E-VITAMIN

Tudományos név:   TOKOFEROL

 Régen a meddőséget valamilyen isteni vagy ördögi átoknak te­kintették, amelyen csak a mágia vagy az alkímiai orvoslás segíthetett, és sokáig szégyenbélyegnek számított, rengeteg drámát okozva.

Csak 1920-ban feltételezte EVANS egy termékenységet befolyá­soló faktornak a létezését, amikor az egyébként igen szapora fehér egereket teljesen zsírmentes étrenden tartva azt tapasztalta, hogy sza­porodásuk teljesen leállt. Ebbe a munkába bekapcsolódott BISHOP is, akivel 1922-ben megállapították, hogy a vemhes patkányok bizo­nyos táplálékot előnyben részesítettek, így a zöld leveleket és a csírá­zó búzaszemeket. Ezeket kivonva táplálékukból azt tapasztalták, hogy a nőstény patkányok elvetéltek, nagyon gyakran halott magzatot hoz­va a világra, míg a hímeknél a hímivarsejt-termelő epitélium elválto­zásaira lettek figyelmesek. Ezután megkísérelték a búzacsíraolajból az E-vitamin előállítását, amely EVANS-nak sikerült 1936-ban. Két év­vel később, 1936-ban KARRER kémiai szintézisét is megoldotta.

Meg kell jegyezni, hogy fizikai-kémiai szempontból az általá­nosan használt E-vitamin kifejezést különböző tokoferol vegyületekre együttesen alkalmazzák. Az egyes típusú tokoferolmolekulák hidroxi-kromon-mag köré rendeződött láncai kissé eltérnek egymástól.

A természet által rendelkezésünkre bocsátott tokoferolok a kö­vetkezők:

- alfa-tokoferol, természetes állapotban ez a forma a leggyakoribb, és ennek van a legnagyobb biológiai aktivitása;

- béta-tokoferol, valamint a gamma-tokoferol, amely a búza- és ku­koricacsíra-olajból izolálható, ezeknek viszonylag gyenge vitamin­aktivitása van, míg a szójaolajból izolált delta-tokoferolnak gyakor­latilag nincs vitamin hatása.

Minden tokoferol könnyen kivonható természetes állapotában, és szobahőmérsékleten halvány sárga sűrű olajos folyadékként nyer­hetők ki.

Vízben oldhatatlanok, viszont jól oldódnak zsírban, hiszen e tu­lajdonságuk alapján sorolták őket ebbe a vitamincsoportba. Nagyon érzékenyek az oxidációra, az ultraibolya fényre, és a hőmérsékletvál­tozásokra.

Elsősorban az alfa-tokoferol koncentrációjától függ az E-vitamin-aktivitás.

A természetes E-vitamin a gabonafélék (főleg búza), a szója-, kukorica csírájában található, amelyekből, könnyen kivonhatók. A hántolatlan rizs, a zöldségnövények zöld leve­lei (káposzta, spenót, salátafélék), valamint az olajos magvú termések (dió, mogyoró), szintén nagy mennyiségű alfa-tokoferolt tartalmaz­nak, ugyanúgy mint a földimogyoró- és az olívaolaj. Ami az állati eredetű élelmiszereket illeti, a vaj és a szalonna tekinthető a legfonto­sabb E-vitamin-forrásnak, majd ezután a máj (főleg a borjúmáj) és a tejtermékek következnek.

 Ellenségei:hő, oxigén, fagypont körüli hőmérséklet,ételkészítési eljárások,vas,klór,ásványi olaj.

Az anyagcsere szintjén vizsgálva az E-vitamin a vékonybélben emulgeálódik és hidrolizálódik az itt jelenlévő epesók hatására, fel­szívódása pedig a bélnyálkahártyán keresztül történik. Kísérletekben megállapították, hogy sajnos az E-vitamin kétharmada a széklettel és a vizelettel kiürül, és csak kb. 35% -a kerül a vérkeringésbe a nyirok­rendszeren keresztül. Az E-vitamint a vérplazma szállítja először sza­bad formában, majd béta-típusú lipoproteinekhez kötötten. A keringés révén eljut minden típusú szövethez, és végül a felesleg a májban raktározódik. A májban raktározható E-vitamin öt gramm lehet, az ezen felüli mennyiség, amely kb. megegyezik a májban raktározott mennyiséggel, a herékben, a méhben, hipofízisben, a mellékvesékben és a zsírszövetben képez tartalékot.

Élettani szempontból az E-vitamin hatásmechanizmusa és bio­kémiai szerepe alig ismert, azt azonban tudjuk, hogy a tokoferolnak antioxidáns szerepe van, amely védi a sejtanyagcsere egyensúlyát és késlelteti a sejtek öregedését, bár kelátot képez az oxigénnel. Emellett az alfa-tokoferol bizonyítottan antioxidánsként hat a többszörösen telítetlen zsírsavakra, sőt az A-vitaminra és a karotinoidokra is, valamint fontos szerepe van a vörösvértestek falát képező intracel-luláris membránok stabilitásának fenntartásában. Ez az antioxidáns-hatás a sejtre mérgező peroxidok keletkezése ellen hat, amellyel ak­kor találkozunk, amikor a tápanyag túlzott mennyiségben tartalmaz többszörösen telítetlen zsírsavakat, vagy hiányzik belőle az E-vitamin.

Bizonyos kéntartalmú aminosavak, a szelénium vagy a koenzim, amelyek önmagukban is antioxidánsok, képesek ellensúlyozni az E-vitamin-hiány tüneteit. Fenti sajátságuk hidrogénszállító tulajdonsá­gukból fakad. Egyébként az E-vitamin fontos szerepet játszik a hidro­gén előállításában és szabályozásában, azaz egyrészt a levulinsav és a porfobilinogén, másrészt a hemoglobin képződésében. Egyébként a tokoferolok teszik lehetővé a vas kötődését a vörösvérteshez, ezzel meggátolják a vérszegénység kialakulását.

A csecsemőknél - főleg a koraszülötteknél - a napi E-vitamin­szükséglet kb. napi tíz milligramm, hogy elkerülhető legyen a hemolitikus anémia (vérszegénység egyik fajtája), mivel a szervezet­nek ebben a korban gyakorlatilag nincsenek tartalékai. Különben az újszülött vérében az E-vitamin koncentrációja negyedrésze az anya vérében találhatónak, ami azt bizonyítja, hogy a placenta csak kevés tokoferol átfutását teszi lehetővé az anyai vérkeringésből a magzati vérkeringésbe.

A felnőttek napi tokoferol szükséglete háromszorosa a gyereke­kének, azaz öt és tizenöt NE között mozog, ahol egy NE megfelel egy milligramm alfa-tokoferolnak.

Az E-vitamin-hiány klinikai tünetei megegyeznek attól függetle­nül, hogy a tápanyag hiányos vitamin tartalma miatt, vagy bélfelszí­vódási elégtelenség, epesók hiánya a duodénumban, vagy a táplálék túlzott telítetlen zsírsav-tartalma miatt alakult-e ki. A vérplazma tokoferoltartalmának hét és tizenhat milligramm/liter kell lennie, az ez alatti koncentrációnál a vitaminhiány tünetei jelennek meg. Ezzel szemben E-hipervitaminózis jelei sohasem tapasztalhatók, mivel a vitamin felesleges mennyisége automatikusan kiürül a széklettel a szervezetből.

Az üvegtest zavarai miatt kialakuló kisgyermekkori vakság, vagy a kamaszkori rövidlátás egyaránt a csecsemőkori E-vitamin-hiányra vezethető vissza, ezenkívül a felnőttkorban fellépő sima- és harántcsí­kolt izomrostok sorvadása is. A szívizom-károsodás, valamint a hím ivarsejtképző epitélium megváltozásának okai is az E-vitamin­hiányban keresendők. Ez utóbbi komoly zavarokat okoz a spermato-genezis folyamatában: az oligospermiát, amely a spermatozoidok ter­melődésének a felére csökkenését vagy megszűnését (azoospermia) jelenti. Az E-vitaminnak antiabortív hatása is van, tehát szedése külö­nösen javallott nehéz terhességek esetében, hiszen a termékenységi vitamin elnevezést is ennek a hatásnak köszönheti.

A szervezet elégtelen tokoferol ellátottsága menstruációs és változáskori zavarokat is okoz.

A keringési szervrendszerben az erek endotéliumát rugalmassá teszi a kötőszöveti és elasztikus rostokra hatva, főleg a visszerek haj­lékonyságát és rugalmasságát tartja meg, amely E-vitamin-hiány ese­tén csökken, és különböző visszérbetegségek kialakulásához, illetve súlyosbodásához vezet. Megfigyelhető a vér sűrűsödése is, amely E-vitamin injekció hatására megszűnik, bizonyítva hatását a vér visz­kozitására is. Az E-vitamint alkalmazni kellene minden trombózisos megbetegedés vagy akut visszérgyulladás gyógykezelésénél.

A változás (menopausa és andropausa) korában lévő személyek­nél megfigyelhető a csontritkulás és a csontváz egyes ízületi porcai­nak, főleg a csípőnél, károsodása. Mindezek a folyamatok E-vitamin­adagolással lassíthatok: a hialuronsav módosításával. A hályogkiala-kulásban megnyilvánuló a szemet érintő meszesedési folyamat is ja­vítható ennek a vitaminnak a szedésével.

Az égési sérülések, szöveti elhalások és a fekélyek is gyorsabban gyógyulnak, mivel az E-vitamin gyulladásgátló hatása miatt meggyor­sul a hegképződés.

Végül a tokoferol meggyorsítja a haj növekedését a szőrtüsző megerősítése révén; és igen fontos tényező a kopaszodás kezelésében. "A" vitaminnal együtt védi a tüdőt a levegőszennyeződés károsító hatásai ellen.