B12-VITAMIN

1955-ben meghatározták a ciano-kobalamin kémiai szerkezetét, majd kimutatták, hogy nem egy, hanem több ha­sonló szerkezetű, de közös kobalaminvázzal rendelkező vegyületről van szó, amelyeknek ebből következően közös a vitaminaktivitása. Nincs kizárva az sem, hogy ez lenne az a legfontosabb aktív vegyület, amelynek vitaminaktivitásán kívül érdekes táplálkozási hatása is van.

Fizikai-kémiai szempontból a különböző kobalaminokra a közös korrinváz jellemző, amelyben négy pirrolgyűrű fog közre egy kobalt iont. Egy adeninből, ribózból és foszfátból álló nukleotidvegyület ki­válásával két B12-aktivitású csoport hasad le: ciáncsoport tartalmú a ciano-kobalamin, a hidroxilcsoport tartalmú vegyület pedig a hidroxi-kobalamin.

Kobalaminok az ember számára csak külső eredetűek, azaz a táplálékkal jutnak a szervezetbe, mert az állatokéval - főleg a kérő­dzőékével - ellentétben az emberi bélrendszer flórája nem szintetizál kobalamint. A vakbél féregnyúlványa által kiválasztott specifikus en­zimeknek és koenzimeknek döntő szerepe van a kobalaminok képző­désében, annak ellenére, hogy a növények nem tartalmazzák.

A szervezet napi ciano-kobalamin igénye - ugyanúgy ahogy a többi vitaminnál már láttuk - életkor, nem és a fizikai aktivitás erős­sége szerint változó; ennek csökkenti jelentőségét a máj hatalmas kobalamin tartaléka, amely egyben gátat vet a hiánybetegségek kiala­kulásának is. így csecsemőknél elégséges napi 0,3 ug bevitele, serdü­lőkorban 2,5 ug, és 4 ug a terhes és szoptatós anyák napi kobalamin igénye. Az egyes népcsoportok különböző étkezési szokásai szerint a B12-vitamin bevitelében tízszeres különbség is lehet. Elég megfi­gyelni egy angolszász vagy egy amerikai étrendet: az előbbinél napi 5 ug az átlagos bevitel, míg az utóbbinál hozzávetőleg 60-80 ug.

A különböző kobalaminok anyagcseréje a gyomorban kezdődik, ahol a sósav, a pepszin és hő hatására felszabadulnak, majd ez a fo­lyamat folytatódik a vékonybélben különböző gastro-duodenális enzimek hatására. Ebből jól látható, hogy egy fagylalttal befejezett ebéd gátolja a B12-vitamin felszívódását, míg ellenben egy jó forró kávé ugyanezt elősegíti.

A ciano-kobalamin és a hidroxi-kobalamin emésztés útján törté­nő felszívódásának két módja van; egy aktív és egy passzív abszorp­ció.

A passzív abszorpció mechanizmusa szerint a B12-vitamin az egész emésztőcsatorna hosszában fokozatosan felszívódik, de első­sorban a duodénum sejtjein keresztül; ha a bélüreg vitamintartalma jelentős, a passzív felszívódás folyamata csak a felvett B12-vitamin egy százalékát reprezentálja, míg több mint negyvenszázaléknyi vi­tamin a széklettel együtt kiürül.

A B12-vitamin aktív abszorpciójának mechanizmusa sokkal bo­nyolultabb; először egy belső glikoprotein faktorral kell összekeve­rednie, amelyet a gyomorfenék és a gyomorkapu (pylorus) körüli speciális sejtjek választanak ki, de amelyeket a pylorus sejtjei már nem secernálnak.

A ciano-kobalaminnal kelátot képez a glikoprotein, amely egy­szerre két B12-molekulát köt meg. Ennek a komplexumnak az a fel­adata, hogy a ciano-kobalamint védje a bélben történő enzimatikus lebontásoktól, azért, hogy csak közvetlenül a vakbél előtt elhelyezke­dő ileum (csípőbél) speciális sejtjei vehessék fel. Azért, hogy ez megtörténhessen, a bélüregnek különböző ásványi faktorokat kell tartalmaznia, azaz kalcium és magnézium kationokat, valamint kellő mennyiségű epeváladékot, amely a pH-ját állítja be 5,6-ra, azaz lúgosítja a gyomorkapun át a bélrendszerbe jutó pép 2,0-2,6 pH-jú kémhatását.

A csípőbél ezen szakaszán a bélfalsejtek leválasztják a glikoproteint, amely a sejthártyán marad, és a sejtekbe nagyon lassan csak a B12-vitamin molekula hatol be. Miután a sejtbe bejutott, a ciano-kobalamin mintegy emésztett formában található, koenzim B12 formában a sejtek mikroszómáiban és mitokondriumaiban. Csak több órával a a bélsejtekbe bejutás után található a ciano-kobalamin a véna porta-ban, még mindig egy specifikus szállító fehérjéhez, a transzkobalaminhoz kötötten.

Több típusú transzkobalamin létezik, amelyek szerepe a szerve­zetben különböző:

- transzkoabalamin I (TCI) egy alfa-l-globulin, amelyet az eozinofil és neutrofil granulociták szintetizálnak, amelyeknek az a szerepe, hogy metilált koenzim formában raktározzák és szállítsák a B-­vitamint. Hiánya nem okoz jelentős problémát.

- transzkobalamin II (TCII) egy béta-globulin, amelyet a máj szinte­tizál, és szerepe nélkülözhetelen a glikoprotein\B12-vitamin komp­lex szétválasztásában a vékonybélsejtek szintjén; majd ennek segít­ségével jut a kobalamin az egyes szervek szöveteibe. A transzkobalamin II hiánya súlyos klinikai tünetekben megnyilvánuló vérképzési zavarokat okoz.

- transzkobalamin III (TCIII) nemrégen felfedezték fel, szerepe nem teljesen tisztázott, de úgy tűnik, hogy a vas vörösvértesthez kötésé­ben vesz részt, erősíti a B12-vitamin vérszegénység elleni hatását.

A B12-vitamin anyagcseréje párhuzamosan folytatódik a máj­ban, ahol raktározódik, majd az epébe kerül nem elhanyagolható mennyiségben, ez a cianokobalamin hányad is kétharmad részben fel­szívódik a csípőbél sejtjein keresztül, a harmadik harmad pedig a széklettel távozik a szervezetből.

Az epe általi szekrécióval és a csípőbél-nyálkahártyán keresztüli reabszorpcióval egy zárt entero-hepatikus kör alakul ki.Mint minden vízben oldódó vitamin esetében itt is a vese felada­ta, hogy a B12-vitamin feleslegét, illetve feleslegessé vált bomlási termékeit eltávolítsa a szervezetből; a vizeletben kis mennyiségben található B12-vitamin.

A B12 faktor vitaminszerepe, ahogy már bemutattuk, igen jelen­tős, mivel védi a vérképződést, és a DNS-t is; ugyanis úgy tűnik, hogy a ciano-kobalamin koenzim hatással van a reduktázokra, amelyek fel­adata a ribóz dezoxiribózzá alakítása, így a ribonukleotidokat (adenozin, guanozin, citidin-difoszfát) dezoxi-ribonukleotidokká transzformálja: dezoxi-adenilsav, dezoxi-guanilsav, dezoxi-citidilsav, amelyek részben a DNS-láncot felépítő egységek.

A B12-vitamin hiánya következésképpen a DNS-szintézis me­chanizmusát is gátolja, viszont ebben az esetben az RNS-szintézis szintje növekedik kompenzációs mechanizmus révén. A csontvelő vérképző őssejtjeire (hemocitoblaszt) ez a biológiai módosulás a kö­vetkező hatással van: hatalmas sejtek (megaloblaszt) képződnek, azaz a plazma és a sejtmagvak kialakulása nincs szinkronban. Ez történik a vérszegénység makrocitózis formájában, ahol ezek a megaloblasztok képtelenek a sejtosztódásukhoz szükséges mennyiségű DNS szinteti­zálására, és elhalnak a csontvelőben.

Egyébként egyes kémiai mutációból, főleg kelátképződés útján származó kobalaminok lehetővé teszik a zsírsavak és különböző ami­nosavak, mint az izoleucin, norleucin, téorin és a valin oxidációját, valamint a proprionsav hatására borostyánkősavat szabadítanak fel, amely belépve a citrát-körbe lebomlik. A proprionsav felesleges mennyisége neuro-anémiás zavarokat okoz, nevezetesen kiürülését megzavaró veseproblémák esetén. A B12-vitamin azonban kobaltion­jának köszönhetően védi a neuronokat a szén- és a nitrogén-ionok mérgező hatásától, ez adhat magyarázatot gyógyító hatására a gyer­mekbénulásban fellépő idegbénulási zavarokra. A B12-vitamint nagy adagokban kellene felírni szklerózis multiplex vagy Menier-szindróma megbetegedéseknél, azért hogy ellensúlyozza a mielin szintézis hibáit.

Befejezésként említsük meg a B12-vitamin hiánya miatt kialakuló energiaellátási zavarokat. Ugyanis a B12-vitamin je­lentős szerepet játszva a kolin vagy B7-vitamin és a kreatinin anyag­cseréjében, megakadályozza a kreatinin-foszfát kialakulását, így a szervezetet megfosztja jelentős energiatartalékától. Ez magyarázza az olyan aminosavak, mint az arginin bevitelére kialakuló makacs fogyá-sos állapotokat, vagy a növekedés abbamaradást, vagy az olyan elhú­zódó lábadozásokat, amikor nem súlyos gyengeségről van szó.

A B12-vitamin hiányát biológiailag vérkép elkészítésével lehet ellenőrizni, amely a sokmagvú sejtek hiperszegmentációs anémia formáján kívül a jellegzetes megaloblasztiát is kimutatja; szintén el­lenőrizendő ebben az esetben a vér folsav vagy B9-vitamin koncent­rációja is.

A csökkent vagy hiányzó bevitel miatt kialakuló B12-vitamin­hiány elsősorban azoknál a személyeknél figyelhető meg, akik szigorú és kiegyensúlyozatlan diétát tartanak, mint amivel a vegetáriánusok­nál, a nyersfogyasztóknál vagy a gyümölcsevőknél találkozunk. Ez utóbbi esetben a vékonybélben túlzott mennyiségben megjelenő cellulóz irritálva az ileum nyálkahártyáját, megváltoztatja a sejtek ab­szorpciós képességét, az összes típusú kobalamin ugyanazon a módon szívódik fel függetlenül a molekula tulajdonságaitól. Klasszikusan táplálkozó egyéneknél a bevitelből fakadó vitaminhiány kivételes.

A felszívódási és felhasználási zavarok a többi B-vitaminhoz ha­sonlóan különböző betegségekből is eredhetnek: a coeliakia vagy sprue, vagy ennek trópusi formája, valamint a vékonybélben vagy fő­leg a csípőbélben található kiöblösödés. Sebészeti beavatkozások vagy egyes bélrendszeri rákos megbetegedések tehetik teljessé a B-­vitamin hiányáról adott összefoglalót, kiegészítve az Imerslund-Grasbeck-betegséggel, amely veleszületett transzkobalamin I vagy transzkobalamin II hiányával jár együtt.

B12-hipervitaminózis tünetei nem ismertek.