B9-VITAMIN

  FOLSAV

PTEROIL-GLUTAMINSAV

Bc-VITAMIN, Bg-VITAMIN

L1-VITAMIN, M-VITAMIN, ELUÁT FAKTOR

A B-vitamin-csoport egyes tagjaira vonatkozó komplex tanul­mányok iránt csak elég későn kezdtek érdeklődni a kutatók. Az 1935 és 1939 közötti időszakban azonban egyértelművé vált, hogy a máj­ban és a különböző élesztőgombákban létező vitaminok bár eltérő ne­vet viselnek, mégis - ahogyan ez később bizonyossá is vált -, nagyon közeli kémiai szerkezettel rendelkeznek.

Az említett anyagok hiánya - a krolofillmentes étrenden tartott állatfajtól függően - különböző típusú vérszegénységet idéz elő. Ugyancsak a hiány következménye, hogy az emésztőrendszerben a szaprofitabaktérium-telepek fejlődése is leáll.
A folsav elnevezés 1941-től vált nemzetközileg elismertté, mivel ez az összetevő van jelen a legnagyobb koncentrációban a zöld növé­nyek leveleiben, elsősorban a spenótban.

Szerkezetét csak 1945-ben határozták meg, amelyet nem sokkal később kémiai szintézisének megvalósítása is követett.

1975-ben, a HIBBARD professzor különböző tanulmányokat tett közzé, megállapítva, hogy az esetek hetvenöt százalékában a terhes nőknél - főleg a terhesség vége felé, vagy ikerterhesség esetén -sokkal gyakoribb a folsav hiány, mint más személyeknél. Mindez tel­jesen logikus, hiszen mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy a terhesség utolsó öt hete alatt a magzat születési súlyának ötven százalékát veszi fel... természetesen az anya raktárkészleteiből elvonva!

Kémiailag a folsav molekulája összetett: a pteroilsav és a glutaminsav aminocsoportjához kapcsolódik. Innen származik egyéb­ként az időnként használatos ptéroil-glutaminsav elnevezés is. A pteroilsav - egy hozzá kapcsolódó para-amino-benzoé-savval, azaz H1 vagy B10-vitaminnal együtt - maga is egy kettős pterin gyűrűből áll.

Természetes állapotban - főleg a növényeknél - a B9-vitamin leggyakrabban poliglutamát formájában van jelen, ahol a pteroil sav­gyökök a glutaminsav molekuláihoz kapcsolódnak. A glutaminsav, a folsav és a poliglutamát vitaminhatásának nélkülözhetetlen összetevő­je. Ahhoz azonban, hogy az említett anyagok aktiválódjanak, a poliglutamátnak a bélcsatornában hidrolizálódnia kell, mielőtt még a nyálkahártya abszorbeálná.

Fizikai-kémiailag, a folsav kristályos, meleg vízben jól, hideg­ben kevésbé, alkoholban egyáltalán nem oldódó vegyület. A Bc-vitamin specifikus sajátossága, hogy oldatának PH értéke szerint különbözőképpen nyeli el a fény spektrumát. Lúgos vagy semleges PH-értékü közegben ellenálló a hővel szemben, ugyanakkor bomlékony savas PH-érték mellett, és ultraibolya sugárzás hatására.

Mivel a folsav - ahogyan ezt már korábban is láthattuk - szoro­san kapcsolódik a növények klorofillmüködéséhez, ezért az állati -borjú, marha, vagy sertés: máj, vese, izom - sejtekben felhalmozó­dott, valamint a tojásban, a sajtban, a gabonafélékben, a hüvelyesekben, a búza- és árpacsírában, a burgonyában és a csokoládéban is megtalálható poliglutamát koncentrációjától is függ.

A zöldségfélékkel kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy a spenót tartalmazza leggazdagabban a szabad folsavat, de nem szabad megfeledkeznünk a spárgáról sem. Csekélyebb mennyiségben ugyan, de megtalálható a szárazbabban, a káposztában, a sárgarépában, a sárgaborsóban és a gombában is.

Az életkor és a fizikai aktivitás függvényében a B9-vitamin napi szükséglete a 0,2 és a 0,5 milligramm között változik. A terhesség, a szoptatás, és az öregedés fokozott, napi 0,8 milligramm folsavbevitelt tesz szükségessé, annál is inkább, mivel a megnövekedett igény kizá­rólag táplálék útján elégíthető ki, hiszen semmiféle bélrendszeri szin­tézis nem teszi lehetővé előállítását.

A táplálékkal a szervezetbe juttatott folsav csak a duodenum-jejunun (patkóbél-vékonybél) nyálkahártya szintjén abszorbeálódik valódi ptéroil-glutaminsav formájában, és nem a pteroilsav vagy a glutamátok származékaiként. Ezeknek ugyanis előbb hidrolizálódniuk kell, hogy később ptéroil-glutaminsav formájában felszívódhassanak. Ez az átalakulás a vérplazmában, az epében, a vesékben, sőt az agy­ban is megtalálható, de elsősorban a belekben raktározódó konjugázenzim hatására megy végbe. Enélkül a nélkülözhetetlen alko­tórész nélkül, a táplálékkal a szervezetbe juttatott glutaminok körülbe­lül nyolcvan-kilencven százaléka hatástalan marad, így a B9-vitamin elégtelen jelenléte állapítható meg. Néhány perccel az emésztőrend­szeri felszívódás után, a folsav előbb a máj kapuvénába, majd a nagy vérkörbe, végül a perifériás keringésbe kerül.

Bizonyos gyógyszerek gátolhatják a konjugázenzim aktivitását, illetve csökkenthetik annak hatását. Ez történhet az orális fogamzás­gátló tabletták, a barbiturátok, és egyes görcsoldók - mint például a fenitoin - esetében. Ha tehát ezeket a gyógyszereket rendszeresen al­kalmazzuk, B9-vitamin-hiány alakulhat ki.

Ugyanez a helyzet az orális fogamzásgátló tabletták, a hypnobarbiturát-készítmények, és az egyes altatók folyamatos szedése során, amelyek a kelátképződésen keresztül ugyanannyi pteroil-glutaminsavat, mint amennyi hozzá kémiailag közelálló molekulát gátolnak.

Azután, hogy a folsav a nagy vérkörbe került, minden típusú kötőszövetben megjelenik, és vagy az agyi-gerincvelői folyadékban, a májban, és a csontvelőben raktározódik, vagy átalakul aktív koenzimmé, és felhasználódik. Fiziológiás szempontból vizsgálva, a folsav fol-reduktáz hatására dihidrofolsavra bomlik, majd egy másik -az aszkorbinsav által aktivált -, reduktáz hatására tetrahidrofolsavra redukálódik, amelyik viszont egy folsavellenes-anyag miatt gátolt formában van jelen. Mindez egy kémiai reakciósorozat lezajlása után következik be, amikor is a folinsav - az angolszászoknál citrovorum-faktor - elnyeri végleges formáját.

A folsav normál mennyisége minden szervezetben körülbelül hetven milligramm, amelynek közel egyharmad része folinsav formá­jában a májban és a csontvelőben van jelen. A folinsav tehát igen ak­tív résztvevője az eritropoézisnek, azaz a vörösvértestek képződésé­nek. Jelentős B9-vitamin-koncentráció található egyébként a vörösvértestekben, ahol normál esetben 0,2-0,3 mikrogramm, vészes vérszegénység esetén mindössze 0,05 mikrogramm figyelhető meg. Ismét meggyőződhetünk arról, hogy a „Jótékony Természet" érti a dolgát, hiszen például a koraszülöttek vagy újszülöttek első heteiben az eritrocita-koncentráció sokkal emelkedettebb, és csak fokozatosan csökken az első életév folyamán.

A folsav koncentrációja az agyi és gerincvelői folyadékban kö­rülbelül háromszor meghaladja a vérben lévő töménységi szintet. Ugyanakkor az epében közel tízszeres mennyiségben fordul elő, mint a plazmában. Ez tehát azt jelenti, hogy az epe koncentrációja határoz­za meg, hogy a folsav raktározására, vagy eltávolítására van-e szük­ség. Mivel, egyrészt nincs emésztőrendszeri felszívódás, másrészt a gyomor-bélrendszer szaprofitabaktériumai szintézis útján kiegészítő bevitelt biztosítanak, így jelentős mennyiségű B9-vitamin kerül a székletbe. Bármilyen élelmiszerből származó felesleget viszont a vese automatikusan kiválaszt, és a vizelettel ürít.

A folsavnak rendkívül jelentős szerepe van a lebomlási folyama­tokban, és a különböző fehérjék, illetve az őket felépítő aminosavak asszimilációs változásaiban, mivel részt vesz a hisztidin és szerin ere­detű monokarboncsoport szállításában, és így hozzájárul a metionon, a nukleinsavak, és a purinok - elsősorban az adenin, a guanin, a xantin és a húgysav - szintéziséhez.

Egy eléggé összetett kémiai reakció során, a hisztidin a folin- és a hangyasav-származékok hatására glutaminsavvá bomlik. Majd - ezzel párhuzamosan - részt vesz a szerin-glikoll, vagy glikkoll-szerin egymás közti, kölcsönös átalakulásában, mindannyiszor a folinsav be­avatkozása nélkül, de a piridoxin felhasználásával, hogy különböző monokarboncsoportokat hozzon létre, és - ahogyan ezt már a koráb­biakban is láthattuk - hozzájáruljon az említett anyagok - többek kö­zött a metionin szintéziséhez.

A B9-vitamin egyébként egy másik úton is hozzájárul a metionin szintéziséhez: Ez alkalommal a homo-ciszteinből kiindulva, a folinsav a metilcsoport donorjának szerepét tölti be. Ez utóbbi, kobolamin ha­tására kelátképződésen megy át, és metil-kobolaminná alakul, majd ezt követően metioninná válik. A későbbiekben azonban látni fogjuk, hogy ez az anyagcsere-folyamat csak a B12-vitamin jelenlétének függvényében mehet végbe.

A folinsav rendkívül jelentős szerepet játszik a pirimidinek kép­ződésében is, ugyanakkor kiinduló állomása a különböző pirimidintartalmú nukleinsavak és nukleotidok képződésének és át­alakulásának. E folyamat végeredményeképpen jön létre a DNS mo­lekula.

Nagyon fontos tehát a B9-vitamin által elősegített és irányított mindenféle anyagcsere-folyamat fenntartása, hogy a csontvelő -csontvelősejtszinten - betölthesse vörösvértestképző szerepét, és kü­lönösen eredményes hatást fejtsen ki a különböző típusú vérszegény­ségek előfordulása alkalmával, mivel a nélkülözhetetlen cianokobolim hatását egészíti ki.

Végül a B9-vitamin jelentős szerepet tölt be az álmatlanságból, a szorongásból, az átmeneti lidércnyomásos félelmekből, az emlékezeti zavarokból, vagy az idegi depressziós állapotokból fakadó, különböző pszichés rendellenességek elhárításában is. A kanadai tanulmányok -amelyeket fentebb már említettem - igen szoros kapcsolatot mutatnak ki a terhesség végén fennálló, lecsökkent vérbeni folsav-koncentráció, és a szülést követő, úgynevezett post partum időszak depressziós álla­pota között, amikor is a folinsav felvételét a fiatal szülőnők esetében megszüntették, vagy nagymértékben csökkentették, az esetek nyolc­van százalékában mély depressziós krízis alakult ki. Ugyanezt erősítik meg azok a - már szintén idézett - bordeaux-i kutatások, amelyeket különböző deprimált „betegek" körében végeztek. A vizsgálatok so­rán ugyanis a vér csökkent folsavkoncentrációjának jellegzetes tünetei, és az idegi depressziós állapot egyértelműen javulni kezdett B9-vitamin adagolásával.

Normál, kiegyensúlyozott étrend mellett gyakorlatilag nem for­dulhat elő B9-vitamin-hiányos állapot. Abban az esetben viszont, ha szigorú fogyókúrát követünk, vagy még inkább, olyan újszülöttek esetében, akik kizárólag folsavmentes kecsketejet fogyasztanak, specifikus hiányállapot alakulhat ki. Ugyanez a helyet, ha az étkezési szokások szinte kötelezően előírják a kizárólag főtt étel fogyasztását, vagy olyan megrögzött agglegények körében, akiknek a gasztronómiai horizontja csak a konzervdobozok felnyitásáig terjed. Ezekben az esetekben tehát szintén találkozhatunk a B9-vitamin hiányával.

Krónikus hasmenéssel járó gyomor-bélrendszeri zavarok esetén, vagy steatorrhoe (azaz zsírszéklet zsírral bevont, fénylő színű, rend­szerint puha állagú széklet ürítése) alkalmával, illetve a vékonybél jelentős csonkításával járó műtétet követően, - mint például a neoplasia (azaz a daganatos szövetek eltávolítására irányuló beavat­kozás) a folsav felszívódási zavarai jelentkezhetnek. Ugyancsak ha­sonló problémákat okoznak a súlyos máj károsodások, mint például a cirrhosis (azaz a máj idült, gyulladásos kötőszövet-szaporodással, majd zsugorodással járó betegsége), vagy az ismétlődő sárgaság.

Egyes gyógyszerkészítmények mellékhatásaként is kialakulhat ugyan Bc-vitamin-hiány, de elsősorban az alkoholizmus jelent ko­moly veszélyt, mivel az alkoholmolekulák blokkolják a folsavat, ami pedig különösen károsító hatású krónikus alkoholizmus esetén. Van­nak azonban más kémiai anyagok is, amelyek B9-antivitamin-hatással rendelkeznek: ilyenek egyes görcsoldók, mint például a Primidone; bizonyos daganatos megbetegedések elleni szerek, mint például a Methotrexate; néhány szulfamid és baktériumölő szer, mint például a Trimethoprime; valamint a tuberkulózis elleni készítmények, mint például az Isoniazid.

A mértéktelen hashajtószer-alkalmazás szintén jelentős folinveszteséget okoz a bélrendszer nyálkahártyáinak indokolatlan irritációja révén, amelynek következtében nemcsak a B9, hanem min­den más vitamin felszívódási, és felépítő anyagcsere-folyamatai (abszorbció-asszimiláció) is zavart szenvednek.

A krónikus vérzések, a leukémia, a fehérvérsejtek kóros elszapo-rodási szindrómája, a coeliakia - amely egy krónikus táplálkozási hi­ány okozta, a tápcsatornában a sikértartalom iránti intoleranciában megnyilvánuló betegség - mind-mind a Bc-avitaminózis lehetséges patológiás következményeit hordozza. Ugyanakkor azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy bizonyos fiziológiás tényezők is vitaminhi­ányos állapot kialakulásához vezethetnek, olyan meghatározott ese­tekben, amikor a szervezetnek megnövekedett vitaminszükségletet kell kielégítenie, mint például a terhesség, andropausa (a here hor­montermelésének csökkenése vagy szünetelése), vagy menopausa (a menstruáció elmaradása) idején.

A folsav hiánya a kezdeti időszakban a többi B-vitamin-csoport avitaminózisával megegyező, az emésztési folyamatban megnyilvánu­ló tüneteket, nyelvvastagodást, nyelv- és szájnyálkahártya gyulladást, majd - néha hasmenéssel kísért - gyomor-bélrendszeri bántalmakat okoz. Később, különböző bőrbetegségek is megjelennek, mint például az acne rosacea (azaz az orr hajszálértágulat és fokozott faggyúmi­rigy-elválasztás miatti dudoros bőrelváltozás, hétköznapi nyelven: „borvirág"), a száraz ekzéma, vagy a herpesz-szerű irritációk. Ebben a stádiumban kezdődnek a hematológiai zavarok: a leukopénia, azaz a fehérvérsejtek számának rendellenes lecsökkenése a vérben, vagy a megaloblasztosnak nevezett specifikus vérszegénység. Ezeken kívül, a terhesség folyamán jelentkező vérzések, vagy bizonyos magzati rendellenességek is jelentős folsavveszteséget idézhetnek elő a vörösvértestekben és a vérplazmában.

A megaloblasztos vérszegénység gyakorlatilag egy vészes vér­szegénységnek felel meg, ami nagyon közeláll az úgynevezett biermer szindrómához (bár ezt az állapotot a vörösvértestek mitózisában az „S" fázis elhúzódása jellemzi), amely a DNS-szintézis zavarának tu­lajdonítható. E folyamat pedig ugyanannyira függ a folsavtól, mint a B12-vitamintól. Az eritroblasztok, vagyis a fiatal, éretlen vörösvér-sejt-alakok elhalnak a csontvelőben, mielőtt érett vörösvértestekké válnának.

A megaloblasztos vérszegénység diagnózisa három olyan bioló­giai paraméteren nyugszik, amely cáfolhatatlan és egyértelmű felisme­rést tesz lehetővé:

- A szegycsonti punkció segítségével végrehajtott csontvelővizsgálat háromféle rendellenesség feltárására szolgál:

- a megaloblasztok negyven-hatvan százalékát képviselő eritroblasztok, citoplazmájuk és sejtmagjuk rendellenes fejlődése miatt, hajlamosak megalocitává válni, azaz a megaloblasztok enukleációja következtében óriási vörösvérsejtekké alakulni.

- a mielociták és a metamielociták - vagyis azok a sokmagvú sej­tek, amelyekben neutrofil, eosinofil, és basofil típusú granuláció található - betegesen megnagyobbodnak, és sejtmagjuk rendelle­nes szegmentálódását vagy osztódását okozzák.

- A megakaricotiák (csontvelő, óriássejtek) megritkulnak és ha­gyományos sejtmagjuk szintén szegmentálódik.

- A haemogramm, vagy qualitativ vérkép szintén háromféle anomáli­ára deríthet fényt:

- vérszegénység, kevés retikulocitával (éretlen, hálózatos magállo­mányú vörösvérsejt), miközben az átlagos korpuszkuláris hemog-lobinkoncentráció normális.

- a leukopenia, a sokmagvú, neutrofilsejtek károsodásával,

- amelyek hipertrofizálódtak -, és szegmentált magvakkal

- trombopénia, azaz a vérlemezkék számának csökkenése. E jelen­ség elég gyakran megfigyelhető.

A hematológiai rendellenességekkel szinte egy időben, néha idegrendszeri bántalmak is feltűnnek: tartós álmatlanság, emlékezet­kiesés, jellembeli változás, és perifériás idegrendszer zavarok, ame­lyeket izomrángásos reszketés is kísérhet, és Parkinson típusú is lehet. Ez utóbbi rendellenességeket valószínűleg a neuronok mielin hüve­lyében zajló biokémiai változások módosulásai okozzák, megváltoz­tatva az idegi ingerületek átadását. Ebben az esetben egyébként az agyi és gerincvelői folyadék folsavkoncentrációja is eltér a normális értéktől, és minden esetben jóval meghaladja a vérplazmabeli értéket.

Jelenleg még nem ismeretes semmiféle B9-hipervitaminózis okozta zavar.