B10-VITAMIN

Tudományos név:

  PARA-AMINO-BENZOÉSAV

 H1 -VITAMIN, H2-VITAMIN

A vitaminok nagy családjában a para-amino-benzoésav mindig a „szegény rokon" szerepét tölti be, hiszen a kémiai szerkezetére, anyagcseréjére, és viselkedésére vonatkozó specifikus tanulmányok alig-alig kapnak helyet a tudományos orvosi szakirodalomban. Pedig szerepe pusztán esztétikai szempontok miatt szorul a háttérbe.

Para-amino-benzoésav található a sörélesztőben, a búzacsírában, a búzában, és a komplett rizsben. Az állati eredetű táplálékok esetén elsősorban a máj, valamint a marha- és sertéshús izomrostjai tartal­mazzák, de a friss tejben és a tojásban szintén jelentős mennyiségű Hl-vitamin halmozódik fel.

A növények zöld leveleiben viszont rendkívül kis mennyiségben mutatható ki.

A szervezet para-amino-benzoésav-szükséglete az életkor és az általános életvitel függvényében változik. Bizonyos érzelmi csapások azonban súlyos lelki traumákat idézhetnek elő, amelyek egy csapásra hirtelen megemelik a H1-vitamin iránti szükségletet, ahogyan ezt a későbbiekben, a hiányállapot hatásaival foglalkozó bekezdésben látni fogjuk.

Szervezetünk naponta igen minimális mennyiségű, mindössze néhány mikrogrammos nagyságrendű para-aminó-benzoésavat igé­nyel. Talán ez a tény is hozzájárul a kutatók bizonyos fokú érdekte­lenségéhez, hiszen szerepe - látszólag - nem életfontosságú.

A bél felszívófelületein áthaladva, a H1-vitamin a B-vitamin­csoport többi tagjával együtt a vérkeringésben a pantoténsavhoz, il­letve elsősorban a folsavhoz kapcsolódik, hogy olyan új komplexegy­séget hozzon létre, amelynek kettős feladatot kell ellátnia: küzdeni a bacilusok ellen, és védeni a bőrképletek (szőrzet, haj, köröm) pigmentációját.

A para-amino-benzoésav egyharmad része a májban, kétharmad része a belekben raktározódik, ahol a bélflóra védi és fenntartja. A szervi raktárkészletek azonban meglehetősen szegényesek, amelyeket ráadásul bizonyos kémiai anyagok - mint például az antibiotikumok, vagy a szulfonamidok - a szaprofitaflóra megtámadásával könnyedén lebontanak, és rövid időn belül hiányállapotot idézhetnek elő. A szulfonamidok - egy ma még nem pontosan ismert enzimreakció ré­vén - a B10-vitamin ellen fordulnak, és bizonyos vitaminantagonista szerepet játszva lebontják a para-amino-benzoésavat.

A para-amino-benzoésav bacilusok elleni szerepe úgy tűnik, szintén egy enzimreakcióhoz kapcsolódik, amely lehetővé teszi szá­mára, hogy a bacilus struktúrájába kerülve, a pálcikák szegmentáció­ján keresztül azok széttörését okozza. E beavatkozás hatására a baci­lusok elveszítik agresszivitásukat, és kóros károsító hatásukat. így te­hát aHl-vitamin a tuberkulózis elleni védelemben is fontos szerepet tölt be.

A para-amino-benzoésav legjelentősebb hatása azonban a bőr­képletek pigmentációjának tökéletes fenntartásában rejlik, a haj, a szakáll, és a szemöldök melanoblaszt tartalmának szabályozásával a felhámban, vagy epidermiszben. A melanoblasztban található melanin olyan feketés színezetű pigmentanyag, amely több-kevesebb koncent­rációban vasat és ként is tartalmaz. A melanin adja az ébenfeketétől a legvilágosabb szőkéig terjedő árnyalatokat, és a para-amino-benzoésav jelenlétének köszönhetően megőrzi az általános jellegze­tességeket is.

Így tehát a B10-vitamin hiányát az őszülés jeleníti meg, amikor is a melanoblasztok pigmenttartalmának elveszítése a haj fehéredését okozza.

Emlékeznünk kell azonban, hogy bizonyos lelki sokkhatások adrenalinantagonista hatása révén, különösen intenzív és erőszakos események hatására - például nagyfokú félelemérzet alkalmával -olyan jelentős mennyiségű para-amino-benzoésav-veszteség alakulhat ki, amely a melanoblasztokban található melanin specifikus enzimre­akcióihoz kapcsolódva szintén őszüléshez vezethet. Jelentős mennyi­ségű magnéziumfelvétel - kizárólag időlegesen alkalmazva - segíthet a melanin pigment újraképződésében. Ugyanezek a durva hatások azonban fokozatosan is megfigyelhetőek az intenzív, és hosszú időn keresztül fennálló, tartós fáradtságérzet esetében is.

A H1-vitamin hiánya megkönnyíti a bacilusok aktívvá válásának útját, és lehetővé teszi a mikroorganizmusok toxinjainak felszabadu­lását.

Egyáltalán nem lehetséges B10-hipervitaminózis kialakulásáról beszélni - még ha az elfogyasztott táplálékkal került is a szervezetbe -, mivel az élelmiszerek többségében csak igen kis mennyiségben van jelen.