A legutóbbi évtizedben különféle kezelési formák fejlődtek ki vagy váltak elérhetővé a gyakorlat számára, így a klasszikus-hagyományos orvoslás keze­lési spektruma jelentősen kiszélesedett. Nem minden daganatféleségnél és megbetegedési stádiumban alkalmazhatók azonos mértékben, azonban ered­ményesen kiegészíthetik a műtétet, a besugárzást vagy a kemoterápiát és egyes esetekben ezeket akár túl is szárnyalhatják. Előrehaladott betegségek­nél gyakran a daganat tartós visszafejlődése, akár gyógyulása érhető el ezek­kel.

Más esetekben elkerülhetők általuk a beteg számára megterhelő kezelések vagy csonkító műtétek.

Hyperthermia

Régóta ismeretes, hogy a daganatsejtek különösen hőérzékenyek. Már az 1920-as években megkísérelték, hogy túlmelegítéssel győzzék le a daganatot. Csak tíz éve vannak olyan készülékek, amelyekkel a szükséges hőmérsékletet a test mélyében is el lehet érni. Hyperthermiának számít minden olyan eljárás, melynek során a test vagy a daganatos terület túlmelegítését kívülről,  mikro, vagy  rádióhullámokkal, vagy akár infravörös sugarakkal érik el. Megkülönbözte­tésül a lázterápiától , ami „belső túlmelegítés".

A berlini Virchow Klinika professzora, Peter Wust számára „kezdetben elő­ször sikert ígérő fejlődésnek tűnt". Bélrákos betegeknél hyperthermiával plusz kemoterápiával és besugárzással minden esetben sikerült a klinikán a daganat egyértelmű megkisebbedését elérni, egyes esetekben akár teljes remissziót. Hasonló jó eredményeket értek el az esseni főiskolák klinikájának orvosai a fej és nyak területén. Az esseni és a lübecki egyetemi klinikákon tanulmányok folynak előrehaladott mellrák kezelésére.

A daganatsejtek károsodása kb. 40°C-nál elkezdődik. Minden vizsgálat és tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a hatékony kezelés érdekében 41,5 és éppencsak 42 °C közötti hőmérsékletet kell elérni a daganatban. Ezeknél a hőmérsékleteknél a ráksejtek úgynevezett hőproteineket képeznek, melyek a membránt, tehát a sejtfalat megváltoztatják. így sokkal érzékenyebben reagál­nak a kiegészítő kezelésekre, ezáltal a hőkárosodott daganatsejteket cytostatikumokkal vagy besugárzással hatékonyabban el lehet pusztítani, mint egyéb-ként, olyan adaggal, mely alacsonyabb, mint amennyi szokásos. A sejtfalon bekövetkező elváltozások felismerhetőbbé és megragadhatóbbakká teszik a ráksejteket a védőrendszer számára. A magas hő önmagában nem elegendő az összes daganatsejt elpusztítására, így a hyperthermiát mindig valamilyen más módszerrel Is kombinálják, többnyire kemoterápiával vagy sugárkezelés­sel és/vagy immunkezeléssel.

Eredményesség és mellékhatások

A hyperthermiát rendszerint 3-6 alkalommal alkalmazzák minden betegnél. A rák fajtájától és lokalizációjától függően a betegek 60%-ánál tartós remisz-sziót, tehát visszafejlődést lehet elérni. Ez mindenekelőtt a regionális mély hyperthermiára érvényes, ami a megfelelő esetekben a kemoterápiát túlszár­nyalhatja. Ezen betegek egy részénél a hyperthermia gyógyulást eredményez­het. Az egésztest-hyperthermia eredményessége (lásd lentebb) még nincs olyan jól igazolva.

A modern készülékekkel végzett szakszerű alkalmazás esetén a hyperthermiának nincsenek terhelő mellékhatásai. A bőrégések elkerülésére a hősugarakat hűtő vízkristályokon vezetik keresztül. Az egésztest-hyperthermiánál szükség van állandó szív- és keringés-felügyeletre. A túlmelegítés alatt olyan panaszok léphetnek fel, mint láz esetén. A szakszerű hyperthermia technikai­lag igényes és csak klinikákon vagy speciálisan felszerelt rendelőkben végez­hető.

A kezelési költségeket a betegbiztosítóval előzetesen tisztázni kell. A betegség stádiumának, a daganat nagyságának és kiterjedésének megfe­lelően a következő eltérő eljárásokat alkalmazzák.

Teljestest-hyperthermia (TTH)

Ezt a kezelést többnyire akkor alkalmazzák, ha a rákbetegség generalizált, tehát az áttétek egynél több helyen fordulnak elő vagy tételezhetők fel. Regio­nálisan körülírt daganatos történések esetében is alkalmazható. A fej kivételé­vel az egész testet túlmelegítik. Ennek során jó készülékkel 41,5-42°C maghő­mérséklet érhető el a szervezetben. A kezelés alatt a beteget gyógyszerekkel enyhén szedálják. A szívműködést, a keringést és a többi testműkődést fel­ügyelik. A felmelegítési idő mintegy 1 óra hosszat tart, éppen olyan sokáig, mint a túlmelegítési szakasz. Emiatt van szükség a drága és technikailag bo­nyolult készülékekre. A túlmelegítés vízszűrős infravörös-A-sugarakkal törté­nik, amelyek a hálós fekvőhelyen nyugvó beteget alulról és felülről melegítik.

Technikailag kevésbé igényes és kevésbé drága az infravörös-hyperthermia a minden oldalról zárt melegítőágyban, amely alumíniumfóliával van köröskörül izolálva. Itt a felmelegítési fázis 2-3 óráig tart és az egész kezelés 5-6 óráig, amit egy éppen olyan hosszú ideig tartó szaunázással lehetne összehasonlítani.. Jóllehet ilyen módon is elérhető 41,5°C körüli hőmérséklet  gyakran  azon­ban csak a kevésbé terhelő „enyhe hyperthermiát" végzik 40-41 fok közötti hőmérséklettel. Eredményességéről eltérőek a vélemények. Egy Baden-Badeni rákkongresszuson sikerről számoltak be, amikor az enyhe túlmelegítést lázterápiával kombinálták.

Regionális mély-hyperthermia (RMH)

A helyileg körülhatárolt daganatos betegségben a regionális mély-hyper­thermia előnyökkel jár. A beteget kevésbé terheli és a daganat területén maga­sabb hőmérséklet érhető el. Ennél az eljárásnál csak célzottan a daganatos területet melegítik túl. A sugárforrásokat vagy gyűrű alakban helyezik el, ahova betolják a beteget, vagy kívülről illesztik rá. Eközben úgy centrálják a sugara­kat, hogy a daganat területén egyesülnek és ott érik el először a 42°C-os hőmérsékletet.

Igen hatékony lehet a RMH a medencében (végbél, petefészek) vagy a máj­ban lévő daganatoknál éppúgy, mint sarcomák esetén. Alapvetően minden he­lyileg körülírt tumort lehet így kezelni.

Intraperitoneális perfúziós-hyperthermia (IPH)

A hasüregben szétszóródott áttétek kezelésére fejlesztették ki az IPH-t (int­raperitoneális = a hashártyán belüli, perfúzió = átáramoltatás). A testet 45°C-os fiziológiás konyhasóoldattal öblítik át, amihez cytostatikumot adnak, így a rekesz és a végbél között szétszórtan fekvő rákfészkeket el lehet érni. A keze­lést a gyomor, a petefészek előrehaladott megbetegedései vagy a nyirok­csomó-érintettséggel járó bélrák, illetve ascites (daganatos folyadékgyülem a hasüregben) esetén alkalmazzák. Csak néhány klinikán kísérleteznek ezzel a kezeléssel. Azoknál a betegeknél, akiknél nem volt lehetséges más kezelés, el lehetett érni a daganatok visszafejlődését. A tartós eredményekről még nem lehet sokat mondani. Olyan üreges szerveket is lehet kezelni, mint a húgyhó­lyag.

Prosztata-hyperthermia

A dülmirigy jó- és rosszindulatú növedékeinél egyre nagyobb mértékben használják a hyporthormiát. Előnye, hogy a műtél olyan következményei, mint az inkonlinencia (akarattól független vizeletürítés), vagy az impotencia, elkerül­hetők. Úgy vezetnek egy katétert a húgycsőbe, hogy a mikrohullámot kibocsátó szonda direkt a prosztatán fekszik. A tumoros területet erősen túl lehet melegíteni. A tartós kezelési eredményeket még eltérően ítélik meg. A kezelés egyszerű és 1-3 óráig tart. Ismételni lehet.

Kriosebészet (fagyasztás)

A kriosebészet, a daganatszövet fagyasztás útján (krio = hideg) történő el­pusztítása, reneszánszát éli. Az új technikai fejlődés lehetővé tette, hogy ha­sonló eredményeket lehessen elérni, mint műtéti úton, mindenekelőtt prosz­tata- és máj rák esetén.

A fagyasztás néhány milliméter vastag szondával érhető el, melyet ultrahan­gos eszköz optikai segítségével vezetnek a daganatba. A ráksejtek elpusztítá­sához -50°C szükséges. Egyetlen hűtőszondával mintegy 2 cm átmérőjű tu­mort lehet megbízhatóan megfagyasztani. Nagyobb daganatok esetén több szondára van szükség. A szondákat folyékony nitrogénnel öblítik át, amely a környező daganatszövetet néhány percen belül megfagyasztja. A megfagyott szövet elpusztul és elhegesedik. Emellett a széteső tumorsejtek a daganatos vakcinációhoz  hasonlóan immunreakciót váltanak ki. Megfigyel­ték, hogy nemcsak a direkt folyékony nitrogénnel kezelt áttéteket kisebbítették meg, hanem szemmel láthatóan aktiválták a védősejteket is.

Maga a kezelés nem okoz említésre méltó panaszokat. A máj kezelése során azonban a szonda bevezetése fájdalmas lehet. Az egészséges szöveteken fagyási károsodást alig észleltek. Különösen az USA-ban igen jó tapasztalato­kat szereztek a prosztata- és a májrák kezelésénél. Egy német, kriosebészettel foglakozó munkacsoport a Homburg/Saari Egyetemi Sebészeti Klinikán dolgo­zik, egy másik a mainzi Egyetemi Klinikán.

Elektro-kemoterápia (EKT)

Egyes rákféleségeknél az elektro-kemoterápia (EKT) hatékonyan kiegészít­heti a műtétet vagy akár pótolhatja is. Jó eredményeket lehet elérni olyan daga­natoknál, melyek direkt a bőrben vagy a bőr alatt helyezkednek el, vagy szon­dával elérhetők. A „Galvano-kezelésnek" is nevezett eljárást elsősorban a hólyagrák esetén alkalmazták. Biológiai anyagot, proflavint juttatnak a daganatba, hogy a sejteket érzékennyé tegyék az árammal szemben. Végezetül elektro­mos szondákat helyeznek két oldalról a rákos csomókra és ezeken mintegy 15 percig gyenge egyenáramot vezetnek át. Cytostatikumokat is be lehet vinni a tumorszövetbe a hatás erősítésére. A daganatok átmérője nem lehet 3 cm-nél nagyobb.

A tanulmányokból az derült ki, hogy ilyen kezelés során a rákos csomók többnyire néhány napon belül teljesen eltűnnek és csak heget hagynak vissza. A heilbronni Urológiai Klinikán dr. Kari Heinz Thiel tartós eredményeket ért el, ha az elpusztult daganatszövetet befejezésül eltávolította. A bőrrák kezelése során is jó tapasztalatokat szereztek.

Különösen áldásos lehet az elektro-kemoterápia az arcon, az állkapcson, vagy a nyak területén lévő daganatoknál. A sebészeti kezelés gyakran megle­hetősen komplikált és torzulások maradhatnak vissza. Elektro-kemoterápia után gyakran csak alig látható hegek maradnak. Lehetséges a kezelés apró, felületes emlőráknál is. Jelenleg tüdő- és májáttéteknél, nőgyógyászati daga­natoknál és lágyrész-sarcomáknál próbálják ki ezt az eljárást, amit csupán né­hány orvos végez, így a Bad Aibling-i St. Georg Klinikán. A költségtérítést előzetesen tisztázni kell a betegbiztosítóval.

Lézerkezelés

A lézersugarakkal történő kezelésnek hosszú ideig alárendelt szerepe volt. A technika javulásával mégis egyre inkább felhasználták, túlnyomóan rákmeg­előző állapotoknál és korai stádiumban lévő kisebb daganatoknál. Előrehaladott stádiumban lévő betegségeknél is bevetették a lézerkezelést a panaszok eny­hítésére. A lézerkezelés előfeltétele, hogy a daganatok kívülről, vagy szonda segítségével elérhetők legyenek. A rákos csomókat vértelenül ki lehet vágni a lézersugárral, a környező szövetek megfőnek és elhegesednek.

Különösen sokat segíthet, ha a daganatok miatt nyelőcső- vagy légcső-elzá­ródás fenyeget. Az elzáró növedékeket a lézersugárral vaporizálni lehet, vagy jelentősen megkisebbíthetők.

Kuratív kezelés lehetséges korán felismert gégeráknál, mint ami a göttingeni egyetemi Orr-fül-gége Klinikán már évek óta gyakorlat. Az eredmények gyak­ran kedvezőbbek, mint műtéttel, mert a hangképzés érintettségét el lehet ke­rülni. A nyelőcső vagy a belek daganatait az ulmi egyetemi Sebészeti Klinikán kezelik. A kezelés kevéssé megterhelő.

Fotodinámiás kezelés

A lézeres kezelés fotodinámiás terápiává bővíthető. A beteg először is fluo­reszkáló színanyagos infúziót kap, vagyis olyan anyagot, ami a sejteket fényér­zékennyé teszi. Mivel ez a biológiai színanyag majdnem kizárólag a daganat-sejtekben dúsul fel, az eljárás diagnosztikus és terápiás célból is használható. Kél nappal később lézersugárral letapogatják a gyanús szöveteket, felfényle­nek (fluoreszkálnak) a ráksejtek. A szétszórtan növekvő, apró rákos gócokat vagy a praecancerosus sejteket, melyek gyakran fordulnak elő a hólyagban és a torokban, jól ki lehet deríteni. De ez még nem minden: a daganatban feldú­sult anyag megváltoztatja a ráksejtek anyagcseréjét és annyira fényérzékennyé teszi ezeket, hogy a lézersugár alatt úgymond „felrobbannak". Még a legki­sebb sejtfészkeket is fel lehet ismerni és ugyanabban a munkafolyamatban el lehet pusztítani. A müncheni Egyetemi Klinika professzora, Alfons Hofstetter szerint ez „mennyiségi ugrás a daganat kezelésben".

A fénysugár argon-lézerből származik és egy hajlékony üvegrostszondán keresztül juttatják direkt a daganatszövetbe. A kezelés így csak olyan üreges szervek daganatainál alkalmazható, melyek szondával elérhetők vagy felülete­sen fekszenek. A lézersugarak behatolási mélysége mintegy 10 milliméter. En­nél az eljárásnál, akár a műtétnél, altatásra van szükség. A tulajdonképpeni beavatkozás mintegy 30 percig tart és ismételhető.

A mellékhatások csekélyek. Mivel átmenetileg az egészséges sejtek is fény­érzékennyé válhatnak, a betegnek egy darabig kerülnie kell a napból vagy a fényesen világító lámpákból származó erős fénysugárzást.

Jó eredményei vannak a fotodinámiás terápiának a hólyag-, vese-, gyo­mor- vagy beleken előforduló daganatok és a rákmegelőző állapotok kezelé­sénél.

Eredményes a garat területén lévő, a bronchus, az arc vagy a bőr daganatai­nál is. Kipróbálják a kezelést agydaganatoknál éppúgy, mint nőgyógyászati megbetegedéseknél. A bonni egyetem Nőgyógyászati Klinikájának orvosai jó eredményeket értek el a recidív tumoros betegeknél, akiknél egyéb kezelés sikertelen volt. A daganat korai szakaszában a kezelés akár gyógyulást is ered­ményezhet, de majdnem mindig hosszú panaszmentességet biztosít.

Kezelést végeznek és mindenekelőtt kutatnak a müncheni Grosshadern Kli­nikán (hólyag, vese), az erlangeni Egyetemi Klinikán (gyomor), a bonni egye­tem Nőgyógyászati Klinikáján (emlő, hüvely, petefészek), valamint a gautingi Járási Kórházban és a müncheni Egyetemi Klinikán (fej-, nyakdaganatok, bronchusok).

Az áttétképződés megelőzése

A bemutatott daganatellenes kezelésekkel sokat el lehet érni. Valószínűleg még hosszú ideig a rákorvoslás tartópillérei maradnak. Azonban ezeknek is megvannak - mint már kezdetben említésre került - a halárai. Nem tudják megakadályozni, hogy a legtöbb betegnél ne következzenek  be visszaesések, áttétek - rákos daganatok a kiinduló rák után elnevezve. Nem lehet teljes biz­tonsággal megmondani, hogy fenyegeti-e a beteget visszaesés. A kemoterápia és a sugárkezelés ritkán képes az összes daganatsejtet elpusztítani és még a látszólag jól sikerült műtétek után sem lehet kizárni a visszaesések lehetőségét.

„Bármilyen jó is a sebész, mindig visszamarad néhány ráksejt, amit a véde­kezőrendszerre kell bízni", így írta le a helyzetet a hamburgi nőgyógyász, Thommsen professzor. Számpéldán lehet ezt világossá tenni: egy csomót többnyire akkor fedeznek fel, ha már 1 cm nagy. Ekkor már legalább 1 milliárd ráksejtből áll. Ha a sebész ennek 99,9%-át el tudja távolítani, akkor még min­dig 0,1% ráksejt marad vissza. Ez még mindig 1 millió rosszindulatú sejt - elegendő, hogy a betegség továbbterjedhessen, ha nem tesznek ellene vala­mit.

Az áttétek elhárításához a daganatellenes kezelések önmagukban csak ke­véssel tudnak hozzájárulni. Még az eredményesen lezajlott kezeléseknél sem biztos, hogy sikerült minden ráksejtet leküzdeni, ezt gyanú esetén is az áttétek elleni kezelés kell hogy kövesse. Mellékhatásaik miatt erre a daganatellenes kezelések alig alkalmasak. Csak ha nagy a valószínűsége annak, hogy a daga­nat már szétszóródott, akkor lehet ennek a kezelésnek a felelősséget vállalni. Ez történik például a mellrák műtétét követő besugárzásnál vagy a bélrák miatti műtét utáni kemoterápia esetén.

A műtét után sok beteg kerül „terápiás vákuumba". Hazaengedik és a lel­kére kötik, hogy pontosan tartsa be az ellenőrzési időpontokat, hogy a vissza­esést időben felismerhessék. Amikor újra megjelenik, addigra a betegség gyakran már olyan stádiumot ért el, melynél a kuratív kezelési lehetőségek korlátozottak maradnak.

A még messzemenően csak passzívan alkalmazott utógondozást aktív utóellátásnak kell felváltania. Nemcsak a komplex kezelés felé orientált orvosok, hanem a klinikusok közül is egyre többen síkraszállnak amellett, hogy a bete­gek olyan kezelési elvhez kapcsolódjanak, ami nemcsak arra korlátozódik, hogy a visszaeséseket felismerjék, hanem arra törekszik, hogy megakadályoz­za. Erre megfelelőek a biológiai kezelések.

(D.B. A rák komplex kezelése)