzéküket.

Sok mindent kipróbáltak már az emberek a dohány élvezetével kapcsolatosan, de a legklasszikusabb e műfajban a cigarettázás. A füst leszívásakor a légutak egész felülete érintkezik a füsttel. Emiatt a nyálkahártya gyulladásba kerül, fokozódik vérbősége és a nyálelvá­lasztás. A gyulladt nyálkahártyán megtelepedő baktériumok fokozzák és tartóssá teszik a gyulladást. A dohányfüst gáznemű és kátrányter­mészetű anyagai a vérbő területeken nagyobb hatással érvényesülnek. A beszívott füst lassítja, egyes esetekben bénítja a légutak öntisztulási képességét. A hajnali dohányosokra oly jellemző, hogy éjszaka amíg a dohányzás szünetel, az öntisztulás folyamata fokozódik. Dohányosok­nál gyakoribbak a felső légúti hurutos betegségek, gyakrabban fordul elő influenza, ami súlyosabb tünetekkel jelentkezik, mint a nem do­hányzóknál, de gyakrabban fejlődik ki a tüdőgyulladás is.

Több, egymástól teljesen függetlenül készült statisztikai felmérés bizonyítja, hogy a dohányos emberek betegállományi ideje többszörö­se a nemdohányzóknál.

Egészséges, nem dohányzó 40-50 évesekkel összehasonlítva, 10 cigaretta vagy ennél is több 40%-kal, 20 cigaretta 70%-kal, 40 db vagy esetleg még ennél több cigaretta naponta történő elszívása már 90%-kal növeli meg a hirtelen elhalálozás veszélyét. Ha a leírtakhoz még hozzávesszük a középkorúaknál oly gyakran tapasztalt elhízást és mozgásszegény életmódot, jogosan aggódhatunk a 40-50 év közöttiek egészségéért és életéért. Egyről azonban nem szabad elfeledkeznünk: mindenki a saját egészségének a kovácsa!

A leszokás

Jó néhány tényezőt leírtam, ami egyértelműen bizonyítja a do­hányzás káros voltát. A legszerencsésebb helyzetben az van, aki rá sem szokott erre. Aki már rászokott, de szabadulni akar a szenvedély­től, sok mindent tehet, de mégiscsak önmagán múlik az eredmény, mert helyette senki sem fog leszokni a dohányzásról. Van, akinek kedvező az orvosi receptre felírt Tabex tabletta, másoknál eredményre ve­zet a dohányzás elleni tea fogyasztása. Van, aki az utóbbi két lehetősé­get kombinálva szokott le a dohányzásról.

Nem kevés azok száma sem, akik valamely betegség következté­ben szakítottak szenvedélyükkel. Ismeretségi körömben több esetben előfordult, hogy valaki vírusos influenzát kapott, és a magas láz, vala­mint hányinger miatt egyáltalán nem kívánta a cigarettát. Mire meg­gyógyult, már annyira csökkent a nikotintelítettség szintje a szerveze­tében, hogy szinte gyerekjáték volt a dohányzás abbahagyása. Sokan arra a kérdésre, hogyan tudtak leszokni, többnyire könnyedén odavet­ve válaszolják: "Egyik pillanatról a másikra". Ez általában nem így van, mert a leszokás rendszerint nagy lelki tusák eredménye. A leszo­kást szolgálhatja valamiféle hirtelen környezetváltozás is. Szép helyen, jó levegőn való tartózkodás vagy számunkra nagy figyelmet igénylő munkafolyamatok végzése annyira lekötheti figyelmünket, hogy elfe­lejtünk rágyújtani.

A dohányzásról történő leszokás kérdésében megoszlanak a véle­mények. Egyesek a drasztikus, azonnali abbahagyásra esküsznek, má­sok eredményesebbnek tartják az elszívott cigaretták számának foko­zatos csökkentését. Utóbbi módszer feltétlenül kevesebb akaraterőt igényel, annál is inkább, mivel a rágyújtás lehetősége megmarad. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy akik fokozatosan kívánnak szen­vedélyüktől megszabadulni, azoknak kevesebb esélyük van az abbaha­gyásra, mint azoknak akik egyik pillanatról a másikra sutba dobják a cigarettás dobozukat.

A szenvedélyes dohányzók megszokják a nikotinmérgezést, de ez csak egy bizonyos dózishatárig van így.

Jelentkezhetnek a mérgezésnek olyan erős tünetei is, hogy egyszerűen nem kívánja az illető a cigarettát, sőt undorodik tőle.

A dohányzás megszokása és szenvedéllyé válása nem csak a nikotinéhségen múlik. A kísérő tényezők, a tüdőben érezhető "jóleső" szúró érzés, a rágyújtás "szertartása" szintén hosszú ideig hiányozhat a leszokó félben lévő embereknél. A csak azért is megmutatom elve, je­len esetben is segítő tényező lehet. Ezért az átgondolt és komoly ígéret, amelyet a leszokni kívánó tesz családjában vagy munkahelyén, célra­vezetőbb lehet. Az elszámoltatás, a kontroll alatt lévőség megtámogathatja az akaraterőt. A leszokás stádiumának elején mindenképpen hasznos kerülni a dohányzó emberek társaságát. Ahogy fokozatosan ürül a szervezetből a nikotin, bátran fel lehet keresni a cigarettázok társaságát, mely akaraterőnk próbája is lesz. Ha a próbát kiálljuk, akaraterőnk megfelelő megerősítést kap. Az egyetemi tanár megdöbbentő módszere:

A dohányzásról való leszokás módszereit és útjait kutatva öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy az egyik legcélravezetőbb "találmány" dr. Pálfi Gábort, a Szegedi József Attila Tudományegyetem Növény­élettani Tanszékének tanárát dicséri. Dr. Pálfi Gábor 27 éven keresztül erős dohányos volt, és módszerét először saját magán próbálta ki - eredményesen! A módszer a következő: a leszokást úgy kell elkezdeni, hogy eleinte nem csökkentjük a naponta elszívott cigaretták számát. Sőt ellenkezőleg! Eleinte növeljük mégpedig úgy, hogy a cigarettákat egymás után szívjuk, a füst teljes mellre szívásá­val. Majd 10-20 perc múlva (amikor még nem lép fel a nikotinéhség) ismét rágyújtunk és a füstöt most már a szájból azonnal, vagy az or­ron át engedjük ki. A továbbiakban ahányszor csak cigarettázni kívá­nunk, azonnal rágyújtunk, de a füstöt nem szívjuk le tüdőre, hanem egy ideig a szájban tartjuk, majd lassan kiengedjük. Esetleg részletek­ben. A "mellre szívó dohányzásról" áttérünk a szivarozók és a pipázók füstöt kifújó pöfékelésére. Tovább cigarettázunk, de a szivarozás las­san, folyamatosan felszámolja a nikotinéhséget, méghozzá könnyedén. A leszokás első napjaiban az elfogyasztott cigaretták száma 3-4-szere-sére is nőhet. Félni nem kell, mert mindezek mellett szervezetünkbe a felhalmozódott nikotin mégis lassan ürülni kezd. Öt-hat nap múlva azt vesszük észre, hogy naponta 20 cigaretta elszívása is elégséges.

Két hét múlva pedig naponta legfeljebb 10-15-öt szívunk de már nem tüdőre. Majd három hét múlva, egy hónap elteltével 24 óra alatt már csak 4-5 db cigarettát szívunk el, otthon már rá sem gyújtunk. Kijelenthetjük: "kocadohányosok" lettünk. Ebben a helyzetben már akkor hagyjuk abba a cigarettázást, amikor akarjuk.

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a leszokás ideje alatt fellép-e nikotinéhség? Az őszinte válasz csak az lehet, hogy föllép, de egészen enyhe mértékben, ilyenkor azonnal cigarettára gyújtunk. így a száj nyálkahártyáján és a nyállal lenyelve vagy az orron át lassan kifújva, már elegendő felületen szívódhat fel nikotin ahhoz, hogy a nikotin­éhséget kellően csillapítsa. Mellre szívni azonban egyetlen "slukkot" sem szabad, mert egész erőfeszítésünk és a leírt módszer eredményte­lenné válhat! Amikor a cigarettafüstöt rászokó dohányosként kezdjük a tüdőbe szívni, sokszor mondjuk magunkban: "jól mellbevágott!" Igen, a nikotintartalmú dohányfüst szúró, maró érzést okoz a tüdőben, amit idővel megszokunk. A szenvedélyes dohányzás kialakulásának ez is az egyik lényege. Ha a füst mellre szívását megszüntetjük, a nikotin szúró hatása hiányozni fog. De ezen könnyen segíthetünk, oly módon, hogy a leszokás ideje alatt az égő cigaretta parazsát kristályos mentolba mártjuk. A megszívás után a füstöt az orrunkon kifújva az úgy mar, hogy még meg is könnyezünk! Ez a tüdőbe jutott nikotinfüst okozta szúró érzést teljes mértékben pótolja. A dohányzás szenvedélyét a száj és az orr ízlelésének és szaglásának megszokásai is alakítják. A dohányzók azért gyújtanak rá étkezés után azonnal, mert az étkezéssel a szájban "lekopott" a dohány íze, és ezt gyorsan pótolni kell.

A leszokási idő alatt többnyire fellép az igény, hogy valami "ízle­tesebb, illatosabb" vagy erősebb cigarettát szívjunk. Bármilyen erős, aromás vagy illatosított cigarettára áttérhetünk, mert a tüdőnkbe nem jut többé a nikotinfüst, legfeljebb a nyállal nyelünk valamivel többet. Az ízeket, zamatokat és az illatokat így pótoljuk. Ha a leszokás kezde­tén naponta 40 cigarettát is szívunk el, akkor nem kerül a szervezetbe negyedannyi nikotin sem, mint amikor a régebbi, a napi 15-20 darabot mellre szívtuk. Marad még a cigarettázás és általában a dohányzás beidegzéséről, a szertartásos rágyújtásról, az elképzelt megnyugtató hatásról való leszokás. Ezeket a beidegződési tényezőket nem kell pótolni, hiszen tovább cigarettázunk, csak nem "tüdőzzük le". A cigarettázást tehát a lehető legfokozatosabban hagytuk abba. Ez idő alatt előfordulhat, hogy cigarettával kínálnak, nem kell ilyenkor sza­bódni, magyarázkodni sem, rá lehet gyújtani. Amennyiben nem szív­juk mellre, már nem esünk vissza! De jól vigyázzunk, mert a füstöt tü­dőre szívni soha többé nem szabad! Viszont pöfékelve fújdogálhatjuk, ez könnyedén megoldható és más észre sem veszi, mert a füstöt lassan fújjuk ki.

Gyógyász munkám során számos, súlyos érszűkületes betegem­nek ajánlottam a fentiekben ismertetett módszert. Aki betartotta a leírtakat ,annak sikerült véglegesen leszoknia a dohányzásról.

Minden betegem, kivétel nélkül arról számolt be, hogy az orron keresztüli kifújás segítette elsősorban a leszokásban.

A rágyújtás bosszúsága

A dohányzásról történő leszokásnak egyik formája lehet az, hogy a legkülönfélébb cigarettákat szívjuk, a legnagyobb összevisszaság­ban. Arra viszont már a céltudatos leszokás elején ügyelni kell, hogy a megszokott kedvenc cigarettánkból egy darabot se szívjunk! Egy-két nap eltelte után áttértünk annak a cigarettának a szívására, ami a leg­kevésbé volt élvezetes számunkra. Aztán ettől a perctől kezdve ki­zárólag ezt szívjuk, egyre csökkentve az adagot. A dohányos ember eleinte fejcsóválva bosszankodik, milyen pocsék ez a cigaretta! Vi­szont ez is a cél. így lassan beépül az idegpályáinkba a rágyújtás bosszúsága. A nikotin fokozatosan ürülni kezd a szervezetből, és a tapasz­talat szerint 8-10 nap után egyes esetekben sikerre vezető a módszer.

Természetesen le kell szögezni azt, hogy a vázolt leszokási mód­szerek minden esetben feltételezik a megfelelő és szükséges akaraterőt a "leszokó" részéről.

Ne felejtsük el, hogy legalább olyan nehéz megszabadulni a dohányzás szenvedélyétől, mint az alkoholfüggőséget megszün­tetni!

Akkor, ha e két szenvedély kapcsolódik, célszerű először az egyiktől megszabadulni. Mikor sikerült, ez erőt adhat ahhoz, hogy az illető a másiktól is megszabaduljon. De melyiktől először? A válasz egyértelműen az, hogy az alkoholtól, mert ennek következményei tra­gikusak lehetnek. A nikotin nem ösztönzi élvezőjét életellenes bűncse­lekmények elkövetésére, mint az alkohol. A dohányzásról történő le­szokás kezdete az az időpont lehet, amikor már teljesen és biztonságo­san - a visszaesés veszélye nélkül - megszűnt az alkoholfüggőség!

A dohányzásról leszokottaknak problémája lehet, hogy testsúlyuk növekszik, a nagyobb étvágy és tápanyagok jobb felszívódása miatt. Nem egy alkalommal 10-15 kg-ot is elérhet a hízás mértéke. E jelen­ségre előre fel kell készülni. Csökkenteni kell a kalóriadús tápanyagok fogyasztását, többet kell mozogni, s némileg csökkenteni az alvásidőt.

Ha valaki a dohányzásról leszokik és emiatt súlya erősen gyarapszik, két oka van. Az egyik az, hogy a nyálban oldott nikotin a gyomorba kerülve ingerli a gyomor nyálkahártyáját, ezért étvágycsökkentő hatást vált ki. A másik ok, hogy a dohányzás pótcselekménye helyett az étkezés jelentkezik, ugyancsak pótcselekvésként. Az okos táplálkozási szokások kialakítása mellett igen nagy jelentőséget kell, hogy kapjon a napi mozgásmennyiség növelése. Ezt elősegíti az, hogy a dohányzásról leszokott ember teljesítőképessége, viszonylag rövid idő alatt nagy­mértékben megnő, a fáradtság és kimerültség csak jóval később jelent­kezik, mint dohányzó korában. A teljesítés sikerélménye aztán további erőt ad az optimális testsúly kialakításához.

A legfontosabbnak azt tartom, hogy a hízás veszélyére ebben a helyzetben tudatosan fel kell készülni! Aki nem így teszi, szinte észre sem veszi a tényt, amit a tükörben lát, vagy a cipők befűzésénél ta­pasztal: kigömbölyödött! Aztán egy nagyobb bajtól megszabadulva, másik bajba esik, és súlyfölöslegével rövidíti meg az életét.

A nikotinfüggőség az a szenvedély, aminek a legtöbben hódolnak. A dohányzás szervezetromboló hatása közismert, s mégis növekszik a dohányzók száma. Ennek megfelelően növekszik azoknak a szeren­csétlen embereknek a száma is, akiknek a mértéktelen dohányzás miatt kellett amputálni a lábukat.

Ha valaki képtelen leszokni a dohányzásról, mert ilyen is van, azért korlátlanul tudja csökkenteni a naponta elszívott cigaretták számát!

Mr. Alkohol

Őseink bizonyára valamiféle véletlen folytán észlelhették, hogy a cukortartalmú növények erjedésénél keletkezett nedv egy idő után tisz­tul és ennek fogyasztása kellemes érzést okoz. így vonulhatott be az alkohol az ember életébe - felmérhetetlen károkat okozva. Az "okos" ember jó dolgában kitalált sok káros szenvedélyt. Bizonyára nem azért, hogy ezzel elpusztítsa magát, hanem, hogy jobban élvezhesse az életet. Az eleinte jó hangulatot biztosító alkohol fogyasztásának ké­sőbb súlyos következményei lehetnek. Rendszeres, nagy mennyiségű fogyasztása veszélyes is lehet. Az alkoholista nem érezheti magát biztonságban.

A leggyakoribb veszélyek: közúti és egyéb balesetek, gyil­kosság, rablás és más erőszakos bűncselekmények, öngyilkosság, vá­lás, korai elhalálozás.

Nem kell sok ész ahhoz, hogy megállapítsuk: az alkohol pénzen vett baj. Igaz elődeink mondása:

Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt!

Hiszen az alkoholizmus következménye gyakran bírósági tárgya­lás, börtön, kórház, temető, elmegyógyintézet, hajléktalanság stb.

A háború előtti időkben - latin kifejezéssel - a morbus hungaricus, a tuberkulózis volt a népbetegségünk. Napjainkban az alkoholiz­musra mondhatjuk el ugyanezt, hiszen Mr. Alkohol szedi a legtöbb áldozatot. Úgy érzem, hogy fölösleges statisztikáról beszélni, annál inkább, mert ezek csak tájékoztató jellegűek. Elég az utcán járva-kelve körülnéznünk. Aluljárókban, tereken, padokon, bokrok aljában, kapu­aljakban és még sok helyen látunk emberi formájukból kivetkőzött embereket. Pedig könnyen lehet, hogy valamikor kiskorukban ők vol­tak a mama kedvencei. Talán szépnek is indult életük, de aztán min­den elveszett... És most már a vezérgondolat: mielőbb elhagyni az ár­nyékvilágot. Sok-sok bajunk között úgy látszik, hogy nincs időnk fog­lalkozni a magyarság egyik legnagyobb bajával, az alkoholizmussal.

Az alkoholizmus sok betegség okozója

A túlzott alkoholfogyasztás következtében a vitaminok és ásványi sók hiányosan, egyes esetekben egyáltalán nem szívódnak föl. Ennek oka a gyomor nyálkahártya állandó irritált állapota. Mivel az alkohol a szervezet B-vitaminjait semlegesíti, elsősorban azok a szervek ká­rosodnak, melyek működéséhez fontos - mintegy katalizátor - a B-vi­tamin csoport. így erősen károsodik az idegrendszer és az ízületek is. Az alkoholizmus következtében leszázalékoltak között csaknem min­denki súlyos ízületi bántalmakkal is küszködik, sokakat épp ezért kel­lett rokkantnak nyilvánítani. Mivel az alkohol fogyasztásának követ­keztében a szervezet anyagcsere-folyamatai is károsodnak, a szerve­zetben emelkedik a húgy- és tejsav mennyisége. Ezzel magyarázható az alkoholisták izomérzékenysége, fizikai teljesítményük csökkenése. Az ital természetellenes, irritáló hatásánál fogva elősegítheti a gyomorfekély kialakulását is. Különösen azoknál, akik üres gyomorra fogyasztanak rendszeresen alkoholt.

A testsúly alakulásának szempontjából két különböző csoportot határolhatunk el a nagy ivók között. Egyesek alig-alig étkeznek és tel­jesen csont-bőrre lefogynak, a folyamat végén már egyáltalán nem esznek. A másik csoport tagjai hatalmas ételadagokkal fűszerezik ivászatukat és szinte sportot űznek evésből-ivásból egyaránt. Az alko­holisták szervezetének folyadék-háztartása is fölborul. A felfokozott anyagcsere következtében nem csak a szív, hanem a vesék munkája is felgyorsul és a vizelettel a normálisnál sokkal több ásványi só ürül. A nagy mennyiségű nátrium és kálium távozása aztán ugyancsak sok baj forrása. A nátriumsó hiánya okozza az alkoholos állapot utáni kínzó szomjúságérzetet. A helyzetet súlyosbítja a száj nyálkahártyájának gyulladásos állapota. Az alkoholos mámor kialvásánál sok embernek nyitott a szája, így kiszáradhatnak a hangszalagok. A rövid vagy a jéghideg italok fogyasztása csak fokozza a panaszt. A rendszeresen ivók krónikus rekedtségben szenvedhetnek. Egyértelmű, hogy a rákosodásra is nagyobb az esélyük.

A szívizom zavartalan működéséhez, a vörösvértestek megfelelő képlékenységéhez és az idegrendszer működéséhez a káliumsó jelenléte elengedhetetlen. Az erősen italozó ember szervezetébe a fontos ásványi anyagból igen kevés kerül. A kálium hiányának ezért meghatározó szerepe van az idegrendszer gyengülésében és a szív- és érrendszeri tényezők romlásában. Az alkoholizmus az esetek legnagyobb részében kapcsolódik a mértéktelen dohányzáshoz. Ezért ebben a csoportban a legtöbb a lábérszűkület.

Az alkoholistáknál a szervezet nyálkahártyáinak állapota nagyon silány. Ennek két oka van: az alkohol erős vérbőséget okozó volta, va­lamint hiányos az A-vitamin-képzés. A máj az alkohol lebontásával küszködik, még karotinból sem tud A-vitamint előállítani, de raktároz­ni sem! Romlik a látás, mert a szemidegek is károsodnak. Az alkoho­lizmus kialakulásának egyik biztos jele a kéz remegése. A meggyön­gült idegrendszer és tönkrement keringés következménye ez a jelenség.

A C-vitamin-hiány alkoholistáknál minden esetben fennáll, íny­sorvadás és állandó fáradtságérzet jelzi. A sok bajt tetézi, hogy fölbo­rul a szervezet hőszabályozása is. A verejtékezés és, hidegrázás tünetei váltakozva jelentkeznek, többnyire a külső hőmérséklettől függetlenül. A hő tűrés minimálisra csökken. Ezért az alkoholista kegyetlenül tud fázni télen, de a nyári melegben is szenved, kóros verejtékezése miatt. Az utóbbi a kijózanodás pillanataiban a legerősebb (többnyire a haj­nali órákban). A szervezet védekező mechanizmusa igyekszik a fölös­leges folyadékmennyiséget eltávolítani a szervezetből. Az ilyen álla­potban felébredő ember közérzete nem irigylésre méltó. A helyzetben - átmenetileg - segít a "rátöltés", ami kívánja az ismétlést és ez az a so­kat ismételt ördögi kör, melyből csak nagy akaraterővel lehet kilépni. A helyzet sokszor azért reménytelen, mert az alkoholisták akaratereje már "szétázott".

Egy idő után elkerülhetetlen, hogy a nagy ivókon az alkoholizmus külső jelei megjelenjenek. Az arc jellegzetesen felpüffed, a szem alatt erősen barázdált táskák alakulnak ki, az orr kivörösödik, az erek lilás­piros árnyalatban árulkodnak gazdájuk káros szenvedélyéről. Az egész test bőrfelülete kipirosodik és viszket. A fejbőr erős viszketegsége seborrea kialakulásához is vezethet, mely erős korpásodással, egyes ese­tekben a haj kihullásával jár. (Elsősorban a B-vitamin-hiány az oka, de az A-vitamin hiánya is közrejátszik.)

Azt mondják a szem a lélek tükre. A pirosodó, szinte vérben for­gó az alkoholista ember életformájának tükre. A szem finom nyálka­hártyája sokszor van gyulladásban, ezért gyakoribb a széltől vagy hi­deg időtől való könnyezés. A fizikai károsodás mellett gyakoriak a pszichés betegségek is. A pesszimista életszemlélet hasonlóan, mint az alkoholizmus, homályban, szinte észrevétlenül fejlődik ki.

Májzsugorodás

Szerveink károsodását illetően a legegyértelműbb az alkoholnak a májra kifejtett hatása.

Kevés olyan iszákos ember van, aki megúszná májbántalom nélkül. Az alkoholisták halálokai között az első a májzsugorodás!

Az alkoholizmus kialakulásának kezdetén, amikor még a cinkos­ság, ünnepélyesség, kötelezőség, szép ruha és kellemes illatok és örö­mök fokozása jellemzi az ivást, senki nem gondol arra, hogy egyszer májzsugorodás vet véget életének. Egy férfiember mája normális körülmények között kb. 150 g pálinkát tud lebontani 24 óra alatt. Ezért is van az, hogy fiziológiai szempontból azt tekintik alkoholistának, aki e mennyiség fölött fogyaszt rendszeresen és naponta.

Tehát naponta kb. másfél deci pálinkának megfelelő fogyasztás esetén nagyjából elkerülhető a máj károsodása. Viszont annak, aki en­nél többet fogyaszt, előbb-utóbb károsodik a mája. Eleinte ez nem jár semmiféle fájdalommal, a beteg által érezhető tünettel. Ez az oka an­nak, hogy többnyire csak igen előrehaladott állapotban kerül felisme­résre. A máj zsugorodásban meghaltak legnagyobb részénél a máj káro­sodás alattomosan, mintegy lappangva, tünet és panasz nélkül követ­kezett be. A máj regeneráló képessége is véges, tehát ha a sejtpusztu­lás mértéke meghaladja a regeneráló képességet, akkor a működőké­pes májsejtek helyét fokozatosan heges kötőszövet foglalja el. Ennek a kötőszövet-felhalmozódásnak egy ideig különösebb tünetei nincsenek. Ha a folyamat egy bizonyos szintet meghalad, egyik napról a másikra jelentkeznek a panaszok és sokszor ilyenkor már késő. A tüneti meg­nyilvánulások: étvágytalanság, teltségérzés, a hastájék felpüffedése a testi és szellemi képesség hirtelen leromlása. Sokszor az addig szokat­lan hangulat, búskomorságra való hajlam vezeti orvoshoz a beteget.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a máj zsugorodásban szenvedő embernél előfordulhat, hogy a hasfalon, vagy esetleg más testtájékon a bőrön csillag alakú értágulatok jelennek meg. Úgyszintén kísérő jelen­sége lehet a májkárosodásnak az erős és csillapíthatatlan orr- vagy fogínyvérzés. Amikor már szemmel látható a sárgaság és a vizelet sö­tétpiros, a széklet fehér, már többnyire visszafordíthatatlan a folya­mat. Gyakran előfordul, hogy a nyelőcső gyomor előtti szakaszában erős vérzés lép fel, és ez hirtelen és váratlanul a májzsugorodásban szenvedő beteg halálát okozza.

A máj és az alkohol összefüggésének az ismerete alkalmas lehet arra, hogy sokakat visszatartson az ivástól!

Különösen fontosnak tartanám azt, hogy a fiatalok körében, mondjuk osztályfőnöki óra keretében kerüljön ismertetésre, hogy Mr. Alkohol mindig "benyújtja a számlát!"