Ha körülnézünk, feltűnően sok érintettel találko­zunk, aki évek óta jól és reményteljesen együtt él a betegséggel. "Sikeres bete­geknek" nevezi őket dr. Millard Waltz a rák utókezeléséről szóló tanulmányá­ban. Tőlük lehet megtudni, hogy mennyire törődnek a betegségükkel. Egyesek majdnem olyan benyomást keltenek, hogy többet tudnak a rákos betegségük­ről, mint néhány orvos. Ahol ez csak lehetséges volt, tájékozódtak. Könyveket tanulmányoztak, kikérdezték orvosukat, önsegélyező csoportokhoz csatlakoz­tak és keresték a lehetőséget gondjaik megbeszélésére. A saját törekvések jelentős részét képezik a betegség leküzdésének.

Mint minden rákbeteg, először ők is "fekete lyukba" zuhantak, meg kellett birkózniuk a kórisme és az azt követő kezelés kiváltotta sokkal. Nem akarták elhinni és azt kérdezték önmaguktól "Miért éppen én?" Tapasztalniuk kellett, hogy milyen gyakran hagyják a sorsukkal egyedül a betegeket és milyen so­kuknak maradnak megválaszolatlanok a kérdései.

De nem váltak belenyugvóvá. Aktívak lettek és rövidesen felismerték, hogy "többet kell adni, mint amit a klinikai orvoslás nyújt". Egyre inkább "rendezői képességeket" szereztek, mint ahogy ezt a pszichológusok kifejezik, azaz megtanultak beleszólni és részt venni a döntésben. Önbecsülésük növeke­dett, depresszióik és félelmeik alábbhagytak. Egyre jobban rögzült bennük a meggyőződés: "Eddig megbirkóztam vele, ezután is megfogok!"

Az út, melybe ezek a betegek inkább intuitív módon, mint céltudatosan vág­tak bele, ma általánosságban "királyi útként" nyert elfogadást számos tapasz­talat és kísérlet alapján. A pozitív erők, amelyek az egyéni törekvésekből és ennek hatékonyságába vetett hitből indulnak ki, jelentős befolyást gyakorolhat­nak a gyógyító erőkre.

A felépülés tehát nem egyedül azoktól a gyógyszerektől függ, amiket az orvos felírt, hanem szinte minden befolyásolja, amit teszünk, gondolunk vagy érzünk. És így tud mindenki nap nap után önmaga egy pár lépést tenni a gyógyulás irányába. A "belső doktort" aktivizálni kell. A tapasztalt rákorvosok­nak és a sikeres betegeknek az öngyógyításhoz adott tanácsokat könnyű kö­vetni:

Használjon ki minden lehetőséget, hogy tájékozódjon. Jó felvilágosító fü­zetek, könyvek vannak. Az  utógondozó szolgálatok megbeszéléseket, előadásokat és gyakorlati segítséget kínál­nak. Beszéljen problémáiról orvosával. A bizonytalanság számos félelem forrása.

Használja ki azokat az ajánlatokat, amelyek segítenek a félelmeket és a depressziós gondolatokat leküzdeni. A védősejtek érzik, hogyha valaki rezignált vagy pedig reményteljesen előretekint.

Használjon ki minden alkalmat, hogy a szabad levegőn legyen, hogy oxi­génnel töltekezhessen. A nehézkes test a védekező rendszert is nehéz­kessé teszi.

Használja ki a táplálkozás gyógyerejét. Úgy egyen és igyon, hogy a védő­sejtek optimálisan el legyenek látva hatóanyagokkal. Amire szüksége van, azt mindenekelőtt a zöldségek és a gyümölcsök tartalmazzák.

 A táplálkozás mint gyógymód

Számos rákbetegnek szüksége van a táplálkozása átállítására. De milyen módszer, milyen recept szerint? Éppen ezen a területen sürögnek-forognak "apostolok", akiknek étrendje igazi csodaként kellene hogy hasson. A táplálko­zási javaslatok gyakran nagyon egyoldalúak, sőt akár károsak. Időközben azon­ban igazolt ismeretek alakultak ki az egészséges táplálkozásról, úgyhogy min­denki számára könnyű lesz javára váló és ízletes étrendet összeállítani.

A kutatók az egész világon megvizsgálták a nagyobb népességcsoportok étkezési szokásait. Ennek során számos a táplálkozás és a rákos megbetege­dés közötti összefüggésre bukkantak. Ezekből az úgynevezett epidemiológiai vizsgálatokból az derült ki például, hogy a mérsékelt vegetáriánusok sokkal ritkábban betegszenek meg rákban, mint azok, akik a szokásos civilizációs kosztot fogyasztják. Ezek a vegetáriánusok nem utasítják el teljes mértékben az állati termékeket, esznek halat és alkalmanként húst is. Más tanulmányokból az derült ki, hogy bizonyos vitaminok hiánya, különösen az A-vitamin és a béta-karotin-hiány elősegíti a daganatképződést. Különösen gyakran leplező­dik le, mint kockázati tényező, a táplálékban lévő túl nagy mennyiségű zsír. így a dél olasz nők sokkal ritkábban betegszenek meg mellrákban, mint a közép-és észak-európaiak. A földközi-tengeri étrend több zöldséget és nemcsak ke­vesebb zsírt tartalmaz, hanem ez növényi olaj, főleg olívaolaj.

A helytelen táplálkozás az összes rákbetegség keletkezésének 30-50%-ában részt vesz.

Majdnem minden a táplálkozás és a rák közötti összefüggéssel foglalkozó tanulmány feleletet ad arra a kérdésre, hogy: "Hogyan kell táplálkoznom, hogy ne betegedjek meg?" Azt a kérdést azonban, hogy a beteg hogyan táplálkozzon, csak indirekt módon lehet ebből megválaszolni. A klinikusok gyakran megelégszenek az igen határozatlan utalásokkal, vagy nem tulajdonítanak a kérdésnek jelentőséget. "Egyen úgy, mint eddig" - kapja a legtöbb beteg en­nek során tanácsként a választ, kiegészítve azzal az utalással, hogy lehetőleg változatosan.

A komplex kezelés felé orientálódott gyógyító számára a táplálkozásnak mégis komoly szerepe van a kísérő kezelések során. Ez hatásos gyógyító segítség. A hangsúly ennek során a segítségen van, mert mint "gyógyító dié­ta" nem létezik étkezési forma. Azonban a gyógyulási folyamatot elősegítheti. Ennek során abból indulnak ki, hogy a beteget éppen a betegsége krónikus szakaszában kell optimálisan ellátni tápláló és gyógyító anyagokkal. Szervezetének minden erővel a megbetegedés ellen kell védekezni. Kézenfekvő, hogy nemcsak azt kell elkerülni, ami árthat, hanem mindent ki kell használni, ami ¡1 gyógyulást elősegíti. Az ilyen „rákellenes étrend" célja lényegében:

A napi tápláléknak minden életfontos tápanyagot tartalmaznia kell. A ter­helő vagy az egészségre káros élelmiszereket kerülni kell.

A védősejteknek állandó hatóanyag-utánpótlásra van szükségük. Ezt min­denekelőtt a növényi tápanyagok szállítják.

Az anyagcserét úgy kell serkenteni, hogy minden terheléssel szemben állja a sarat. A már hosszabb ideje fennálló vagy a betegségekkel össze­függő zavarokat ki kell küszöbölni.

Az olyan méregtelenítő szerveket, mint a máj, a vesék vagy a lép, nem szabad feleslegesen kóros anyagokkal terhelni.

A gyógyulást elősegítő étrendre vonatkozó tanácsadáskor joggal nyúlnak vissza azokhoz az ismeretekhez, amelyeket a ráktól védő táplálkozás során lehetett megszerezni. Ami a megelőzésre hasznos, az bizonyára nem fog ár­tani a betegeknek. Azonkívül időközben utalások történtek arra, hogy néhány ezek közül a táplálási szabályok közül a visszaesés megelőzésére is alkalmas, így vannak tanulmányok, amelyek szerint a magas zsírfogyasztás a kiújulások vagy áttétek fellépését ösztönözhetik a mell- és a prosztataráknál. Néhány a számos növényi élelmiszerből származó gátló és gyógyító anyag közül úgy látszik képes fékezni a betegség előrehaladását.

"Régebben gyakran mondtam a daganatos betegeimnek: éljenek úgy to­vább, mint eddig" - mondta a heidelbergi Egyetemi Klinikáról dr. F Gürtler. „"Ezt nem teszem többé, azonban a tanácsadás során differenciálni kell." Az ő tanácsai így néznek ki:

A tápláléknak általában kevés zsírt, sok zöldséget és gyümölcsöt kell tar­talmaznia.

A visszaesés szempontjából fokozottan veszélyeztetett betegeknek külö­nösen sok karotint és rákgátló hatású, indoltartalmú élelmiszert kell fo­gyasztani. Mindenekelőtt vörös, sárga, zöld színű zöldségeket és gyü­mölcsfajtákat, valamint az indol miatt sok káposztát .

Ha különösen nagy az áttétképződés veszélye, akkor igen hasznosak le­hetnek a szójatermékek. A szójabab olyan anyagot tartalmaz, mely meg­nehezíti a levált ráksejtek megtelepedését a szövetekbe). Másik ilyen összetevőanyag szabályozza a hormonháztartást és képes a hormonfüggő daganatok (mell, dülmirigy) növekedését fékezni.

A rákellenes étrendre vonatkozó tanácsok tehát mindkettőt tartalmazzák és éppúgy érvényesek a megelőzésre, mint a már fennálló betegség kiegészítő kezelésére. A következő összeállításban még egyszer felsorolásra kerülnek azok a táplálkozási faktorok, melyek valamely megbetegedés esetén kedve­zőek, vagy amelyek védő hatásúak lehetnek. Ezek szerint kell a betegek ét­rendjét kiigazítani.

Kockázati tényezők                                                                                            

1.magas zsírtartalom

2.túlsúly

3.ballasztanyaghiány

4.vitaminhiány, főleg A- és béta-karotin

5.nyomelemhiány

6.rákkeltő anyagok, pl. nitrozamin, aflatoxin vagy szekunder epesavak

7.túl sok só

8.dohányzás,tömény alkohol

1.ballasztanyagok, keményítő

2.A-, C-, E-vitamin

3.béta-karotin, folsavak

4.ásványianyagok: szelén, cink, kalcium

5.szekunder növényi anyagok tejsav erjesztő élelmiszer

6.többszörösen telítetlen omega-3 zsírsavak

7.hal és növényi olajok

A zsír és következményei

A napi táplálkozási hibák közül a legkockázatosabb a túl zsíros étrend. A zsír nemcsak hizlal, hanem direkt és indirekt úton kedvez a megbetegedésnek. A béldaganatokat, a mell-, a prosztata-, a petefészek- és a méhdaganatokat a magas zsírfogyasztás elősegíti.

A zsírok emésztéséhez epesavak szükségesek. Minél zsírosabban étke­zik valaki, annál több epesav kerül az epehólyagból a vékonybélbe. Ezek­nek egy része a vastagbélbe kerül. Itt szekunder epesavakká alakul át. Ezek a rákkeltő anyagok közé számítanak. A bélfalon keresztül részben bejutnak a szervezetbe.

Az epesavak és a gyomorsav erős ingeranyagok. Különösen lelassult bél­működés esetén, székrekedésnél károsítják az érzékeny nyálkahártyát.

A zsírok a szervezet számára építőanyagokat szállítanak a hormonokhoz. A test majdnem minden hormonja zsírsavakból épül fel. A hormonfüggő daganatok (emlő, női nemi szervek, prosztata) keletkezését és növekedé­sét így elősegíthetik. Ezzel van az is összefüggésben, hogy a mell- és prosztata-megbetegedéseknél alacsony zsírfogyasztás esetén ritkábban fordul elő visszaesés.

A cukor csak élvezeti szer

Az egyes táplálkozási tanácsadók által megkövetelt teljes lemondás a cukor­ról, nem megalapozott. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy a fehér (vagy a barna) háztartási cukor és a fehér liszt direkt részt vesznek a rák keletkezésében. Indirekt úton azonban árthatnak, miközben életfontos táp­anyagokat kiszorítanak a tányérról. Ezenkívül a sütemények és a hasonló édes­ségek többnyire sok zsírt tartalmaznak, méghozzá kedvezőtlen telítetlen zsír­savakat, sok kalóriát és alig tartalmaznak életfontos tápanyagokat. A túl sok cukor és fehér liszt megváltoztatják a bélflórát és kedvezhetnek a gombák megtelepedésének.

A táplálkozáshoz nem szükséges sem a tiszta cukor, sem a fehér, a túlfino­mított liszt. A számos táplálkozási tanácsadó által ajánlott méz szinte kizárólag cukorból áll és csak elhanyagolható mértékben tartalmaz ásványi anyagokat és vitaminokat. Amennyi cukorra a szervezetnek szüksége van, azt kielégítő mennyiségben tartalmazzák a gyümölcsök, a teljes őrlésű termékek és más szénhidráttartalmú élelmiszerek. Édességeket lehet néhanapján fogyasztani, de nem túlzott mértékben. Ez egyébként az egészséges emberekre is érvé­nyes. 

A bél és az immunrendszer

Az egészség és a jó közérzet, de különösen a nagy teljesítőképességű im­munrendszer szempontjából lényeges szerepet játszanak a belek. A bélrend­szerben mintegy 400 különféle mikroorganizmus (baktériumok, gombák) lako­zik. Ezeket a mikroorganizmusokat együttesen "bélflórának" nevezik. Abból élnek, amit mi mint táplálékot magunkhoz veszünk. Ellenszolgáltatásuk: fel­bontják a a táplálék különféle alkotórészeit és emészthetővé teszik ezeket. Egyes vitaminokat és más életfontos tápanyagokat először a mikrobák bontják úgy fel, hogy a szervezet fel tudja venni és értékesíteni tudja. Ezt a kölcsönös haszonnal járó együttélést szimbiózisnak nevezik; mindenki számára előnyös.

Az egészséges bélflóra zavarai odavezethetnek, hogy betegséget kiváltó csírok telepszenek meg. A megzavart bélflóra következtében az emésztés so­rán káros lebontási termékek képződnek, melyek a testet terhelik.

A biológiailag kiegyensúlyozott bélflóra ápolásánál, fenntartásánál és adott esetben helyreállításánál ezt a tényt a táplálkozás során is ugyanúgy tekintetbe kell venni. A bélflóra éppen a rákos betegeknél a terápiás intézkedések miatt jelentősen károsodott lehet. A cytostatikus, a sugárkezelés, az antibiotikumok és egyéb gyógyszerek számos bélbaktériumot elpusztítanak, különösen a hasznosakat. Ahhoz, hogy újra elszaporodjanak és a káros csírokat elnyomhas­sák, a "kedvenc ételeik" szükségesek. Ezek mindenekelőtt a ballasztanyagok, tehát a gabonák és zöldségek durva rostjai, a tejsavbaktériumok a joghurtból, az aludttejből, kefirből vagy az erjesztett zöldségekből (savanyú káposzta, pa­radicsom, uborka vagy gabona). Ami kevésbé tesz jót és inkább a káros csíro­kat segíti, az a cukor, a fehér liszt és a zsír. Az immunrendszer is hasznot húz a táplálkozással történő bél rendben tartásból. Az immunkutatók "bélasszociált immunrendszerről" beszélnek. A védősejtek 80%-a a bélrendszerben műkö­dik. Itt van a legtöbb nyirokcsomó - és nem ok nélkül. A bél a test legnagyobb érintkezési felülete a külvilággal. Itt tud a legtöbb károsító anyag bejutni a szer­vezetbe. A bőr 2 négyzetméter érintkezési felületet biztosít a környezet számá­ra, a tüdő számos elágazódásával mintegy 80 négyzetméter belső felület. A bél azonban - ha ki lehetne simítani - kereken 300 négyzetméter, olyan sok, mint egy sorházi kert. Így érthető, hogy a védősejtek tömege ide koncentráló­dott.

Ennek megfelelően a bél területén lévő immunsejtekből fontos impulzusok indulnak ki az egész védőrendszer számára. Gyakran ezek az elsők, amelyek az új vagy a megváltozott kórokozókkal kapcsolatba kerülnek. Ezekből a talál­kozásokból tanulnak a védősejtek és az új ismereteket továbbadják egymás­nak, így a bélen keresztül állandó immuntréning következik be.

A rákellenes étrend szabályai

Az úgynevezett teljes értékű étrend egy olyan táplálkozási mód, amely az egészséges és a beteg emberek igényeinek a legjobban megfelel. Apostolai közé tartozik Kollath professzor és Zabel professzor, akik a század első felé­ben kifejlesztették ennek a táplálkozási formának az alapvonalait, akkoriban még meglehetős ellentmondásban az uralkodó doktrínákkal. A racionális alapo­kat csak később fektették le, mindenekelőtt Claus Leitzmann professzor és munkatársai a Giesseni Egyetem Táplálkozástudományi Intézetéből. A dagana­tos megbetegedésekkel kapcsolatban ott beszéltek "rákellenes" étrendről. Ennek a táplálkozásnak az alapszabályai ma is alkotói minden ésszerű táplálko­zásra vonatkozó komoly ajánlásnak. A Német Táplálkozástudományi Társaság­nak a rákkockázat csökkentésére megadott hat szabálya is messzemenően a teljes értékű étrenden alapul:

A Német Táplálkozástudományi Társaság (DGE) hat szabálya a rák kockázatának csökkentésére

1. Ne hízzon el, normalizálja a testsúlyát.

2. Az energia-felvétel során a zsírbevitelt csökkentse 30% alá, része­sítse előnyben az egyszerű telítetlen zsírsav és magas antioxidáns tartalmú olajokat.

3. Elegendő mennyiségű vitamint, ásványi anyagot és nyomelemet tartal­mazzon az étrendje. Fogyasszon több gyümölcsöt és zöldséget, halat és kalciumban gazdag élelmiszert, egyen kevesebb húst.

4. Részesítse előnyben a ballasztdús élelmiszereket.

5. Csökkentse a konyhasó fogyasztását.

6. Alkoholtartalmú italokat csak mértékkel fogyasszon vagy kerülje eze­ket.

A teljes értékű étrend nem egy speciális táplálkozási forma a daganatos betegek számára, azonban teljesít minden előfeltételt az egészség és a jó közérzet megtartására és a gyógyító erők erősítésére. Természetes, hasznos és mindent tartalmaz, amire a testnek szüksége van. Az öt legfontosabb ismer­tetőjele:

1. A növényi tápanyagok előnyben részesítése

A növényi eredetű élelmiszereknek magas tápanyagtartalma van, ez azt je­lenti, hogy kalóriaviszonylatban igen magas az életfontos, az úgynevezett esszenciális tápanyagok részaránya. A rákot gátló anyagok, sőt akár a gyógyító anyagok szinte kizárólag csak a növényi élelmiszerekben találhatók meg (lásd még a „Másodlagos növényi anyagok" részt a 97. oldalon). A napi táplálék növényi területről származó élelmiszereinek mintegy 70%-át saláták, zöldsé­gek, gabonatermékek, burgonya és gyümölcs formájában kell fedezni.

2. Friss és természetes formájú élelmiszerek fogyasztása

Minél érintetlenebb egy élelmiszer, annál nagyobb mértékben megmaradnak az életfontos összetevői, mert az élelmiszerek feldolgozása során értékes táp­anyagok mennek veszendőbe. Ez elsősorban a gyári termékeket érinti, de a konyhai feldolgozás is veszteségekhez vezet. A salátáknak és a zöldségeknek olyannyira természetes állapotban kell az asztalra kerülni, amennyire csak le­het, vagyis nem szabad sokáig tárolni, csak közvetlenül a fogyasztás előtt sza­bad feldolgozni és nem szabad feleslegesen hevíteni. Friss tápláléknak számí­tanak a kifogástalanul mélyhűtött élelmiszerek. Amit meg lehet enni nyersen, azt úgy kell elfogyasztani. A napi étrend egynegyedében ez lehetséges.

3. A változatos étkezés

Az élelmiszerek különböző mennyiségben tartalmazzák a tápláló és ható­anyagokat. A vitamin, a fontos fehérje építőkövek vagy az egyéb összetevők aránya fajta és eredet szerint ingadozik. Az egyik élelmiszernek nagyobb, a másiknak kisebb a károsítóanyag  tartalma. A jó körforgalom elérése és a káros anyagok okozta terhelés alacsonyan tartása érdekében olyan változatosan kell étkezni, amennyire ez csak lehetséges. Sokféléből keveset enni jobb, mint egyféléből sokat!

4. Az állati termékek fogyasztásának korlátozása

A növényi eredetű élelmiszerek fogyasztásánál alig szükséges a mennyiség korlátozása, a kalóriákat sem kell számolni. Az állati eredetű élelmiszereknél ez másként van. Mindazonáltal teljesen nem hiányozhatnak a teljes értékű ét­rendből. Mindenekelőtt a tejtermékeknek magas a tápértéke, éppen így a ha­laknak. A hús- és a kolbászáruk fogyasztása ezzel szemben kevésbé taná­csos, nemcsak a bennük lévő zsír miatt, hanem a vágómarhák húsának ellen­őrizetlen károsanyag-tartalma miatt. A test vassal, meghatározott fehérjékkel és más a húsokban lévő tápanyagokkal történő ellátására teljesen elegendő hetente két kis adag hús és valamennyi sovány felvágott.

5. Az étel legyen ízletes

A teljes értékű étrendet igen ízletesen lehet elkészíteni. Mégis előfordulhat, hogy valami éppenséggel nem ízlik, vagy eleinte nehezen elviselhető. Az íz­lést és az emésztést, ami évtizedeken keresztül a salakszegény, zsíros vagy édes étrendhez szokott, gyakran nem lehet olyan gyorsan átállítani, vagy a növényi táplálékokhoz szükséges emésztőnedveket előállítani. A korpás müzli vagy a nyers zöldségek utáni felfújódást vagy más egyéb panaszokat el lehet kerülni, ha az étrendet fokozatosan állítják át. Aki messzemenően tartja magát ehhez a szabályhoz, az olykor "bűnözhet". Nem kell a szelet tortáról lemonda­ni, amit a terefere vagy a születésnap alkalmából ajánlanak és ha nagyon meg­kívánja valaki, akkor meg lehet egy szerény sertéscsülköt enni. Az étkezés öröme (majdnem) éppolyan fontos, mint az, amit megeszik valaki.

Gyümölcs és zöldség - olyan gyakran, ahogy csak lehet

Aki ehhez a szabályhoz tartja magát, az a teljes értékű étrend segítségével a szervezet minden fontos építőanyagával jól el van látva. Minél magasabb a növényi élelmiszerek részaránya annál jobb! Ezek sok biológiailag aktív anya­got tartalmaznak, amelyek védenek a betegségektől és akár a gyógyító hatáso­kat is serkentik. Az Amerikai Ráktársaság ajánlotta a zöldség- és gyümölcsfo­gyasztást minden főétkezés alkalmával és az étkezések között, vagyis naponta ötször. Miért?

Csak a növények tartalmaznak ballasztanyagokat

A túlzott zsírfogyasztás mellett a szokásos civilizációs étrendre jellemző bal­lasztanyaghiány jelent magas kockázati tényezőt és nem csupán a rákbetegsé­gek szempontjából. A zöldségekben, gyümölcsökben és a gabonafélékben lévő rostok emészthetetlenek - mégis ez teszi értékessé ezeket. Emésztést serkentőként hatnak, mert a bélben megdagadnak, emelik a széklet tömegét és így gondoskodnak a rendszeres székürülésről. Meggyorsítják a tápanyag­pép áthaladását a bélen és így az inger és a káros anyagok kevesebb bajt tudnak okozni.

A különféle élelmiszerek ballasztanyag-tartalma

100 grammonként 10 grammnál több ballasztanyagot tartalmaznak:

a búzakorpa, a teljes őrlésű gabona, a durva őrlésű liszt, a fehérbab, a

szárított gyümölcsök, a lenmag

100 grammonként 5—10 g ballasztanyagot tartalmaznak: a korpapehely, a kétszersült, a korpás kenyér, a borsó, a spenót, a mazso­la, a bogyós gyümölcs

100 grammonként 1-5 g ballasztanyagot tartalmaznak:

a kevert lisztből készült kenyér, a lencse, a dió, a káposzta, a burgonya,

a répa, a paradicsom, a saláta, az alma, a körte, a banán

Figyelmeztetés: aki korpát vagy lenmagot fogyaszt, annak sok folyadékot kell inni

A ballasztanyagok szivacs módjára szívják fel az olyan nemkívánatos és rák­keltő anyagokat, mint amilyenek az epesavak vagy a nehézfémek, de a kolesz­terint is és természetes úton ürülnek ki. A ballasztanyagok méregtelenítő funkcióját emelik a keményítők, amit mindenekelőtt a burgonya, a gabonatermékek és a nem túl érett banán tartalmaz.

A ballasztanyagok elősegítik a hasznos bélbaktériumok megtelepedését és visszaszorítják az ártalmasakat. Ilyen módon erősítik a védekező erőt, mert az egészséges bélflóra megléte előfeltétele a teljesítőképes immunrendszernek .

A napi ballasztanyag-szükséglet 30-40 gramm. A civilizációs étrend több­nyire csak 15-20 grammot tartalmaz. Elődeink 100 grammot fogyasztottak be­lőle.

A legtöbb vitamin megtalálható a növényekben

Már többször történt utalás arra a fontos szerepre, melyet a vitaminok a rák elleni védelemben betöltenek. Azok, melyekre ez különösen érvényes, az A-vitamin kivételével, csak a növényi élelmiszerekben találhatók meg, nevezete­sen a C- és az E-vitamin. Az A-vitamin-szükségletet is csak növényi étrenddel lehet fedezni, a szervezet béta-karotinból, elővitaminjából építi fel. A szerve­zetnek a nevezett vitaminokkal történő ellátásához fontolóra kell venni néhány javaslatot az élelmiszerek kiválasztásakor és elkészítésekor:

Karotin — a nyers répa csak keveset használ

A növények több tucat olyan vegyületet tartalmaznak, melyek a karotinoidok nagy csoportjába tartoznak. A táplálkozás szempontjából mégis mindenekelőtt a karotinnak van jelentősége, valamennyire a répában lévő béta-karotinnak vagy a paradicsomban lévő lycopinnak. Erre a következő adatok utalnak:

A karotinok az A-vitaminhoz hasonlóan zsírban oldódnak. Például adalék­anyagként egy csepp tejszínt vagy pár csepp olajat kell a répa- vagy para­dicsomlébe tenni.

A karotinokat nehéz a sejtszerkezetükből kioldani. Aki nyers répát eszik, az legfeljebb a béta-karotin 10%-át veszi magához. Sokkal jobb a kihasz­nálás, ha a rostban gazdag répát vagy káposztafélét kissé megsavanyítják, levesítik vagy mixerben péppé őrlik. Ha ezután kevés zsiradékot adnak hozzá akkor mintegy 70%-a felszívódik. A karotin kevéssé hőérzékeny.

Ha pótlólagos bevitel szükséges, akkor naponta többször, kis adagban kell ennek megtörténnie. A szervezet nem képes egyszerre nagy mennyi­séget felvenni. A készítmények többnyire béta-karotint tartalmaznak.

A szervezetben a megfelelően magas vérszint felépítésére mintegy 10 nap szükséges. A megterhelő kezelések előtt ezért időben el kell kezdeni a bevitelt.

A mellékhatásoktól nem kell tartani. Napi 30-40 mg-os bevitel mellett ártal­matlan sárgás bőrelszíneződés indul el. Ismét eltűnik, ha a bevitel kevesebb.

A karotinokat majdnem minden növényi élelmiszer tartalmazza, mindenek­előtt a vörös, a sárga és a zöld színűek. Különösen magas a következő növé­nyek karotintartalma.

(100 g/mg)

Sárgabarack,             

szárított                      17,6

Spenót, főtt               5,5

Petrezselyem             5,3

Répa                       7,9

Kapor                      4,5

Paradicsomlé            0,9

Tök                          3,1

Grapefruit, rózsaszín    1,3

Brokkoli, főtt             1,3

C-vitamin - jobb ha több

A C-vitamin tudományos neve aszkorbinsav. A napi szükséglet a legutóbbi időben vitatott a tudósok között. Évek óta a legtöbb vitamintáblázatban napi 50-70 mg (milligrammot) szükségletet adtak meg. Újabb kutatások szerint, mindenekelőtt a vitaminoknak mint gyökfogóknak a jelentősége miatt, a tudó­sok csak magasabb adagolás mellett tartják kielégítőnek az ellátást. így az újabb táblázatok a napi szükségletet 150 mg-ig adják meg, sőt egyes amerikai kutatók úgy vélik 200 mg lenne optimális.

A C-vitamin igen hőérzékeny és a levegőn oxigén hatására elbomlik. Ez okozza a veszteséget a tárolás vagy a főzés során. A zöldségeket és a salátá­kat ezért csak a közvetlenül a fogyasztás előtt szabad elkészíteni, lehetőleg nyersen kell elfogyasztani, ha szükséges, csak rövid ideig szabad melegíteni.

Ha kiegészítő ellátás szükséges, pl. terhelő kezelések során, akkor a tiszta aszkorbinsav, ami por formájában kapható a gyógyszertárban, árban kedve­zőbb, mint a C-vitamin-készítmények. A nap folyamán több kis adagra elosztva kell bevenni.

A normál vagy a kissé magasabb szükségletet jól lehet a táplálkozással fe­dezni, mert majdnem minden gyümölcs és zöldség tartalmaz C-vitamint. C-vi­taminban különösen gazdagok a következő élelmiszerek.

100 g élelmiszer C-vitamin- tartalma:

Fekete ribiszke    kb. 300 mg      

Petrezselyem    kb. 190 mg      

Paprika    kb. 130 mg      

Brokkoli    kb. 120 mg      

Karfiol    kb. 70 mg      

Spenót    kb. 60 mg      

Citromlé    kb. 50 mg      

Narancs    kb. 50 mg      

Grapefruit    kb. 40 mg     

Az E-vitamin védi a sejteket

Az E-vitamin olyan anyag, amelyet főleg az olajat képző növények termelnek. Ezzel akadályozzák meg, hogy az olaj avas legyen, vagyis oxigén hatására oxidálódjon. Ezt az antioxidáns tulajdonságot használja ki a szervezetünkben a tocopherol, ahogy az E-vitamint és a természetben némileg eltérően előfor­duló formákat összefoglalóan nevezik. Az E-vitamin védi pl. az oxigén gyökfo­gók által történő oxidációtól a táplálékkal felvett zsírsavakat és éppen így a minden sejthártyában egymás után sorakozó számos zsírmolekulát.

A normál szükségletet fedezni lehet a táplálkozással. Azonban már számos "normál egyénnél", akár a dohányosoknál, magasabb lehet a szükséglet, mint a szokásos táblázatokban megadott, kereken napi 12 mg. Ennek ellenére min­dig meg kell kísérelni legalább az alapszükségletet a napi étrenddel fedezni. A következő összeállítás az E-vitamin-tartalmú élelmiszereket mutatja.

100 gramm élelmiszer E-vitamin-tartalma

Növényi olaj kb. 50 mg

Dió kb.20mg

Hering, makréla kb. 18 mg

Szójabab kb.13mg

Búzacsíra kb. 8 mg

A legtöbb E-vitamint tartalmazó olaj a szója-, a napraforgó-, a búzacsíra-, a pálma- és a lenolaj. Az olívaolaj csak feleannyi E-vitamint tartalmaz, egészség­ügyi jelentősége mindenekelőtt az omega-3-zsírsavra vezethető vissza.

Természetes vagy mesterséges formában?

A legtöbb vitamint, amelyet készítmények formájában kínálnak, részben vagy teljes egészében mesterségesen állítják elő. Számos felhasználó teszi fel a kérdést: a lepárlókban előállított termékek éppen olyan hatásosak-e, mint a természetes termékek, nem hiányoznak a természetes kísérőanyagok?

Elvileg azt lehet mondani, hogy a mesterségesen előállított vitaminok hatá­sukat illetően nem maradnak le a természetesek mögött. Emellett meg kell azonban gondolni, hogy az élelmiszerek a vitaminok mellett egy sor életfontos anyagot tartalmaznak. Az újabb vizsgálatok azt mutatták, hogy ezek a táplálék­ból származó kísérőanyagok fontos szerepet játszanak a rák elleni védelem­ben. A ballasztanyagokra és az omega-3-zsírsavakra is szükség van. Ezek a kísérőanyagok, úgy látszik, nemcsak saját specifikus hatással bírnak, hanem szerepet játszanak a vitaminok védőhatásának kibontakozásában. Ezeknek a kísérőanyagoknak legalább részbeni kihasználása érdekében a vitaminkészít­ményeket az étkezések során, vagy a megfelelő italok fogyasztásával együtt kell bevenni - például a karotint a répaléhez vagy az E-vitamint a diós müzli­hez.

Biesalski professzor a hohenheimi egyetemről azt javasolja, hogy a vitami­nokkal történő alapellátásnál nem annyira a megadott mennyiségekhez kell igazodni, hanem a "vezetőanyagokhoz". Ezzel azt az élelmiszercsoportot jelö­li, amelyben különösen gazdagon fordulnak elő a vitaminok.

Vezetőanyagok

A vezetőanyag a karotin

250 g zöldség vagy 400 ml zöldséglé

Bevitel: kb. 4-10 mg

A vezetőanyag a C-vitamin

250 mg gyümölcs vagy 200 ml gyümölcslé

Bevitel: kb. 75-150 mg

A vezetőanyag az E-vitamin Kb. 10 g csíraolaj, 20 g dió Bevitel: kb. 10-30 mg

A vezetőanyag a szelén

250 g teljes értékű mag és rendszeresen hal

Bevitel: kb. 50-100 mg

A megadott élelmiszerek napi elfogyasztása fedezni fogja az alapvető vitami­nokat és a növényi védőanyag igényt. Ennek során előnyben részesítendők a mélyzöld és a narancssárga zöldségek és gyümölcsök, mint például a répa, a spenót, a brokkoli, a paradicsom, a citrusfélék vagy a sárgabarack, szárított gyümölcs formájában is.
A egészséges sejt rákos sejtté történő átalakulása több lépésben zajlik. A növényekben bőven előforduló másodlagos növényi anyagok védhetnek a kancerogének okozta sejtkárosodásoktól és a fellépő károsodásokat visszafordíthatóvá tehetik

Másodlagos növényi anyagok

A táplálkozáskutatók "kedvenc gyermekeinknek" nevezik az úgynevezett szekunder növényi anyagokat: azért "másodlagosak", mert a fő tápanyagokkal ellentétben először a növényi anyagcsere második helyén képződnek és nincs jelentőségük az energiaellátás szempontjából. Annál fontosabbak azonban az egészségünk szempontjából. Ezek nélkül is jóllakunk, feltehetően azonban gyakrabban leszünk betegek. Ilyen bioaktív anyagok többek között a szín- és az aromaanyagok. A növényekben azonban például a napsugárzás okozta ká­rok elleni védelemben hatásosak, méregtelenítik a károsító anyagokat és úgy hatnak, mint a féregirtók az ellenséges rágcsálók ellen. A természetgyógyászatban ezek közül a hatóanyagok közül egyeseket már ősidők óta alkalmaz­zák gyógyító anyagként. A táplálékkal felvéve képesek az embereknél is a védő- és gyógyítóerőt kibontakoztatni. Többnyire jó gyökfogók, de mindenek  előtt sok rákgátló hatóanyagot tartalmaznak.

Különösen érdekes a flavonidok csoportja. Ezek adják a virágok és a levelek színét. De sokkal hatékonyabbak! A flavonidok közé tartozik például a káposz­tafélékben, a babban, az almában, a sárgabarackban, a földieperben vagy a teában lévő catechin és quercetin. A catechin direkt módon beleavatkozik a rákos történésekbe. Segíti a sejteket a károkat helyreállítani és meggátolja a károsodott sejtek további elszaporodását.

Minden káposztaféle tartalmaz indolt. A bogyókban, szőlőben és a dióban lévő speciális savas anyaggal együtt segíti az anyagcserénket méregteleníteni. Megakadályozza a sejtekre gyakorolt káros hatásokat és fékezi a ráksejtek nö­vekedését. Az indolok képesek a felesleges hormontermelést csökkenteni.

A citrusfélékben lévő limonin aktiválja a védősejteket és a paradicsomban található lycopin nemcsak jobb gyökfogó, mint a béta-karotin, hanem védi a sejtek külső burkát is. Ha ez a membrán sértetlen, akkor a betolakodóknak alig van esélye a sejtek károsítására. A brokkoliban lévő sulforaphan aktivizálja a sejtekben lévő méregtelenítő enzimeket, amelyek arról gondoskodnak, hogy a károsító anyagok ne okozhassanak bajt. Állatkísérletekben a daganatsejtol­tással létrehozott daganatok növekedését kb. 50%-kal csökkentik.

A hagymafélékben (hagyma, fokhagyma, póréhagyma) található allium védi az elfajulástól a sejtekben lévő géneket. Hasonló hatása van a gabonában és a hüvelyesekben előforduló lignannak.

Különösen hatásos rákgátló egy a szójababban lévő anyag. Kutatók megkí­séreltek belőle gyógyszert kifejleszteni. Ez a növényi hatóanyag képes megne­hezíteni a mikrometasztázisok megtelepedését a szervezet valamelyik részén. Az áttéteknek is szükségük van vérellátásra, így a ráksejtek jelzőanyagot vá­lasztanak ki, mely a szervezetet arra ösztönzi, hogy a legközelebbi érrel össze­köttetést alakítson ki. A szójabab anyaga képes ezt a kapcsolatot blokkolni. A ráksejtek éhen pusztulnak. A szójababban lévő másik anyag fékezi a felesle­ges hormontermelést.

Ez csak néhány példa. Állandóan fedeznek fel új másodlagos növényi anya­gokat. "A zöldségekben és a gyümölcsökben sok hatóanyag van, ami megaka­dályozza, lassítja vagy akár megfordítja a rák kifejlődését" - mondják az ame­rikai kutatók.

Speciális étrend súlyos megbetegedéseknél

Meghatározott rákos megbetegedések vagy előrehaladott stádiumban lévő betegség esetén gyakran nem lehetséges a teljes értékű étrendet úgy betarta­ni, mint ahogy ajánlják. Különösen a gyomor-bélrendszer megbetegedéseinél válhatnak szükségessé különféle okokból eltérések. így műtétek után vagy a további kezelések következményeként emésztési panaszok fordulhatnak elő. A tapasztalat azt mutatta, hogy az érintettek nagyon eltérően reagálnak az ilyen zavarokra. Ilyen esetekben segíthet az "enyhe teljes értékű étrend". Minden­kinek saját magának kell kipróbálni hogy neki mi jó és mi nem.

Mi az, ami általában jól elviselhető?

Jól elviselhető többnyire a körte, a banán, az őszibarack, a kivi vagy a mangó. A gyümölcsöknek érettnek kell lenni. A felaprított vagy az enyhén szárított gyümölcs könnyen elkészíthető gabonapehellyel, túróval vagy joghurttal; lehet reszelni vagy pépesíteni is.

Lehetőleg zsenge zöldségfajtákat kell használni (répafélék, a paradicsom, a fiatal karalábé, a padlizsán, az édeskömény vagy a karfiol). A zöldségeket enyhén le kell forrázni, vagy rövid ideig forró vízben kell blansírozni. Az értékes zöldséglevek pótolhatják a nehezen emészthető zöldségekéi.

A puffasztó hüvelyeseket és a nyers káposztát kerülni kell, vagy csak taka­rékosan szabad felhasználni.

A kenyér ne legyen friss vagy túl korpás. Hasznos a kétszersült vagy a teljes lisztből készült péksütemény, illetőleg a búzapehelyből készült két­szersült.A müzlihez vagy más ételekhez lehet zsenge gabonapelyhet használni aktuálisan akár kása alakban. A darált dió és a mandula javítják az ízt.

Étvágyat csinál

A kezelés vagy lelki okok következtében csökkenhet az étvágy, vagy ellen­szenv alakulhat ki meghatározott élelmiszerekkel szemben. El kell ezeket hagyni, a spontán ízlésre kell hagyatkozni és a beteg által óhajtott ételeket kell elkészíteni. A kis étkezések jobbak, mint a nagyok. Az étvágy gyakran regge­lente a legjobb. Egy jó reggeli után sokáig jóllakottnak érzi magát az ember. Az étvágygerjesztőén elkészített ételek jobban ízlenek, mert a szemeket is "ete­tik". A séta serkenti az étvágyat, éppen úgy egy aperitif gyümöcsléből, aktuá­lisan egy csepp Camparival vagy pezsgővel.

A súlynövekedés elérése érdekében nem a táplálék mennyiségét, hanem a kalóriatartalmát kell emelni. Több zsírt szabad enni, tehát zsíros sajtot a sovány helyett, vagy tejszínt lehet tenni a gyümölcssalátába. Ezt azonban nem szabad túlzásba vinni, mert a rákorvoslásban vitatott az a kérdés, hogy "az erőltetett táplálás vajon nem inkább a daganat növekedésének kedvez, mint a beteg számára hasznos?", Miközben egyes onkológusok kalóriabombákkal akarják a beteget "feltáplálni", mások azt az álláspontot képviselik, hogy a túlsúlynál jobb a normálnál valamivel kisebb.

Tápanyagsűrítmények

Egyes esetekben problémás lehet a táplálkozás. A rák legalábbis előrehala­dott esetekben gyakran senyvesztő betegség. A daganat a beteg test rovására táplálkozik, ami azt jelenti, hogy kíméletlenül elvonja a betegtől azt az energiát, ami a növekedéséhez szükséges. A beteg nemcsak jelentős súlyvesztést szenved, hanem veszélyes hiány alakul ki az életfontos tápanyagokban is. Kü­lönösen a gyomorrák, de más tumorféleségek esetén is gyakran már a kórisme felállítása előtt jelentős súlyvesztés alakul ki. Kachexiáról, sorvadásról beszé­lünk. Ami minden esetben szükséges: a beteget meghatározott tápanyagokkal kell ellátni a hiány kiegyenlítésére. Ide tartoznak nemcsak az úgynevezett mikro tápanyagok, mint amilyenek a vitaminok, az ásványi anyagok és a nyomele­mek, hanem az esszenciális vagyis életfontos fehérjék és zsírsavak. A kezelés számára rendelkezésre áll számos tápanyag sűrítmény, mint az úgynevezett "űrhajósétel", amit adott esetben infúzióban is fel lehet használni. A kemoterá­pia vagy sugárkezelés okozta súlyos nyálkahártya-gyulladásoknál is szükség lehet ilyen táplálkozási formákra. Hogy mire van szükség, azt minden esetben az orvosnak kell eldönteni.

Van-e olyan étrend, ami segít?

Újra meg újra felmagasztalnak étrendeket, gyakran olyan kitétellel, hogy meggyógyítja a betegséget. Mit kell az ilyen étrendekről tartani? Közülük egyik sem "gyógyító diéta". Egyesek közülük élvezhetetlenek és lehangolóak, né­melyek akár az egészség szempontjából is kérdésesek. Mások a tápanyag­ összetétel szempontjából messzemenően megfelelnek a teljes értékű étrend­nek és alkalmazhatók — amíg ez nem túl egyoldalúan történik. Röviden tárgya­lásra kerül itt néhány étrend.

A vegetáriánus táplálkozás

A vegetáriánusok táplálkoznak a legegészségesebben, amíg nem utasítanak el mindent, ami állatokból származik. Mértékletes formáiban a vegetáriánus étrend messzemenően megfelel a teljes értékű étrendnek. A húsfogyasztás elhagyásának felnőtteknél nincs hátránya. Gyermekeknél vashiány alakulhat ki. Tejtermékeket és tojást azonban kell fogyasztani, mert különben hiánytüne­tek fordulhatnak elő. Miután a vegetáriánusok többnyire kerülik a dohányzást, az alkohol és az egyéb élvezeti szerek fogyasztását így az egészségre gyako­rolt előnyök feltehetően nemcsak egyedül a táplálkozásra vezethetők vissza. Az "Étkezzen, mint egy vegetáriánus" tanácsnak inkább így kell hangzania "Éljen úgy, mint a vegetáriánusok".

A Hay-féle étrend

Ennek az étrendnek az az alapelve, hogy a fehérjetartalmú élelmiszereket  (hús, tejtermékek) és a szénhidrátokat (zöldségek, gabonafélék) lehetőleg nem szabad együtt fogyasztani. Az indoklás szerint az emésztőszervek enzim termelése jellegénél fogva nem arra van beállítva, hogy a fehérjék és a szén hidrátok emésztése egy időben történjék. Gyakorlati szabály ennél a táplálko zási formánál: az étkezés során nem szabad magas fehérjetartalmú ételekéi (hús, hal, tojás, kolbász, sajt, tej, szójaliszt) magas szénhidráttartalmúakkal (kenyér, tészta, rizs, burgonya, cukor vagy banán) együtt fogyasztani. A táplálkozáskutatók kétségbe vonják ezt az összefüggést. Számos alkalmazó esküszik azonban erre az étrendre és jól érzi magát így. Összetételét illetően egészében véve megfelel a teljes értékű étrendnek.

Antropozofikus étrend

Az antropozófusok olyan étrendet ajánlottak, ami messzemenően megfelel a teljes értékű étrendnek. Az a parancs, hogy nem szabad olyan burgonya/ csucsor féléket enni, mint a paradicsom és a krumpli, tudományosan nem megalapozott. Ellenkezőleg: minden vizsgálat amellett szól, hogy ezek az élel­miszerek egészségesek és hasznosak.

A Schnitzer-étrend

Ennek az étrendnek a fő alkotóelemei olyan gabonából készült ételek, ame­lyeket a fogyasztás előtt daráltak és előcsíráztattak. Amíg nem túl egyoldalúan csak magokat fogyasztanak, hanem más zöldségféléket (növényi élelmiszere­ket), ezenkívül tejtermékeket és alkalmanként húst és halat is, addig mérsékelt vegatáriánus táplálkozásnak felel meg.

Makrobiotikus étrend

A Japánból származó étrend gabonatermékekre épül, amelyeket lépcsőze­tesen emelkedő mennyiségben kell a táplálkozás során fogyasztani. A 7, a legmagasabb fokozatban csak gabonatermékek engedélyezettek. A teljes ér­tékű étrendnek csak az 1. fokozat felel meg a 40% gabonatermék-, 30% zöld­ség-, 20% állati fehérje- és 10% zöldségleves-tartalommal. Magasabb fokoza­toknál tartani lehet a fehérje, a kalcium, a vas, valamint a vitamin és a nyomele­mek hiányának kialakulásától. Kedvezőtlen a folyadékbevitel drasztikus csök­kentése. Rákbetegeknek nem ajánlatos ez az étrend.

Budwig-féle olaj-fehérje étrend

Ezt az étrendet dr. Johanna Budwig terjesztette. A táplálékban lévő megha­tározott zsírok serkentik a gyógyulást. Ezeket főleg a lenolaj és a túró tartalmaz­za. Dióval müzlibe elkeverve fő tápláléknak ajánlatosak. Innivalónak a savanyúkáposztá lé és frissen kipréselt zöldség- és gyümölcslé szolgál. Ennek az ét­rendnek az egyes alkotóelemei egészségesek és a teljes értékű étrend kereté­ben kiegészítésül adhatók. Egyedüli élelmiszerként fogyasztva azonban könnyen kialakulhatnak a hiánytünetek.

Breuss-féle koplalókúra

A természetgyógyász Breuss ajánlott egy olyan kúrát, amivel a rákot "ki kell éheztetni". Elmélete szerint "a rák abból a szilárd ételből él, amit az ember magához vesz". 42 napig csak zöldségleveket és gyógyteákat kell inni. Az italkeverék répából, petrezselyemből, retekből és burgonyából áll. Hatásáról nincsenek meggyőző bizonyítékok, betegeknél a kúra kachexiához vezethet, sorvadásos elerőtlenedéshez. Az orvosok nem tanácsolják ezt az extrém koplalási formát.

Salaktalanító és méregtelenítő kúrák

A gyógyulás serkentésére az orvosilag kipróbált koplalókúrák éppenséggel hasznosak lehetnek. Ezeknél az étrendeknél azonban nem a rák leküzdése áll előtérben, hanem a szervezet általános áthangolását célozzák, az anyagcsere­vagy emésztési zavarok leküzdését éppúgy, mint az általános salaktalanítást és méregtelenítést.

Az ilyen kúrákat azonban csak jó általános állapotban, vagy erre a célra szol­gáló klinikákon és szanatóriumokban lehet lefolytatni, illetőleg a kezelőorvossal megbeszélve.

Gyógyböjt

Orvosi felügyelet mellett a gyógyböjt igen sikeres lehet. Salaktalanítja a szer­vezetet, lecsökkenti a túlsúlyt és segít a méregtelenítő és emésztőszerveknek regenerálódni. Jobb kiindulási helyzetet hozhat létre a rák elleni védelemhez. A koplalókúrák többnyire három hétig tartanak. Egy hétig otthon is lehet koplal­ni, ameddig ezt az általános tápláltsági és egészségi állapot megengedi. Sok folyadékot kell inni, a húslevessel és a zöldséglevekkel a szervezet megkapja a saját fehérje- és életfontosanyag-adagját.

Tejsavókúra

A rövid kúra abból áll, hogy 5 napig egész napra elosztva csak 1 liter tejsavót szabad inni és ehhez mintegy 300 gramm nyersrépát enni. Más szilárd táplálé­kot nem, vagy csak korlátozott mértékben szabad fogyasztani. Eközben gyógy­teákat kell inni, hogy a szervezet elegendő folyadékhoz jusson. Az anyagcsere áthangolására az ilyen táplálkozásváltozások nagyon jól megfelelnek.

Mayr-kúra

Egy osztrák orvos által a belek kitisztítására kifejlesztett kúránál a napi há­romszori étkezés során minden alkalommal egy darab száraz kenyeret vagy egy szelet pirított fehér kenyeret kell enni, ehhez 1 liter friss tejet, írót vagy savót, kanalanként hozzáadva. Minden falatot az elfolyósodásáig meg kell rág­ni. Az étkezési időn kívül kamilla- vagy ánizsteát kell inni. A 3 hetes kúrát szanatóriumban ajánlatos végezni, egynapos formában otthon is végezhető.

Nyersétrend-kúra

Akinek nincsenek nehézségei a nyerskoszttal, az napokon keresztül ehet nyers ételeket. Reggelire megfelel a friss magokból készült kása, délben és esténként változatos nyersétel tálak vagy gyümölcssaláták választhatók. Inni csak zöldségleveket szabad, közben lehet gyümölcsöt enni.

 A mozgás edzi az immunrendszert

„Aki henyél, elpuhul" mondja a közmondás. Nemcsak a szív, az izmok és az ízületek bénulnak meg a „szobában gubbasztástól". Ellustul a szellem és a lélek is. A szervezet elveszti azon képességét, hogy alkalmazkodjon a vál­tozó terhelésekhez. Éppen úgy, mint a keringésnek, a védősejteknek is szük­ségük van felélénkítésre. A betegek és a mozgáskorlátozottak számára is le­hetséges, hogy testileg fitten tartsák magukat. Különösebb nehézség nélkül megvalósítható a napi mozgásgyakorlat.

 Hogyan hat a sport?

"A betegnek lehetőleg korán szüksége van testi aktivitásra" - jelentik ki közösen az onkológusok és a sportorvosok az utógondozás új krédóját. A "kí­mélje magát" bizonyos helyzetekben szükséges, de kivétel kell hogy legyen, nem pedig szabály. Mialatt az utókezelő klinikákon a mozgás- és gimnasztika­programokat már hosszabb ideje végzik, addig ma már az akut klinikákon is felismerték, hogy a kezelés alatti mozgás jelentősen javíthatja a beteg állapo­tát. A freiburgi Egyetemi Klinikán a betegeket arra bátorítják, hogy a műtét után vagy más kezelés alatt is használják a kerékpár-ergométert. A klinikán kifejlesz­tettek egy kezelések közötti tréninget, amit az eleinte hatszor 1 percről a napi tízszer 6 percre emelnek. Ennek során a betegek teljesítőképességének mint­egy 70%-ára van szükség. Az első tapasztalatok szerint a tréningezett betegek kevésbé szenvednek valamely kezelés mellékhatásaitól és egyéb panaszoktól, gyorsabban felépülnek és lelkileg kiegyensúlyozottabbak. "Nem csodálkoznék, ha ezek az aktív betegek tovább élnének" - foglalta össze az eddigi tapasztalatokat a klinika vezetője, Mertelsmann professzor.

"Nagyobb túlélési esélyekről" beszélt Gerhard Uhlenbruck immunológus professzor is. A Kölni Egyetemen a mérsékelt sportolás rákbetegekre gyakorolt hatásával foglalkozik. Olyan nőkön végzett tanulmány szerint, akiknél mellrák miatt történt műtét és ezt követően 6 hónapig hetente 2-3 alkalommal kitartást fokozó sportcsoport tréningjén vettek részt, a következőket találták:

A teljesítményhez igazított sportterhelés edzi az immunrendszert. A faló­sejtek, a természetes ölősejtek, az antitestek és a speciális védő lymphocyták már rövid idő után aktívabbak lettek. A legtöbb nőnél az immunrend­szer rövid idő múlva újra olyan teljesítőképes lett, mint az egészségesek­nél.

 "Szinte drámaiak" voltak a pszichés elváltozások. Depresszió vagy akár a halál gondolata már alig fordult elő. "A sporttevékenység következtében a félelemérzet jelentősen csökkent és az ellenálló képesség a stressz­helyzetekben egyértelműen erősödött." A psziché stabilizálódott és a fo­kozott endorphin (úgynevezett neurotranszmitter, idegjeladásokat ad át) kiáramlás akár boldogságérzetet okozott, ami olyan megfigyelés, amit szá­mos szabadidő-sportoló ismer.

Az anyagcsere mobilizálódik, az összes szövet vérátáramlása jobb és az anyagcseresalakok gyorsabban elszállításra kerülnek.

"A sportcsoportokban részt vevő rákos betegek nyitottak az egészséges táplálkozás iránt, kevesebb fájdalomcsillapítót és nyugtatószert igényel­nek, a kemoterápia és sugárkezelés negatív kihatásait jobban képesek kompenzálni" - így foglalta össze a rendelkezésre álló tapasztalatokat és vizsgálatokat Uhlenbruck professzor. A rákos betegek rehabilitációjának keretei között a mozgástréninget nem lehet eléggé nagyra értékelni.

 Milyen sportok felelnek meg?

Ajánlottak a teljesítőképességnek megfelelő, kitartást igénylő sportok, mint amilyen a futás, a kerékpározás, az úszás, a sífutás vagy a könnyű séták. A lab­dajátékok és a tánc felvidítanak. A gimnasztikai gyakorlatokat terápiásán is le­het használni, például a vállöv merevségének oldására, ami gyakran fordul elő mellműtétek után. Tulajdonképpen minden megfelel, ami jó kedvet és örömet okoz. Lymphoedma vagy más korlátozottság esetén az orvos sajátos gyakorla­tokat ajánlhat vagy más gyakorlatokról lebeszélhet. Számos civil cso­port és sportegyesület ajánl gimnasztika- és sportprogramokat, ami rákos bete­gek számára is megfelel.

Minden gyakorlatnak játékosnak kell lenni és a teljesítménykényszer érzése nélkül kell elvégezni. Az az érzés, hogy valamit sikerült megcsinálni, új ösztön­zést és életkedvet ad. A közös élmény a csoportban erősíti ezt a kedvező hatást.

A sportterapeuták mintegy 30 percig tartó gyakorlati egységeket ajánlanak. Ezután pihenőidőt kell biztosítani. A mindenkori időtartam messzemenően a résztvevők teljesítőképességéhez igazodik. Vannak rákos betegek akik akár a maratoni futásban is részt vesznek. Megfelelő időszak a gyakorlásra a kora délelőtt, a könnyű reggelit követően, vagy a késő délután.

A fizikai terhelésre a test úgy reagál, mint az enyhe fertőzésekre. A védősej­teket riadóztatja. Több interleukin 1-et és más cytokint választanak ki. Egyide­jűleg endorphin jut a vérbe, ami a központi idegrendszert felhangolja. Ez vezet a sportolóknál fellépő euphoriához, ami egyeseket szinte "függővé" tesz és lehetővé teszi, hogy miden megpróbáltatást örömmel elviseljenek. A betegek a fizikai aktivitás után sokkal jobban érzik magukat. A depressziós hangulat, a félelmek vagy akár a fájdalmak is eltűnnek vagy kevésbé terhesek.

Az immunrendszerre gyakorolt hatás már könnyű gyakorlatok után is mutatko­zik. Senkinek sem kell hosszútávúszónak vagy -futónak lenni. Már egy köny-nyed városi parki séta után mintegy három órára megemelkedik a védősejtek aktivitása. 

Mi serkenti ezenkívül az immunrendszert?

Otthoni körülmények között is erősítheti és fitten tarthatja magát az ember. Minden segít, ami a testet enyhe és változó ingereknek teszi ki:

A reggeli Kneip-fürdők vagy a kefés masszázs nemcsak a keringést élén­kítik. A hideg-meleg lemosás egyszerű, de jó módszer. Mindig meleggel kell kezdeni és hideggel kell befejezni. A masszázsnak és a leöntéseknek a szív felé kell irányulni, vagyis a láb vagy a kéz felől felfelé. Nem muszáj az egész testre kiterjeszteni a hideg vizes leöntést, elegendő a lábaktól vagy kezektől a combokig vagy a vállakig elvégezni. Ezután szabad még egy kicsit pihenni a meleg ágyban.

Jó hatású egy kis didergés. A hideg vizes leöblítés vagy a ledörzsölés után nem törli meg magát az ember, hanem hagyja hogy a bőre megszá­radjon a könnyű gimnasztika közben vagy a fekvőpadon fekve, csupán könnyedén betakarva.

Az oxigén több életerőt ad. Némi légzésgyakorlat a séta során vagy a nyitott ablak előtt rendszeres szokássá kell hogy váljon.

Ami jót tesz a testnek, az használ a léleknek is. A léleknek is szüksége van a változó ingerekre, olykor akár egy kis stresszre is. A nap folyamán harmonikusan kell hogy váltsák egymást az erőfeszítések és az ellazulá­sok.

A lélek erősítése

"A gyógyulás lehetősége bennünk rejtőzik"

Csak a legutóbbi években vált ismeretessé, hogy a test saját védekezőrend­szerét mennyire irányítják a gondolatok és az érzelmek. A lélek és a szellem egységet képez, ami sokkal szorosabb, mint ahogy régebben elfogadták. Mind az agysejtek, mind a védősejtek termelnek jelanyagokat, amivel kölcsönösen értesítik egymást, hogy "rá kell kapcsolni" vagy lehet "lazítani". Az új tudo­mányág a "pszicho-neuro-immunológia" kutatja ezt a lélek, az idegek és az immunrendszer közötti kölcsönhatást.

Számos tanulmány igazolta, hogy a pozitív gondolatok, az öröm és a neve­tés fokozza a védősejtek aktivitását. A félelmek, a bánat és a tartós stressz befolyásolja az elhárító-teljesítményt. Az érintetteknél ez ördögi körhöz vezet­het: a betegség és a félelmek depresszióssá tesznek és megbénítják az elhárítókészséget. Ez ismét megerősíti a panaszokat és a félelmeket. Nagyon sok belső erőre van szükség, hogy pszichés segítség nélkül sikerüljön a terhelé­sekkel megbirkózni.

A rákbetegek jobban ki vannak téve a túlzott stresszhatásnak, mint más em­berek. Mégha ez nem is tudatosan történik - a betegséggel fizikai akadályo­zottságot, tehetetlenséget és halált társítanak. Más félelmeket és aggályokat sem sikerül mindig elnyomni és ezek rátelepszenek a lélekre:

- Milyen gyakran kell még a kórházba mennem, mi történik a következő ellenőrző vizsgálat során?

- Megváltozik a kapcsolatom a társammal, a barátaimmal, a kollégáimmal?

- Mások segítségétől fogok függeni?

- Fogom tudni folytatni a megszokott életemet vagy foglakozásomat, tudom teljesíteni amit elvárnak tőlem?

- Megváltozik az önbecsülésem mint nőnek vagy férfinak?

Ezáltal - így mondja dr. Hartmut Keute düsseldorfi pszichoonkológus - a rákbetegek arra kényszerülnek, hogy hozzáidomuljanak az új élethelyzethez és ennek során gyakran túl sokat követelnek maguktól. Úgy érzik "ez lecsú­szás az addigi valóságból" és úgy vélik, hogy "nem lehetséges az eddigi éle­tük".

A pszichológusok a saját feladatuknak tekintik, hogy segítsenek megküzdeni az érintetteknek ezen félelmekkel és problémákkal. Ennek során ahhoz az optimistán csengő tapasztalathoz jutottak, hogy a leküzdött félelmek akár tuda­tosabb élethez vezethetnek. Kérdésessé ez először akkor válik, ha a negatív gondolatok lesznek úrrá a betegen és ez az egész gondolkodást és érzést uralja. Igen érzékletesen írta le az amerikai pszichológus a védősejtek reagá­lást az elcsüggedésre, melynek során "ezek azt mondják": "ha a fejünk nem akarja, akkor mi sem akarjuk többé".

Az USA-ban és Európában lefolytatott tanulmányok azt mutatják, hogy azok a rákos betegek, akik a klinikai kezelés után csatlakoznak egy a problémákat megbeszélő csoporthoz, vagy csak egyszerűen meditálnak, nemcsak jobban képesek együtt élni a betegséggel, hanem kevesebb a visszaesések száma is.

Először dr. Spiegel amerikai pszichoonkológus igazolta ezt egy tanulmányá­ban. Tulajdonképpen azt akarta bizonyítani, hogy a pszichoterápiás módszerek­nek nincs befolyása a rákos megbetegedés lefolyására. A tanulmány eredmé­nyei jobb belátásra térítették. Előrehaladott mellrákos nőket csoportterápia so­rán beszélgetésekkel és vizuális gyakorlatokkal gondoztak. A vizuális meditá­ciónál, ami mindenekelőtt dr. Carl 0. Simontontól ered, a beteg szemléletesen megjelenítette a betegségét és mentálisan a daganat ellen vezette a védősej­teket. A kontrollcsoport enélkül a pszichés segítség nélkül maradt. Tíz év múlva a pszichés támogatást kapott nők csoportjában még kétszer annyian éltek, mint a kontrollcsoportban. A gondozott nőknek számottevően kevesebb fájdalma vagy más egyéb panasza volt.

Más tanulmányok során, így a Hannoveri Orvosi Főiskolán ugyancsak sike­rült megerősíteni, hogy a pszichés segítség a visszaesés kockázatát csökken­ti. Félelem és stressz esetén az idegsejtek olyan anyagokat választanak ki, amelyek bénítják az immunrendszert. Ezek a vivőanyagok nemcsak az agyban lévő védősejtekhez jutnak el, hanem mindenhova a testben. Úgy tűnik, hogy a ráksejtek is felfogják ezeket a jelzéseket - ezekre azonban nem fékezőleg hatnak, hanem fatális módon inkább ellenkezőleg: akár a növekedést is ser­kenthetik. A hannoveri tanulmány azt mutatta, hogy az immunrendszer már tíz nappal a pszichés támogatás megkezdése után reagál. Az aktív védősejtek száma egyértelműen gyarapszik.

Hogy mennyire hatékony lehet már egy relatíve rövid ideig tartó pszichés stabilizálásra irányuló törekvés, azt a kiéli Egyetemi Klinika tanulmánya mutatja. A klinikai tartózkodás idején a betegek egy csoportját pszichológusnő gondoz­ta. A betegeknek mindent elmagyaráztak, ami a betegséggel összefüggésben volt, ami a klinikai kezelések során történt és hogy ezt követően mire lehet számítani. Két év múlva felülvizsgálták ennek a törekvésnek az eredményeit. Azok a betegek, akik csupán háromhetes pszichés felkészítést kaptak, sokkal kevésbé voltak tehetetlenek és reményvesztettek és jelentősen jobban megbirkóztak a betegségükkel, mint az ilyen gondozást nem kapott kontrollcsoport tagjai. Kevésbé szenvedtek depressziótól, félelmektől vagy akár egyéb pana­szok miatt. Még a visszaesések száma is kisebb volt a gondozott csoportban.

A kedélyállapot rövid ideig tartó ingadozásának az eddigi ismeretek szerint alig van hátrányos következménye. Minden érintett kerülhet és kerül is lelkileg mélypontra. Ha azonban hamar visszatalál az optimista élethelyzetbe, akkor úgy tűnik ennek nincs befolyása a betegség lefolyására. Csak akkor, ha az ember hosszabb időn keresztül marad negatív gondolatok és érzések közé burkolózva, akkor hat ez az ezzel összefüggő immungyengeség a betegségre. Döntőnek nem a terhelés fajtája látszik, hanem a mód, ahogy ezt uralni fogja.

 Létezik rákos személyiség?

Általánosan elfogadott a rákos betegek pszichés támogatásának szükséges­sége. Ismert, hogy a lelkileg stabil betegek jobban uralják a betegséget és hogy azok, akik izolálódnak, rosszabb kilátásokkal bírnak. Tisztázatlan azonban még az a kérdés, amit sok érintett feltesz: kiválthatják-e a betegséget pszichés terhelések? Létezik rákos személyiség?

A "rákos személyiség" kérdését számos pszichoonkológus vizsgálta, azaz hogy léteznek-e olyan emberek, akik jellegzetes tulajdonságaik szerint a meg­betegedés csíráját már úgymond születésüktől fogva magukban hordozzák. A különböző tanulmányok áttekintése során feltűnt, hogy ezekben a munkák­ban igen hasonló lelki jellemfelépítést közöltek. A pszichés kockázati tényezők szempontjából veszélyeztetett személyeket és ezek tulajdonságait így írják le:

- Önfeláldozási hajlam. Inkább másokra gondolnak, mint önmagukra.

- Befeléfordulási hajlam. Ritkán borulnak ki, inkább lenyelik a mérgüket és bánatukat.

- Csökkent emocionalitás. Érzéseiket, legyen az öröm vagy düh, rosszul tudják kifejezésre juttatni.

- Menekülés a realitásoktól. Eltagadják vagy elfojtják gondjaikat és ezáltal inkább válnak tehetetlenné és reményvesztetté.

Ezek a rákos személyiség tulajdonságai? "Minden tanulmány, amelyik ilyen eredményekre jut, olyanokkal kerül szembe, amelyek ezt nem erősítik meg" - fűzte ezt ehhez a heidelbergi pszichoonkológus professzor, Rolf Verres. A vi­tát haszontalannak, sőt károsnak tartja. A rákos személyiségről szóló mende­mondák félelmet keltenek egyes emberekben, akik a leírásban magukra ismer­nek. Az éppen megbetegedettek felesleges bűntudatba gabalyodnak, mert ne­kik azt beszélik be, hogy személyiségfejlődésüket és életüket nem uralták.

Azt a kérdést, hogy a mélyreható pszichés események (traumák) kiválthatnak-e betegséget, többségében tagadják. A válasz úgy szól, mint a pszichés kockázati tényezők esetén: több kockázati tényezőnek kell összetalálkozni. Gyászeset, válás vagy más lelkileg terhelő esemény önmagában nem okoz rákot, azonban valószínűleg képes meggyorsítani a kifejlődését, ha további kockázati tényezők is társulnak hozzá, mint pl. a dohányzás vagy a hajlam, vagyis a testnek még más terheléseket is uralnia kell.

Ennek során a pszichés területen kevésbé érvényesülnek a meghatározott veleszületett jellemvonások, mint a viselkedésmód. Aki a bánatot, az élettől vagy annak elvesztésétől való félelmét csak nehezen képes uralni és ezáltal állandóan depressziós hangulatban van, az jobban veszélyeztetett, mint aki az életet könnyebben veszi. Az érintettektől majdnem mindig azt hallani, hogy a betegség néhány hónappal valamilyen terhelő esemény vagy gyászeset után került felismerésre. Már a rák hosszú keletkezési ideje is ellene szól az oki összefüggésnek. Meggondolandó, hogy valamely pszichés terhelés összeroppantja a védekezőképességet és az addig az immunrendszer által elnyomott daganat felszabadul és elkezd növekedni.

Egyetértés uralkodik abban, hogy: a gyógyulásra a lelkiállapotnak jelentős be­folyása van! A pszichoonkológusok soron kívül elvégzendő feladatukat abban látják, hogy a betegeket a "szakadékból" kivezessék, ahova sokan saját tanú­ságuk szerint beestek. Sok érintett úgy érzi, hogy problémáival és félelmeivel egyedül maradt és hajlik arra, hogy izolálódjon és lemondóvá váljon. Ez azon­ban erősíti a félelemérzést és a depressziót. A kevés szociális kapcsolattal rendelkezők, vagy a nem harmonikus családi életet élők körében dupla olyan gyakori, mint az intakt szociális környezetűeknél. „Arról van szó, hogy a bete­gek félelemmel teli, befelé fordult tekintetét új életcélok felé lehet-e fordítani" - így mondta a Witten-Herdecke Egyetemről Hartmut Heine professzor.

Az amerikai pszichoonkológus, dr. 0. Carl Simonton a betegséget vissza­kapcsolási folyamatnak írja le. A test reagál, ha a lélekkel nincs valami rendben. A betegnek segíteni kell, hogy az egészségtelen, negatív gondolataival fel tud­jon hagyni és megszabaduljon a romboló hatású érzésektől. Ez nem könnyű, de éppenséggel lehetséges.

A lelki utógondozás ezért arra törekszik, hogy kisegítse a betegeket az elszi­getelődésből és megmutassa nekik az utat, hogy megtanuljanak önmagukkal és a betegségükkel együtt élni. Ez minél hamarabb elkezdődik, annál eredmé­nyesebb lehet.

Segítség a félelem ellen

Számos út létezik a félelem feloldására, a szomorúság uralására és a dep­resszió elűzésére. A megfelelő utat mindenkinek magának kell megtalálni, azonban keresésére kell indulni:

Tájékozódni kell. A tudatlanság és a bizonytalanság a félelem forrásai. Aki az adott lehetőség szerint sokat tud a betegségéről, aki megkérdezi, hogy mi történik vele és miért, az nem érzi többé magát olyan reménytelenül kiszolgál­tatottnak a sorsnak.

A tudás csökkenti a félelmet.

Meg kell beszélni. Aki félelmeivel és gondjaival magában „rágódik", vagy szemrehányásokat és bűntudatot rejt önmagába, az feleslegesen nehezíti helyze­tét. Keressen megértő barátokat vagy csatlakozzon egy önsegélyező csoporthoz.

Aki kiönti a lelkét, azt kevésbé nyomasztják gondjai.

Ki kell kapcsolódni. Ha a borús gondolatok túlzottan nyomasztják, ha mint egy fogaskerék jár az agya, akkor ezt el kell kerülni - mindenki személyes érdeklődésének megfelelően, érdekfeszítő könyvvel, izgalmas tv-krimivel, ér­dekes hobbival vagy egy nem tervezett kirándulással.

A külvilágról történő lemondás belső lemondáshoz vezet.

Elfoglaltságot kell találni. Ne adja fel alapos ok nélkül a megszokott hiva­tásbeli vagy privát időtöltését. Vagy keressen más elfoglaltságot. Az érzés, hogy: "még szükség van rám", lelki ösztönzést ad.

Aki feladatot ad magának, az nem adja fel.

Gondoljon többet magára. Adatok vannak arra, hogy azok az emberek, akik mindig engednek, akik másoknak akarnak igazat adni és saját kívánságai­kat elrejtik, hajlamosabbak a megbetegedésre és a visszaesésre. Tegye gyak­rabban azt, ami önnek örömet okoz.

Mondja gyakrabban saját magának és másoknak is: "azt akarom..."

A rákos megbetegedés nagy fordulópont és alkalom lehet az addigi élet átgondolására és tudatosabb alakítására. Az élettel történő számvetésnél segít­séget jelenthet a következő kérdések feltétele:

Mit akarok én? Milyen kívánságok és célok fontosak számomra, és me­lyekről tudok lemondani?

Mire vagyok képes? Kevéssé bízom meg magamban vagy túlzottan? Mindig minden dologban 100%-osnak kell lennem, olykor-olykor engednem kell, vagy az élet más területén kell elfoglalni magamat?

Mit kell tennem? Mely feladatokat kell okvetlenül átvennem, melyektől szabadulhatok meg? Mit tudok változtatni az életemen és mi az, amit úgy kell elfogadnom, ahogy van?

Mi következik? Számos felesleges teher és frusztráció keletkezik, mert jóindulatból vagy meggondolatlanul valamit átvesz az ember, aminek túl magas az ára és hamarosan megbánja.

Mindenekelőtt azt a kérdést kell jól átgondolni, hogy "mi következik abból, ha ezt vagy azt elkezdem vagy abbahagyom". Tanuljon meg időben „nemet" mondani. Különösen a nők hajlanak arra, hogy mások kérései vagy elvárásai esetén a saját szükségleteiket háttérbe állítsák. És aztán hamarosan azon bosszankodnak, hogy túl hamar mondtak "igent".

Kísérelje meg azt is, hogy a napot vagy a hetet úgy tervezze meg, hogy azt amit elhatározott keresztül is tudja vinni. Az el nem végzett feladat terhelő.

Valósítsa meg óhajait. Vásárolja meg azt a ruhát, amiről már régen álmodik, vagy tervezze meg a szabadsága idejére a mindig elhalasztott utazást. Kijelen­teni, hogy "ez mind nem segít már", nem lenne igaz. Ami a kedélyét javítja, az erősíti a gyógyító erőket.

 A betegség legyőzésére irányuló megtanulható eljárások

Nagyon sokoldalú a kínálat a betegség pszichés leküzdését célzó tanfolya­mokból és gyakorlatokból. Ezek gyakran rövid tanulási idő után beilleszthetők a hétköznapok napi "lelki tréningébe". Igazolt módszerek a következők:

A beszédterápia végezhető egyedileg vagy csoportosan. Mindenki arról be­szél, ami nyomasztja, vagy megadnak valamilyen témát. A terapeuta irányítja a beszélgetést és valamilyen tisztázandó kérdés felé vezeti a résztvevőket. A beszélgetéseknek fel kell bátorítani a betegeket és oda kell vezetni, hogy szembesüljenek a betegséggel. A félelmeket kibeszélni és kitanulni jobb, mint azokat megkerülni. Már a "beszélünk róla" könnyít a lelken.

Mindenekelőtt azok a betegek alkalmasak erre, akik szívesen teremtenek kapcsolatot és verbálisan, vagyis szavakkal jól ki tudják fejezni magukat.

Az autogén tréning szinte minden helyzetben megfelelő. A szuggesztív gyakorlati formulákkal mély testi-lelki ellazulás érhető el, ami némi gyakorlat után lehetővé teszi az egész szervezet pszichovegetatív "átkapcsolását".

A stressz, az idegesség vagy a terhelő érzések, amelyek a vegetatív idegrend­szeren keresztül testi panaszokhoz is vezethetnek, higgadtabban elviselhetőkké válnak és segítenek a gondokkal és a félelmekkel jobban megbirkózni.

Megfelelő módszer félelmek, fájdalmak, alvászavarok, stressz és belső fe­szültségek esetén.

A vizualizáció és az imagináció ősrégi meditációs gyakorlatok. Ismert és különösen rákbetegek számára megfelelő módszer a Simonton-féle. Mélyen ellazult állapotban az érintett beleolvad saját testébe és bensőjét szemlélete­sen maga elé képzeli. Ilyenkor mentálisan képes a védősejteket a rákos gócok­hoz vezetni és "megparancsolni", hogy támadják meg azokat.

Megfelel pszichés gyógyító segítségnek a félelmek és depressziók leépíté­séhez.

Az olyan művészeti terápiák, mint a festés, a zenélés vagy a kifejező tánc (eurhytmia), túlnyomóan az antroposophikus orvoslásból erednek. Segítenek a betegeknek a tudatalatti félelmeket kifejezésre juttatni, a terapeutával folyta­tott értelmező megbeszélések során a lelki gondoktól megszabadulni és új belső harmóniát találni.

Mindenki számára alkalmas, főleg olyan betegeknek, akiknek nehezükre esik szavakkal kifejezni magukat.

A Jacobson-féle progresszív izomellazítást mindenki könnyen meg tudja tanulni. Ülve, fekve, vagy állás közben többször egymás után meg kell feszíte­ni, majd el kell lazítani a meghatározott izomcsoportokat 3-5 másodpercre. 30 másodperces kikapcsolódási szünet után következik a következő izomcsoport. Ennek során kíséreljen meg az izmára koncentrálni és egész tudatosan érzi a megfeszülést és az ellazulást. Ez a belső görcsöket is oldja.

Mindenkinek megfelelő, főleg az „ideges típusok" számára, segítséget nyújt a stressz és a feszültség kiváltotta fájdalmak esetén.

Hol találok támogatásra?

Hogy milyen tanácsokat kíván a beteg megszívlelni, azt rá kell hagyni. Mindenki­nek más az igénye és saját magának kell eldönteni, mi tesz jót neki.

Azt, hogy a lakóhelyén vagy a közelben ki végez pszichés gondozást, vagy ki ajánl tanfolyamot, azt az orvosoktól, a klinikai utókezelő szolgálattól vagy az egészségügyi hatóságoktól,  lehet megtudni.